Legkedvesebb felszerelésem... Jankai Béla
Legkedvesebb felszerelésem címmel új sorozatot indítunk a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké.
Nehéz helyzetben vagyok, mert erre a témára szerintem egy billentyűsnek a legnehezebb válaszolnia. Ugyanis a kedvenc hangszert még nem gyártották le, sőt ki sem találták. Persze, vannak jó és még jobb hangszerek, de mért is írom ezt?:
Egy rock, vagy nevezzük könnyűzenei billentyűsnek nehéz dolga van. Persze most nem az „egy mindent tudó hangszert kirakok, van benne Hammond is meg zongora is…” típusú dologra gondolok, hanem a komolyabb megmérettetésekre. Az alapvető gond, hogy egy billentyűsnek több fajta játékot kell produkálnia, ami egyrészt a klaviatúra és a hangképzés típusa szerint különbözik. Tehát más billentyűs kell a zongorázáshoz, az orgonázáshoz és a szintetizátorozáshoz.
Na, ez a nehéz, ezért kell sok hangszert kipakolni egy bulin, hisz zongorázni csak jó kalapács mechanikás hangszeren lehet, aminek az alapja összehasonlíthatóan egy márkás zongora, aminek minden paraméterét nem nagyon sikerült a gyártóknak produkálni. Kezdődik a jó mechanika. Itt az első baj, mert a jó mechanika nehéz, nehezen szállítható, sok vele a gond, ezért egyszerűsítik, műanyagosítják, könnyítik, ami nem tesz jót neki.
Nekem zongorából – és mondhatom mindent kipróbáltam – magasan a Yamaha s90ES tudja a legjobbat produkálni. Ennek a szériának az újabb darabjai (XS, XJ) érdekes módon nem olyan jók. A többi gyártó nem erős zongorában. Persze ez is, mint minden szubjektív és most ne nézzük az árakat, mert ami jó, az drága…
Teljesen más játékot igényel az orgona. Itt is van összehasonlításunk, hisz egy eredeti Hammond B3 egy 122-es Leslie-vel azért a műfaj legjobbja, mondhatjuk a nagy etalonnak. És ennél a modellnél ugye a watherfall billentyűzet, a hangszer súlya az elektromechanikus hangképzés… szóval ez ütős cucc. Na, de sajnos tudomásul kell vegyük, hogy 50 éve nem gyártják, tehát mindenképp kell helyettest találni, ami szintén nem könnyű. Kezdődik a billentyűknél… A Hammond billentyűzete ugyanis más méretezésű, mint a zongora, ezért ebből a méretből csak orgonához lehet klaviatúrát gyártani, és azon pl. zongorázni??? hááát inkább nem, de ugyanez visszafele… Szóval aki komolyan akar Hammondozni, annak külön, orgona billentyűs hangszeren kell játszania, és olyan állványt alárakni, hogy az annyira stabil legyen, mint a 150 Kg-os eredeti, mert a különböző leütésekhez – csakúgy, mint a zongoránál – meg kell lenni az alatta levő tömegnek, mert ha nincs, meg, nincs dinamika, csak szenvedés. Mintha egy szivacs labdával akarnánk beütni egy szöget…
Ha ezek meg vannak, jön a következő nehézség, vajon melyik hangszer tudja azokat a finomságokat visszaadni, mint a billentyűleütésekor és elengedésekor keletkező kis kontaktus zaj, click, ami az eredetinél a 9 rugó csatlakozásakor szólal meg. Mennyire szinkron a hangerő pedál, vagy a percussion. Egy jó orgonánál nem mindegy, mikor veszel levegőt játszás közben, tehát az apró paraméterek nagyon sokat számítanak. Na. itt azért jobb a helyzet, több cég is próbálkozik ilyen hangszerrel, nekem a legjobban a Clavia C2 orgonája jött be, majdnem mindenben hűen teszi a dolgát, nagyon jó benne a csövet szimuláló torzító és a Lesie szimulátor is… Persze a 15Kg-os súlya is benne van a szerethetőbe.
A következő kategória a szintetizátor. Itt a billentyűzet már nem annyira fontos kérdés, mindenképp könnyű, műanyag, ne legyen zongorás, és lomha. Itt a hangképzése a fontos. Ismerünk alapjába véve legalább egy tucatnyi módszert, de csak kettőről beszéljünk. PCM minta lejátszó, ez a legtöbb, mindent le tudunk utánozni a gitároktól a fúvósokig… persze köze egyiknek sincs nagyon az eredetihez, hisz azok a kellékek – bender, modulátor, stb. – kevesek ahhoz, hogy minden hangszer típust tökéletesen utánozzunk a rá jellemző játékmódokkal, valamennyire persze lehet utánozni, de én személy szerint nem szeretem ezt, inkább maradok a klasszikus billentyű hangzásnál, s ha kell egy trombita, hívjunk trombitást, ne amatőrködjünk.
A másik a valamilyen módon gerjesztett hang. Nagy kedvencem a MiniMoog, persze kié nem az, de ami abban a hangszerben van, az felér egy akusztikus hangszer tulajdonságaival. Életre lehet kelteni, van lelke… na ez nincs meg az új, digitálisan modellezett változatoknál, vagy legalább is nem annyira. Ezekből a szintikből a nekem kedvesebbek: Alesis Androméda (magasan a legjobb volt…) Korg Z1, Moog Voyager, olcsóbbak: Korg R3, Prophecy…
A szintetizátorokkal persze a legnagyobb probléma a fejlesztés körül van. Gyakorlatilag évek óta csak visszafejlődés tapasztalható, semmi újítás, a meglévő technikák olcsósítása, szoftveresítése. Azok a cégek, akik komolyabban fejlesztettek, abbahagyták, valószínű a piaci igények hanyatlása miatt. Az Alesis nagyon jó úton járt... abbahagyta, most a legjobb fejlesztést véleményem szerint a Clavia csinálja, remélem eljutnak valahova, mert ezek a divathangszerek nekem azért annyira nem jönnek be. Persze a Yamaha és a Korg köteles fejleszteni, mindig újítanak valamit, ami persze zömében a kijelzőre, a külcsinre, vagy a kezelhetőségre jellemző, de ezzel együtt nő a bootolási idő és a vételár is… tehát ma, egy használható hangszert 7 számjegyű összegért vehetünk meg, amivel az is jár, hogy bekapcsolás után 3-4 perc homokóra… lemegy a fél koncert. De ne legyünk ilyen negatívak.
.jpg)
Nagyon nagy kétséggel fogadtam a Korg Kronos megjelenését, évekig ki sem próbáltam. Ez amiatt van, mert amikor egy kicsit jobban benne voltam a hangszerpiaci dolgokban, sűrűn jártam fejtágítókra, előadásokra, az egyik alkalommal Londonban a Korg elnöke bemutatott nekünk egy fejlesztést, ezt akkor Oasys-nak hívták (persze köze nincs a később ezen a néven ismert hangszerhez). Testőrök hozták be a hangszert, amit egy fejlesztő mérnök mutatott be nekünk. Az akkor egy hatalmas ugrás volt a hangszertechnikában, és ezt a fejlesztést (1995-öt írtunk!!!) azóta sem hozták ki, tulajdonképpen az M1-es megjelenése óta semmit nem fejlesztettek, ezért egy picit neheztelek rájuk… Na, eljött az idő, és rájöttem, hogy ezek közül a hangszerek közül ennek azért van egy kis lelke, megszerettem, még nem használom koncerteken, egy kicsit bonyolult a programozása, de haladok, s talán eljön annak is az ideje.
Jankai Béla
https://www.facebook.com/jankai.bela
https://www.facebook.com/bela.jankai?fref=ts
2014. október 21. 16:50