A holnap hangjai - HungaRiddim
A holnap hangjai címmel olyan fiatal zenekarokat szólaltatunk meg, akik a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőjébe jutottak. A nekik feltett kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Tagok: Gulyás Benedek – szaxofon/klarinét/furulya/vokál, Szeredi Boglárka – hegedű/vokál, Tóth Tamás – basszusgitár, Sas Attila – gitár/vokál, Gyula Márk – cajon/konga, Bodnár Dániel – freestyle ének/vokál. 3 éve zenélünk együtt. A stílusunkat nehéz meghatározni, mivel minden tag a zene más oldaláról érkezett és minden tag a saját személyes világát rakja bele a zenébe.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Egyszerűen csak szeretnénk azt a zenei szeretet és boldogságot átadni az embereknek amit mi érzünk a színpadon.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi… mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
A nem mindennapi felállás, és magához a zenéléshez való hozzáállás sem szokványos, ezáltal a stílusunkat sem lehet behatárolni. Minden műfajban tudunk alkotni, ami valóban egyedivé tesz minket. A mi különlegességünk az egyszerűségben rejlik, hiszen nem ragaszkodunk semmilyen műfaji sajátossághoz, csak mindenki azt teszi bele a zenénkbe amit tud, és szeretne, bármilyen formában történjen az. Nekünk szerencsénk van, hogy a zenekar tagjai ezt ösztönösen működőképesen tudják tenni. Tulajdonképpen jókor találkoztunk jó időben, jó helyen. De mindannyian tudjuk, hogy persze ennyi nem elég a sikerhez. :-)
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar?
Hogy merre tendál a zeneipar az nekünk nem mérvadó, hiszen többek között a fent említettek miatt saját zenei szférát alakítunk ki magunk körül. Támogatás híján egyik lépésből dolgozzuk ki a következőt, a terheket maximálisan elosztva egymás között a lehetőségekhez képest. A belátható jövőnk az mindig a következő lépés, legyen szó a managelés-ről, hangszerfejlesztésről, a számok stúdióban való felvételéről vagy kidolgozásáról. A saját célunk, hogy minél több fesztiválra eljussunk, és próbálunk minél többet kihozni magunkból, hogy egy meghatározó zenekar lehessünk a hazai zeneiparban. Az visszajelzések alapján működőképes és jó irányba vezet az az út, amit eddig bejártunk, és bejárni szándékozunk. Ez bizakodóvá tesz minket a jövővel kapcsolatban.
Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok?
Szubjektíven persze, meg lehetne. De ez egy relatív dolog, hogy kinek mi a jó és a rossz „trend”. A világzenei és egyben hangszerelt vonalról kitekintve nyilván, negatívnak hat, hogy a legolcsóbb és a legegyszerűbb legfőképpen digitális módon kreált, legkönnyebben fogyaszthatóbb zenei sémákra épülő, médián keresztül felfuttatott előadók által tolmácsolt, feldolgozásokkal kell találkozni a mindennapokban az összes médián keresztül. Viszont a világzenei vonalon belül, pedig egyre kreatívabb, és egyre szélesebb körben gondolkodó zenekarok ütik fel a fejüket évről évre, akik talán még nem a jelenkor legismertebb bandái (persze vannak kivételek), viszont a jövő (nem csak világ) zenéjének meghatározó alakjai lehetnek.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Attól függ melyik országban. :-)
Viccet félre téve, ha egy zenekarnak ez konkrét céljai között szerepel, és megteremti magának a lehetőségeket minderre (marketing, logisztikai feladatok, fejlődésre való hajlam, terhelhető belső közösség kiépítése), akkor egyértelműen igen. Ez egy saját döntés, hogy ki mennyire fogja fel a zenélést munkának, vagy hobbinak, vagy mindkettőnek. Mindenre megvan a megfelelő lépés, vagy megoldás, ha a zenekarokon belül kiépült a bizalom, a tisztelet, és életképes munkastruktúra. Első körben (picit reflektálva a saját jövőképünkre adott válaszra), azon kell elgondolkodni, hogy ezeket a nagyon komoly és áldozatkészséget igénylő értékeket, milyen módon érhetjük el, és csak utána, hogy ez mennyire vihető megélhetési irányba.
Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?
Talán a médiának nem volt ekkora befolyásoló szerepe. De hát ez évről-évre csak növekszik. Olyan lesz a megítélésük, amilyet a média szeretne. Viszont azok a közösségek, akik rendelkeznek a megfelelő szintű zenekultúra ismeretével, azok mindig is értékként fogják megélni a zenét, és ezáltal a zenészt egyaránt, bármilyen stílusirányzatról vagy korszakról legyen szó. Itt talán a fontos szegmens, hogy ez az arány milyen irányba tolódik. Erre biztos vannak statisztikai felmérések, és adatok.
Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Nincs
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
Attól függ, hogy szakmai, vagy műsor alapú tehetségkutatóról van-e szó. A szakmai tehetségkutatók mindig tudnak pluszt hozni egy zenekarnak: új ötletek, kapcsolatok, építő kritikák, csapatépítés, fellépési lehetőségek, stb. A műsor alapú viszont az országos és időszakos elismertségen túl, csak megkötéseket hoznak: előnytelen szerződések, szakmai és életstílusi korlátozások.
De ez ismét egy olyan témakör, amit mindenki máshogy lát. Valakinek a gyorsabb viszont sokkal rázósabb és kiszámíthatatlanabb út az ideális, valaki meg szereti átgondoltan és fokozatosan építeni a karrierjét, zenekarát.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Nem látjuk át országosan ezt a helyzetet, de akiket ismerünk-elismerünk, ők mind a jövőt képviselik. És persze mi is szeretnénk ebbe a kategóriába tartozni. Ha arányaiban nézzük, persze még mindig több zenekar ragad meg nem megfelelő szinteken mint nem. Valószínűleg ez egy olyan helyzet, ami mindig is így volt, és így is marad. Ismétlem, ezek egyéni döntések, és hozzáállások. Bármelyik irányba el lehet indulni ha van hozzá bejárható út, és kellő motiváció, hogy végigjárják a zenekarok.
Mi a véleményetek a fesztiválokról?
A fesztivál egy jó dolog, persze az még jobb, ha zenélni megy oda az ember. Az élmények egy-egy fesztivál után nagyon pozitívak tudnak lenni. Szerintem nagyon pozitív, hogy ennyi fajta stílusú fesztivál van Magyarországon, így mindenki megtalálja magának a megfelelőt.
Mi a véleményetek a zenei klubéletről?
Sajnos a vidéki városokban valahogy nem működik a klubélet. Elég nehéz olyan helyet találni, ahol az ember kiélheti magát úgy, hogy nem zavarja a környéken lakókat, és ezért nehéz egy jó klubot találni a kisebb városokban.
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A hazai életen talán az lendíthetne, ha több fiatal zenekar megmutathatná magát akár 1-1 nagyobb fesztiválon is, és nem csak a bejáratott nevekre támaszkodnának. Szerintünk egy kisebb fiatal zenekar is tud olyan jó bulit csapni, mint egy bejáratott zenekar. Talán a fiatal zenekarok felemelése jelentene egy friss felüdülést a könnyűzenének.
Tóth Tamás és Bodnár Dániel
https://www.facebook.com/hungariddim
https://www.youtube.com/user/Hungariddim
2015. január 14. 18:45