Életképek - Jani J. Szentkiralyi
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Most fejezem be annak az anyagnak a masteringjét, amellyel Amerikából bíztak meg. Ez egy kinti tribute zenekarnak a nagylemeze. Ezzel párhuzamosan dolgozom a saját anyagomon is, ami lassan szintén befejezés közeli stádiumba kerül. Ez egy instrumentális lemeznek indult, de közben jöttek olyan ötleteim, amikből énekes dalok is születtek. Jelen pillanatban öt énekes és öt instrumentális szerzemény van megírva. Atma Anur dobol a felvételeken, illetve ő szerzőtársam is a készülő anyagon. Énekes fronton várható egy-két meglepetés, 2015-re tervezem az album megjelentetését, erről már folynak a tárgyalások kiadókkal, itthon és külföldön is.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
A saját anyagom befejezése után egy csapatot szeretnék összehozni és megkezdeni a próbákat. Mindenképpen koncertező zenekart akarok magam mellett tudni.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Az elmúlt egy évben úgy éreztem, mintha nagyobb lehetőségeket kapott volna ez az „iparág”. Több koncertet és lemezkészítést is támogattak különböző pályázatokkal, ezzel segítették a zeneipart és a zenészeket is. Ez jó folyamatnak tűnik, reméljük, hogy folytatódik, esetleg tovább bővül!
Milyen pozitív/ negatív trendeket tapasztalsz a hazai zenei életben?
A zenei műfajok tekintetében elmarasztaló kritikákkal nem szeretnék élni. Megvan ugyanis minden műfajnak a rajongótábora és ezt tiszteletben tartom. Ami viszont egyértelműen pozitívnak mondható, hogy az utóbbi időben megjelent élő és stúdió felvételek kimondottan igényesen szólnak. Itt tapasztalható javulás.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből- te ebből élsz?
Én úgy gondolom, hogy azok az előadók/zenészek, akik a munkájukat nagyon átgondoltan és profi szinten végzik évek óta - beleértve a sikeres lemezanyagokat és koncerteket-, azok valóban meg tudnak élni a zenélésből. Én még nem tartok itt, így sajnos más munkát is el kell vállalnom.
Mennyit keresel egy évben?
Ugye most viccelsz? No comment!
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, lemezeladásból vagy esetleg jogdíjakból?
Ezt nem lehet pontosan meghatározni, mivel időről-időre változik. Amit biztosan tudok, hogy mind a három forrásra szüksége van minden előadónak. Az én esetemben például mostanság, mivel nem koncertezek - esetleg vendégként lépek föl egy-két helyen-, így ebből minimális bevételem van jelenleg, viszont korábbi lemezek után még kapok jogdíjakat, és stúdiómunkákból, valamint tanításból van bevételem. Ez egy év múlva lehet, hogy változik és a koncertezés lesz a fő bevétel.
 |
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért? A régi időszakot csak elmondásokból ismerem, hisz én 2005-ben költöztem át Erdélyből és 2013-tól vagyok állampolgár. Amit hallottam, abból nagyon úgy tűnik számomra, hogy régen minden másképp működött és nagyon sok értelemben a helyzet akkor könnyebb volt. Ahogy én látom, ez a szakma mára már nagyon felhígult. A régi kínálathoz képest a mostani zenekarok száma megsokszorozódott - és ezek között nagyon sok majdnem értékelhetetlen színvonalon működik. Kevés manapság az igazán útmutató, egyéni zenekar/előadó. Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár? Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert ha mondjuk van egy nagyon tehetséges énekes, sajnos a legtöbb esetben problémát okoz a nyelvi nehézség. Persze van erre azért ellenpélda is, hogy valaki semmi ének tudással a nemzetközi világban is ismertté válhat, lásd: ByeAlex! Mint a példa is mutatja, nagyon sok összetevő befolyásolhat/eredményezhet sikert. A hangszeresek közül ma Magyarországon egy olyan személyt ismerek, akit, ha a körülmények nem visznek tévútra és idő előtt nem bízza el magát, akár világsztár is lehet, ő Somogyi Remig gitáros. Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában? Az ilyen dolgokra szükség van, mert így több ember is megmutathatja/megmérettetheti magát, még akkor is, ha nagyon sok értékelhetetlen, szánalmas produkciót is látunk a felhozatalban. Természetesen vannak a nagy költségvetésű tévés produkciók, amiket merőben máshogy kell értékelni, mint a vidéki városokban megrendezett amatőr tehetségkutatókat. Mi a véleményed a zenei utánpótlásról? Az ország lélekszámához képest kimondottan jónak mondható, amit sok működő zeneiskola/ zenei tábor munkája is segít – a legtöbb magas színvonalon. |
Mi a véleményed a fesztiválokról?
A fesztiválokra szükség van, ez nyilvánvaló. A fesztivál koncertek technikai korlátai miatt (hangbeállás stb.) van olyan árnyoldala is, ami bizonyos értelemben nyilván nem jó egy zenekarnak. De akadnak ideális esetek is. Például idén én voltam Miskolcon az EFOTT-on és pozitív meglepetések értek. Volt egy nap, amikor a magyar rock élmezőny egy részét egymás után léptették föl, jó technikai körülmények között, jó hangzással. Ráadásul rengeteg embert érdekelt ez a felhozatal, és fontos, hogy a napijegy nem volt a legolcsóbb kategóriás…
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Van egy pár kimondottan színvonalas klub, de ez még nagyon kevés. Sokkal több van azokból, amik helyzetüknél fogva alkalmatlanok az ilyen típusú tevékenységre, így aztán nyilvánvaló, hogy méltatlan körülmények között dolgoznak a zenekarok és ilyen lehetőségek között szórakozik a közönség is. Az utóbbi négy évben én nagyjából végigjártam az ország összes klubját és sajnos ez volt a tapasztalatom.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Mondok egy borzasztóan egyszerű dolgot. Ahogy ezt sok barátomtól is hallottam már, kevesebb duma kellene, sokkal több jó nóta. Ha ebből születne több és kevesebb sallang lenne, az biztos lendítene a hazai könnyűzenei életen. Mint ahogy Frank Zappa mondta: „pofa be és gitározz!”
https://www.facebook.com/janijszentkiralyi
2014. október 28. 20:52