Hazai vizeken - Garry ELECTRONIC
Egy új sorozatot indítunk „Hazai vizeken” címmel, amelyben igyekszünk minden olyan magyarországi hangszer, erősítő, hangszedő, hangfal, hangrendszer készítőt, és gyártót, vagy innovátort megszólaltatni, akik jelenleg is aktívan működnek hazánkban.
Mióta foglalkoztok (erősítő, hangfal, hangrendszer) tervezésével és készítésével?
Már az egyetemen is „Lineár fázisú aktív hangváltó” volt a diplomamunkám, így szinte természetes, hogy elektronikus crossoverek gyártásával kezdtük, ehhez jött a hangszóró, hangdoboz gyártás, javítás. 1989-ben alakult a Garry ELECTRONIC, akkor még GMK-ként. (A GMK a mai BT-nek megfelelő társasági forma volt a rendszerváltás előtt.) Idén vagyunk 25 évesek.
Csak készítők vagytok, vagy kereskedéssel is foglalkoztok?
Kezdetben gyártottuk a saját hangfalainkat, crossovereinket, sőt még végfokot is. Nyilván ezeket árultuk is, bár akkoriban javarészt előjegyzésre dolgoztunk. Amikor jelentkezett az igény, hogy a vásárlók mindent egy helyen szeretnének megvenni, bővítettük a választékot keverővel, mikrofonnal, kábelekkel, csatlakozókkal, így létrehoztuk a Hangáruházat. Itt már teljes a választék, hiszen ez is a szlogen: „Minden, ami Hang!” Az Internet terjedésével egyidőben elindult a webshop (hangshop.hu) is, majd 10 évvel ezelőtt több barátunkkal megalakítottuk a disztribúciós, nagyker céget, az Audmaxot. Kettős jubileum van idén! Így ma már egy nagy cégcsoport, az Audiozóna tagjaként tevékenykedünk.
Van valami speciálisan – csak rátok jellemző – sajátossága az általatok készített (erősítőnek, hangfalnak, hangrendszernek)?
A Garry termékeknél mindig a minőségen, megbízhatóságon volt a hangsúly. Ezt garantálja a bejegyzett védjegy a Garry név, a minőség garanciája. Aki használja berendezéseinket, az jól tudja, nem sűrűn kell látogatnia a szervizt! Huszonöt év munka után ma is számtalan Garry hangfal és hangrendszer teljesít szolgálatot az ország különböző sarkaiban.
Mára javarészt felső közép, illetve felső kategóriás termékeket gyártunk. Bátran mondhatom, hogy a világon is egyedülálló a szuperkönnyű hangfalcsalád aktív és passzív kivitelben egyaránt. Speciális fából, neodymium mágnessel, digitális végfokkal, beépített DSP processzorral, brutálisan kis méretben és súllyal, és brutális hanggal. Ennek a technológiának a „vadhajtása” a Garry Lightgear basszus kombó: mindössze 17kg és 500 Watt!
Vannak endorser-eitek, vagy olyan híres előadók, akik a ti termékeiteket használják?
Nyilván nem tudjuk felsorolni az elmúlt 25 év összes felhasználóját, így csak az utóbbi időből említek néhányat. Kezdjük akkor mindjárt a Garry Lightgear basszuskombóval: sokat tettek az elismertségéhez, etalonná válásához Szappanos Gyuri, Temesi Berci, Németh Alajos (Lojzi).
A szuperkönnyű hangfalak nagyon népszerűek az igényes vendéglátós zenészek, a dzsesszisták, a klubzenészek között. Ilyent használ többek közt Rákos Marci, Nagy János, Szirtes Edina, Mogyoró Kornél, Váczi Eszter, Gátos Iván, Kasza Tibi, sőt az Audio-Technica Central Europe is.
