Gianluca Ferro
Az olasz gitáros, Gianluca Ferro az egyik legizgalmasabb hangja a mai zenei színtérnek: a modern 7-8 húros metált vegyíti fúziós elemekkel. Gianluca a Jam Track Central egyik gitárosa, és a milánói Modern Music Institute egyik vezető oktatója. Legutóbbi szólólemeze “Unheimlich” címmel jelent meg.
Szia Gian, köszönöm hogy elvállaltad ezt az interjút! Nagyszerű éved volt 2013-ban, a Jam Track Central-nál megjelentek az anyagaid, ESP endorser lettél, új videókat készítettél a saját zenéidhez és izgalmas koncerteken vettél részt. Mik a terveid 2014-re?
Szia Tamás! Nagyon örülök, hogy itt lehetek veletek, srácok! Igen, 2013 egy nagyon intenzív év volt számomra. Felléphettem Guthrie Govan, Andy Timmons, Kiko Loureiro, Michael Angelo Batio és a lenyűgöző Prashant Aswani társaságában. Sokat dolgoztam a Jam Track Central anyagokon is, ahogy említetted. 2014 is remekül kezdődött. Kaliforniában voltam a NAMM show helyszínén, ahol az olasz Dragoon Speakers cég képviseletében tartottam bemutatókat. Jelenleg az Unearth dobosával, Nick Pierce-szel dolgozunk egy új együttes keretein belül, amelynek neve Breath Of Nibiru. Most keveri a bemutatkozó albumunkat Aaron Smith (Jeff Loomis, Into The Flood, 7 Horns 7 Eyes). Emellett új Jam Track Central anyagokat is készítek. Tavasszal számos gitárbemutatót fogok tartani Európa több országában.
Félelmetes technikai tudással rendelkezel: többujjas tapping, kromatikus arpeggiók, széles húrkihagyásos fogások, hibrid pengetés, hogy csak néhány elemet említsek. Hogyan gyakorlod ezeket a technikákat, hogy ilyen gördülékenyen, tisztán, elegánsan és gyorsan tudjad őket játszani?
 |
Köszönöm szépen! Gyakorlás során megpróbálok nagyon nyugodt és laza lenni, és elkerülni bármiféle izomfeszülést. Azt gondolom, ki kell alakítani egy “testtudatosságot”, és érezni, hogyan viselkedik a testünk és az elménk minden pillanatban. Azt figyeltem meg, hogy amikor az elme nyugodt és jól érzem magma, akkor órákig lehet feszültség nélkül gyakorolni, és ezáltal alakul ki az elegáns technika. Egyúttal így elkerülhetők a különféle sérülések, izomhúzódások is. Manapság milyen módon gyakorolsz, mik a módszereid? Hogyan tartod karban és fejleszted a technikádat, a gyorsaságodat, a futamaidat? Legtöbbször számot írok, és új ötleteket készítek. Sokat tanítok, úgyhogy csak reggelente és hétvégenként van időm zenét írni. De azért igyekszem sok időt szánni a technikám fejlesztésére, és újszerű futamok létrehozására. Jelenleg leginkább a frazírozásra fókuszálok, és igyekszem minél több kromatikus töredéket és arpeggiót kombinálni, hibrid pengetéssel, valamint fejlesztem a húronkénti 4 hangból álló skáláim ujjrendjét. Jelenleg nincs szigorúan rendszerezve a gyakorlásom, ahogyan régebben csináltam. Ma is metronómmal gyakorlok, de már nem a technika a fontos a számomra. Inkább először új ötleteket találok meg, és csak ezt követően térek rá a felgyorsításra. Szerencsére a nyaram szabad, ilyenkor többnyire egész nap gitározom ! Amikor új zenéket írsz, mi a tipikus kreatív folyamat nálad? Először a riffeket találod ki, vagy egy dob-alapból indul ki a dolog, amelyre dallamokat játszol, vagy más módszereid vannak? Ez sokféle módon zajlik. Néha a rádióban hallok egy számot, és arra gondolok "ez milyen jól szólt", és akkor megpróbálok egy hasonló hangulatot létrehozni, megfigyelve, hogy a harmóniák hogyan mozognak és a hangszerelés hogyan épül fel. Ez a módszer a dallamosabb zenéknél működik jól. Néha dob-alapokkal kísérletezem, de néha teljes zenék jelennek meg a fejemben, különféle szakaszokkal és témákkal. Mindig az egyensúlyra és a természetességre törekszem a zeneírás során. Azt kell éreznem, hogy minden elem kiegészíti és támogatja a többit. Például ha egy kimondottan dallamos refrént írtam, akkor egy harmóniai szempontból összetettebb versszakot alkotok hozzá, stb. |
Amikor vadabb dolgokat írok, akkor szintetikus skálákkal szimmetrikus akkordmenetekkel, vagy szokatlan harmóniákkal kísérletezem. Előveszek egy papírt, és szokatlan diagramokat rajzolok! Ez jó módszer, hogy kitörjünk a megszokott sémákból, de azért ilyenkor is a fülünkkel kell ellenőrizni a végeredményt!
