MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek – Texas Stuff a Budapest Music Expo-n

Életképek címmel egy önálló sorozatot indít a Music Media Magazin, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.

Mivel foglalkoztok éppen?

Éppen saját dalok alkotásával foglalkozunk. Mivel sokfélék vagyunk, meg kell találni azt a közös formát, amiben az ötleteink a zenekar égisze alatt a legjobban teljesedhetnek ki. Ez egy olyan konstelláció, ahol valahogy az eredmény mindig country lesz. Ilyen vagy olyan, de mindenképpen country.

Mik a szakmai terveitek a közeljövőre?

Az alkotásainkat a legszélesebb körben elérhetővé tenni, s olyan helyen publicitást nyerni, ahol a nem éppen egyszerűen megszólaltatható műfaj, mégis tökéletes lehet.

Mik a terveitek az év második felére?

Cél az, hogy néhány dalt rögzítsünk, s jó lenne, ha az egyik dal képi alakot is öltene. Mivel ma már nem létezik egy dal csak úgy önmagában, fontos, hogy megerősítsük a tartalmat és hangulatot vizuálisan is. A hagyományos értelemben vett lemez, mint megjelenő anyag szinte eltűnt, simán gondolkodhatunk csak egy dalban, ami önmagában testesíti meg mindazt, amit ma a világról gondolunk, és amit a zene kifejező erejével kommunikálni szeretnénk. Így komplett egészként van esély, hogy átugorjuk a műfaj iránt nyitott közönség ingerküszöbét.

Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?

A zenekar igazi egyéniségek olvasztótégelye, tehát mindenkinek vannak egyéni szárnycsapásai, így viszonylag könnyű velünk különböző formációkban összefutni. Ehhez hozzá tartozik, hogy duó, trió, kvartett felállásban is létrejöhetnek dalok, amelyek valahogy végül mégis csak ehhez a zenekarhoz köthetők. Miután a country hazánkban nem a legnépszerűbb műfaj, mindenképpen hasznos lenne külföldön is megmérettetni magunkat, amire remélhetőleg hamarosan sor is kerül.

Szerintetek merre tendál a hazai zeneipar?

Ha ezen gondolkoznánk, nem zenélnénk. -:)

Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztaltok?

Többnyire a felületesség uralkodik, s ha valaki ma Magyarországon zenélésből él, óhatatlanul is belesodródik ebbe a faktorba. Fontos arra figyelni, hogy legyen olyan projekt, ahol nem köt az ember kompromisszumot és a minőség a legfőbb formáló erő.  Szerintem az jár jól, aki nem a megélhetésért, hanem azért zenél, mert ettől több lesz, érzelmileg, emberileg, s nem mellesleg jó társasággal dolgozhat. Amit pozitívnak érzünk, hogy egyre több magyar népzenei alapokon nyugvó zenekar és zene születik, egyre több a fiatal tehetséges zenész és egyre nagyobb igény mutatkozik az igényes élőzene iránt.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből - ti ebből éltek?

Ez az a kérdés, amiben a zenekar nem ért egyet. Alapvetően a zenélésből megélni csak akkor lehet, ha olyan zenekarokban játszik a zenész, akik nagy publicitást kapnak a médián keresztül. Egyéb esetben önmagában a zenélésből megélni nem lehet. Az már egy másik kérdés, hogy a zenélésből és a zeneipar egyéb ágaiból összességében már szerintünk meg lehet, de ez egy igen szűk rétegre igaz.

Mennyit kerestek egy évben?

Mivel a többségünk nem csak a zenei szakmában dolgozik, ezért erre a kérdésre válaszolnunk nem lenne releváns.

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Ez sok mindentől függ. Egy zenésznek alapvetően a koncertekből származik a legtöbb bevétele és ennek is nagy részét leginkább a nyári szezonban a jobb fesztiválok adják. A jogdíjakból csak az részesül, aki alkotó tevékenységet is végez, és kellő alapossággal dokumentálja és archiválja a munkásságát. A jogdíjak egészen meglepő mutatókat tudnak ilyen esetben produkálni... így ez nem egy elhanyagolható kérdés. A lemezeladás, mint olyan ma már nem működik, így az abból származó jövedelem nem mértékadó.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért?

Mivel a zenekarunkban több korosztály találkozik így erre a kérdésre is eltérőek a válaszaink.

Vető Péter:
Jobb volt, természetesen. Régen az élő zene volt a fórum, ahol az ember a kedvenceivel találkozhatott, ma meg bekapcsolja a 200 csatorna valamelyikét és belefut. Egyszerűen annyi szórakozási lehetőség van, hogy a zene csak egy a sok közül, így elveszítette azt az erejét, amit évtizedekig birtokolt. Tegyük hozzá, hogy azért amit a 90-es években a sikeres zenekarok nagy része produkált playback és félplayback szinten, azért az joggal tett generációkat igénytelenné.
Ma szerintem inkább az eszüket használni akarókra érdemes koncentrálni, akik kevesebben vannak, de az ő örömük egy bulin, valódi visszajelzés és érték.

Vonsik Vivien:
Mindenképpen jobb volt. Mint Peti is elmondta régen az emberek koncertekre jártak szórakozás gyanánt. Régen egy zenekarból nem csak a szólóénekes nevét tudtuk, hanem azt is ki a gitáros vagy éppen a dobos és tudjuk most is. Ma mindenki a szólistákra koncentrál, és gyakorlatilag, ha a főhős mögött változik a gitáros, szinte fel sem tűnik. Ma egy hangszeres zenésznek ilyen téren sokkal nehezebb megmutatnia magát.

Kutasi Zsolt:
Régen igen jobb volt. Ma a zenei paletta sokoldalúsága miatt a lehetőségek lecsökkentek. Rengeteg tehetséges zenész van itthon, akik a legtöbb esetben nem tudnak érvényesülni.

Tóth András, Csizmadia László és Gál István: nem volt jobb régen!

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Van... senkiből. A világsztárság, nem csak tehetségen, s megannyi személyes faktoron múlik, ahhoz olyan stáb kell, amit Magyarországon senki nem tud megfizetni. Ez elég egyszerű.

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Itt azt gondoljuk, hogy el kell különíteni a TV csatornákon futó tehetségkutatókat az egyéb fórumokon megjelenő tehetségkutatóktól. Sajnos a TV-s tehetségkutatónak nevezett Show műsorok nem a valódi tehetségek felkutatásáról szólnak hanem celeb gyártásról, azt nézve kit mennyiért lehet eladni. Persze ritkán, de itt is akadnak valódi tehetségek. Ezek jelentősen hátráltatják a mai zenész szakmát. Csak és kizárólag egyéni előadókban gondolkodnak, mindegyik szinte ugyanazon az elven működik. Nincs tehetségkutató a TV-ben, ami teljes zenekaroknak szólna, pedig fantasztikus bandák vannak.

Az egyéb fórumokon, interneten, klubokban stb. megrendezésre kerülő tehetségkutatóknak viszont van értelme és nagyon jó dolognak is tartjuk. Itt valós értékeket, tudást nyújtó zenészek tudnak célba érni és van számukra kiugrási lehetőség. De ami ma tehetségkutató szó hatására az embernek eszébe jut, az rendkívül szomorú.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Elképesztő milyen tehetségek vannak, öröm nézni.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

Mi szeretjük őket és zenészként azt tapasztaljuk, hogy a szakmai háttér is nagyon sokat fejlődött. Jó cuccok vannak, jó szakmai stábbal. Legalább is az idei év, számunkra ezt tükrözi. Egyetlen nehézséggel találkozunk a fesztiválok kapcsán, nem szívesen nyitnak új hangzás felé.

Szeretnek a biztosra menni, arra, hogy a lehető legtöbb nézőszámot behozó zenekarok játszanak, ami az ő szempontjukból érthető is. Ebbe a körforgásba elég nehéz bekerülni. Ezért sokszor azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb fesztivál esetében ugyanazokkal a hazai fellépőkkel találkozunk javarészt.

Mi a véleményetek a zenei klubéletről?

A klubok jók, a zenészek is, mármint amelyekbe mi járunk. A baj az, hogy lehetetlen mindenki számára gazdaságossá tenni a rendszert. Lengyelországban hallottuk, hogy van egy élőzenét támogató rendszer, ami gyakorlatilag kisegíti a klubot anyagilag, ha élőzenét szolgáltat. Így mindenki számára rentábilis lehet a működés.

Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Szerintünk először az emberek igényét kell visszaállítani az élőzene szeretetére, amiben a média nagy szerepet játszik, hiszen ma a közízlést ők alakítják a leginkább. Rajtuk nagyon sok múlik. Azt gondoljuk, hogy elég sok energiát és pénzt kell fektetni a könnyűzenei életbe ahhoz, hogy fellendülhessen. A kluboknak anyagi segítségre van szükségük ahhoz, hogy élőzenét tudjanak szolgáltatni. A fesztiváloknak is anyagi segítségre van ahhoz szükségük, hogy ismeretlen nevű, de szakmailag felkészült zenekarokat is tudjanak fogadni. A rádióállomásoknak, lehetőséget kellene biztosítaniuk az új feltörekvőben lévő magyar zenekarok számára, hogy dalaikat bemutathassák, főleg ha azok magyar nyelven szólnak. A playback fellépéseket vissza kellene szorítani, mint ahogyan ezt Budapesten egy adott kerületben megtették. Kanadában bármelyik rádiót bekapcsolod, színvonalas zenét sugároz, amelynek van élőzenés alternatívája. Azaz, ha hallod a zenét, tudod, hogy meghallgathatod élőben is a közelben a közlejövőben. Teljesen más a kultúrája a zenélésnek, például nem néznek hülyének, ha gitár van a kezedben egy erősítővel és fel akarsz szállni a buszra. Sokat fejlődött az ország az elmúlt években, ezt el kell ismerni, de azért van még hova fejlődni.

Texas Stuff
www.texasstuff.hu

2014. szeptember 12. 21:26

Minden jog fenntartva. 2021 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA