MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek – Pribojszki Mátyás

Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.

Mivel foglalkozol éppen?

Nemrég érkeztem haza egy  három hetes amerikai turnéról, ami életem nagy álma volt és idén, nyár végén a 40. születésnapom alkalmával össze is jött. Little G. Weevil (Szűcs Gábor) barátom meghívásának tettünk eleget, Nemes Zoltán zongoristával. Bejártuk a számunkra legfontosabb blues történeti helyeket, helyszíneket (Robert Johnson, Sonny Boy Williamson, W.C. Handy emlékhelyei), végig utaztuk a Mississippi vidékét, Lousiana-n keresztül Kansas-ba, majd Texas-ba...és vissza Atlantáig, mintegy négyezer mérföldet, közel hat és félezer km-t, hét államon keresztül...,megnéztünk legendás helyeket így Clarksdale-t (Memphis), Frenchmen Street, Bourbon Street (New Orleans), Beale Street (Memphis)... és természetesen koncerteztünk is, hiszen voltak előre leszervezett koncertjeink, ahol többnyire trióban játszottunk neves klubok-ban Atlantá-tól New Orleans-on, keresztül, St. Louis-on és Houston-on át, Kansas City-ig, majd a turné végén Junction City-be (Kansas) egy fantasztikus, igazi, tradicionális amerikai Blues Fesztiválon léptünk fel, ritmusszekcióval kiegészülve. Az egész turné, az utazás, a rengeteg zenésszel való találkozás, az élmények felejthetetlenek és rendkívüli inspirációt adnak egy magam fajta muzsikusnak, így természetesen jelenleg az aktuális fellépéseim mellett, ebben a felfokozott állapotban rengeteget „agyalok”, ötletelek,  egy újabb zenei anyagon.

Mik a szakmai terveid a közeljövőre?

A tavaly év végén megjelent „Treat” c. lemezünk hazai és nemzetközi fogadtatása is nagyon pozitív volt, így idén több magyarországi és még több külföldi fesztivál meghívásának tettünk eleget. Játszottunk Szlovákiában, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Finnországban, valamint vendégzenészként voltam Spanyolországban, Franciaországban, Ausztriában, Olaszországban.
Jelenleg az itthoni és a nemzetközi fellépéseim mellett legfőképpen az új lemezemre fókuszálok, amelyre olyan nemzetközileg is elismert vendégeket, zenész barátaimat szeretném meghívni, akikkel az elmúlt húsz esztendőben többször játszottam együtt, és sok közös élmény köt össze bennünket. Számomra ez nagyon fontos. Vendégeim nagy részét a hazai közönség is ismerheti, így pl. a saját csapatom mellett, Ripoff Raskolnikov, Little G. Weevil, Ian Siegal, Raphael Wressnig, Mike Sponza, Big Daddy Wilson, Bill Barett, Ryan Donohue...és még sokan mások...de legyen ez most még titok. Amennyiben összejön, szeretném 2015. tavaszán, de legkésőbb nyár elején  megjelentetni az új albumot. Ezzel párhuzamosan sokat koncertezem a kisebb formációmmal, ahol többnyire duóban játszom Szász Ferenc gitárossal, néha pedig trióban kiegészülve billentyűsökkel, általában Kovács Erikkel, vagy Hamvas Viktorral, vagy Nemes Zoltánnal. A kisebb felállással is szeretnék rögzíteni a jövő év elején egy lemezt, amelyen szintén sokat dolgozom.

Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?

Sokszor  hallgatom és figyelem a hazai rádiók zenei kínálatát, de nekem nagyon nehéz hova tenni ezt az egészet. Nagyon sok zene mind szövegében, mind pedig zeneiségében számomra üres, nem hallok igazi dallamokat... sokszor azt gondolom és nyilván így is van, hogy nem én vagyok a célközönség... ezt én értem, de azért a hallgató még én (is) vagyok, vagy lehetek, nem? Igen hosszú ideje csinálom a dolgom, muzsikálok, alkotok, lemezeket készítek... stb.  mert ezt szeretem, ez az életem, de az a fogalom, hogy „zeneipar” nagyon távol áll tőlem, miközben tudom, hogy miről van szó, illetve, hogy miről szól ez az egész. Nem vagyok „zeneipari szakember”, de mint zenét szerető ember és tapasztalt muzsikus azt látom, hogy a legtöbb új, hazai előadó és zenekar mögött nincs valódi zenei, alkotói, művészi teljesítmény. Tisztelet a kivételnek, sokan azonnal sztárok akarnak lenni, a legnagyobb színpadokon fellépni, slágereket írni (vagy inkább csinálni), milliós letöltéseket... stb., ami még mindig a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy sokuknak ez sikerül is, többnyire szülői, vagy egyéb... segítséggel, támogatással. Persze ezek általában nem hosszú távú sikerek, de hasonlóan a kereskedelmi televíziók által közvetített sztárcsináláshoz, igen sok kárt okoztak és okoznak, az amúgy is igen szűkös, szerény és rendkívül lyukas hazai zenei piacon. Én mindenesetre még mindig az adott szóban, a valódi teljesítményben és a kitartó munkában hiszek.
Persze egy kis szerencse sem árt, de mint azt tudjuk, azért az forgandó...

Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?

Kizárólag a zenélésből hosszú távon megélni nagyon nehéz. Évek óta forgalmazok szájharmonikákat és üzemeltetem a www.harmonica.hu weboldalamat, ami online áruház is. Természetesen nincs nagy forgalmam, hiszen nem igazán populáris hangszer a herfli. Emellett tanítok, oktató anyagot készítek, valamint sokszor vendégzenészként is játszom itthon és külföldön egyaránt. Nekem az egész életem a szájharmonika körül forog és ezt nagyon szeretem, még akkor is, ha nem ad stabil megélhetést minden pillanatában.

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Nálam elsősorban a koncertekből, kisebb rész a lemezeladásból, -ami azért a legtöbb esetben inkább csak beruházás- és végül a jogdíjakból, amelyek sajnos az én esetemben még éves szinten is igen szerények.

Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Régen sem, de ma már ez egyértelműen nem kizárólag a tehetségről szól(t). Az, hogy valaki világsztár, vagy nem… sőt… egyébként meg annyi a világsztár, hogy szinte követhetetlen.
Nem hiszek a sztárságban, kizárólag a teljesítményben az alkotás erejében és a kitartó munkában. A sztárság amúgy is mulandó, csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy szinte állandó állapot legyen. Rengeteg tehetséges művész, zenész van ebben a kicsi országban, de világsztársághoz ez nem elég, vagy talán túl sok…

Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?

Ez egy szórakoztató iparág, amiből nagyon sokan, elképesztően jól megélnek. Nem hiszek az őszinte tehetség kutatásban, de nyilvánvaló, hogy sok tehetséges előadó csak ilyen csatornákon keresztül kap(hat) teret, ami azért kérdéseket vet fel egyéb szempontok figyelembevétele mellett. Azoknak, akik hosszú évek óta a színpadon vannak, pedig kifejezetten károsak ezek a show műsorok, mert akarva-akaratlanul (persze inkább akarva), de hatnak az emberre és elszívják a közönség egy részét, ráadásul ezek a tehetségkutatók egytől egyig nagyon komolyan és rendkívül taktikásan, de irányított műsorok.
Nagyon kevés előadó marad talpon utána, hiszen miután az adott műsor kifut, a csatorna elengedi a kezüket és önállóan már sokkal keményebb a talpon maradás, főleg, ha már a félórás, félplayback haknik is elkopnak…
Nem  kutatni kellene a tehetséget, hanem megtalálni és ápolni.

Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?

Rengeteg tehetséges előadó van, de nagyon sokan el kell, hogy forduljanak a szakmától ahhoz, hogy meg tudjanak élni, mert rendkívül kicsi a piac, sajnos sokkal több a fóka, mint a hal… Így sokaknak marad a hobbi, ami persze a klub tulajdonosoknak (tisztelet a kivételnek) mindegy, így hétvégenként jöhetnek ők, megmutathatják magukat a közönségnek, szinte gázsi nélkül, de nincs is szükségük rá, mert van munkahelyük, kis közönségük és ez a tulajnak is jó, szemben azokkal a zenészekkel, akik próbálnának professzionálisan, normális gázsikért, normális helyeket találni maguknak. Ez ma nagyon nehéz, szinte lehetetlen, ezért hosszú távon nagyon kevesen tudnak talpon maradni a zene világában, ami így ezt az utánpótlást is jól megszűri, alakítja. Sok esetben tehetségtelenebb, de gazdag szülők, vagy szponzorok által támogatott előadók versenyhelyzet nélkül, rengeteg lépcsőfokot kihagyva, igazságtalanul jutnak helyzeti előnyhöz, igazi tehetségekkel szemben… de azt hiszem így volt ez régebben is. Ez az ún. „show business”, a maga bájával, igazságtalanságaival.

