MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek – Sárik Péter

Életképek címmel egy önálló sorozatot indít a Music Media Magazin, melyben ugyanazt a tizenhat kérdést tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.

Mivel foglalkozol éppen?

Két éve dolgozom együtt a fiatal magyar artistákból szerveződött Recirquel nevű újcirkuszi társulattal. Eddig két darabot mutattunk be a Müpában. Ezeknek én szereztem a zenéjét és élőben is játszom az előadásokon. Most készül a harmadik műsorunk melyet a Szigeten  láthat először a közönség, ezen dolgozom gőzerővel.

Akkor szép az élet, ha zajlik jeligére, a szigetes bemutatóval egy időben vesszük fel a most Fonogram díjat kapott Jazzkívánságműsor CD második részét a megújult zenekarommal, melyben Fonay Tibor bőgőzik és Gálfi Attila dobol. A lemezen vendégként pár számban Micheller Myrtill fog énekelni.

Ezeken kívül Berki Tamással egy koncertlemezen dolgozunk, mely ősszel fog megjelenni. Eddig 4 fellépést rögzítettünk, még egy kell és kész leszünk. 

Mik a szakmai terveid a közeljövőre?

Egy szerzői lemezt fogunk megjelentetni, ami az eddigi munkásságom összefoglalója lesz. Már most látom, hogy elég eklektikus lesz, a legfőbb gondom, hogy mi ne legyen rajta, hisz nagyon sokféle stílusban írtam már. Az biztos, hogy a legkedvesebb zenészpartnereimmel fogok játszani.

Mik a terveid az év második felére?

Mivel lassan – hála az Égnek – megtelik az idei naptáram, így már nem tervekről, hanem tényekről beszélhetek. 

A Sziget után, októberben lesz a második bemutatója az új moderncirkuszi darabnak, a Budapesti Őszi Fesztiválon.

A Jazzkívánságműsor II. CD bemutatója november 27-én lesz a Művészetek Palotájában, és természetesen sok más helyszínen. 

Decemberben a Recirquel Társulattal két hétre Franciaországba utazunk turnézni, de még előtte, december 4-én Berki Tamással az Opus jazz klubban ünnepeljük az új lemezünket.

A nagy eseményeken kívül természetesen koncert, koncert hátán.

Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?

Felelősségel csak a hazai jazz-életről tudok nyilatkozni, hisz a többi műfajra csak nagyon messziről látok rá.
Szerintem a hazai jazzélet fejlődésben, felfelé ívelő ágban van. Rengeteg a fiatal tehetség, akik közül sokan külföldön tanulnak, és így sokkal nyitottabb, frissebb látásmódot képviselnek és hoznak haza. Egyre több magyar jazz-zenész épít valódi nemzetközi karriert és lesz ismert a világ minden táján. Itthon egyre nagyobb a verseny és ez jót tesz mindenkinek, hisz csak a valódi, munkával és eredeti gondolattal teli, nagyon profi és jól menedzselt produkciók maradnak életben. Lassan szerencsére teljesen vége lesz a haknikorszaknak, a közönség már nem elégszik meg az odakent, felületes programokkal.

Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz a hazai zenei életben?

A pozitívat fent leírtam, a negatív pedig nem trend, hanem régóta jelen lévő állapot. A világ nagyon megváltozott és folyamatosan, egyre gyorsabban változik. Ez nagyon kemény, mert aki tud alkalmazkodni az boldogul, aki nem, az sikertelen marad. A legnagyobb problémának azt látom, hogy nagyon sokan még nem értették meg, hogy saját maguk felelősek a saját életükért. Kívülről várják a megoldást és folyamatosan panaszkodnak, hogy nincs elég koncert, pénz, lehetőség, támogatás, elég néző, ismertség, stb... Minden problémáért más a felelős: politikus, párt, kolléga, NKA, Artisjus, EJI, Magyarország... Úgy látom, hogy aki felismeri, hogy hosszú távon csak magának teremtheti meg a vágyott eredményeket, használja egy kicsit az eszét is és kitartóan, keményen dolgozik, az eléri a célját. A többiek pedig panaszkodnak, irigykednek és másokra mutogatnak, és ez leginkább nekik rossz. Bízom benne, hogy a magyar emberek egyre nagyobb tömege rájön, hogy csak a pozitív út működik.

Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?

Persze, sokan élünk zenéből. Én úgy csinálom, hogy nagyon sok lábon állok, és mindig  nyitott vagyok új dolgokra. Menedzseremmel szervezzük a saját produkcióim, így nem vagyok kiszolgáltatva annak, hogy csörög-e a telefon és hívnak-e. Ezt a rendszert sok ideig tartott felépíteni, kockáztattam is, hisz otthagytam a tanári állásom, illetve régóta nem vállalok sessionzenészi feladatokat. Ezzel rövid távon nagyon sok pénzt vesztettem, de most megtérülni látszik a befektetés.
 
Mennyit keresel egy évben?

Van valaki aki erre a kérdésre egyenesen válaszol? :-) Elégedett vagyok, és bízom benne, hogy egyre elégedettebb leszek. Mivel én azt az utat választottam, hogy nincs fix állásom, így eléggé motivált vagyok ez ügyben, hisz nem jön minden hó elején pénz a számlámra. Ami az anyagiak mellett viszont még sokkal fontosabb az az, hogy csak olyan "munkákat" végzek amit szeretek, ami hatalmas boldogság és úgy látom, ritka is manapság.

