Cort-ok triója... a CR250, a Zenox Z44 és az M600
Bízom benne, hogy ezért az írásért majd senki nem vádol azzal, hogy „Cort-eskedem”... persze nem is nagyon szorul rám a cég e tekintetben (sem). A tréfát félre téve, folytatjuk az előző ismertetőben megkezdett hármasával lépés elvét, s ahogyan korábban három superstrat gitárt mutattunk be, úgy most egy klasszikus LP kópiát (CR250), egy modern singlecut formát (Zenox Z44) és egy szintén jól ismert formavilágot képviselő PRS kópiát (M600).
Az előző smertető itt olvasható: (http://www.musicmedia.hu/20140811_cort_superstrat_mustra_szazezer_alatt)
A leírt sorrend egyébként a hangszerek ár szerinti növekvő sorrendje is, hiszen a CR250 ára 99.900.- Ft., a Zenox Z44 ára 104.900.- Ft., az M600 ára pedig 119.900.- Ft. Ezek az összegek azt hiszem önmagukért beszélnek. Annak fényében pedig különösen igaz mindez, hogy nyoma sincs a piacon hasonló (kiváló) minőségű hangszereknek – ebben az árkategóriában – hazánkban. Fogalmazhatunk úgyis, hogy a Cort vetélytársak nélkül maradt a hazai piacon, s így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy (szó szerint) összehasonlíthatatlanul a legjobb gitárokról szól jelenlegi írásunk is. (S a helyzetből fakadóan ez minden alkalommal így van, amikor Cort hangszerekről írunk.) Ezen tények ismeretében – ahogy azt korábban is tettem – most is szeretném leszögezni, hogy a hangszerek dicséretét mindig érdemes a helyükön kezelni. Ezek a helyek pedig minden esetben a saját árkategóriájukon belül találhatók.
A CR250-est kifejezetten azoknak javaslom, akik ragaszkodnak az eredeti formavilághoz, a klasszikus megjelenéshez. Jól áll hozzá a göndör hosszú haj, napszemüveggel és nélküle is ajánlott, de érdemes hozzá fekete pólót és farmert húzni. Lehetőleg térd környékéig leengedett gitárpánttal és az elengedhetetlen nagyterpesszel illik használni. (Természetesen a gitár elég jó ahhoz, hogy a kopasz fehér pólósok is jól használhassák.)
Mivel a típus a világ egyik legismertebb gitárformája, ezért most eltekintenék a vonalvezetés és a kiváló formai gondolat méltatásától. Gondolom nem járok messze a valóságtól, ha megkockáztatom azt a kijelentést, hogy minden fiatal gitáros álmában – életében legalább egyszer – felbukkan a fent leírt sztereotípia, ahogy a nagyszínpadon őt élteti a közönség. (Egyébként csak halkan megjegyzem, hogy ez rendben is van így... az igazi baj az, ha úgy zenélünk, hogy ez az álom elmarad. De erről majd máskor egy másik írásban...)
Amennyiben túljutottunk az álmokon és erős az indíttatásunk, hogy egy klasszikus LP fazonú gitárt ragadjunk, akkor a legjobb helyen járunk, és biztosan nem fogunk csalódni a CR 250-esben. A rózsafa fogólapos mahagóni, vintage C formájú nyak ragasztva van a szintén mahagóni – lángolt juhar furnér tetővel ellátott – testhez. Menzúra: 24.75" (629 mm). Bund: 22 Large (2.7mm). Berakás: fehér gyöngyház téglalapok. A gitár nyaka kényelmes, könnyen játszható minden fekvésben. A Hardver részre sem lehet panasz, a híd Tune-o-matic bridge (BM002) & stop tailpiece, a hangolókulcsok pedig őrzik a régi idők stílusát... mindkét esetben kiválóan teljesítik feladatukat. Az elektronika: 2 hangerő, 2 hangszín és egy 3 állású hangszedő-váltóból áll, valamint a két ClassicRocker-II CR2NS-F és CR2NS-R Humbucker hangszedőből. A megszólaló hang felől se legyenek kételyeink, pontosan azt fogjuk kapni, amit elvárhatunk ettől a típustól. Lehet vele szaggatós riffeket és jó búgós szólókat prezentálni a „nagyérdemű” irányába.
