MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek (Gitármánia Tábor special) – Markó Ádám

Életképek címmel egy önálló sorozatot indít a Music Media Magazin, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról. A sorozatnak van néhány speciális – a XXI. Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborban készült – része, melyben a táborról felteszünk kérdéseket a tanároknak, művészeknek.

Mivel foglalkozol éppen?

Éppen most vesszük fel a Special Providence negyedik lemezét, még ilyen nem nagyon volt, hogy a nyári fesztiválszezon kellős közepén lemezkészítés folyik, ez abszolút új dolog, és embert próbáló dolog heti 3-4 fesztiválfellépés, koncert mellett a stúdióban lenni napközben. De azt kell, hogy mondjam, maximálisan elégedettek vagyunk és egy nagyon komoly anyag, van kialakulóban. Azt gondolom, hogy a zenekar eddigi legjobb lemeze lesz ez a mostani, tagcsere történt, a billentyűsünk, Cséry Zoli kilépett és Kaltenecker Zsolti jött a helyére, egy nagyon intenzív fél éves próbafolyamaton vagyunk túl, és ez most egy teljesen új zenekar. Mindenki embertelenül motivált és mindenki olyan tűzzel csinálja, mintha most kezdtük volna, s ez hallatszani is fog az új anyagon!

Mik a terveitek a közeljövőre?

A lemez szeptember 26-án fog megjelenni, aznap be is mutatjuk az A38 hajón, Budapesten, majd rögtön egy Európa-turnéra indulunk, Csehországba, Németországba és Olaszországba megyünk játszani, utána lesz egy tíznapos Európa-turnénk, majd novemberben, első ízben az Egyesült Államokba megyünk turnézni, a Keleti-parton.

Mi a véleményed a Táborról?

Ez a negyedik vagy ötödik alkalom, hogy itt vagyok, s mindig más szituációban vagy formátumban voltam itt, játszottunk itt a Special Providence-el, tartottunk itt kurzust, de ilyen még nem volt, mint most, hogy alkalmam nyílt Natal és Meinl endorserként kurzust tartani dobosoknak, és nagyon nagy élmény volt! Mindig öröm itt lenni, mert a szakmának a színe-java, s rengeteg fiatal, akik abszolút éhesek arra, hogy új dolgokat halljanak és tanuljanak, és nagy öröm egy embernek, aki ezzel foglalkozik, ha adhat valamit az itt tanuló diákoknak, növendékeknek. Nagyon jó élmény volt és ez mindig egy szuper dolog, itt lenni!

Mi a véleményed a táborozókról?

Ami ez alatt a másfél-két óra alatt kiderült, amíg én kurzust tartottam, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján is mondhatom, hogy tüneményes srácok, akik a Zene bűvöletében élnek és minden információt készségesen fogadnak. Tök jó ilyen embereknek előadást tartani, akiket tényleg érdekel, isszák az ember mondanivalóját és látszik rajtuk, hogy tényleg fogadják a dolgokat.

Mi a véleményed a könnyűzene hazai helyzetéről, a hazai zeneiparról?

Most minden bizonnyal azt várná mindenki, hogy valami embertelenül negatívat mondjak, de nem tudok semmi olyat mondani, ami ne lenne trend világszerte. Alapvetően minden országban ugyanaz történik, s a tapasztalataim alapján én csak a saját közegemben tudom azt megállapítani, hogy a Special Providence-el, a lemezeinket terjesztik nagyon sokfelé külföldön, voltunk már Japánban, Dél-Amerikában, Európa-szerte turnéztunk, kaphatóak a lemezeink több országban, több kontinensen, és ebben a műfajban, a progresszív szcénában, úgy gondolom, egy nagyon meghatározó dolgot tudtunk létrehozni. Fogytak a lemezek, és az emberek mindig nagyon érdeklődően várják az új megjelenéseket, ott vannak a koncerteken. Nyilvánvalóan, maga a trend, a lemezvásárlás az változik, a tapasztalatom az, hogy a koncerteken az emberek igenis vásárolnak lemezt, méghozzá nem is keveset, főleg ahogy egyre nyugatabbra megyünk. Boltban vásárolni cd-t most már nem divat, de nemcsak ma, szerintem már 5-10 éve sem volt divat, ez nem hiszem, hogy fog változni, ámbátor a piac teljesen megváltozott. A letöltések, a különböző zenei áruházak, vagy az, amit a Tankcsapda csinált – szerintem zseniálisan – hogy alapvetően megváltoztatta az itthoni zenei piacot, amikor 990 Ft-ért elérhetővé tette a lemezeit a MOL kutakon… Azt gondolom, ezek sokak számára nyilván bicskanyitogató dolgok, de nagyon jót tesznek az élő zenének és annak, hogy az emberek vásárolnak lemezeket, elérhető áron. Tehát, ehhez a trendhez kell alkalmazkodni. Alapvetően azt gondolom, hogy fejlődik a dolog valamilyen irányban, de ezt nem mindenki gondolja így. Mi, a Special Providence-el nyilván főleg az exportból „élünk”, rengeteget járunk külföldön, ahol sokkal több lemezt lehet eladni, de itthon sem panaszkodunk, mert a koncertjeink nagyon jól látogatottak, a műfaji korlátok ellenére, s egy olyan dolgot sikerült kialakítanunk, amit itthon eddig nem nagyon csinált senki.

Mi a véleményed a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt? Mi változott?

Zenésznek lenni egy társadalomban, nem mindig kecsegtető titulus, sajnos, de azt gondolom, ez részben az előző rendszernek köszönhető. Én nem találkoztam semmi olyan dologgal, ami negatív lett volna. Mivel én zenész vagyok, ebből is élek, az én titulusom tehát ZENÉSZ, csupa nagybetűvel, nem találkoztam semmilyen negatív megítéléssel. Nyilván ez egy teljesen fura dolog manapság, hogy valaki ezzel foglalkozik, de semmi negatívat nem tudok róla mondani.

Mi a véleményed a magyarországi zenei utánpótlásról?

Nagyon sok fiatal tehetség van, akik bontogatják a szárnyaikat, és nagyon sok jó zenekar van, azon múlik minden, mennyire kitartóan és céltudatosan tudják építeni a saját kis dolgaikat, de Magyarország, a magyar nép, a magyar zenészek és a magyar zenei oktatás miatt, hihetetlenül jól képzett magyar zenészek vannak, magasan képzett muzsikusok, s ez párját ritkítja egész Európában, s itt Közép-kelet Európában mindenképp. Hogy egy ilyen pici országban ennyi tehetséges ember van, ez egyrészt fantasztikusan jó dolog, nyilván egyfelől nehéz, a piac miatt, érvényesülni, minden hangszeren, legyen az gitár, basszusgitár, billentyű, dob, ének, telítődött a piac, kvázi túlképzés van. Rengeteg a fiatal tehetség, nem lehet könnyű megtalálni a saját csatornáikat, és érvényesülni, de talán az lehetne erre a megoldás, ha több zenekar kacsintgat a külföld felé, tehát nem csak egy magyarországi karrierben gondolkodik, hanem egy külföldiben is.

Országon belül milyen megmutatkozási lehetőségei vannak egy pályakezdő zenésznek?

Az érvényesülés útja ma már mindenképpen az, hogy olyan dolgot kell csinálni, ami egy kompakt csomag, egy abszolút „brandy” dolog, ami minőségi, tehát úgy van megcsinálva a videó, a fotók, a muzsika, minden 150%-os és ezt jól összerakni, s egy olyan menedzsmenttel, vagy olyan PR-al működtetni, ami ezt sikerre tudja vinni. Minden másban nyilván benne van a lehetőség: hogy az ember koncertezik klubokban, éveken át, de azt gondolom, s külföldön ez a rendszer, hogy ez egy üzleti befektetés, amit úgy kell működtetni, mint egy vállalkozást. Ez most csúnyán hangzik, mivel nyilván művészetről nem lehet így beszélni, de alapvetően, ha az ember nem így csinálja, nem tud belőle profitálni később. Ebbe bele kell fektetni rengeteg időt, energiát és pénzt, hogy egy zenekar működőképes legyen, és ha minden összeállt egy csomagba, s a zene is olyan, a zenekar is olyan, és a koncertjei is olyanok, akkor előbb fog célt érni.

Ha mindenki így állna hozzá, az lendíthetne a magyar könnyűzene kerekén?

Egyre több ilyen produkció van! Én most minőségi dolgokat ebbe nem vinnék bele, de ez a nemzetközi trend és ezt így kell csinálni, ez már bebizonyosodott. Függetlenül attól, hogy mennyire jó muzsikus valaki, mennyire virtuóz a hangszerén vagy mennyire jó zenét csinál, az csak 50 százaléka a dolognak, a másik fele mindig az, hogy az egész hogy van becsomagolva, hogy van a közönség felé tálalva és kommunikálva és eladva. S ha ez a kettő összeáll egy csomagba, akkor ez egy nagyon sikeres dolog lehet. A mai világban, amikor a YouTube és a Facebook korát éljük, az információk ömlenek nap, mint nap, ma már valami olyannal kell előrukkolni, ami semmiképpen nem dob fel kérdőjeleket, tehát itt van a kutya elásva, hogy egy jól összeállított csomaggal kell megérkezni a piacra, akár pályakezdőként is.

Lehet magyar világsztár?

Nem tudom. Ez több ismeretlenes egyenlet, hogy ki a világsztár és milyen műfajban – sok aspektusa van ennek a dolognak.

Nevezhetjük világsztárnak a maga műfajában Seress Rezsőt vagy Kocsis Zoltánt…

Így van, és vannak is világsztárok, nyilván rock műfajon belül nem annyi, de vannak, akik külföldön nagyon komoly sikereket értek el.

Köszönöm szépen a beszélgetést: Illés Norbert

http://specialprovidence.eu/

https://www.facebook.com/SpecialProvidence

2014. szeptember 3. 20:38

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA