Silo Special
Amikor felhívtak, hogy tesztet kéne írni egy Ernie Ball Music Man Silhouette Special gitárról, rögtön izgatott lettem, hiszen egy ideje erősen gondolkodom azon, hogy ismét be kéne szerezzek egyet. Kapóra jött tehát az alkalom, hogy kicsit megnyúzhatom, mielőtt végleg elszánnám magam.
Korábban, úgy egy évig nekem is volt egy, azonban ez a darab kicsit más, mint a széria, hiszen más fából készült, így hát kimondottan kíváncsi voltam, vajon milyen lesz?
A Silo Special elődje a Silhouette volt az első Music Man gitár, amit 1985-ben mutattak be. Ezzel indult a Music Man gitárrészlegét jellemző sikertörténet. Utána következett a Steve Morse modell '87-ben, aztán a Van Halen '91-ben, végül '93-ban két nagyágyú, Albert Lee és Steve Lukather nevével fémjelzett típus került bemutatásra, és így jutottunk el 1995-ig, amikor is 10 évvel a 24 bundos Silhouette gitár debütálása után kihozták a 22 bundos Silhouette Special-t.
 |
A hangszer jellemzői a 25.5' menzúra, az éger test, lakkozatlan (vaxolt) jávor nyakkal. Opcionálisan választható jávor vagy rózsafa fogólappal, fix vagy két pontos vintage tremolo húrlábbal, S-S-S (3 Single Coil), vagy H-S-S (Humbucker - Single - Single) pickup konfigurációval, festett vagy natúr fejjel, ill. a húrlábba épített piezo-val, vagy anélkül. Megannyi lehetőség a gitáros számára, hogy összeállítsa a neki megfelelő konfigurációt. A szimpla hangszedők custom DiMarzio-k, a humbucker egy DiMarzio Virtual PAF. A három single-öshöz még nem volt szerencsém, jelen írásban a H-S-S verzióról lesz szó. Míg előbbi a hangszedők kapcsolásában megegyezik a hagyományos Stratocaster-ével, utóbbi eltér tőle - erre még visszatérek később. Rendben, akkor lássuk, milyen gitár is valójában ez a Silo Special? Ha egyetlen mondatban kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy egy fullos, modern Strat, csak okosan, hangját tekintve pedig egy jól egybegyúrt Strat/Tele hibrid. Ezen a gitáron végre sikerült a méltán híres elődök minden hibáját kijavítani, méghozzá jól, miközben sikerült megőrizni azokat a védjegyeket, amelyek miatt azok legendákká válhattak. Mire is gondolok pontosan? Kezdjük a legelején, a hangnál. Ez jórészt a hangszerhez felhasznált anyagok, a menzúrahossz és a hangszedők fajtájának és elhelyezkedésének elemeiből tevődik össze, ebben pedig a Silo Special tökéletesen hajaz egy Stratocasterre. (Ne feledjük, hogy a Music Man cég egyik alapítója az a Leo Fender volt, akinek az eredeti legendákat is köszönhetjük!) Különlegessége egyrészt a kapcsolható pickup kombinációkban, másrészt pedig a szimpla hangszedők tökéletes zajtalanításáért felelős speciális "Silent Circuit" elektronikájában rejlik. Utóbbi ebben a H-S-S konfigurációban csak a nyak pickup esetében jut szerephez, mivel a többi állásban a coil-ok mindig humbuckerré kapcsolódnak össze. Igen, még a középső állásban sem csak egy, a szokásos középső hangszedő szólal meg, hanem érdekes módon a híd pickup belső tekercse és a nyak pickup együttesen. A kettes és négyes állásban egész Telecaster-szerű hangot kapunk, nyaknál tipikus Stratocaster sound szólal meg, a híd humbucker pedig bármilyen rock zenekarba untig elég. Mivel mind a tiszta, mind a torzított hangjai remekül használhatók, ezért ennél tökéletesebb session hangszert elképzelni sem tudok. Rengeteg műfajban kiválóan megállja a helyét, legyen az pop, rock, blues, funk vagy éppen country. A széles spektrumú hang tehát pipa, de mi a helyzet a fizikai tényezőkkel? Nos, abban meg simám ver minden konkurens gyártót! Végre egy Strat, aminél zéró a hangolódás karozás