JENNIFER BATTEN
A gitárvilágban kevés olyan nevet találni, kinek fellépése hallatán a hathúros közösség egy emberként kapja fel a fejét. Jennifer Batten kétségkívül ezen kevesek közé tartozik. A virtuozitását Michael Jackson és Jeff Beck oldalán hosszú évekig bizonyító hölgy 1995 és 2004 után immáron harmadik alkalommal tesz látogatást Magyarországon, a közelgő performansz kapcsán pedig örömmel adott villáminterjút lapunknak néhány nappal ezelőtt.
Éppen európai turnét bonyolítasz, melynek keretében szeptember 29-én Budapesten is játszol. Kérlek, mesélj a mostani fellépésekről!
Ez a mostani egy olyan turné, mely nem kimondottan workshop jellegű. Bizonyos helyeken zenekarral játszom, máshol pedig szóló multimédia fellépésekről van szó. Ez utóbbi esetében backing trackekre gitározom, és minden dalhoz más stílusú filmet vetítek, 50-es évekbeli fekete-fehér bejátszásoktól a modern vizuális dolgokig. Sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb ez így, mintha kizárólag engem nézne a közönség egy órán keresztül… (nevet)
A vizuális koncepció megvalósítása milyen indíttatásból jött?
Az egész abból fakadt, hogy a leginkább egyszemélyes fellépéseimhez szerettem volna valami plusz elemet hozzátenni. Úgy 8-9 éve csinálom ezt, és ez idő alatt a közönségem alaposan kiszélesedett, egész kicsi gyerekeket is ki szoktak hozni a szülők, mert a látvány és a zene kombinációja képes lekötni a legfiatalabb korosztályt képviselőit is, anélkül, hogy türelmetlenné válnának. Számomra manapság már nagyobb örömet jelent az ilyen videók megszerkesztése, mint a zeneszerzés!
A budapesti állomáson milyen programot hallhatunk-láthatunk majd?
Az imént részletezett multimédia performanszot. Ami a dalokat illeti, játszani fogok a három szólóalbumomról, illetve lesz Michael Jackson és Jeff Beck egyveleg, utóbbit most először tűztem műsorra.
A szólólemezeid megjelenése között meglehetősen sok idő telt el. Mi ennek az oka?
Egyrészt az, hogy állandóan úton vagyok, és emiatt nincs lehetőségem nyugodt, otthoni körülmények közepette dalszerzői üzemmódba helyezni magam. Másrészt, a lemezkészítés rengeteg pénzbe kerül, ha az ember méltó módon kívánja űzni e tevékenységet…
Tervezel újabb önálló albumot?
Nem igazán gondolkodom ilyesmin, egyszerűen nem látom értelmét. Amíg az emberek úgy gondolják, hogy a zene ingyen jár nekik, addig luxus pénzt ölni az ilyesmibe. A digitális kor rákfenéje ez… Oktató DVD-ket viszont készítek, a Truefire számára, melyek első része most ősszel lát majd napvilágot. Az energiákat inkább ilyesmire fordítom, és persze a különböző fellépésekre.
Híres vagy arról, hogy szeretsz kísérletezni a modern technológiával. Amikor 10 évvel ezelőtt itt jártál, egyetlen Digitech munkaállomás és egy laptop volt mögötted. Manapság is ezt a konfigurációt preferálod?
Továbbra is a Digitech embere vagyok, jelenleg az RP1000 workstationt használom, illetve a Fishman TriplePlay Wireless MIDI kontrollert, amit egy iPad-del kapcsolok össze. Ez a kombináció határtalan lehetőségeket biztosít, és a legjobb, hogy hangzásban nem kell kompromisszumot kötni. Az RP1000 erősítő szimulációi analóg minőségűek, nem túlzok. Ami jelenleg nagyon érdekel, az Thomas Blug német gitáros saját fejlesztésű minierősítője, a Bluguitar Amp1. Jövő hónapban kerül piacra, de már volt rá lehetőségem, hogy kipróbáljam. Mit mondjak, fenomenális cucc!
Az analóg technológia már nem is érdekel?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a csöves motyók cipelése nem vágyam már! (nevet) Minden, amire szükségem van a kiváló megszólaláshoz, elfér egy hátizsákban, szóval, bolond lennék mázsás erősítőkkel vesződni!
Az elsők között voltál, akik speciális húr-tompító berendezést szereltek a gitárjukra. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy a tapping játéktechnikához szükség lenne valami ilyen szerkezetre?
Rögvest azután, hogy elkezdtem tappingelni. Ez 1979 körül volt. Először különböző anyagokat kötöttem a nyakra, ami nem bizonyult praktikusnak, mert nehéz volt eltávolítani őket, főleg koncerten. Pár éve Kínában jártam, és akkor fogalmazódott meg bennem a saját eszköz gyártása, mely évtizedek kísérleteinek nyomait viseli magán...
Úgy látom, Line 6 James Tyler Variax gitárokat használsz mostanában…
Így igaz. Imádom e modellben a hangzásbél lehetőségek kimeríthetetlenségét, és az alternatív hangolásokra való átállás könnyedségét. A gitár egyébként eléggé eltér a kereskedelmi forgalomban kapható modellektől, mert rengeteg változtatást hajtottam végre rajta. Kicseréltem a nyakát, mert Gibson jellegű érzetet és menzúrát akartam, illetve a kulcsokat és a pickupokat is a saját ízlésem szerint konfiguráltam.
Továbbra is ugyanazok a Seymour Duncan hangszedők találhatóak a hangszereidben, amelyekhez oly’ régóta hű vagy?
Igen, a JB Model - Duckbucker kombináció számomra tökéletes, legalább 15 éve csak ezeket alkalmazom. A JB a hídnál gyönyörű lead tónust produkál, a dinamika, a hangkitartás és a torzítás egyensúlya elképesztő ebben a pickupban. A Duckbucker pedig úgy képes valósághű Strat hangzásra, hogy közben nincs alapzaj, kvázi humbucker formátumból érkezik single coil hangzás.
Mennyire követed figyelemmel a mai fiatal gitáros generáció képviselőit?
Igyekszem képben lenni, de neveket ne várj tőlem! (nevet) Óriási dolog, hogy minden lehetőség adott a srácok számára az internetnek köszönhetően. Azt szoktam mondani, hogy a Youtube a világ legjobb zeneiskolája, mert egyszerűen bármi fellelhető rajta, ami segítheti, inspirálhatja a fiatalokat, ezáltal pedig sokkal hamarabb elérik azt a szintet, aminek az abszolválása korábban jóval több időt vett igénybe. Persze, ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy a mai fiatalok tehetségesebbek lennének a korábbi időszakok játékosainál – ez csupán az alap, amire vagy sikerül építkezni, vagy nem. A közönséggel már nem a neten kell kapcsolatot teremteni, hanem a színpadon…
Danev György
2014. szeptember 23. 20:41