TOM LUMEN
Kevés olyan zenész tevékenykedik idehaza manapság, akit a szó szoros értelmében szólóművésznek titulálhatunk. A ritka kivételek egyike az akusztikus gitárt mesterien kezelő Tom Lumen, aki az alábbi mélyinterjúban meséli el, hogyan, milyen indíttatásból cserélte a járt utat járatlanra.
Nagy hatással volt rám, amikor kisétáltál a Hangfoglalás kiállítás színpadára, és úgy mutatkoztál be, hogy „Tom Lumen vagyok, és akusztikus gitáron játszom”. Úgy gondolom, nagy bátorság szükségeltetik ahhoz, hogy az ember egy szál akusztikus gitárral álljon ki a színpadra. Mikor fogalmazódott meg benned ez a koncepció?
Úgy öt évvel ezelőtt egy barátom átküldött egy Youtube linket, mely Tommy Emmanuel egyik felvételét rejtette. Óriási hatással volt rám, amit ott láttam, és azonnal éreztem, hogy ez az, amivel nekem foglalkoznom kell. Akkoriban és azt megelőzően különböző zenekarokban gitároztam, többnyire elektromos gitáron, de a videó láttán rögvest beszereztem egy akusztikus hangszert. Elkezdtem gyakorolni és dalokat írni, az első önálló koncertemre pedig 2011 őszén került sor.
Mennyire esett nehezedre elektromos gitárról átváltani akusztikusra?
Technikailag nem annyira, hiszen korábban is játszottam különböző típusú hangszereken, többek között jazzgitáron is. Inkább szerepkört váltani volt nehéz. Zenekarban gitározni egyfajta mellékszerep, és aki ehhez szokott hozzá, annak furcsa, hogy a színpad közepére kell kiállni, hogy kommunikálni kell a közönséggel. Ez az igazán kemény dió, azt hiszem, még mindig tanulom a mesterséget.
És dobos nélkül dalokat játszani milyen volt a kezdeti időszakban?
Roppant furcsa. El kellett fogadnom, hogy nincs ritmusszekció, amely meghatározza a tempót, amihez igazodni lehetne. Viszont az ütemérzéket ennél jobban nem is lehetne fejleszteni.
Mennyit gyakorolsz naponta?
Több órát. Minimum egy koncertprogramot végigjátszom minden egyes nap, plusz foglalkozom az új dalokkal. Általában a gyakorlás nálam dalok formájában testesül meg, a saját szerzemények mellett pedig mások dolgaiból is igyekszem hasznos trükköket ellesni. Pőre technikai gyakorlatokat ritkán végzek, de azért előfordul, nyilván erre is szükség van.
Az utóbbi időben az akusztikus gitáros szcéna popularizálódásának lehettünk tanúi. Figyelemmel kíséred a nemzetközi színtéren tevékenykedő kollégákat?
Valóban felkapott lett ez a műfaj, ami elsősorban Tommy Emmanuelnek köszönhető, de Andy McKee-nek is nagy érdemei vannak ebben. Abszolút követem a történéseket, olyannyira, hogy az internet segítségével alkalmam nyílt megismerkedni számos kiváló külföldi gitárossal. Tervezem eme kollégák meghívását Magyarországra, melyből egyébként valami már meg is valósult, hiszen néhány hete Markus Schlesinger osztrák gitárossal adtunk közös koncertet. Úgy néz ki, hogy jövő tavasszal egy kiváló chilei fingerstyle gitáros, Andrés Godoy fog ellátogatni hozzánk, akiről elsősorban azt érdemes tudni, hogy a jobb karja hiányzik, tehát egyetlen kézzel, különféle hammer on/pull off és tapping technikák segítségével játszik, rendkívül érdekes, amit csinál. Egy ötvenes fickó, aki egész életében producerként dolgozott, meg persze gitározott is, de csak pár évvel ezelőtt döntött úgy, hogy koncertezni kezd. Eléggé inspiráló valakit látni fél kézzel gitározni, utána rögvest átértékelődnek az emberben a probléma fogalmáról alkotott elképzelések…
Említetted Andy McKee-t. Róla mi a véleményed? Én magam majdnem hanyatt estem a székkel, amikor először láttam gitározni…
Nálam körülbelül ugyanez játszódott le! (nevet) Fantasztikus gitáros, kegyetlen technika birtokában van, viszont dalok tekintetében inkább a Tommy Emmanuel-féle dallamközpontú vonal áll közelebb hozzám.
Milyen hangszereket preferálsz mostanában?
