„Borzasztóan be vagyunk sózva!” – interjú Koszi Jankával
Mikor először meghallottam a hangját, nem akartam elhinni, hogy magyar énekesnőt hallok. Olyan hangszíne van, annyira különleges, hogy szinte már az Egyesült Államokban éreztem magam, egy ottani koncerten. Szerintem valami ilyesmi élmény lehet Alicia Keys koncerten ülni a második sorban. Nézed a színpadon lévő nagybetűs nőt, akiből a pozitivizmus mellett sugárzik a muzikalitás is, s szépen-lassan bekúsznak a dalokkal együtt a hangok is a bőröd alá, s onnantól kezdve máris függő vagy. Koszi Janka számomra ezt az élményt adta.
Jelenleg a Rising Starban lát el énektanári feladatokat, de emellett zenekarát, az Acoustic Loops-ot sem hanyagolja. Velük most egy különleges koncertre készül, mely január 29-én lesz, s a Budapest Music Center ad otthont az eseménynek.
Milyen mérleggel zártátok a tavalyi évet, s milyen tervekkel vágtatok bele a mostaniba?
Kicsit „dobált” minket a 2014-es év; tele voltunk hullámvölggyel! De szerencsére minden történés csak megerősített minket abban, hogy együtt kell maradnunk, hiszünk a zenekarban, számíthatunk egymásra és, hogy szeretünk együtt zenélni! Nincs okunk panaszra, mert jelenleg minden úgy tökéletes, ahogy van, de abban biztosak vagyunk, hogy ebben az évben jobban odalépünk! Sok-sok elképzelésünk és célunk valósul meg majd idén reményeink szerint!:)
Mik voltak azok az események vagy rendezvények, amik valami miatt meghatározták a 2014-es évet?
Először is az egyik legnagyobb dolog volt a zenekar életében, amikor a „Baby” című videoklipünk megjelent. Nagyon izgatottan készültünk rá és külön öröm volt, hogy csupa olyan emberrel dolgoztunk együtt, akár a szerzői folyamatok, akár a stúdiózás vagy éppen a forgatás alatt, akik a barátaink is, így még jobban élveztük az egészet. Én nagyon szerettem a rendezői feladatokat is, de persze mindig az a legjobb, amikor az ember a már kész munkáját veheti a kezébe. Ezen kívül a koncertek többsége szinte mindig emlékezetes valamiért. Általában történik valami, akár egy olyan bekiabálás, egy kivételesen rossz technikával felszerelt hely, vagy mondjuk a loop pedal kel önálló életre… ezek mindig emlékezetes és vicces helyzeteket szülnek.
Nem titok, hogy énektanárként is dolgozol, ráadásul most a Rising Starban is segíted a versenyzőket hétről hétre, hogy minél jobb formában tudjanak a színpadra állni. Mennyire nehéz logisztikailag összeegyeztetni ezt a sok teendőt?
Igen, a tanítás is nagy szerepet tölt be az életemben. A Magyar Hajnal Énekstúdió egyik tanáraként pedig jelenleg ebben az új tévés tehetség kutatóban is dolgozom. Nyilván képben kell lenni ahhoz, hogy az ember minden teendőt összeegyeztessen, de igyekszem hatékonyan csinálni. Az mindenképpen könnyebbség, hogy imádom a munkámat, a diákokat, a versenyzőket és folyamatosan zenei környezetben vagyok, ezekkel együtt pedig minden egyszerűbb.
Mennyivel kell másabban tanítani egy olyan embert, aki – mondjuk így – civilként jár hozzád, s miben más a versenyzőkkel foglalkozni?
Mivel tévés műsorról beszélünk, sokkal összetettebb az, amikre figyelniük kell a versenyzőknek. Nem koncentrálhatnak kizárólag csak az éneklésre, hanem nagyon komolyan a topon kell lenniük fejben, koncentrációban és persze a színpadi jelenlétben is. Emiatt az, amit a műsorban csinálunk, kicsit összetettebb, de persze minden területnek megvan a maga szakértője a kulisszák mögött, akik munkájukkal segítik a versenyben lévőket. Maga az énekóra rész az pedig semmivel sem másabb, mint az énekstúdió diákjai esetében egy magán óra például.
Az Acoustic Loops-szal egy még különlegesebb és izgalmasabb koncertre készültök, mint amiken eddig részt vehetett a közönség. Miért pont a jazz irányába fogtok kalandozni?
Érkezett egy felkérés a BMC-től, mi pedig elvállaltuk, miért ne alapon. Köztudott, hogy ezen a helyen szinte kizárólag jazz koncertekkel kényeztetik a közönséget, így nem volt túl sok választásunk :)) De nem volt kérdés, hogy vállaljuk-e, nem bánjuk, sőt! Egyikünktől sem áll távol ez a világ. Nagyon örülünk és borzasztóan be vagyunk sózva, alig várjuk már! :)
Dalok szempontjából ez azt is jelenti, hogy teljesen megújul a repertoár, vagy azért fellelhető lesz néhány „klasszikus” is, csak új köntösben?
Lesz minden. Újak, saját dalok, olyan nóták, amik már régóta a repertoárunk büszke tagjai, igazi soul, pop slágerek, népdal… igyekeztünk színesre összeállítani a programot, úgyhogy lehet majd válogatni, kinek mi tetszik.
A jazzes irány mellett a másik extra a koncertet illetően, hogy vendégzenészekkel egészültök ki. Miért pont őket láthatjuk veletek a színpadon?
Fekete István (trombita) és Herold Peti (szaxofon) már több koncertünkön vett részt vendég művészként, ezért őket mindenképpen szerettük volna elhívni. Nagyszerű muzsikusok és emberileg is nagyon közel állnak hozzánk. Ezalól persze ifj. Fekete István sem kivétel, aki a gitárosunk lesz a koncerten. Nem véletlen a névegyezés egyébként. Fekete János Jammal Zsamika családtagjairól van szó. Az édesapja és az egyik testvére lesznek velünk ezen a bulin. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ilyen légkörben dolgozhatunk és adhatunk elő.
Mit vártok ettől a fellépéstől? Vártok tőle egyáltalán valamit, vagy csak szimplán egy örömzenélésre készültök, amivel szó szerint örömet szeretnétek szerezni a közönségnek?
Maradandó élményt szeretnénk szerezni a közönségnek elsősorban. De a koncert része lesz az örömzenélés is, sok-sok improvizatív elemmel megtűzdelve. Ezen kívül nem elhanyagolható az sem, hogy hang- és videofelvétel is készül majd az estéről (úgyhogy tessék lelkesen örömködni és tapsolni :)) ), így egy újabb videó is várható, ennek már itt van az ideje.
Számíthatunk majd még tőletek hasonló kooperálásra más fellépőkkel ebben az évben, vagy ilyen tervek még nincsenek kialakulóban?
Abszolút igen. Más jellegű lesz, bulisabb, úgyhogy lehet készíteni a táncos cipellőt, ahogy Viola szokta mondani.
Lemez? Beszélhetünk már ilyen gondolatokról, vagy még nagyon arrébb van?
Erre az évre cél a lemez elkészítése is. Teljesen időszerű már úgy gondolom. Nagyon sok ötletünk van, félkész dalok is, amik kidolgozásra várnak… még az is lehet, hogy elvonulunk megint pár napra alkotni; ez az, ami nálunk a legjobban működik dalírás szempontjából. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy tábort, ahol főzünk finomságot, megisszuk, ami jól esik és közben megy a meló. Az egyik legjobb program, amit el tudok képzelni. :)
Írta: Rosta N. Napsugár
2015. január 23. 18:30