Életképek – Temesi Berci
Életképek címmel egy önálló sorozatot indít a Music Media Magazin, melyben ugyanazt a tizenhat kérdést tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Hat különböző dal hangszerelésén dolgozom. A legérdekesebb ezek közül a dunaszerdahelyi DAC foci csapat indulója, ami nagy kihívás volt számomra. Mindemellett ismert hazai előadók dalain dolgozom éppen.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre?
Az On Time c. lemezem és az Elégedettség c. Könyvem mellett szeretném megjelentetni ősszel rendhagyó zenei csomagomat, mely videókat, a CD-t és a könyvet is tartalmazza majd 6 nyelven.
Mik a terveid az év második felére?
Az év utolsó részében tv-s munkákkal leszek tele, hangszerelési, zenei rendezői munkakörön belül fogom az időmet tölteni, de elutazom még Amerikába is egy zenei kurzusra Victor Wootenhez is, továbbá a saját zenei inspirációs csomagomat jelentetem meg (CD, videók, könyv).
Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Lemezben nem gondolkozom, egyelőre dalokban gondolkozom. Zenei munkákból elég sok lesz. Serbán Attila barátom karácsonyi nagy koncertjén dolgozunk majd, Szenes Iván emlékére megrendezett nagy koncert zenei rendezése is nagy feladat lesz. Továbbá Kocsis Tiborral, Kasza Tibivel, a Garami Funky Staffal dolgozunk sokat, nincs okom a panaszra.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Az ipar szó sajnos nem a kedvencem, de el kell ismerni, hogy manapság már tényleg iparként működik. Én csak magamról szeretek beszélni, és mindig pozitívan gondolkozom. Szóval igyekszem tenni azért, hogy a zenei szakma, és a szerzők, előadók maximálisan érvényesíteni tudják szándékaikat, informálódhassanak a lehetőségekről – legyen szó jogdíjakról, pályázatokról, szociális segítségről. Mindezt a Magyar Könnyűzene Szerzők és Szövegírók elnökségi tagjaként, illetve az Előadói Jogvédő Iroda Egyesület jogdíjbizottsági tagjaként teszem. Hiszem, hogy az új generáció is tudja majd folytatni azt a kiemelkedő, és nagyon hasznos munkát, melyet tiszteletreméltó zenész tanáraink, barátaink eddig felépítettek. Ezen szeretnék dolgozni.
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz a hazai zenei életben?
Igyekszem mindet pozitívan látni, és ennek köszönhetően inkább teszek azért, hogy más is pozitívan lása az itthoni helyzetet. Ha ki kellene emelnem bármi negatív dolgot, az az élő zene interpretálása, annak minősége hagy némi kivetnivalót maga után. Szeretném, ha sok koncert valósulhatna meg, ha a klubok minőségi lehetőségeket tudnának adni minőségi produkcióknak stílusoktól függetlenül. Szeretném, ha az új pályázati rendszerek maximálisan segítenék a hazai szakma előrébb jutását, klubok épülését, és az iskolai oktatási rendszer reformálását.
Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?
Úgy gondolom igen, és ez nagyjából rajtunk múlik. Ebből élek.
Mennyit keresel egy évben?
Nem számszerűsíteném, de úgy vélem a közép osztályt erősítem határozottan.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Úgy vélem, ha a jogdíj témakörön belül keresgéljük a választ, akkor a koncert jogdíj az, ami nagyobb mértékben befolyásolta mostanság a bevételeinket. Természetesen, ha az ember dolgozik, alkot, és kiadványai jelennek meg, mely jogdíjakat generál, az sem mellékes, ha eladásokat is tud produkálni. Mégis úgy vélem egy előadónak a koncertek hoznak manapság bevételt és a koncerteken eladott merchandise, továbbá a koncert jogdíjak azok, amik nagy mértékben meghatározzák a mai zene ipar bevételi forrásait.
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Úgy vélem, hogy magunkat kellene komolyabban vennünk, és talán minket is jobban komolyabban vennének akár politikai szférában, akár lakossági szinten. A szakmánk, mint olyan, nincs elismerve szakmaként. Kevesen mondhatjuk el magunkról, hogy megfelelő partnerként vagyunk kezelve. Erről sokszor mi magunk tehetünk. Addig amíg a – mondjuk hasamra ütök - targoncások azt mondhatják, hogy szervezetbe tömörülve akaratukat úgy érvényesítik, hogy kivonulnak az utcára, elállnak egy útszakaszt és törvénybe iktatva életüket jobbá tehetik azért, mert összefognak, hisznek valamiben, és tesznek érte úgy, hogy magukat komolyan veszik, nekünk is lenne lehetőségünk ilyen komoly évtizedes pénzügyi háttérrel komolyabban működni. Amíg a szakmánk kis országunkban nem számít szakmának, addig nem tudunk érvényesíteni semmilyen törekvést, hiszen nem vesznek minket komolyan. Talán régebben jobban összetartottak a művészek. Ez esetben nem csak a zenészekre gondolok, legyen itt szó színészekről, táncművészekről, bárkiről.
