Hazai vizeken – Molnár László (MLP Guitars)
Egy új sorozatot indítunk „Hazai vizeken” címmel, amelyben igyekszünk minden olyan magyarországi hangszer, erősítő, hangszedő, hangfal, hangrendszer készítőt, és gyártót, vagy innovátort megszólaltatni, akik jelenleg is aktívan működnek hazánkban.
Mióta foglalkoztok hangszerek tervezésével és készítésével?
Ez még az elmúlt évezred hetvenes éveire nyúlik vissza, amikor elkezdtem zenélni, de nem volt hangszerem. Akkor készítettem 3-4 hangszert. Ezután következett egy nagy szünet és 2005-ben egy barátom inspirálására átalakítottam a régi hangszerem, ami aztán egy lökést adott arra, hogy ismét elkezdjek hangszerépítéssel foglalkozni. Azóta tart ez a szerelem és ez már szerintem életem végéig kitart.
Csak készítők vagytok, vagy kereskedéssel is foglalkoztok?
Csak készítéssel foglalkozom, de ha valaki megkeres, akkor az általam használt alkatrészek beszerzését is vállalom. Ma már elég sok alkatrész gyártóval vagyok közvetlen kapcsolatba, ezért nagyon kedvező áron tudok alkatrészeket beszerezni és tovább adni.
Van valami speciálisan – csak rátok jellemző – sajátossága az általatok készített hangszereknek?
Azt remélem, hogy van. Az évek folyamán igyekeztem olyan hangszerparkot kialakítani, amely reményeim szerit széles felhasználói spektrumot lefed. Ami még talán jellemző, a folyamatos innováció, mert én akkor érzem jól magam, ha újabb és újabb kihívásokat tudok megoldani.
Vannak endorser-eitek, vagy olyan híres előadók, akik a ti termékeiteket használják?
Edorserem van ide haza is és az USA-ban is. Itthon basszusgitár vonalon jelenleg Lőrincz Viktor, akivel endorseri megállapodásom van. Ezen kívül, a teljesség igénye nélkül pár neves hazai felhasználót említenék: Frey György, Eged Márton, Lukács Peta, Dandó Zolika. Elnézést azoktól, akiket kihagytam. Az USA-ban Brent Babin az, aki tavasz óta képviseli endorsenkét a márkát. Persze, ezen kívül a föld szinte minden tájára sikerült már szállítanom hangszert, Ausztráliától Japánon át az USA-ig.
Hova helyeznétek saját termékeiteket minőség tekintetében világviszonylatban?
Nem egyszerű kérdés. Igazán talán nem is én vagyok hivatott ennek a kérdésnek a megválaszolására. Én legfeljebb az általam kitűzött célt tudom megfogalmazni. Olyan hangszereket szeretnék készíteni, ami egyedi igényeket tud kielégíteni és megállja a helyét a világ bármely pontján, ár érték arányban felveszi a versenyt a nemzetközi piacon. A felhasználók visszajelzése alapján úgy érzem, ebben az irányban haladok, de nyilván mindig van min javítani. Ha teljesen konkrétan akarok a kérdésre válaszolni, nem kis szubjektivitással, akkor én a jelenleg készített hangszereimet, a felső közép kategóriába sorolnám. De még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez ügyben igazából a felhasználók megítélése a mérvadó.
Mi a véleményetek a hazai – zenei felhasználású – termékek itthoni megbecsültségéről, és a közvélemény ezzel kapcsolatos általános tájékozottságáról?
Ez talán még bonyolultabb kérdés, mint az előző. Én úgy látom, a szakma jelentős többsége elismeri és megbecsüli a hazai gyártók termékeit. Az egy másik kérdés, hogy lehetősége van e használni ezeket az eszközöket. Itt sajnos elsősorban az anyagi lehetőségekre gondolok. Pedig egy fórumon egyedi, vagy gyári hangszerkérdésre, a 2/3 válaszoló az egyedi hangszert tartotta kívánatos megoldásnak. Nagyon sok zenész szereti, ha saját elképzelése és igénye alapján készül el a hangszere. Mindenkinek, így a zenészeknek is meg van a maguk kis rigolyája, amit Ő szeretne viszont látni a saját hangszerében. Ezért van az, hogy nálam is a bemutató hangszerek közül nagyon ritkán választanak. Inkább kivárják, hogy elkészüljön a kizárólag számukra gyártott hangszer. Az valahogy más. Úgy érzi Ő is benne van a hangszer alkotásába, ami igaz is, és ez jó érzéssel tölti el, később pedig inspirálólag hat rá A széles közvéleményt meg úgy látom, nem nagyon érdekli, hogy min játszik egy művész. Hajlandóságot sem nagyon látok arra, hogy ez ügyben tájékozódjon.
Mi a véleményetek a hazai gazdasági környezetről, támogatja, vagy inkább nehezíti a boldogulásotokat?
Szerintem a jelenlegi gazdasági helyzet nem igazán kedvez a művészetnek. Ebből következik, hogy nyilván a mi boldogulásunk sem egyszerű. Úgy érzem, az összefogás hozhatna valami nagyobb fellendülést. Itt arra gondolok, hogy a gyártók önmagukkal és a felhasználókkal is szervezett szorosabb együttműködést kellene, hogy kialakítsanak. Nagyobb támogatást csak akkor várhatunk, ha egyesítjük erőinket és szervezetten lépünk fel. Azt hiszem, a Gitármánia Tábor és a BUDAPEST MUSIC EXPO kiállítás ehhez nagyon jó irány. Szerintem ezt kell még jobban erősíteni. Be kell ismerjem ez irányban nekem is vannak lemaradásaim.
Szerintetek merre tendál a hazai zeneipar?
Sajnos ebben a dologban követjük a nemzetközi trendet. Egyre több a „ 3 napos műanyag sztár”. Pedig nagyszerű értékeink vannak ezen a vonalon is. Az élő zene is egyre inkább háttérbe szorul, tisztelet a kivételnek, mint például Kőbánya. Jobban meg kellene becsülni a valódi értékeinket. Itt a médiának nagyon nagy a felelőssége.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztaltok?
Az előbbi kérdésre adott válaszomban erről már kifejtettem véleményem. Csak ismételni tudnám önmagamat.
|
Szerintetek mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen? Elsősorban, amint már fentebb mondtam, az összefogás, a szervezettség, a hatékonyabb tájékoztatás a lehetőségekről. Sajnos sokan, köztük én is, a meglévő lehetőségekről sem vagyunk kellően tájékozottak. Ha ezt meg tudnánk oldani, az szerintem egy lökést adhatna, az egész zenei életnek Ehhez kívánnék mindannyiunk számára kellő elszántságot, kitartást és az eredmény nem fog elmaradni. Köszönjük a beszélgetést... |
 |
2014. augusztus 13. 07:20