Legkedvesebb felszerelésem... Birta Miklós
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított új sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
A felszerelés együtt változik velem. Ahogy változnak az igények, úgy változik a cuccom is. 20 évesen egész mást gondoltam mint ma. Az embernek a vágyai sokszor köszönő viszonyban sincsenek a valós igényekkel. Nem csak anyagi értelemben.
Én például nagyon sokáig szerettem volna kipróbálni valami fejet 4x12-es ládával. Meg is vettem. Több is volt. Nem volt buli ahova elvihettem volna. Nehéz volt felfogni, hogy én alapjában véve jazz zenész vagyok..:) Aztán volt hogy azt mondtam magamnak: Fő a praktikusság. Ne kelljen cipelni... mindent digitálisan. Aztán ezzel meg az volt a bajom, hogy sosem szólt úgy a gitár színpadon, ahogyan szerettem volna hogy szóljon. És egy idő után elindultak a műszaki problémák velük. Egy időben mindenki rajtam röhögött hogy „percenként” adtam el a cuccaimat. És aztán nagyon elegem lett saját magamból. Az állandó adás-vételből, csak a baj volt vele. Ezt a kényszeres adok-kapokot generálta a jelenlegi piaci kultúra. Hogy egy motyó kibír 4-5 évet aztán csak a baj van vele, és rájössz: kell az új. Na én ebből akartam kiszállni, de nagyon.
Azt mondtam magamnak: nem igaz hogy nincs cucc, ami elgurulna velem évtizedekig. Ma is vannak jó állapotú 40-50 éves gitárok és elektroncsöves erősítők. Hát jelentem van ilyen, ma is készítenek ilyeneket, csak nem mindegy hol keresi az ember. Elmondhatom, hogy pár éve már nem változik a cuccom, és ezt így is szeretném megtartani. Bővülni biztosan fog, de már csak a jelenlegi cuccok megtartása mellett.
Viszonylag sokféle gitárt használok, ami a sokszínű programmal egyenesen arányos ahol megfordulok. De nem vagyok gyűjtő. Pénzem sincs rá, és egy hangszer azért van, hogy használjuk. Nem azért, hogy ott álljon a tokban és néha elővegyem.
 |
Szóval sorrendben: idén 21 éve társam egy (értelemszerűen) 94-es Fender U.S.A. Standard Stratocaster. Egyszer még el is adtam, de fél év múlva visszavásároltam. Sok átalakításon ment keresztül. Jelenlegi formáját 2008 óta őrzi, és szándékaim szerint már így is marad. Az eredetihez képest a következő módosítások vannak rajta: 2. Medgyesi Tibor hangszerész mester barátom újralakkozta a gitárt. Feketéből egy áttetsző feketére festette. 3. PRS satus kulcsok kerültek rá. GraphTech nut (felső nyereg) és saddles (húrláb babák) Nincs húrszakadás, és a húr lecsengése 25%-al megnő. 2000 óta nem szakadt el húrom. 4. Szőke Tasi Zoltán volt aki a húrláb talpát újra csináltatta a számomra. A réginek semmi baja sem volt. Csak sz.v.sz. gyárilag el van méretezve egy kicsit. A talp hátsó falán vannak a babák csavarjai rögzítve. Az évek tremolózásai alatt a talp bekopik, és előrecsúszik. Ahhoz hogy a hangszer ne legyen hamis, a babákat ilyenkor hátrébb kell állítani. És itt kezdődik a probléma. Ugyanis a 6-ik legvastagabb húrnak már nem sok helye van hátramenni. Én meg rendesen bekoptattam a talpat, és már nem volt hova hátracsavarni a babát. Zoli pedig készíttetett egy ugyanilyet, csak 1,5mm-el több hellyel a babáknak. Szóval trükkös dolog ez, de hosszú évek óta jól működik. |
Két akusztikus gitárt használok. Mindkettőben AER AK-15+ elektronika van. Az egyik egy Furch D40CM (fémhúros) a másik egy LaPatrie Concert (tiszta fa) klasszikus gitár. Mindkettő remek ár/érték aránnyal rendelkezik. A Furch 2007 óta a LaPatrie 2-3 éve vettem.