Kollégák vagyunk, én is készítek lemezeket, ismerem azt az érzést, amikor az ember visszanéz a korábbi albumaira, és utána nekilát az új lemez megírásának. Visszatekintve a legutolsó lemezedre, az Unheimlich-re, melyek voltak akkoriban a céljaid? Volt egy előre meghatározott terved, vagy egyszerűen csak engedted áramlani a kreativitásodat?
Szeretem, ha a zeném egy levegős, elszállós érzést közvetít. Az volt a célom az előző albumnál, hogy a zenehallgató egy utazáson vegyen részt a különféle zenei tájak között, miközben az is célom volt, hogy az eltérő elemek, hangnemváltások közötti átmeneteket finomítsam. Ez mindig kihívást jelent, de egyúttal biztos vagyok benne, hogy ez a megközelítés hozzájárul a feszültség és feloldás egyensúlyához a zenében.
Mennyiben lesz más a most készülő új lemezed az előzőhöz képest?
A következő albumom sokkal “nyersebb” és direktebb lesz, kevesebb kiegészítő sávval, és nagyon természetes hangzásokkal. A célkitűzésem az, hogy a modern prog-metal stílusom megtartása mellett a zene sokkal “élőbb” és melegebb legyen. Sokat hallgatok mostanában Pink Floyd-ot, Jeff Beck zenéjét, valamint olyan extreme együtteseket, mint a Fallujah és az Anomalous, és nagyon örülnék, ha sikerülne megtalálnom az egyensúlyt az extrémebb metal-riffek és a hosszú, atmoszférikus szólók között, a technika erejét ötvözve az ízléses kifejező szólókkal. Hamarosan kiderül, hogy milyen zenék születtek!
Egyedül szeretsz inkább zenét írni, hogy úgy érezhesd, az eredmény a saját kreatív alkotásod, vagy szívesebben írsz zenét együttesben, közösen a többiekkel, ahol mindenkinek megvannak a szempontjai, és kompromisszumokat is kötnöd kell?
Általában jobban szeretek egyedül zenét írni, miközben persze a zenésztársaim is mindig hozzájárulnak a saját szólamaikhoz az ötleteikkel. Mostanában kezdett hiányozni a zenekari közös alkotás is, ezért dobosommal, Francesco La Rosa-val új projektet kezdtünk. A Breath Of Nibiru együttesben pedig az alkotási folyamat megoszlik köztem és Nick Pierce dobos között.
Mi lenne az a 3 jelző, amelyeknek örülnél, ha a zenehallgatók ezekkel jellemeznék a következő lemezedet?
Elszállós, felkavaró és érzelmes!
Mik a nézeteid a zeneiparban bekövetkezett radikális változásokról, a lemezeladások csökkenéséről, a közösségi oldalak szerepéről és az illegális letöltésekről? Sokan azt mondják, hogy az indie zenészeknek előnyt jelent, ha a lemezük megtalálható és letölthető a torrent-oldalakon, mert így több emberhez juthatnak el. Mi erről a véleményed?
Ez nagyon nehéz kérdés! A YouTube kétségtelenül rengeteg előnyt jelent, mert bárkinek megvan az esélye, hogy a videója elterjed a közösségi oldalakon. A torrentezés viszont nagy csapás a zenészek számára, mert bárki ellophatja a munkádat. Szomorú tény, hogy manapság nehezebb pénzt keresni a zenéléssel, de emellett sokkal több lehetőségünk van a zenénk promotálására. Tehát a két hatás eredőjeként híresebbek és szegényebbek leszünk... De nem gond, el kell fogadnunk, hogy most így áll a helyzet. Az internet az érme mindkét oldalát jelenti. Hozzáteszem még, hogy a Skype által lehetőségem nyílt arra, hogy a világon bárhonnan vállalhassak online tanítványokat, és ez nagy előnyt jelent számomra.
Hogyan jött létre az endorseri szerződésed az ESP gitárcéggel? Milyen további cégekkel állsz szerződésben?
Egyszer csak kaptam egy emailt Andrea Brusadelli-től, aki az olaszországi ESP forgalmazó cég, a Backline képviselője. Andrea elküldte a videóimat az ESP amerikai központjának, és ennek köszönhetően egy teljes endorseri szerződést kínáltak nekem. Mindig is nagyon szerettem a hangszereiket, így nagy örömmel mondtam igent. Ezenkívül a Blackstar Amps, a Dragoon Cabinets és D’addario Strings cégekkel vagyok még szerződésben.