Fix installációs tevékenységünk rendkívül szerteágazó, szép feladatokban vettünk részt a RaM Colosseum-tól a szarvasi Viziszínpadon át egészen a Debreceni Református Nagytemplom-ig. Sokkal rugalmasabban tudunk megoldani speciális feladatokat, mint a nagy gyártók.
Hova helyeznétek saját termékeiteket minőség tekintetében világviszonylatban?
Mint már említettem felső közép és prémium kategóriában gyártunk termékeket. Olcsóságban egy kis magyar cég nem versenyezhet Kínával, de minőségben még a nagy nevekkel is.
Mi a véleményetek a hazai – zenei felhasználású – termékek itthoni megbecsültségéről, és a közvélemény ezzel kapcsolatos általános tájékozottságáról?
Kezdetben a bőrünkön éreztük, hogy „Senki sem lehet próféta a saját hazájában”. A kommunizmus alatt beleivódott az emberekbe, hogy a magyar termék rossz minőségű, aminek valljuk meg, volt is alapja. Mára ez csökkent valamennyire, kialakult a „rajongótáborunk”. A „nem kell magyar” sztereotípia azonban még mindig él az emberekben, van is erről egy tanulságos történetem:
Bejött a Hangáruházba egy öltönyös ember, telefonnal a fülén, és még vagy húsz percig beszélt egyfolytában. Amikor befejezte a telefonálást, elnézést kért, de nagyon sok embert kell győzködnie, hogy vegyenek magyar tejet, mert ő a tejtermék tanács egyik fő tisztségviselője. És ugye mi is magyar tejet iszunk? Megnyugtattuk, hogy igen, oké, akkor szeretne hangfalat venni. Remek, megmutatjuk a teljes Garry választékot. Garry? Nekem magyar nem kell…
 |
Mi a véleményetek a hazai gazdasági környezetről, támogatja, vagy inkább nehezíti a boldogulásotokat? Én gyerek korom óta azt hallom: „Most egy kicsit rossz, de aztán jó lesz!” a hazai kis gyártókat soha nem támogatták, nincs is rá remény, hogy ez valaha is eléri a politika ingerküszöbét. A tőkehiány, a jogi környezet, az adóztatás, a kötelező előírások rányomják a bélyegét az összes kis cégre. Ma gyártani Magyarországon úri huncutság. A kereskedelemben egyszerűbb a helyzet. Szerintetek merre tendál a hazai zeneipar? A kereskedelmi tévés ál tehetségkutatós valóságshow-k egyértelműen negatív hatást gyakorolnak mind az indulókra, mind a nézőkre, ráadásul elszívják a levegőt a regnáló zenekarok, előadók elől. Szerencsére sokan ismerik ezt fel, s már lasszóval fogják a szereplőket a szervezők. Egyre több igazi tehetségkutató, szakmai műhely, iskola van, akik komoly értékeket képviselnek, ezeket mi is támogatjuk. Én személy szerint sokat járok koncertekre, tanítok is, nagyon sok fiatal van, aki reménytkeltően tehetséges, ügyes. Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztaltok? A zene a lelket építi, táplálja. A fő kérdés ma már nem az, hogy ki lesz a legjobb gitáros, hanem az, hogy el lehet-e rángatni a fiatalokat a számítógép elöl, és hangszert adni a kezébe. Aki megtapasztalja például a Gitármánia tábor lelkületét, szellemiségét, érzelmeit, az olyan közösségi élménnyel gyarapodik, hogy élete végéig nem felejti el. Had idézzem az egyik résztvevő szavait: „Egész évben várom ezt az egy hetet, mert idejövök feltöltődni!” |
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
A televíziós-rádiós megjelenés. A nyolcvanas években hamarabb kerültél képernyőre, mint most. A közösségi média szerencsére sokakat segít, ha megtanulják használni. Itt számos zenekar építi fel ügyesen magát, de a nagy áttöréshez hiányzik a tévé, rádió. Ebben talán a Petőfi rádió az egyetlen üdítő kivétel.
Hermann János
2014. szeptember 13. 22:46