Natal Jim Marshall Kit
Hát kérem... eltelt az első másfél év. Lássuk be, azért ez egy kapcsolatban meghatározó. Mert, hogy valami szép az egy ideig fontos... persze hogy a legfontosabb, de egy idő után az egy dob esetében ugye kevés. Vannak a standard dolgok, pl., hogy miből készül. Juhar, oké. Meg a méretek, 10”12”14” 22”. Meg mondjuk, hogy a pergő árából, ránézésre egy autót lehetne venni. Meg, hogy az egész olyan elit, hogy az már fáj. Ja és, hogy összesen 50 db gyártottak. De mi lesz a rengeteg rendhagyó megoldással, hogy fog dolgozni?
És eljött az első felvétel... Aztán még sok. Nagyon sok hangmérnökkel, nagyon sok helyszínen. Mindig mindenhol más. Aztán a koncertek, kluboktól a nagy színpadokig. A dob meg mindenhol jól szól. És még mindig szép. Szóval az első videó egy viszonylag nagy klubban készült, kellemesen nagy és üres a nézőtér, tehát cseng-bong minden és gyári bőr a lábdobon! Minden, amitől egy jobb ízlésű hangmérnök meggondolja magát. De Mecseki Tibi nagyon régi barátom, így sajnos ezt nem tudta megtenni. Álljunk neki, lesz ami lesz. Feldobolás, majd vissza-hallgatás. A keverésnél első körben csak az overhead mikiket tolta be arányok, sound végett. Bizony már ekkor hallatszott, hogy ez nem csak szép ugye… kerek zenei hangok, hozzá a kép. Mindenhol bőr meg arany... hát kérem! Tényleg már csak a naplemente hiányzott.
Aztán jött a többi videó, lemezfelvétel profi stúdiókban, itt már nem volt mitől félni. Leszámítva a lábdob mikrofonozását, hiszen egy speciális nem kivágható első bőr van a dobon. Ráadásul miután a dob a Marshall cég 50. évfordulójára készült, így abból az anyagból készült, mint a legendás ládák elülső szövete. Na, nem baj, egyszer már bejött, tegyük le elé a mikrofont amolyan „jazzosan”. Ám ekkor a keverőszobából mosoly, bólogatás, elégedettség. Öröm és boldogság! Működik a sound! Rendhagyó megoldások ide vagy oda.
Ha már rendhagyó megoldás, akkor pl. a tomokon olyan a bevonat, mint a Marshall cuccokat borító bőrréteg (elephant grain). Azért ez sem mindennapos. A tomok rövidek, ezzel a megoldással nagyon meleg zenei hangjuk van, nem utolsó sorban rémesen könnyű őket hangolni.
Én általában vékony bőröket szoktam ütőbőrnek használni a tomokon. A pergőn, lábdobon Powerstroke-ot..A rezonanciabőröket pl. le sem cseréltem, az maradt az eredeti. Úgy szoktam hangolni, hogy a bőröket addig feszítem, amíg a ’puklik” el nem tűnnek alul, felül. Így a legmélyebb, leghosszabb hang jön ki a dobból. Az alsó bőrön még tekerünk egy kicsit, így be tudjuk állítani a hang hosszát.
Természetesen a hallható végeredményben nagyon fontos szerepe van a hangmérnöknek. Nem mindegy a hangolás, mikrofonok elhelyezése, hogy szól a terem stb. Erre az aprólékos odafigyelésre nagyon jó példa Hidasi Barna. Barnával nagyon sokat és régóta dolgozunk együtt, de azt mindig lehet tudni, hogy nála komoly maximalizmus van. Rutin ide-oda, a dobfelvétel az bizony mindig gatyafelkötős. Ráadásul egy bőrbevonatú dobbal!
Megérkezés, hangolás. Nagyon jó, de azért egy kicsit utána húzna ha lehet. Ok, mondom én. Az a fránya finomhangolás... Az ember azt hinné, hogy ez szinte már felesleges időpocsékolás. Jaj, doboljunk már! Felvétel, figyelés, feszülés. Csapkodás, lehetőleg dinamikusan. Ok, így jó. Azután visszahallgatás… atyaég, klasszikus fejleszakítós sound! Megjöttek a plusz felhangok is, bizony érdemes volt szőrözni egy kicsinykét a hangolással. Vigyázni kell, egy felvétel hangzásánál, nem is hinnénk milyen meghatározó a „dobsound”. Nem véletlen, hogy az imperialista nyugaton csak a dobfelvételek akár napokat, heteket is igénybe vehetnek.
Amikor különböző zenekarokban játszunk, akkor egy ilyen cucc mindig feltűnést kelt. Eleve a dob meghatározó része tud lenni a színpadképnek, pláne ha a szerelvények aranyozottak, és a fa helyett bőrt látunk.
A dob kinézete azért a rutinos, profi zenészeket is befolyásolja. Egy aranyos példa erre:
Session munka. Egy próbára van lehetőség, 20 dal. Folyik a munka a próbateremben, idegen dobon… Jó formát futunk, szól a zenekar, gurulnak a szólók, okék a szerkezetek. Vállon veregetés, hú ez milyen jó lesz. Jó nap van mögöttünk, örül a zenekar is, én is. Háváj, dizsi, napszemüveg! Másnap koncert, beállás. Szép a dob, minden nagyon jól szól. Tudjátok, amikor még az idő is szép. A koncert pompás. Hátul koncentrálva dolgozunk, illik azt a szintet hozni, mint a próbán. Buli vége, minden faja. Rámolás, búcsúzkodás. Minden zsírszerű. És ekkor a búcsúmondat: -Na, akkor... ekkor és ekkor itt meg itt. Gratulálunk! De ugye a szép dobodat hozod legközelebb is? Hát ennyi...
A Gitármániás dobórák is ezen a cuccon történnek. Ott nincs mikrofonozva. Csak amúgy „mezténláb”. Érdekes volt tapasztalni a srácok reakcióit, milyen hatással volt rájuk ez a hangszer. Egyikük pl. azt mondta „Olyan mintha egy stúdióban ülnék”.
A Natal egyre jobban elterjed mind nálunk, mind széles e világon. A cég háza táján is megfigyelhető a tapasztalatok beépítése. Egyszerűsödött, átláthatóbb lett a választék, új konfigurációk kaphatók. Pl. lehet már pergő nélkül is szettet kapni. Nem a jól bevált rejtett áremelés történt, miszerint ugyanannyi a dob csak pergő nélkül, hanem valóban alacsonyabb árú szettek kerültek piacra ugyanebben a felső kategóriában. A Natal is természetesen gyárt széria dobokat, külön pergőket és állványokat. Volt szerencsénk kipróbálni pl. a birch szettet is. Az konkrétan maga a zene. „De tényleg”. A középkategóriás Natal Spirit szett mellett elférne egy igazi ”beugró” széria a választékban, nagyon várjuk. Ezekről majd egy másik cikkben. De kérem, amiből 50 van, abból bizony pont ötvenet gyártottak! „Azé ez...” Ugye?
Egyet azért ne felejtsünk el: csodát ne várjunk egy hangszertől sem, bármilyen jó is az. A dob a dobolástól fog szólni. Szóval gyakorolni, játszani és egyszer csak…
Sümeghi Tamás
Találkozunk 2015. január 2.-án! Bővebb info a képre kattintva elérhető...
2014. december 18. 20:04