|
Sokat lépsz fel élőben, és technikás, összetett zenét játszol. Gondolom, az is elsősorban mentális feladat, hogy az összes futamot, összes hangot fel tudjad idézni, és hibátlanul el tudjad játszani. Mi a módszered, hogyan tudsz hatékonyan koncentrálni a koncertjeiden? Igazából visszahúzódó alkat vagyok. Ezért az évek alatt ki kellett fejlesztenem egy „illuzórikus” közeget közöttem és a nézők között. Biztosnak kell lennem abban, hogy jól felkészültem, és hogy minden rendben van a hangzásommal, a felszerelésemmel. és így tovább. Ha ezek rendben vannak, jól bemelegítettem és jók a körülmények a színpadon, akkor ezzel a fent említett közeg már meg is született, és innentől egyszerű és örömteli lesz minden, mert ekkor védettnek érzem magam. A koncerteken a közönség nemcsak jó zenét szeretne hallani, hanem egy élményt, show-t szeretne látni, ahol a gitáros sokat mozog, „rock arcokat” vág, és egy megkoreografált, színpadias teljesítményt nyújt. Ez persze egyszerűbb lenne egy punk-rock csapat gitárosaként, ahol csak kvinteket kell játszani, és jóval nehezebb, ha instrumentális gitáros vagy, és el kell játszanod a rengeteg összetett figurát és technikai elemet, húrkihagyásos szeptolákkal és tapping-arpeggio kombinációkkal. Te milyen módszerekkel hozol létre show-t, hogy a közönség a végén ne csak azt mondja, hogy „jól gitározott a srác”, hanem azt is, hogy "de jól éreztem magam"? Nálad mi az egészséges egyensúly a fókuszált gitárjáték és a show-eleme között? Az együttesemmel ez jól működik, mert ők mind kitűnő előadók, akik belakják a színpadot. Így én lehetek az, aki inkább a saját hangszerére koncentrál, míg ők vadabbak és színpadiasabbak. Amikor egyedül lépek fel, például bemutatókon, zenei alapokra játszva, akkor a zenék közé pár könnyebb számot is teszek, amelyet a közönség könnyebben befogad, és így nekem is több lehetőségem van, hogy őket nézzem, mosolyogjak, és elhagyjam a prog-metál kőszobor arckifejezést! Mesélj el két történetet az élő fellépéseidről: az egyik legyen a legfurcsább és legváratlanabb koncerthelyzet, a másik pedig a leginkább felemelő és legboldogabb pillanat! Mondd el azt is, hogy mit tanultál ezekből az élményekből! |
 |
A legfurcsább egy őrült klub volt, valahol a Como-i tó és Svájc között. Különös hely volt, sok beszívott nézővel. Klasszikus rock-feldolgozásokat játszottunk, és hirtelen elszabadult a pokol, a részeg arcok feljöttek a színpadra, hogy énekeljenek, mások pedig felmásztak a színpad mögötti rácsos emelvényre, és onnan lógtak, mint a majmok. Az egyikük ráesett az erősítőimre, és az összes felszerelésem rám omlott, mint valami lavina. A földön feküdtem egy repedt gitárral, az összes erősítővel beborítva. Őrült pillanat volt!
A legfelemelőbb pillanat talán a Gods Of Metal, amikor az Iron Maiden előtt nyitottunk. Csodálatos volt 25.000 ember előtt játszani, egyszerűen lenyűgöző volt!
Az első élmény tanulsága az volt, hogy el kell kerülni a kétes csehókat, és oda kell figyelni, hogy senki se jöhessen fel a színpadra. A második élményből azt tanultam meg, hogy amikor nagy stadionban játszol, hatalmas közönség előtt, akkor is saját magadra vagy utalva. A szíved és a lelked nem lesz ettől nagyobb, nem leszel sztár. Továbbra is te vagy az, bár érzed az összes energiát feléd áradni a közönségből, az adrenalin ott lüktet az ereidben - ám ettől még meg kell őrizned a valódi énedet, nem válsz hirtelen mélyebb és nagyobb művésszé e külső dolgoktól. Az vagy, aki vagy, úgyhogy... egyszerűen csak élvezd!
Hogyan motiválod magad? Mesélj arról, milyen tényezők járultak hozzá a sikeredhez? Különösen kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan irányítod a belső monológodat (inner self-talk), és hogyan alakítasz ki pozitív hiedelmeket, amelyek segítenek téged az előrejutásban és a kitartásban.
Úgy gondolom, minden lépés, amit megteszünk, egy kicsivel továbblendít és felemel minket. Nem az számít, hogy épp egy 25.000 fős közönségnek játszottál, vagy a szobádban egy új skálapozíciót tanultál meg éppen. Mindössze annyit kell tudnod, hogy haladsz valamerre, és amerre haladsz, az egy jó irány. Akkor élsz igazán, ha minden egyes napon a legjobbadat szeretnéd nyújtani, zenészként is és emberként is. Hibázni is fogsz, és ez rendben is van. Mert így tanulsz belőlük. Néha fáradtnak vagy elveszettnek érzed magad, de ilyenkor is megvan az ösvény, amelyen haladnod kell; előbb-utóbb az erőfeszítéseidet a sors megjutalmazza. Csak élvezd az utadat, örülj a látványnak, érezd nagyon élőnek magad, legyél szerény és pozitív, tehát ne a végcél legyen a fontos, hanem az út!
Köszönöm a válaszaidat, és a Music Media Magazin stábja nevében is sok sikert és vidámságot kívánok neked!
Jónás Tamás
2014. december 22. 20:50