Nagyon egyszerű a felszerelésem. A gitár egy Maton EBG808 TE. Rengeteg hangszert kipróbáltam az elmúlt években, aztán kezembe került ez a modell, és azonnal tudtam, hogy ennyi, vége a keresgélésnek. Tökéletes arra, amire nekem kell. Élőben irdatlan hangja van, lényegesen nagyobb az attack-ja, és nagyobb hangerővel lehet játszani rajta gerjedés nélkül, mint a hasonló felépítésű gitárokon. Ez főként annak köszönhető, hogy erősebb a test konstrukciója, mint a hasonszőrű hangszereké. Persze, ebből kifolyólag a test nem rezonál annyira, tehát akusztikusan nem szól akkorát, cserébe viszont erősítve sokkal könnyebb kordában tartani, ami a nemkívánatos gerjedéseket illeti. Alapvetően arra készítették, hogy az ember bedugja egy erősítőbe…
No, de milyen erősítőbe?
Az erősítő egy AER Compact 60/2, British Racing Green színű modell. Ugyanúgy voltam vele, mint a gitárral, elsőre éreztem, hogy nekem teremtették. Az erősítő vonaljele egy AER Colourizer-be fut, ezzel csatlakozom az adott koncertterem PA rendszeréhez.
Nemrég az AER cég hivatalos művésze lettél. Ez hogy jött össze?
Kovács Laci, a márka hazai forgalmazója régi ismerősöm, aki sokat segített nekem már eddig is. Októberben, a Hangfoglalás kiállításon megteremtette a lehetőséget számomra, hogy az AER standon játszhassak, ahol történetesen jelen volt az AER első embere, Udo Roesner, aki egyben a cég fő fejlesztője is. Rendkívül kedves fickó, rögtön összebarátkoztunk, és ennek ez lett az eredménye. Az AER honlapján olyan művészek között szerepelhetetek, mint Martin Taylor, Tommy Emmanuel, és Pierre Bensusan, tehát akikre gyerekkorom óta felnézek.
Lemez-fronton mi a helyzet nálad?
Tavaly decemberben készítettem egy Hét lélegzet címre keresztelt, hét dalból álló EP-t, melyhez Jim Jarmusch Szellemkutya című filmje adta az inspirációt. A film egy szamuráj elvek szerint élő bérgyilkosról szól, és kiemelt szerep hárul benne a Hagakure szamuráj kódexre. Ebben található egy érdekes gondolat, ami nagy hatást gyakorolt rám, miszerint az embernek hét lélegzetvételnyi időre van szüksége ahhoz, hogy egy döntést meghozzon.
Ami a következő albumot illeti, nagyjából félig készen áll az anyag, de még írom hozzá a dalokat. Az előző lemezen csak olyan szerzemények kaptak helyet, melyeket egyedül, egy időben vettem fel, mindennemű rájátszás mellőzésével, ezen a friss korongon viszont kihasználom a több sávos hangrögzítés nyújtotta előnyöket.
Koncerteken feldolgozásokat is játszol. Ezeket mi alapján választod ki?
Általában azon dalokat szeretem átdolgozni, amelyek vagy azért fontosak, mert az életemben fontos szerepet játszottak valamikor, vagy azért, mert a mondanivalójuk okán közel állnak a szívemhez.
Billy Idol Rebel Yell dala melyik kategória?
Mindenképpen az első, hiszen tinédzserkorom egyik kedvence, amit először léggitáron sajátítottam el! (nevet) Nagyon szeretem Steve Stevens játékát, őrületes gitáros. A szólólemezei félelmetesek, de gimis koromban imádtam azt az anyagát is, amit Vince Neil-lel hozott össze, úgy húsz évvel ezelőtt!
Külföldi koncertekre milyen esélyek mutatkoznak a közeljövőben?
Idén játszottam Bécsben és Berlinben is. A bécsi bulinak az lett az eredménye, hogy összebarátkoztam Markus Schlesingerrel, aki meghívott az általa létrehozott Vienna Fingerstyle Nights elnevezésű koncertsorozat egyik 2014. februári fellépésére. E koncertek mindegyikén szerepel egy vendég, korábban járt már nála Pierre Bensusan is. Egy nagyobb lélegzetvételű, fesztiválos Vienna Fingerstyle Nights is körvonalazódik őszre, amin szintén fellépek, ez egy nagyobb színházteremben kerül majd megrendezésre. Időközben megismerkedtem egy amerikai akusztikus gitárossal is, aki úgy tűnik, tud segíteni ottani koncertek lekötésében. Izgatottan várom, hogy mi lesz ebből!
Danev György
2014. július 14. 07:28