Mi a véleményed a fesztiválokról?

Elképesztő mennyiségű fesztivál van jelenleg az országban, vannak nagyon jó és kevésbé jó fesztiválok is. Igazán a tematikus fesztiválokat hiányolom, egyre kevesebb van és sokszor nagyobb a körítés, a marketing, mint a színvonalas fellépő. Szerencsére az utóbbi években minket is meghívtak néhány hazai fesztiválra, de az abszolút feltűnt, hogy a mai magyar, igazi nagy zenei fesztiváloknak évek óta szinte ugyanazok a csapatok a fellépői, az a 15-20 zenekar, akik bizonyos „holdudvarhoz”, vagy érdekeltségi körökhöz tartoznak… vagy nagy a rajongótáboruk, vagy nagy a letöltöttségük, vagy mit tudom én…Valamint azt sem tudom, ha ma Magyarországon nem hívnak meg a nagyobb fesztiválok, nem játssza a Petőfi rádió a számaidat,

nem szerepelsz rendszeresen a médiában, nem vagy celeb, vagy nincsen sok milliós letöltésed a youtube-on, vagy like-od a facebookon, akkor honnan a fenéből ismerhetnének meg a fiatalok, vagy egyáltalán bárki?

Mi a véleményed a zenei klubéletről?

15-20 évvel ezelőtt jó volt, működött, mi szinte rendszeresen heti 2-3 koncertet adtunk országosan Budapesttől, Szegedig, Baján át Pécsig…stb. Jelenleg viszont nincs, illetve nagyon megkopott a zenei klub kultúra, klubélet. Azért vannak kivételek,  jó próbálkozások is, de a legnagyobb gond, hogy nincs kitartás és nincs tematikus klub és tematikus fesztiválból is kevés van. Viszont vannak olyan klubok, ahol néha van egy kis blues, majd, latin, aztán disco majd a hét egy másik napján karaoke… ezek a klubok biztos, hogy nem tudnak hosszabb távon működni, de aki ilyenbe gondolkodik, talán nem is ezt akarja. Egy igazi zenés helyhez nem csak sok pénz, hanem nagyon komoly elhivatottság, elszántság és kitartás szükséges.

Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Az, ha a média sokkal színesebb lenne, mert ma szinte mindent a média irányít, befolyásol.
A média a legnagyobb, kultúrát és az emberi közízlést is formáló hatalom.
Jó lenne, ha nem az egyes médiumokban ülő megmondó ember döntené el,- vagy az a pár száz, akikkel, különböző hallgatói teszteket készítenek egy-egy számmal kapcsolatosan, - hogy játsszák-e, vagy sem…Jóval nagyobb teret kellene adni különböző rétegzenei műfajoknak is, mondjuk ezt a fogalmat, hogy rétegzene kifejezetten nem szeretem, mert igazából hamis fogalom. Mindegyik zene rétegzene, csak van amelyik vastagabb és van amelyik vékonyabb réteget vonz, de ebben is óriási szerepe van a médiának. Nagyon sokan csak egy-egy bizonyos médiumon keresztül tájékozódnak a zenei palettáról, kocsiban ülve, vagy tv-t nézve, így sokan sajnos nem is tudják, hogy léteznek egyéb zenekarok, más zenei műfajok… stb. Természetesen tudom, hogy ez talán nem ennyire egyszerű, de csak azért nem, mert azt akarják, hogy ne legyen egyszerű… azért az jól látható, hallható, hogy a médiában is kizárólag minden a profitról szól.

A média szerepén kívül az élőzenét befogadó klubok támogatását kellene erősíteni, valamint az egyes megyeszékhelyen működű klubok, kulturális intézmények kapcsolatát is jó lenne közvetlenebbé tenni, hogy akár egymást segítve tudjanak jobban működni, ezáltal a zenekaroknak is jobban kalkulálható helyszínek, tiszteletdíjak lehetnének. Itt arra gondolok, hogy akár 2-3 állomásos klub koncert turnékat is össze lehetne kötni, jól leszervezve, lekommunikálva, összehangolva egymással.

www.pribojszki.hu
www.facebook.com/matyas.pribojszki
 

2014. december 10. 21:04

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA