Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított új sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Egy hangszernél mindig fontos volt számomra hogy összenőjek vele, hogy kellően „megismerjük egymást”, hogy nagy haver legyen. Nem is szeretek felhalmozni hangszereket, egyszerre max 2 hangszert használtam. Öt éve nyúzom a most bemutatásra kerülő kedvencet, Lakland 55-02, nagyon élvezem rajta a játékot és imádom a hangját, univerzális bass.
10 éve láttam egy Tori Amos koncert DVD-ét, amin egy Jon Evans nevű, számomra akkor ismeretlen kanadai basszusgitáros, olyan groovokat tolt és olyan soundon, hogy egyből rákattantam. „Kinyomoztam” a pause gomb majd a net segítségével az ismeretlen hangszer eredetét. Lakland 55 - 94 es volt a csodapéldány. Pár évet még kellett várnom a barátkozásra, és a 55 - 94 es helyett a Koreai Lakland skyline 55 - 02 lett az enyém.
A hangszer klasszikus felépítésű, nagyon kényelmesre állítható jávor nyak (maple), a menzúra 35”!, kőris (ash) test, Hipshot kulcsok, testen is átfűzhető húrozás. A hídhangszedő Music man (ami felezhető), nyak felől Jazz bass. Számomra ez az ideális, már korábban is volt ilyen elosztású hangszerem. Nagyon szeretem ezt a megfejtést, ráadásul az állítási lehetőségek óriási választékát kapjuk (3 utas EQ, hangerő poti : push – pull - preamp bypass mód, balance poti, 3 állású híd-hangszedő kapcsoló). Az LH3 elektronika jól végzi a dolgát, a preamp jelszintjét mi is könnyen beállíthatjuk. Én eléggé levettem az erősséget majdnem bypass (passzív) hangerő szintre. Így olyan érzésem van, mintha a fát jobban hallanám a hangképben, de lehet, hogy ez már csak belemagyarázás. Mindenesetre szimpatikusabb a hangzás. Zenében jól használható klasszikus karaktereket hozhatunk ki a hangszerből: - csak első hangszedő (precision bass), - hátsó hangszedő felezve + első (jazzbass), csak hátsó - Music man, csak hátsó felezve Pastorius. Balance potink is van, az arányokat tetszés szerint állíthatjuk. Persze ezek csak hasonló soundok, mert a hangszernek van egy önálló karakteres, tuti frekvenciája, ami sajátos, ezt nagyon lehet szeretni. Groove-olás és röfögtetésen kívül, megfelelő beállításokkal a hangszer a slap és a tapping témákat is jól közvetíti. Az öthúros hangszer legjobb része a H húr, nagyon ott vannak a megfogható mély röffenések, szeretek vele büntetni :-) Zenében nagyon jelen van, akár funkyt, akár jazzt, akár rock, vagy metált pengetek, ott nyomulhat minden műfajban, és különleges hangszerelésekben is. Számomra örök darab, ha netán valami történne vele, beszereznék helyette egy ugyanilyet :-)
Kedvenc hangszerünkhöz kell egy jó erősítő, ami számomra az olasz Markbass Little Mark III basszus feje. Backline Motyó ügyben mindig az egyszerű és viszonylag mobilis megoldásokat kerestem, de fej-láda párti vagyok. „2U” magas Rack-be építhető erősítőket használtam, különböző hangfal megoldásokkal (2x10”, 4x10”, 1x15”, 1x15”+1x10”, 1x15”+1x12” 2x10”+4x10”), a Rack csak a könnyebb szállíthatóság érdekében fontos, nem vagyok egy Rack-ekbe építhető effekt gyáros, inkább a villanyvasút – multi effekt, vagy a kettő keveréke.
|
Mikor megláttam és kipróbáltam a Little Mark III fejet, kicsit zavarban voltam, hogy a fülemnek vagy a szememnek ne higgyek, a minőség, a teljesítmény és a méret… fantasztikus, ez a KB 3 kg súlyú, tranzisztoros, 4 ohmon 500W teljesítményű, kisméretű, feltűnő külsejű (sárga – fekete) erősítő. Egyből megfogott, nagyon gyorsan indított tiszta dinamikus hangok, a legmélyebb frekvenciák is „megfoghatók”, nincs semmi „szétkenés”. Általában szinte minden hangszín potméterem nullán van, nem kell belenyúlni az EQ-nak. Külön öröm mikor koncertre tartok, és van színpadi backline (nem kell hangfalat vinni), a gitár mellet a másik kezemben a 3 kg-os erősítő, Markbass puha tokban, a szellőzőnyílás helyek is ki vannak vágva, ki se kell venni a tokból, csak leveszem a tok elejét és a hátulját, kábelek bele, aztán a megszokott sound-on mehet a koncert.
Persze mindenki szeret a saját hangfalán játszani, de ha nem muszáj, nem cipeli az ember. Prolude 4x10-es 4 ohmos 800 wattos ládát használok már 4-5 éve, ami nem mondható túlzottan nehéznek a maga 29 kg-jával. 4 db Celestion 10˝ 200W neodymium hangszóró, és egy dinamikus tweeter gondoskodik róla, hogy kellően jól érezzem magam a színpadon, nagyon szeretem a hangját, és külön öröm számomra hogy made in Hungary! Köszönet Fülöp Robi áldásos munkájának, sajnos már hangfalakat nem készít, de erősítőket annál inkább. http://www.prolude.hu/?lang=hu Üdv: Ati |
2014. december 8. 19:03