Roland VR09 az ideális live performance
Még 2013 januárban mutatta be a Roland a VR-09 szintetizátort. Ahogy a weben láttam igen csak ígéretesnek tűnt a hangszer, és az előzetesen beharangozott hangszíneit is nagyon szimpatikusnak találtam. Nosza, gyors telefonálásba kezdtem, és egyszer csak a Roland Zenegalériában találtam magam. Életmentő kávé Csavar bácsival, csüccs a hangszerhez és innentől kezdve három órán keresztül „nem vállalok semmilyen felelősséget semmiért”! Először is majdnem balesetet szenvedtem, mert megemeltem a szintit nagy erővel, épphogy az orrom nem bánta, mivel olyan könnyű a ketyere. Tehát a szállítás nem okozhat gondot.
Megjelent az 1.03-as szoftver verzió új E-piano és szintetizátor hangszínekkel!
A letöltéshez kattintson ide! A hangszínek meghallgathatók a SoundCloud-on.
A kezelő felület hibátlan, balról jobbra haladva először USB csati majd a Roland névjegye a D-Beam, alatta a volume rotary sound két állású pitch bend, majd hat darab programozható efx poti (overdrive, tone, compressor, mfx, delay, reverb), aztán az orgona drawbar-jai, a display cursor gombok egy jó nagy value kerékkel kibővítve, majd a piano szekció következik, utánuk a synth, majd a sort a drum szekció zárja. Biztos ami biztos, a display alá odarakták a három fő funkciót kezelő gyors gombokat is (organ, piano, synth). Ettől a funkciótól villámgyors lett a zene közbeni hangszínváltás. Tulajdonképpen minden nagyon kompakt, sebesen elérhető a hangszeren... a zene közbeni editálás is, hála a jól látható nagy tekerő potiknak és gomboknak.
A billentyűzet hozza a Rolandos normát, játszható, kényelmes, nem nyüszög, csikorog, kellemesen puhán jár. Azért zongorás koncertre én nem használnám.
A hangszínek kivesézését az orgona szekcióval kezdtem. Három variáció áll rendelkezésre a klasszikus jazz, majd rock, és egy 60 évek tranzisztoros nosztalgia orgonája. Ez elég kevésnek tűnhetne, de az említett tekerő potik miatt egyáltalán nem az. Feltűnt, hogy nagyon képlékeny a hangszer, ha a hangok editálását végzem. Érthető lett az a három óra, amit ott ültem, hiszen jóformán csak a hangokat bindzsiztem ezalatt, és jókat szórakoztam azon, hogy mit lehet csinálni egy adott hangból. A drawbar tolókák kicsit kisebbek a megszokottnál, de ez nem zavaró. Természetesen splittelhető a billentyűzet és az editor software-el, ami iPad-re telepíthető, még akár lábpedált is használhatunk. Van keyclick, leakage, és a leslie szimuláció is jól használható, kiegészítve az új twin rotary funkcióval, ami nagyon agresszívvá teszi az orgona hangot. Itt figyeltem fel a baloldalon található tone potira, ami minden esetben teltebbé vastagabbá varázsolja az épp aktuális hangszínt.
A hangszeren a zongora hang nem pcm alapú, hanem a Roland által kifejlesztett Super Natural technológiával, 88 hangon való mintavételezést használja. Nekem a 11 fajta zongora hangból alaphelyzetben a felhang-dús, könnyen editálható mono piano, és az european piano tetszett. Természetesen layerezhetünk két hangszínt, amit a drawbarok egyikével arányaiban változtathatunk.
Az elektromos zongorák, szám szerint 9, nagyon jók, a fender rhodes-en keresztül a legmodernebb effektekkel ellátott digi hangszínek is megvannak. Meglepő lead, hangszínek képezhetők az effekt szekció piszkálásával. A clavok nagyon jók, főleg a wah effekt használatával, funky feel támad rögvest.
A brass hangszínek szuper élethűek, régebben csak a fizikai modellezésnél találkoztam hasonlókkal. Az effektek zseniálisak! Egy szóló trombon hangot a pitch shifter effekttel alátámasztottam, és rögtön a 80-as évek Steps Ahead zenekara jutott eszembe, ahol Michael Brecker a szaxofonjára rakott hasonló effektet! Na, itt is lelkes nyomkodásba kezdtem vagy tíz percig. A következő bámulás a strings hangoknál történt. Ilyen brutális vastagságot ritkán hallani szintetizátoroknál. Akkorát szólt a fejhallgatóban, hogy majdnem lerepítette a fejemet. Csavar Bácsi jókat kuncogott rajtam, miközben hüledeztem.
A pads hangok aztán megadták a kegyelemdöfést, vastagság területén. A régi jó kis analóg szintik jutottak eszembe a 80-as évek környékéről. Később megtudtam, hogy a tervezőknek pontosan ez volt a céljuk. Elérték! Itt a tempo step phaser effekt volt a libling, izgalmasan megbolygatta a hangzást.
A dob soundok hozzák a kötelező normákat, megtalálható a legautentikusabb dobtól a legmodernebb dubstep, drum’n’bass -ig minden. Az előre beállított ritmusok is jók, azonban a looper funkcióban van a jövő. Weben megtalálható pár bemutató a looper használatáról, hozzáteszem, hogy álló harmóniájú zenéhez alkalmasak.
Megemlíteném még a nagyon praktikusan kezelhető editor szoftvert, ami 3 oszcillátort tud használni, kezelő felülete tiszta világos, nem vasakhoz szokott játékosok nagy kedvvel fogják használni.
Egy negatívumot tudnék összesen felhozni, a hangszínek számát. Ilyen árú hangszerekben általában 1000-nél több hangszínnel szoktunk találkozni, ami ennél a hangszernél nincs meg. Ennek ellenére egy nagyon professzionális szintetizátort ismertem meg a VR-09-ben.
Regály György
http://www.rolandee.hu/product.php?node_id=2004968
2014. október 18. 18:41