Egyetlen olyan hangszerem van amit használtan vettem, egy Godin 5th Avenue jazzgitár. Életem legkényelmesebb nyaka. Nagyon megszerettem ezt a gitárt. Pár éve van még csak meg, de most a legtöbbet ezt használom, főleg a BJO miatt.
Godin 5th Avenue (made in canada)
Azt hiszem nyugodtan állíthatom hogy életem eddigi legjobb vétele volt ez a gitár. Én balkezesként sosem részesültem abban a kegyben, hogy egy hangszerboltba betévedve, pénztárcámnak megfelelően válogassak a gitárok között. A jobbkezesek ezt el sem tudják képzelni. Interneten vadászom a balkezes modelleket, és rendszerint onnan rendelek. Aztán vagy bejön, vagy nem.
Ezt a gitárt a használt piacon találtam, és nagyon meglepődtem, mert sehol másutt azelőtt nem láttam balosban. Nem véletlenül. Ez sem az volt eredetileg. Az előző tulajdonosa megrendelte jobbkezesben elektronika nélkül. A teste szimmetrikus. Megrendelte hozzá azt az elektronikát, amivel egyébként lehet jobbosoknak rendelni a hangszert. Majd itthon egy ügyes hangszerész beszerelte bal kézre az elektronikát. Professzionális kemény tokja van. Nagyon könnyű és ugyanakkor stabil, masszív konstrukció. Kollégák rendszeresen megjegyzik a szép hangját. Ráadásul a kedvenc pickup-om van benne, amit jazzgitárokban hallgatni szeretek. Ez a P90. Rövid menzúrás és életem legkényelmesebb nyakán adja a tökéletes játékkomfortot. Elképesztően kényelmes. Minden kézre esik rajta. Akusztikusan is fantasztikus hangja van, ami nem meglepő hiszen elektronika nélkül is rendelhető. A koptató lap nincs rajta egyedül, mert azt nem lehetett bal kézre áttenni. De ez egyáltalán nem zavar. Egy dolog hiányzik belőle csupán, a cutaway. Szóló játékban ez sajnos hiányzik. Főleg, hogy le van hangolva a gitárom alapból...
Ez eredetileg egy 1950-es Gibson es125-ösnek a kopija. A sztorihoz hozzátartozik, hogy miután megvettem, a Godin cég fél évre rá gyárilag is megjelent ugyanezzel a modellel balosban..:))) mondjuk nem bánom, mert nagyon jó áron jutottam a hangszerhez.
Két erősítőt használok. Az egyiket a stratóhoz és a jazzgitárhoz, a másikat az akusztikusokhoz (és néha a jazzgitár megy rajta) Soma mester (S.L. Amps) készített számomra egy 15w-os elektroncsöves kombót.
Az évek alatt kiderült, hogy nem játszom olyan zenekarban, ahova nagy teljesítményű erősítőre lenne szükségem. A hangerő igen relatív fogalom. Egyszer sok évvel ezelőtt a PeCsában játszottam egy big-banddel nagyon hangos zenét, amiben 2 gitár is volt. (Németh Gábor Projekt) A bulira egy kis 12-15w-os csöves Greg kombót vittem egy 4x10-es Rivera ládával. A hangerő, a sound, a dinamika tökéletes volt. Manapság próbákra és kis klub bulikra (a sétáló utcák kis kávézóiban tartandó bulikra), stúdiófelvételekre (!), vagy akár az itthoni gyakorlásra is ideális egy ilyen cucc. A BJO-ban a sokadik koncert után sem tudtam még kihasználni a teljesítményét 50%-ig sem. Én tudom, hogy vannak olyan zenei helyzetek, ahova nagy cucc kell, de nekem nincsenek ilyenek. Ha lennének, akkor készíttetnék hozzá egy 2x12-es álló ládát és az elég is lenne mindenhova. De jelenleg erre sincs szükségem.