Összességében áttekintve a dolgokat, kijelenthetjük, hogy ebben a kategóriában nem kérdéses a legjobb ár/szolgáltatás díja, mivel ez csak a CR250-é lehet.
A Zenox Z44 egy modern singlecut gitár, amely nem keverendő össze az LP fazonnal. Bár az eredete – éppen kontúrjaiból fakadóan – letagadhatatlan, ezzel mégis annak tartalmi és formai továbbgondolása, „fejlődése” volt a kitalálók szándéka. Igyekeztek megoldani azokat a problémákat, amelyek a régi formából és konstrukcióból adódóan elkerülhetetlenül és vitathatatlanul jelen voltak és vannak a klasszikus LP fazonú gitároknál. Ezek közül a legjelentősebbek a nyak-test összetétel vékonyabb és ergonomikusabb kialakítása, amellyel egy időben az alsó kivágást is áttervezték olyan ívűre, hogy a kéz kényelmesebben elérje a magasabb érintőket. A gitár súlypontarányának drasztikus megváltoztatása, a test vékonyabb kialakítása (esetleg más faanyagok alkalmazása) által. Valamint egy High-Gain hangszedőszett, a hozzátartozó elektronikával. A többi külsőség inkább csak a ráncfelvarrás és a dizájn kategóriába sorolható. Bár jól lehet vannak olyanok is köztük, melyek kifejezetten hasznosak, mint például ennél a modellnél is a test hátsó-felső ívében kialakított homorulat, ahol a jobb kéz támaszkodik a testhez játék közben. Ez egy igazán kedves és hasznos figyelmesség az alkotóktól, hiszen aki játszott már néhány órát klasszikus LP gitáron az jól tudja, hogy annak – esetenként fájdalmas – nyoma marad az alkaron, az éles szegély miatt. A következmény – bár ez ízlés dolga – kifejezetten tetszetős, sokkal-sokkal kényelmesebb, komfortosabb érzetű, igazi „vadállat” gitár. Ehhez lényegesen nagyobb terpesz, feketébb póló és farmer, mindenképp extra-hosszú gitárpánt – térd alá érés céljából – ajánlott. A továbbiakban arról nincs is értelme vitatkozni, hogy az így létrejött hangszer jobb, vagy rosszabb, mint a klasszikus LP, hiszen a változtatások után egy egészen más tulajdonságokkal rendelkező hangszer jött létre. S a hangsúly ebben az esetben a MÁS szóra esik.
A faanyagok itt is megegyeznek az előzőekben felsoroltakkal, egyetlen különbséggel, hogy nem használnak a top borítására juhart. A menzúra, az érintők és a fogólap is teljesen megegyeznek. A nyak szintén ragasztva van a testhez, azzal a különbséggel, hogy a fent már említett lényegesen kényelmesebb megoldás alkalmazásával. Valamint, hogy a nyak karaktere nem vintage C, hanem modern C kialakítású, amely tovább növeli a kényelemérzetünket. A hardvereknél is találunk változtatást, mivel ebben a hangszerben a híd egy TonePros Lic. Locking bridge (C-TPFP), testen átmenő húrokkal apelláló megoldás, amely hathatós szerepet játszik a kitartott hangok lecsengésében a sustain növelésében. A hangolókulcsok Die cast típusú, zárt, olajmechanikás kulcsok, amelyek tökéletesen megőrzik a hangolást. Az elektronika legjelentősebb része a két EMG hangszedő (EMG-HZ OPEN SA1(F) és a TB1(R) Humbucker-ek. 2 hangerő, 1 hangszín és egy háromállású hangszedő-váltó található a gitáron. A hangszínszabályzó egyben egy push pull kapcsoló is, amellyel felezhetjük a hangszedőket.
Összességében azt gondolom, hogy a modern rock és metal bandák gitárosai ne vegyenek addig hangszert, amíg ezt ki nem próbálták. Árkategóriájában magasan veri a hazai mezőnyt.
