A holnap hangjai - Kalef
A holnap hangjai címmel olyan fiatal zenekarokat szólaltatunk meg, akik a Hangfoglaló Magyarország Tehetségkutató döntőjébe jutottak. A nekik feltett kérdések részben megegyeznek az Életképek című sorozatunk kérdéseivel, melyeket a zenélést hivatásként választó művészek felé intézünk. Azt reméljük, hogy a hivatásos és a pályájuk elején járó zenészek válaszaiból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és élettérről.
Bemutatnátok röviden a zenekart? (név, hangszer, stílus, mióta zenéltek együtt)
Kalef kettőspont: izgalmas színpadkép, energikus alter rock, két lány, két fiú. Cimborák voltunk már régről (Berezvai Marcell - gitár, Arday Dániel – basszusgitár), a gimi alatt is volt már egy alterpop zenekarunk, ahol Fanó (Békési Fanni) volt az énekesnőnk. Pár év kitérő után találtunk újra egymásra egy akusztikus projektben 2012 szeptemberében. Egy évre rá megérett bennünk az elhatározás a hangoskodásra, így dobost keresve találtunk rá Mikóra (Mikolai Petra).
A névről annyit, hogy Fanó egyszer a 60-as évek Széll Kálmán Terének szabadságszerető fiataljairól, vagyis a ”kalefosokról” írt egy "beadandót", és mivel a zenekar többsége valamilyen szinten kötődik a térhez, így egy kocsmában megszavaztuk a nevet.
Berezvai Marcell – ének, gitár
Fanó Show – ének, keytar
Arday Dániel – bass
Mikolai Petra ”Mikó”- dob, vokál
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Eléggé szöveg centrikusak a dalaink, így üzenet akad bőven. Többnyire saját bőrünkön tapasztalt benyomásokat közlünk, és a hallgatónak el kell dönteni, hogy magára ismer-e vagy sem. Ezen felül pedig hangsúlyos szerepet kap, az élőzene szeretete.
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi... mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
- Bizonyos dolgok már ránézésre megmutatkoznak.
- Mikor a közönség első pillantást vet a zenekarra, már észreveszi azokat a szembetűnő ”jelenségeket” amik ”egyedivé” tesznek bennünket.
- Két lány van a zenekarban, közülük az egyik berasztázva püföli a dobokat, a másik pedig gitárnak használja a billentyűjét.
- A srácok se normálisak, hiszen egyikük egyhelyben totyogva mutogat, a másik meg olyan mint egy birodalmi lépegető.
- Ja és akkor még meg se szólaltunk.
 |
Milyen jövőt láttok magatok előtt, merre tendál a hazai zeneipar? Nehéz lenne megmondani merre tendál, igyekszünk inkább az követni zeneileg, ami belőlünk szakad ki, nem feltétlenül próbálunk meglovagolni minden apró pophullámot. A tálalás persze más kérdés. Fontos számunkra a gitárzene a rengeteg egytémás zaj mellett, ezért a felállásunk rock és ezt tartjuk is. Egyszerűen megspékeljük némi kalefos sounddal, emellett pedig a szövegre helyezzük a hangsúlyt. Meg tudnátok nevezni pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltatok? A trendekről annyit, hogy szerintünk, ha egy zenekar próbál megfelelni, és maximálisan követi a trendet, az pontosan olyanná válik, mint maga a trend. Nem tart örökké... Jön-megy. Nem követni az aktuális irányzatot viszont bátor, és kockázatos elhatározás, hiszen nem te döntöd el, hogy követni fognak-e az emberek vagy nem. Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből? Tudni kell, hogy a Kalef fele a Kőbányai zenei Stúdióban tanul, míg a másik fele szintén diák, így erre a kérdésre nem tudunk hiteles választ adni. Ha kellő komolysággal állsz a dolgokhoz, mersz kockáztatni, tudod hogy mit akarsz, és netán konyítasz is a zenéhez, akkor már mondhatod, hogy remélhetőleg! Nekünk ez a cél! Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerintetek miért? A zenészeknek sosem volt egyszerű, hol a politikai nyomás miatt, hol anyagi okok miatt. Mi a fogyasztói kultúra változékonyságát kaptuk terhünkül, amivel meg kell birkóznunk, Megváltoztak a zenehallgatási szokások, kitolódott az ingerküszöb, ráadásul hihetetlenül rövid időn belül kell megmutatnia valakinek magát - tehetség és tudás, csak konzervben. Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár? |
Ha valaki megismeri önmagát, van kellő szakmai tudása, iszonyú szorgalma, hatalmas szerencséje és igazán egyedi amit alkot, akkor megáldhatja a sors azzal, hogy világsztár lehet belőle magyarként. Van azért, akikre szakmailag büszkék lehetünk: Lajkó Félix, Both Miklós, vagy éppen Little G Weevil.
Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?
A könnyűzenei tehetségkutatókat nagyon hasznosnak tartjuk, hiszen ez egy olyan találkozási pont a zenészeknek, ahol van tétje az előadott produkcióiknak, és a nyeremények mellett, pedig más zenészekkel is ismeretséget köthetsz. Amikor mi jelentkeztünk a paksi tehetségkutatóra, az első koncertünk volt. Azért szerettünk volna odamenni, mert kritikákat akartunk begyűjteni. Mivel még senkinek nem mutattuk meg a zenénket, érdekelt, hogy viszonyul hozzá a zsűri és a közönség. Szerettük volna, ha felhívják a figyelmünket olyan dolgokra, amit esetleg mi nem vettünk észre belülről. Egy külső személy mindig többet lát, többet hall. Azonban önmagában nem elég, ha valaki nyer bármiféle tehetségkutatót. Ez egy visszaigazolás, hogy amit csinálsz, azt jól csinálod, és most indul igazából a történet. A tévés versenyekről is ugyanez a véleményünk, aki nem tud jó dalokat írni, nem szorgalmas, és nem áll meg a saját lábán, az úgyis el fog tűnni.
Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?
Eleve nagy dolog, ha már valaki élő zenével foglalkozik és áldoz rá időt és energiát, a mi kényelmes generációnknak ez nem annyira természetes időtöltés. Sok tehetséges fiatal bandával találkozunk tehetségkutatókon, elég rendszeresen, mindig tanulunk valamit egymástól. Vannak tehetséges muzsikusok, és ez nem közhely, a sikerért kőkeményen meg kell dolgozni, nem lehet munkafolyamatokat megspórolni, mi pedig azt látjuk, hogy az elkényelmesedés jellemzi egy picit az amatőr vonalat.
|
Mi a véleményetek a fesztiválokról? Szeretjük a nyüzsgést, abszolút fesztiválos arcok vagyunk. Ha zenélsz, történhetnek olyan dolgok, amik egy átlag budapesti klubban nem igen történhetnek. Elmegy a színpad előtt egy halom ember, és lehetőséged van megállítani, és bevonzani őket a zenéddel. Ez egyfajta kihívás. Úgy látszik, egyre nagyobb divatja van a fesztiváloknak, mindenféléről hallottunk már. Van egyfajta varázsuk, valakinek bejön valakinek nem. Mi a véleményetek a zenei klubéletről? Ha csak Budapestet nézzük, rengeteg klubbot ismerünk. Egy amatőr zenekarnak nincs könnyű dolga, hiszen azokon a helyeken ahol élőzenés belépős koncert van, oda véletlenül senki nem téved be. Kvázi zenélhetsz a barátaidnak, meg persze más zenekarok barátainak, akik csak a saját zenekari barátaira kíváncsiak. Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen? Ha a fesztiválszervezők bátrabbak lennének, és több fél amatőr zenekarnak biztosítanának helyet az ismertebb nevek mellett, az nagyobb lendületet adhatna a fiataloknak. |
 |
Ugyanezt gondoljuk az írott sajtóról, vagyis a könnyűzenével foglalkozó blogokról, újságokról és a rádiókról is. Sok tehetséges banda van, akikről szívesen olvasnánk, vagy hallanánk többet. Egymástól lehet a legtöbbet tanulni. Azonban van egy csomó jó pont is, ami segíti a zenészeket, mind szakmailag, mind kapcsolatteremtés szempontjából. Ilyen például a Kőbányai Zenei Stúdió, vagy a minden évben megrendezésre kerülő Gitármánia Tábor.
K a L e F
https://www.facebook.com/pages/Kalef/570502086358721?fref=ts
2014. augusztus 16. 06:55