A saját erősítőm tehát egy teljesen egyedi kézzel készült darab, kifejezetten stratóra lett hangolva. Az már meglepetés volt a számomra, hogy milyen csodaszép hangja van a jazzgitáromnak rajta. Szeretem a professzionális dolgokat. Ez az én luxusom. Biztos vagyok abban, hogy kellő szakértelemmel és szívvel, no meg nem utolsó sorban füllel, tud készülni itthon is olyan professzionális elektroncsöves erősítő, ami megállja a helyét bárhol a világon. Robi is ilyen termékeket ad ki a kezéből (Gergely Robi - Gregorius Amps) és Soma is! Ez világszínvonalú erősítő és a pedáljai is azok. Hallatlan igényesség jellemzi munkáit. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy az általa készült pedálokat és erősítőt használhatom. Ezek az én fülemre lettek hangolva. Ma a legnagyobb márkák a megélhetésük miatt csak futószalagon gyártott erősítőket tudnak gyártani. Ha valaki egy nagy cégtől szeretne kézzel készült erősítőt annak mélyen kell a pénztárcájába nyúlnia. Ugyanez az eset, ha egy régi még kézzel készült jó állapotban megmaradt darabot szeretnénk birtokolni. Az itt bemutatott darab is a legnagyobb igényességgel készült, mind alkatrészeiben, mind kinézetében, mind hangjában! Én bátran merem ajánlani azoknak, akik keresik az örök darabot. Ilyen minőség ezen az áron kifejezetten korrektnek mondható
15w rms. Egy csati semmi cicó. Gain, Volume, Bass, Mid, Treble, Presence, egy mid., és egy 3 állású presence kapcsoló. 2db 12AX7, 2db 6V6. Csomoros nyárfa doboz. Celestion GT12H Greenback 1978 (nem reissue, hanem original 78). 16kg, 21cm mély x 42cm magas x 50cm széles
A méretei és a súlya (egy hagyományos csöves kombó esetében) kifejezetten barátságosnak mondható. Készíttettem hozzá, egy vízhatlan zippzáros tokot, mely hátizsák üzemmódban is üzemel.
A másik erősítőm pedig egy AER Alpha. Kovács J. Laci, forgalmazza hazánkban a kiváló(!) német cég termékeit. Ha valaki esetleg ebben a cikkben hallana először erről a márkáról, azt kell tudni róla, hogy az akusztikus hangszerek erősítésében ők vezető cégnek számítanak kerek e világon! Ha csak az akusztikus gitárosokat vesszük, olyan embereket lehetne megemlíteni első helyen mint Tommy Emmanuel, vagy a nem kevésbé világhírű Sylvian Luc.
Első világhírű termékük egy akusztikus gitárkombó volt. Ez kompakt mérete, könnyű súlya, megbízható minősége, és elképesztő minőségű hangteljesítménye tette etalonná. Nekem volt már korábban AER aktív monitorládám. De ezúttal kifejezetten akusztikus kombót szerettem volna. Ez az Alpha lett. Ez a cég örök(!) garanciát vállal a cuccaira... no comment
Van egy pár pedálom is. Ezzel az a tapasztalatom, hogy otthon a számítógépen szeretek az effektekkel kísérletezni, de élőben már nem annyira. Egy-két dolog van csak amire szükségem van.
Ezek a következők:
S.L. Amps overdrive pedál
S.L. Amps distortion pedál
T-rex reverb pedál
T.C. Elcetronic delay pedál
Jim Dunlop wah pedál (használtan vettem Soma mester alakította át true bypassosra)
Van még egy kisokosom: Egy S.L. Amps előfok, hangfalszimulátorral ellátva. Ez azt a remek funkciót látja el, hogy amikor próbára megyek, ahol P.A.-re kötöm a gitárt, akkor a pedálsorom után ezt beiktatom, így a torzítók is dögösen fognak szólni a ládákról.
Birta Miklós
2015. január 22. 18:36