után - a Schaller satus kulcsoknak és a kiváló két pontos vintage tremolónak köszönhetően - és a hangerő potit sem dugták a híd pickup alá közvetlenül, vagyis bőven marad hely letámasztani a pengető kéz kisujját. A tremolóban az is remek feature, hogy a kart nem kell tekergetni, egyszerűen csak bepattintja az ember, egy kis imbuszkulccsal beállítja annak feszességét és mehet a menet. A kar nem fog kotyogni a foglalatban, így a legfinomabb vibrátóra is kiválóan alkalmas. Emlékszem milyen csalódott voltam, amikor anno megvettem a Jeff Beck Stratót, abban bízva, hogy az majd bírja a strapát, aztán satus kulcs ide, fémgörgős szemöldök oda, úgy hangolódott, hogy menten el is adtam. A Music Man az összes vintage tremolós hangszerével sikeresen bebizonyította, hogy a korábban lehetetlennek tűnő elvárással szemben, igenis van hangolódásmentes karozás a duplasatus Floyd rendszeren kívül is! Nem véletlen egyébként, hogy a rengeteget karozó Steve Lukather is áttért a saját (Luke) modelljén Floyd-ról erre a vintage rendszerre. |
Aztán ott van még a compensated nut és a könnyen hozzáférhető nyakpálcaállító csavar, hogy csak kettő másik olyan innovatív megoldást említsek, ami egy XXI. században legyártott hangszeren már bőven más gyártóknál is alapnak kéne legyen.
Ahogy az írás elején már említettem, a tesztelésre kapott példány egy különleges darab, ugyanis ez a Music Man legutóbbi PDN opciója (Premier Dealer Network). Ennek keretében időről-időre limitált ideig (átlag 1 hónap) lehet rendelni a cég által előre meghatározott, speciális összeállítású gitárokat. Van, hogy csak a szín extra, de olykor a felhasznált faanyagok is. Ebben a legutóbbi "Neptune Blue" csomagban a kettőt gyakorlatilag kombinálták, így nem csak az áttetsző kék szín, hanem az afrikai mahagóni test, a mintás sütött jávor (figured roasted maple) nyak és fogólap, valamint a magas profilú széles, rozsdamentes acél bundok is az ajánlat részei voltak.
A pakk exkluzivitását jelentette továbbá, hogy a cég történetében először lehetett jávor fogólapot kérni a Petrucci, Luke és Morse signature modellekhez is. Kihagyhatatlan ajánlat lévén kaptam is az alkalmon, hogy rendeljek egy Petrucci-t, mert ilyen lehetőség feltehetően nem lesz többet.
Így, hogy két Neptune Blue PDN Music Man is a kezembe kerülhetett egyszerre, feltűnő különbség a Silo Special esetén éger, a Petruccinál hársból készülő standard modellekhez képest, hogy ezek az afrikai mahagóniból készült verziók sokkal könnyebbek. Ez sem elhanyagolható szempont, ha az ember nem csak ülve játszik a szobájában. A Silo-t most hangban nem tudtam összevetni egy standard darabbal, a Petrucci-t viszont igen és biza jól hallható a különbség. Persze egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, egyszerűen csak picit más. Ezen a szinten már eleve nincs is olyan, hogy "rossz", csak legfeljebb olyan, hogy "jobban tetszik".
Aki Music Man gitár mellett dönt, az nagy valószínűséggel úgyis tudja, hogy mik a cég és az általa gyártott hangszerek erényei, így attól most eltekintenék, hogy bárkit is megpróbáljak meggyőzni arról, hogy erre van szüksége.
Annyit viszont elmondhatok, hogy jómagam már több mint hét éve használom a hangszereiket nagy megelégedéssel, és sem előtte, sem pedig azóta nem találtam olyan gitárt, ami labdába rúghatott volna a Music Man-ek mellett, pedig Isten látja lelkem, mindig is lelkesen kerestem a szóba jöhető riválisokat. Addig is míg talán egyszer majd szembe jön velem valami említésre méltó, én azt hiszem rendelek egy Silo Special-t...
Lovrek Krisztián
2015. február 10. 11:56