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
A mai világban nincs. Értékes, és nagyon impulzív a magyar nép. Büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, és bevallom őszintén jelenleg olyan korszakot élünk, ahol az a tehetség, és szenvedély, mellyel mi magyarok élünk, nem mérvadó a világban. Szurkolok, és hiszem, hogy a magyar nép nem csak mint kihasznált tehetség jelenik meg egy-egy riport zárójeles megemlítéseként, de jelenleg nem tudok kiemelni senkit világszintű produkcióként, hacsak nem azért, mert jelenleg a munkásságom belföldre terjed ki és nem biztos, hogy teljesen az információk birtokában lennék igazi, világszínvonalú tehetségek terén.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Sokat dolgoztam / dolgozom ilyen műsorokban, mint zenei rendező. Nem vitatnám most ezek élet szerűségét. Úgy vélem, amíg igény és pénz lesz rá, mindig is lesznek ilyen tehetség gondozó, kutató műsorok. Nem beszélve azokról, melyek nem a tv-ben, hanem csak egy fesztivál, vagy regionális körben fellelhetőek, és nem tudunk róla. Tehetségek mindig lesznek. A lehetőségeik igen gyatrák, és minden a kapcsolatokon múlik nagyjából. Biztos vagyok benne, hogy sokan keresik a lehetőségeket, és nyilvánosságot, nem csak ezekben a műsorokban fedeznek fel. Szerintem nem arról kell beszélni, hogy van-e létjogosultsága ezen műsoroknak, hanem arról, hogy a jelentkezők alkossanak. Legyen mondani valójuk, közvetítsenek, és szóljanak valamiről, ne csak előadóművészek legyenek. Hosszútávon az alkotás, az abba fektetett energia hozza meg a gyümölcsét nem pedig az, ha szépen elénekelek egy más által szerzett művet. A jogdíjakból (szöveg és zeneszerzés, előadói jogdíj) befolyó összegek ajándékok minden évben nekünk, és ezeket visszaforgatva a „vállalkozásunkba” tudunk többet alkotni, adni, közvetíteni, ezáltal leszünk többek egy átlagos jó énekesnél, előadónál, aki csak a koncertekből, haknikból tud keresni és annyit, amennyit egy éve alatt meg tud keresni. A következő évben a fellépések száma sosem lesz már olyan szintű, mint azelőtt, hacsak nem alkot, szerez, és dolgozik az ember, hogy fent maradjon a neve, alkotása, közlendője az emberek számára. Ez a fontos szerintem. Alkotni, közölni, adni magunkból.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Zseniális fiatal muzsikusok vannak. Az intézmények is egyre színvonalasabban (lásd: Kodolányi, Kőbánya, stb). Viszont az általános zenei oktatás megreformálása hatalmas feladata a mai fiatal, politikához értő zenei társadalomnak. Nagyon fontos, hogy elérjük akár egy Cseh Tamás program keretein belül, hogy az általános zenei oktatás gyökeres változásokon essen át. Ez rajtunk múlik. A mi lobbinkon. Nekünk kell ezt megtennünk sürgősen, és minden fronton lépni azért, hogy a fiatalság szeresse az élő zenét, ne utálja az ének órákat, és hangszereket vásárolva, igényes, minőségi zenei szocializálódáson essenek át. Dolgozunk az ügyön 
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Mindig szerettem fesztiválozni. Anno a Black-Out, Stonehenge, Belmondo, Kowalsky meg a Vega zenekarokkal rengeteget jártam, illetve mindenféle más jellegű fesztiválra ismert hazai előadókkal is jártam nyáron az országot. A nyár a fesztiválokról szólt nekünk hétről hétre. Manapság a fesztiválok nekem nem mérvadóak az életemben munka terén, de szeretem őket. Komoly kultusza lett egy-egy fesztiválnak, és talán ezen fesztiválok adnak igazán normális körülményeket fellépőknek. Sajnálom, hogy egyre kevesebb magyar zenekart látok már a fesztiválok plakátjain, de most ebbe nem akarok mélyen belemenni. Mindenesetre én jó érzéssel gondolok a fesztiválokra.
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Nincs. Ezen kell sokat dolgoznunk újra. Klubok léteznek, de zenei kultúra nem létezik bennük. Mindez sokszor pénz hiánya, vagy akarat hiánya. Bízom benne, hogy az új pályázati rendszer lehetőséget ad majd a kluboknak, hogy színvonalas, élő koncertekkel tudjanak közönséget vonzani, és hosszútávon fel tud épülni egy 2000-res években már jól működött rendszer újra. Ezen is dolgozunk.
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Mi magunk. Nekünk kell lendíteni rajta. Mi vagyunk a hazai könnyűzenei élet. Nem a pénz, nem a technika, nem a promóció. Mi alkotunk. Mi kreatívkodunk. Nekünk kell tennünk a dolgunkat. Mi teremtjük a pénzt. Mi teremtünk promóciós lehetőségeket. Nekünk kell jobban összefogni, működni, és a mi kezünkben van az is, hogy jobban lobbizzunk, tegyünk, ne csak panaszkodjunk. Alkotnunk kell. Az alkotás nem csak egy hangszer. Minden alkotás velejárója a promóció, a megjelenés, a hitelesség, és ezáltal a bevétel szerzése is. Nekünk kell jobban összefognunk szakmailag is, hogy hitelesek legyünk és elfogadják a zenei szakmát, mint szakma. Minden rajtunk múlik. Ha mi nem csináljuk meg, senki nem fogja megcsinálni.
Köszönjük a beszélgetést: MMM
Linkek:
https://www.youtube.com/channel/UCA0aL_Ymfw5jg-gPX-3FYdw
https://www.youtube.com/watch?v=EhWLVrKKnkQ
https://www.youtube.com/watch?v=ztp756e-DOo
https://www.youtube.com/watch?v=0QkdUNlXcTo
https://www.youtube.com/watch?v=ouhUQ5Pe0Qc&list=UUA0aL_Ymfw5jg-gPX-3FYdw
2014. július 13. 07:30