Som Lajos – Piramis (ötödik rész: Leszálló ágban)
Az idei Piramis jubileum apropóján beszélgettünk az alapítóval, Lajos megdöbbentően friss emlékezettel idézte vissza életének legjelentősebb mozzanatait.
Mikor indult el az eróziós folyamat, honnan számítod a Piramis leszálló ágba kerülését?
Ez úgy 1980 vége és ’81 elejére tehető. A színpad szent dolog, ám Sanyi ezt nem vette figyelembe: direkt sztrájkolt. Úgy gondolta, neki, mint énekesnek, aki pótolhatatlannak hitte magát, mindent lehet. De, ha mi nem írjuk meg azokat a nótákat, akkor nincs mit elénekelnie. Ezt a kölcsönösséget nem volt hajlandó belátni. NDK-ban turnéztunk, az utolsó koncerten, 1981. június 14-én, legnagyobb meglepetésünkre a buli végén bejelentette, hogy befejezte a Piramist. Előtte egy szót sem szólt erről, a zenekar a színpadon tudta meg…
Úgy tudni, Révész Sanyit pótolandó, több énekes is pályázott a posztra, illetve történtek meghallgatások. Mégis Gallai mellett döntöttek.
Sajnos nem kotorásztunk eléggé, jobban körül kellett volna nézni. Nagy Feró eljött a meghallgatásra, ám túl lagymatagnak ítélte a muzsikánkat. Meg aztán más, bizonyos színházi tervei voltak. Takáts Tamás lett volna a megfelelő jelölt, de ő el sem jött; a Karthagóban akkor írta meg az Áruló nem leszek című nóta szövegét. Mást nem találtunk akkor, így Gallai Peti lett/maradt az énekes. Amikor ezzel a felállással északi turnéra indultunk Finnországba, Dániába, Norvégiába, és sikerünk volt, nyugtattam a többieket: nem lesz itt semmi baj! Csak meg kellett volna érteniük… Más kérdés, hogy utolsó lemezünk a Piramis Plusz nem aratott osztatlan sikert. Péter, mint szerző akkoriban nagyon termékeny volt, és különösen ragaszkodott az elképzeléseihez. Nem volt képes megérteni, hogy ez nem egyszemélyes vállalkozás, hanem zenekar. Ennek ellenére a két János – Závodi és Kegye – szólói korszakalkotók a Húsevő virág című nótában. Most, ennyi idő távlatában úgy látom, nem kellett volna visszasírni a korábbi, látványos sikereket, örülni kellett volna annak, amit így is elértünk. Tovább kellett volna dolgozni és építkezni.
Hogyan tekintesz vissza a két „újra egyesített” Piramis koncertre? Milyen tanulságokkal szolgáltak számodra?
Az 1992-es öt, egymást követő koncert hibátlan volt. A 2006-os két buliról már más a véleményem. Csak azért újra összejönni, mert valakinek elfogy a pénze, nem biztos, hogy jó ötlet. Révész már a ’92-es bulinál is külön, személyre szólóan szponzoráltatta magát. Ezzel szemben én mindig az egység mellett kardoskodtam. A szavak szintjén úgy volt, hogy ’92 után együtt maradunk és folytatjuk, de ezért senki nem tett egyetlen lépést sem. Tudjuk, minden zenész egoista, ám tudnia kell a határait. Összegezve: Sanyi sokszor keresztbe tett nekem.
A Piramis sikeres banda volt, sok mindent elért, amit mások nem. Hogyan látod, mi tette naggyá a zenekart, vajon mi lehetett a népszerűség titka?
A társadalom sajátossága miatt helyzeti előnyben voltunk. Az emberek egymáshoz való viszonya, a szülő-gyermek kapcsolat, amiről már beszéltünk, ugyancsak közrejátszott a zenekar felkapaszkodásában. Mindennek hangot adtunk dalszövegeinkben, amelyekre Horváth Attila zseniális érzékkel tapintott rá. A zenénk a rockon belül dallamos volt, a lányok is szívesen eljártak a bulijainkra. És azt hiszem, jókor voltunk, jó helyen.
Hegedűs István
Az első rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/20150119_som_lajos_
A második rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/cikk.php?id=631
A harmadik rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/20150124_som_lajos_
A negyedik rész itt olvasható: http://www.musicmedia.hu/cikk.php?id=637
A történetnek ezzel még nincs vége. Dolgozunk azon, hogy a Piramis együttes többi tagját is megszólaltassuk...
2015. január 31. 19:20