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Nálam a következő a sorrend:

1.koncert
2.jogdij
3.lemez

Szerintem a jazz-zenészeknél általában ugyanez a helyzet, nyilván a jogdíjba az előadói jogdíjat is beleértjük.


 
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?

Úgy látom, hogy ismét kezd becsülete lenni az élő zenének. A jazz-zenészek tudását mindig is elismerték, és ez most sincs másképp, sőt, a mi megítélésünk szerintem jobb, mint mondjuk a '60-as években. A jazz egyre inkább mint magas minőségű kultúra tudatosul az emberekben, ráadásul egyik zenei műfaj sem tud akkora nemzetközi sikerparádét felmutatni, mint a jazz: a világ legjelentősebb jazz versenyein évről évre rendre magyarok szerepelnek a dobogón, ami fantasztikus eredmény.

Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Leginkább abból, aki az USA-ban nevet tud szerezni. Ehhez pedig oda kell költözni, de legalább is először Nyugat-Európába. Andreas Várady, a szlovákiai születésű, de magyar gitáros fiatalember (most lesz 17) már a világhír kapujában van, és ugyanez vár szerintem Hodek Dávid dobosra is, aki szintén szlovákiai magyar, és szintén 17.
Ja, és nem árt, ha extrém módon tehetséges és eredeti az a valaki, aki világsztár akar lenni. Legalábbis a jazz műfajban.

Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?

Ahol a néző szavazhat, az szerintem egyértelműen nem a tehetségkutatásról, hanem az adott tv-csatorna gátlástalan, fiatal sorsokkal, lelkekkel nem törődő pénzhajhászásáról szól. Szerencsére igazi, nagyszerű tehetségek is felbukkantak az évek során, de a sok átvert, kihasznált, felkapott és gyorsan eldobott sztárjelöltből sokkal több van. Őszintén sajnálom őket. 

Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?

Azzal minden rendben szerencsére. Rengeteg a fiatal tehetség, aki itthon akar tanulni, az tanulhat is itthon. Ha úgy akarja, meg lehet máshol is próbálni, hisz nyitva a világ, de akár a netről, otthon is nagyon sok minden megtanulható, tanár nélkül.
 
Mi a véleményed a fesztiválokról?

A hazai jazz-fesztiválok hatalmas átalakuláson mentek keresztül. Sajnos sok nagy múltú esemény megszűnt, vagy már csak önmaga árnyéka (Debrecen, Nagykanizsa, Zsámbék stb.). Helyettük persze jöttek újabbak, egyelőre a Veszprémi fesztivál nőtte ki magát igazán jelentőssé, de nagyon biztató a tendencia. A jazz sok helyen társul a borral, Balatonbogláron, Pannonhalmán, Villányban, hogy csak a legfőbbeket említsem. Kapolcson, az Ördögkatlanon és még jó néhány helyen szintén van jazz, sajnos a Szigeten már nincs, pedig 10 éve még dübörgött a jazz-sátor, sose felejtem el, hogy a Jazzpression koncert vége, úgy éjjel kettő felé táncos mulatsággá alakult, pedig nagyon nem tánczenét játszottunk. Jó lenne ismét egy nagy budapesti jazz fesztivál, hisz a világ minden komolyabb fővárosában, városában van.

Mi a véleményed a zenei klubéletről?

Magyarországon ott van jazz-klub, ahol van egy vagy két fanatikus, elhivatott jazzszerető szervező, akik mindent megmozgatnak azért, hogy a nagyon nehéz gazdasági viszonyok között is fenntartsák magukat. Tapasztalatom szerint ez szinte csak akkor tud működni, ha a helyi önkormányzat is támogatja őket. Ahol nincs ilyen ember és/vagy támogatás, ott a nagy semmi van, meg bálás ruhavásár. Ezek a kerületek, városok nem is tudják, mit veszítenek, hisz lehet kultúra nélkül élni, de minek? Le a kalappal a még létező klubok előtt, hisz legtöbbször hatalmas erőfeszítés árán lehet csak előteremteni a működéshez és a minőségi fellépőkhöz szükséges pénzt, mindezt pedig szinte pusztán elhivatottságból, hisz a munka nagysága köszönő viszonyban sincs a közalkalmazotti fizetéssel.
 
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
 
A vérfrissítés. Szerencsére minden erre mutat: egy fiatal zenész vagy zenekar ma már egyre kevésbé van kiszolgáltatva a kiadóknak, akik ezelőtt élet és halál urai voltak, a kereskedelmi médiával összekarolva diktálták, hogy ki legyen valaki, udvari szerzőikkel futószalagon gyártatták a legtöbbször külföldről koppintott stílusú tucatlemezeket, amit az előbb említett baráti rádiók addig nyomtak, míg sláger lett belőlük. Közben nem vették észre, hogy úgy elszívták mindenki elől a levegőt, hogy végül ők is lassan megfulladnak.
Drukkolok az új hangoknak, akik otthon megcsinálják a dalukat, leforgatják a klipjüket és a Youtube-on 5 perc alatt sztárok lesznek. Bízom benne, hogy a kiadók is meg fognak újulni, rájönnek, hogy az eddigi, kockázat nélküli, nagyon kényelmes út már tovább nem járható.

Köszönjük a beszélgetést...

Linkek:
http://sarikpeter.hu/

https://www.youtube.com/user/SarikPeter

https://www.facebook.com/pages/Peter-Sarik/66718242201

https://itunes.apple.com/us/album/pieces/id408988382
 

2014. július 16. 06:31

Minden jog fenntartva. 2024 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA