Életképek – Bodor Máté
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Jelenleg a Wisdom zenekar gitárosa vagyok, mellette gitárt oktatok, az Ibanez Magyarország hangszeres videó bemutatóin is van szerencsém dolgozni, illetve a HammerWorld Magazin Hangerőmű című szakmai rovatába is írok teszteket. Egy új saját lemezen is dolgozom, melynek a felvételei Február végén kezdődnek majd el Berlinben.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
A tavasz és nyár is nagyon izgalmas időszaknak ígérkezik hiszen az új Wisdom lemez munkálatai keményen zajlanak. A nyári fesztiválokra reméljük elkészül az anyag, így azt már bemutathatjuk a közönségünknek a nagyobb hazai, illetve külföldi fesztiválokon. Emellett egy mellék projekten is dolgozom a német Heaven Shall Burn dobos, Christian Bass és a magyar származású, de belga születésű Alapi Károly segítségével. Ez is egy komplett nagylemez lesz, első körben a dobok felvételével kezdjük február 20-án, és előreláthatólag júniusban lesz minden hangszeres felvétel befejezve. Nyárra pedig leginkább a koncertezés a célom, vannak már lekötött Wisdom koncertek Lengyelországban, Németországban és Svédországban is, úgyhogy mindenképpen izgalommal tekintek a következő hónapokra.
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Idén elsősorban a már említett két anyag megjelenését várom nagyon, külön szólólemeznek még nem érzem a szükségét. Persze remélem sok koncert is lesz, hiszen ezeket élvezem a legjobban. Őszre tervezünk ismét egy nagyobb európai turnét, de konkrét információim még nincsenek ez ügyben.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
A magyar zeneipar mindig is a külföldi mintákat próbálta követni, az elmúlt évtizedekben az Európai zenei nagyhatalmak közül Németország volt a fő iránymutató. Ez nyilván így marad, túl kicsi ország vagyunk, hogy önállóan csináljunk bármit is. Manapság a trendek és irányok az internet segítségével tonnaszámra ömlenek be Amerikából és Angliából az országba, illetve a világ minden tájára, így persze ezek mintájára fog a jövőben is alakulni minden. Ennek jó és rossz oldala is van. Az internetnek köszönhetően ugyanazoknak az információknak tudunk a birtokába kerülni, mint bárki más a világon. Szóval ha belegondolunk, ma egy fiatal gitáros Miskolcon ugyanazokhoz a videókhoz, tabulatúrákhoz tud hozzájutni, mint egy srác Manhattenből... ez számunkra ma már teljesen normális dolog. Innentől kezdve csak az egyén elhatározásán múlik a fejlődése. Ez csak a kezdet sajnos, hiszen amíg a Manhatteni srác pár év gyakorlás után el tud menni felvételizni a Berklee vagy hasonló más zenesuliba, ahol megfelelő társakra találhat, addig itthon nincs ilyesmire lehetőség, professzionális körülmények között. Kicsit úgy érzem egy modern világban élünk, egy régies, elhanyagolt környezetben. Ez már fejlődés valahol, és remélhetőleg a következő évtizedekben a körítést és a dolgokhoz való hozzáállást is sikerül majd ellesni. Sajnos a magyar zenész és zeneipar még mindig a múltban él, de az újabb generációban már érezni az általános igényességre való törekvést. Nyilván ezeknek a külföldi hatásoknak rossz oldala is van, például pont a TV-s tehetségkutatókat tudom felhozni. Még az első megasztárt megnéztem, de ma már nem tudom követni, hogy hány csatornán hányféle tehetségkutató folyik, kihasználva szerencsétlen önjelölt énekeseket, kavarva a port körülöttük, ezzel jelentéktelen híreket gyártva több tucat magazinnak és hírportálnak. Ez veszélyezteti a zeneipar fejlődést, elsősorban, nem az mp3 letöltések. Nem tudom kinek jó, vagy miért éri meg gagyi alapokra hamisan elénekelt popdalokat élő adásban leadni. Az emberek elszoktak a jó zene fogalmától, mert az átlag magyar zenehallgatása kimerül egy esti Voice műsor megtekintésében. Nem csoda, hogy ezáltal a zenész, a zene és egyben a zeneipar komolyságának a megítélése is torzul az emberek, tehát a közönségünk szemében. Szóval úgy érzem nem állunk valami jól, de ha a globalizált tudás előnyeire támaszkodunk még jobban a jövőben, akkor jobbra fordulhat a a helyzet, a következő évtizedekben.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Mint metál zenész szerintem elég kicsi az esélye, ez még külföldön is elég ritka. Ez nem azért van mert a zenekarokat nem fizetik meg a koncertekért. Ha egy zenekar fejlődni szeretne és újabb szintre lépni, érdemes annak bevételét visszaforgatni a kellő fejlődés érdekében. Egy zenekar ilyen értelemben ugyanúgy működik, mint egy vállalkozás, kell indulótőke, befektetések, ez esetben turnék, lemez kiadás, promóció stb. és bizonyos időn belül a befektetett pénz és munka visszajön... vagy nem! A mi zenekarunkban úgy döntöttünk, érdemes meghozni ezt az áldozatot, annak érdekében, hogy a produkció a lehető legjobb legyen és később a zenekar bevétele hatványozódhasson. Így nem tudjuk elinni a pénzünket és elhamburgerezni (az én esetemben pizzázni), viszont tudjuk, hogy a következő lemezünknek a bemutatója világszínvonalú lesz mind megszólalásban, mind megjelenésben, esetleg egy nagyobb sztárvendéget, vagy zenekart is el tudunk hívni.
Zenészként egy opció a haknizás lehet, sokaknak ez egy nagyon jó pénzkeresési lehetőség. Én erre sosem vállalkoztam, valószínűleg nem is fogok. A Guitar Institute-on minket arra képeztek elsősorban, hogy minden műfajban jók, minél sokrétűbbek legyünk. Így majd több esélyünk lesz mindenféle haknikat bevállalni a jövőben. Ekkor tettem fel a kérdést magamnak, hogy akarom e én ezt? Lehetek mindenben átlagos, vagy 1 valamiben a lehető legjobb, nyilván magamhoz képest. Természetesen az egyetemet elvégeztem, de egy jazz sztenderdre sem emlékszem. Metál zenész vagyok, hogy legyek hiteles ha a hétvégén lemennék a Josefinába az Autumn Leaves-t játszani? Így nem maradt sok opcióm a túlélésre, még szerencse, hogy imádok tanítani. Tényleg lelkes és nagyon szorgalmas diákjaim vannak, akik főleg a metál zene iránt érdeklődnek, így teljesen jól telnek a “munkanapjaim”. Tény, hogy ez sem egyszerű, hiszen nem minden hónapban ugyanannyi órám van, de nem is dolgozom magam halálra, van időm a zenéléssel és a szeretteimmel foglalkozni.
Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)
Konkrét számokat nem tudok, de normális életet élek. Semmi fényűző, bérelt lakás, belváros, BKV jegy, csakis metrón ;) Mint a 25 évesek 80%-a.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Sok mindentől függ, az én műfajomban csakis a koncertekből, hiszen még rockzenét sem játszanak a rádiók, nemhogy metált, szóval én még életemben nem kaptam jogdíjat. Nyilván a rádió pop, X-faktorosoknak dalokat író zenészek kapnak jogdíjakból is, lemezeladásokból is. Nem foglalkozom ezekkel, alapból a koncertekből lehetne keresni, de az előző kérdésnél említett szisztéma miatt sok zenész még nem részesedik a koncertek után. Nyilván akik már túl vannak ezen az átlépésen már profitálnak.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
A hétköznapi emberek tudatában a zenész nem egy elfogadott foglalkozás vagy szakma. Persze ez sem egyik napról a másikra alakult ki. A probléma megint csak ott rejlik szerintem, hogy a zenélés sem az óvodákban, sem az iskolákban nincsen komolyan véve. Erőltetik a Palestrinát meg a népdalokat, a szolmizációt úgy, hogy a gyerek azt se tudja mi az a hangszer. Általános és közép iskolában is a heti egy ének óra felért egy lyukas órával. Abszolút érdektelenség volt a diákok felől, néha már a tanár felől is. Szerencsére minden osztályban nagyjából volt egy diák, aki valamennyire tudott furulyázni vagy zongorázni, különóráknak hála, azokkal elvolt a tanár de ennyi. Érdektelenség volt a maradék 30 diák részéről. Ha egy ilyen generációban nőnek fel a fiatalok, a zenész szakma nem is jön számításba, vagy akinek igen azokat a szüleik beszélik le róla. Az átlagemberek nem tudják mennyi munka van egy hangszer megtanulásával, azt hiszik, hogy a zene csak úgy van, születik a semmiből, a zenész meg csak játssza aprópénzért. Régen talán jobb volt a helyzet, annyiból, hogy nem játszhatott akárki össze-vissza, úgy tudom ORI vizsgát kellett letenni, ahhoz, hogy felléphessen valaki. Ma akárki felléphet és rosszabbnál rosszabb produkciókat látunk városi rendezvényeken, fesztiválokon, persze, hogy az átlagember ezekkel asszociálja a zenészeket. Fura dolog, mikor házibulikban megtudják, hogy valaki gitározik... egyből mindenki ráharap, - “játssz valamit” - mondják. Ezeket a helyzeteket próbálom visszautasítani, megmondom mikor van legközelebb koncertem, ahol a legjobb formámban láthatnak. Ha tényleg érdekli őket majd eljönnek. Valamiért az orvostan hallgatóhoz nem megy oda senki azzal, hogy “figyumár, fáj a jobb herém, megnéznéd?”. Kezdetektől a gyerekeket komolyabban kellene foglalkoztatni a zenével, hangszereken gyakoroltatni őket, rendesen tanítani és nem elzárkózni a zenei ízléseüktől.
 |
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár? Ezt nagyon nehéz megítélni, mivel sajnos a jó zenész nem egyenlő a világsztár jelentésével, ha ilyen egyszerű lenne akkor tele lennénk sztárokkal. Alapból a sztár fogalma túl van dimenzionálva kicsit. A fejünkben a sztár az az akit mindenki ismer, például gitáros körökben feltételezem, hogy tudjuk, ki az a Steve Vai. Számunkra ő egy sztár, világsztár, hiszen a világon nagyon sok gitáros ismeri. Kíváncsi lennék, hogy az Oktogonnál hány embernek tűnne fel hogy ott áll a Burger King mellett. Valószínűleg senkinek. A sztárságnak egyébként sokkal kevesebb százalékban lényege a zenei tudás. Kurt Cobain sokkal rosszabb gitáros mint Steve Vai, mégis nagyobb sztár volt. A sztárság sokkal inkább egy jelenség, ami akkor alakul ki ha valaki egyből megjegyezhetővé válik, stílusával, kisugárzásával és ez párosul egy erre alkalmas egyéniséggel. Sokszor nem is értem, manapság a net és youtube miatt már mindenben vannak “sztárok”, számomra már követhetetlen. Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában? A Tv-s tehetségkutatókról már korábban kifejtettem a véleményem, azért ezek mellett akadnak még normális tehetségkutatók zenekarok számára. Sajnos itt is elég sokszor találkoztam értelmetlen kezdeményezésekkel. Sok esetben ezeken a kisebb tehetségkutatókon nem lehet semmi komoly lehetőséget nyerni, illetve egy lélek sem nézi meg a zenekarokat. Tulajdonképpen a zenészek fizetnek nevezési díjat, leutaznak a tehetségkutató helyszínére, játszanak a zsűrinek, aztán ennyi. Ez maximum... annyiból jó a zenekaroknak, hogy találkozhatnak más kezdő vagy kevésbé tapasztalt zenekarral, akikkel esetleg közös koncerteket leszerveznek a jövőben. Jobb lenne az olyan tehetségkutatók többsége, ahol tényleges, nagyszabású fellépési lehetőséget tudnak biztosítani a nyertes zenekarok számára, vagy konkrét hangszeres nyereményeket, nem csak X ezer forintos hangszervásárlási utalványokat vagy demó felvételeket. |
Nyilván ez is a pénz és a befektetők hiányát bizonyítja, mert tényleg lehetnének magas színvonalú amatőr tehetségkutatók, csak nincs elegendő reklám és tőke a rendezvény mögött. Egy tehetségkutatót emelnék ki, ami ténylegesen segíti a metál zenekarok előrehaladását, az pedig a Wacken Metal Battle, ahol rengeteg ország továbbjutó zenekara mérheti össze tudását a Wacken fesztivál színpadán. A nyertes pedig lemezszerződést, turnékat és promóciót zsebelhet be. Itt, az az egy zenekar aki továbbjut a magyar előválogatón, felléphet a Wackenen, ami már önmagában egy nagy lehetőség. Ilyenekből kellene szerintem több, hiszen élő zenéről beszélünk, amit elő kell adni, így minden zenekarnak a legnagyobb kezdőlökés egy nagy szabású fellépés lehet.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Nagyon sok fiatal tehetség van, nagyon fontos, hogy kellően foglalkozzunk velük. Ennyire sok lehetősége még egy generációnak sem volt az országunkban. Most már tényleg nincsenek úgymond határok, sem a tudás megszerzésében, sem a kamatoztatásban. Nagyon fontos lenne több, könnyűzenére szakosodott iskolát, illetve kurzust létrehozni és valódi lehetőségekkel támogatni a fiatalokat. Pozitívan állok a fiatalokhoz, csak fontos, hogy kellő útmutatást kapjanak és ne tűnjenek el a süllyesztőben.
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Tavaly volt szerencsém sok külföldi és magyar fesztiválra is eljutni. Sok esetben nem éreztem különbséget sem színpadi, sem technikai szinten a magyar és külföldiek között, úgyhogy azt kell, hogy mondjam Magyarország elég jól teljesít fesztiválok terén. Egyre nagyobb zenekarok játszanak a fesztiváljainkon az elmúlt években és a szervezők kellő igényességgel állnak a zenekarokhoz is.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
A klubokat már nem tudom sajnos a fesztiválok minőségével párhuzamba hozni. Néhány hónapja voltunk a Wisdommal egy 9 állomásos magyar turnén és mondhatom mindenhol 150-200 embernek játszhattunk átlagban, ami azért szerintem egész jónak számít. Nagyon jó volt látni, hogy vidéken is eljönnek a rajongók és támogatnak minket. Sajnos néhány klub elég rossz állapotban van, sem technikailag, sem kialakításban nincsenek valami jól felszerelve komolyabb produkciókra. Akárhogyanis, néhány klub, mint a Helynekem, Miskolcon, vagy a debreceni Roncs Bár abszolút rendben voltak.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Megfelelő támogatások a budapesti és vidéki klubok fejlesztéséhez, a könnyűzenei oktatás támogatása és kiterjesztése.
https://www.facebook.com/mate.bodor?fref=ts
2015. február 22. 21:49