MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Legkedvesebb felszerelésem... Dandó Zolika

Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított új sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké. 

Köszönöm a megkeresést és a felkérést, akkor ezennel be is mutatom a legkedvesebb felszereléseimet. Aktív stúdiózó zenészként más cuccokat használok felvételnél, mint élőben, de a hangzást mindkét esetben igyekszem ugyanúgy beállítani.

Az élő felszerelésem a következő:

10 éve a kedvenc erősítőm egy 1982-es gyártású 100 wattos, 2203-as Marshall JCM 800-as fej. Végigpróbáltam a világ „összes” erősítőjét, de ennél nyitottabb, dinamikusabb, és érthetőbb hangot én még nem hallottam. Teljesen leköveti a pengetési erőt, ha picit pengetek, kicsit szól, ha odavágok, megdörren. Ez a mai metálerősítőn és plugineken nevelkedett fiatalság számára fura lehet, mert napjaink higain erősítői és modern elektronikájú gitárjai is úgy vannak tervezve, hogy kiegyenlítsék a pengetési slendriánságokat. Na itt az szól, amit és ahogy az ember megfog. Pont ezért nagyon humánus és emberszerű a hangja. Mivel ez egy kis torzítású erősítő, booster pedálokkal csinálok belőle folyós, szép szólóhangot. Ez egy nemzetközileg bevett gyakorlat, így nem lesz zsizsikes, kovászos a torzító, hanem gyönyörű tranzienseket kapunk, szép és kövér szólóhangszínt érünk el.

Két őskövület pedálom van erre a célra, mindkettő nagyon gyors hangindítású és extra szép középszövetű. Az egyik egy 1983-as BOSS OD1, a másik egy 1984-es Ibanez ST9. Rengeteg modern boutique pedált végigteszteltem, és nem tetszett egyik sem ennyire, mint ezek, ezért nem is keresgélek tovább, megtaláltam a számomra legjobbakat…

Az említett erősítőben gyárilag nem volt még effektloop (a mai verziókban már van), ezért Hack Zoli mester épített bele egy csöves loop-ot. Ez annyira tökéletes lett, hogy az összes erősítőmben kicseréltettem vele erre a fajta megoldásra. Abszolút nem nyúl bele a hangba, nagyon érthető vele a terezés. A loopban 2 téreffekt pedál van: egy Hardwire Delay és egy Hardwire Reverb.  Nagyon jó minőségűek, egy kis zengetést és egy közép-gyors (350 ms körüli) delayt állítok be. Ez a lassú és gyors dalokhoz is megfelelő.

Szólókiemeléshez egy Masotti buffer/ boostert használok és egy Korg hangológép is van még a boardban.

A Marshallhoz 2 db 4x12-es láda szól élőben. Az egyik egy 1960 Classic, Greenback Celestion hangszórókkal, a másik a JCM 800 gyári, régi láda G12-75T szórókkal. Főleg a Classicot hangosítom.

A mikrofonokra is „háklis” vagyok, az SM57 nekem nagyon szemcsés, erőszakos hang önmagában, ezért ha egyetlen mikrofon kell, akkor az az Electro Voice Blue Cardinal. Hasonló, mint egy EV RE20, csak gitárosabb a magas-átvitele.

A többi erősítőm is lowgain, nem szeretem a modern ampokat. Viszont mindegyik „masteres”, a „csak” tiszta hangú erősítőkkel nem tudok mit kezdeni. Többek közt ezek a kedvenceim: Soldano SL60, Marshall 2554 Silver Jubilee.

Stúdióban nekem 3 megfejtés vált be.

Az egyik a Peavey cég Revalver software-e. Nagyon meggyőző hang, minden könnyen és hatásosan állítható, szeretem. A másik a Marshall JMP1 előfok, amit általában egy szoftveres hangfal-szimulációval használok. A harmadik verzió pedig a mikrofonozott amp: ez lehet bármelyik erősítőm, amit egy LOPO 2x12-es ládával használok. Ebben Karácsony James 2 db ’70-es évekbeli, LGT-s Greenback Celestion-je lakik. Nem hallottam még jobb hangszórókat.
Sok kis pedálom és rackes motyóm is van, amiket nagyon szeretek és szívesen használok alkalmasint (BK Butler -Tube Driver, Carl Martin-Crush Zone, Boss DS1 -1983, Lexicon PCM 80, Eleven Rack, Carvin Tone Navigator  stb…)

Joe Bonamassa gitárkábeleim vannak, a kisvasutak összekötését George L’s zsinórokkal oldom meg, basszusra, énekre és stúdiópatch-ekhez Vovox-okkal dolgozom.