Az M600 típusú gitárok kialakulásának története is az innováció, a fejlődés, a klasszikus és úttörő értékek ötvözésének nevében és címszavaival jellemezhető. A teljes történet részletezésbe most nem mennék bele, mivel az igen terjengős lenne, ezért csak egy mondatban jegyezzük meg, hogy a zseniális hangszerkészítő Paul Reed Smith a modell eredetijének megalkotásakor olyan gitárt álmodott, amely egyesíti a Stratocaster és a Les Paul gitárok előnyös tulajdonságait. Ez a típus vitathatatlanul sikeressé vált, mára igen sok gitáros használja szerte a világon. Ahogyan azonban az LP és a singlecut esetében is láthattuk, az eredeti célok, a modernizálás, a számos változtatás hatására egyszer csak más irányt mutatnak, s nem a régi értékek jobb változata születik meg, hanem egy új, egészen más (jó esetben értéket képviselő) egyedi hangszer. Ebben az esetben is ez történt, s ma már fölöslegesnek tűnik firtatni, vagy összehasonlítgatni a kész új modell tulajdonságait, az eredendő példaként szolgáló hangszerekével. Ekkor már az adott korba helyezett használhatóság, a funkcionalitás vizsgálata tűnik célravezetőnek. Ebből a nézőpontból e hangszertípusnak számos érdeme megemlíthető, hiszen elképesztően széles skálában használható, attól függően, hogy milyen hangszedő és elektronikai felszereltségű változatát, illetve tremolós, vagy fix húrlábas változatát választjuk. Ennek megfelelően szinte minden ma játszott könnyűzenei műfajban találkozhatunk vele.
AZ M600 egy fix húrlábas, két Humbucker hangszedős – felezhető hangszedőkkel – modell. (De kapható Wilkinson tremolós változatban is.) Ezért leginkább a rock, fúziós rock, pop-rock, érintőlegesen a metal zenékben használható. Az anyagválasztása és a kialakítása – a formai különbségektől eltekintve – megegyezik az előző két hangszerével, illetve azok kombinációira épül. A faanyagok alapvetően ugyanazok, de ebben az esetben már találkozhatunk a habos jávor fedlappal is. Ez egy jelentős különbséget eredményez a megszólaló hangban (erre még a végén visszatérünk). A nyak az előzőekhez hasonlóan ragasztott, a menzúra és az érintők, valamint a fogólap teljesen megegyeznek. A nyakprofil itt is a modern C kialakítást kapta. A híd TonePros Lic. Locking C-TPFP bridge & CT1 tailpiece, és a hangolókulcsok az előzőekben megismert Die-cast típusúak. A hangszedők Duncan Designed Chrome Covered HB102 Humbucker-ek, amelyekhez egy hangerő, egy push/pull-os hangszín, valamint egy háromállású hangszedő-váltó társul.
Amennyiben szeretnénk a korábban már megismert gitárokhoz hasonlítani e hangszer hangkarakterét, akkor (a legegyszerűbb, ha elmegyünk egy hangszerboltba és kipróbáljuk őket) talán a színházi példával élve azt mondhatnám, hogy míg az előző két szereplő tipikus karakterszínész, addig az M600-as – bizonyos kereteken belül – univerzális szereplő. Ez elsősorban a korábban már említett habos jávor fedlapnak tudható be. A megszólaló hang ebben az esetben is erőteljes és markáns, de sokkal kevésbé határolja el, vagy csúnya szóval skatulyázza be a hangszert egy-két műfajba. Ebből a szemszögből leginkább az előző számokban megismert superstrat gitárokhoz hasonlíthatnám.
Összességében azoknak ajánlom, akik szeretik a rockzene különböző stílusjegyeit úgy ötvözni, hogy közben nem egy „sportgitáron” akarnak játszani. Ugye azt pedig már mondanom sem kéne, hogy a saját árkategóriájában ez a darab sem talál legyőzőre.
Kellemes próbálgatást: Andrásik Remo
2014. szeptember 17. 20:05