Dióhéjban ennyit az erősítőkről, következzenek a gitárok.

Hangszedőkből a közepes jelű, PAF típusú humbuckereket és a jó drótos ’60-as jellegű single-ket szeretem. A nagy jelű, fénytelen, sok méllyel rendelkező pickup-okat nem kedvelem, azok nagyon nem az én ízlésemnek valók.

A gitár kérdése sem bonyolult téma számomra. Előnyben részesítem a tradicionális formákat és hangokat. Kedvenceim a Gibsonok és a Fenderek.

Van két Les Paulom, egy ’81-es Custom és egy 2000-es Classic. Két SG-m, az egyik egy 2011-es Standard, a másik egy ében fogólapos ’83-as Deluxe. Nagyon imádom a Firebird-öm, amely hangra egy Les Paul és egy Telecaster öszvére, gyakorlatilag minden állásban, minden gain-szinten alkalmazható, lehengerlő hang…. Általában a Gibson hangszedők kiemelkedően jól szólnak, szerintem nem érdemes ezeket lecserélni. Egyedül az 500T-t találom  kicsit sűrű, lomha hangúnak, ahelyett a 498T, Classic ’57 vagy a Burstbucker lehet jó választás.

Van öt Stratocaster-em, különböző félék (JV, SQ, Floyd Rose, American Special stb.), a kedvencem egy 1982-es... amely egy Dan Smith időszakból származó, light kőrisből készült darab. Ezt sok közül választottam ki Soltész Tibor Fender - professzornál, hangra és kényelemből is 5-ös.

Két igazán nagy favoritot emelnék még ki: Az egyik egy ’70-es évekbeli kézi készítésű Schecter, neck-thru, habos kőris csoda. A TNT-s időszakom fő gitárja volt, a Kisstadion koncertlemezen megcsodálható remek hangja. A másik egy 1989-es fehér Valley Arts Standard Pro. Ez a cég egy kis amerikai manufaktúra volt a ’80-as években, akik Larry Carlton-nak, Steve Lukather-nek és hasonló nagy művészeknek készítettek hangszereket, kis példányszámban. Az enyém gyári száma 341. Azt hiszem, ez mindent elárul. Gyárilag EMG szedővel jött ki. Ez a gitár minden fekvésben teljesen egyformán szól. Nem találtam még hasonlót sem.

Csak hathúrosokat használok normál hangolásban, és 9-42-es Ernie Ball húrokat szerelek rájuk. Ez alól kivételt képeznek az akusztikusok: az Ovation Custom Legend-re 11-es Martin húrt rakok, a sima akusztikusokra pedig 13-as Eric Clapton szignálta Martint.

A mindenkori gitárkészletem nagyjából 30 körül mozog, néha eladok, néha veszek, cserélek egyet-egyet. Most éppen ezek vannak: Három Epiphone (1996 LP, Pewter Limited Explorer, Jeff Waters Annihilation V), egy 1965-ös Framus Strato: a’la Karácsony János, Cort Jabs Garage 1, Brian May BHM, Ibanez CMM1, Aberhard Telecaster, MLP superstrat, Hamer USA Californian)

Az akusztikusok: Maya 12 húros japán vintage, Ibanez Hummingbird 1976, Sigma Dreadnought, és az Ovation Custom Legend

A bőgők: Cort Jeff Berlin, Fernandes Jazz Bass, Warwick Streamer Rockbass
Koncerteken a legtöbbet az MLP, a Valley Arts, a ’82-es Fender, a ’83-as SG, és a Custom LP szerepel.

Ez a jelenlegi hangszerparkom, ami akár naponta változik.
Sziasztok.

2015. január 1. 07:35

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA