Horányi Juli: „Nem bántam meg, hogy kiálltam az igazamért.”
Horányi Juli tehetségére még a Mïus duóban figyeltem fel. Amikor megláttam az X-Faktor egyik válogatóján, nem titok, azért drukkoltam, hogy megnyerje az évadot, de minimum a döntőig meneteljen. Az utóbbi megvalósult, azóta pedig több formában, rengeteg minőségi anyagban bizonyította zenei rátermettségét. Sok olyan akad, amely véleményem szerint nem kapott elég figyelmet, szeretetet. Bízom benne, hogy ez hamarosan változni fog, már csak azért is, mert az utóbbi időben Juli igen bátran szólal fel egészen nehéz témákban is. Boldog vagyok, hogy egy ilyen erős, bátor nővel, finom tálentummal készíthettem interjút.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor rájöttél, hogy mennyire fontos számodra a zene?
Ez azért érdekes kérdés, mert bár volt ilyen pillanat, de előtte nagyon sokáig a zene nekem teljesen természetes dolog volt. Édesapám színész, zenész, gyönyörű hangja van, fiatalon zenés színházi előadásokban játszott. Édesanyám bár nem zenész, rettentő jó zenei ízlése van, nagyon szereti a zenét. Születésemtől fogva szerves részei voltak a dalok a mindennapjaimnak, ennek köszönhetően nagyjából 20 éves koromig nem is realizáltam, hogy a zenélés hivatás, amiből lehet pénzt keresni, szakmaként tekinteni rá. Így a mostani, új zenész-rapper generációhoz képest viszonylag későn döntöttem el, hogy zenei pályára lépek és tudatosan építem a karrierem. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy számomra mennyire fontos a zene, amikor megszereztem a diplomám jelmeztervezésből és rájöttem, hogy bár imádom a színházat, nem tudok és nem is akarok színpadi lét, zene nélkül élni.
És arra ki hívta fel a figyelmed, hogy tehetséged van hozzá?
Anyukám. El is vitt hatéves koromban egy zeneiskolai felvételire. Itt megmondták neki, hogy igen, jól látja, jó a hallásom, a ritmusérzékem, nagyon muzikális vagyok, szóval ezzel érdemes foglalkozni. Elkezdtem zongorát, szolfézst és éneket tanulni az Általános Iskola mellett a Weiner Leó Zeneiskolában.
Ha már ennyire a gyökerektől kezdjük, nem mehetek el amellett, hogy anyukád jelmeztervező, apukád pedig Jászai-díjas színész, az Esztergomi Várszínház alapítója, vezetője. Sok gyerek direkt kerülni próbálja, hogy a szülei nyomdokait kövesse. Nálad ez hogy alakult?
Nálam ebben nagyon sokáig semmi tudatosság nem volt. A művészet, a színház, a zene része volt az életemnek és mivel nagyon korán kiderült, hogy ügyes vagyok a rajzolásban és zenei tehetségem is van, így egyszerűen ezekkel foglalkoztam. Egyébként minden másban teljesen átlagos képességeim voltak, viszont az éneklésben és a rajzolásban kiemelkedtem. Én is érzékeltem, hogy ezekben jó vagyok. Később, mikor már tudatosan vállaltam, hogy zenei karrierbe kezdek, akkor eleinte apukám nem örült neki. Nagyon féltett ettől a közegtől, és a pálya nehézségeitől, hozzáteszem teljesen jogosan. Mára már a legnagyobb támogatóm és nagyon büszke rám. Anyukám mindig maximálisan támogatott, úgy volt vele, hogy az legyen, amit én szeretnék. Egyébként minden árnyoldal ellenére sem tudom elképzelni, hogy ne ezt csináljam.
Sokan ismerik készségeid, kvalitásaid jelmeztervezőként. Jelenleg hol tervezel?
A szüleim miatt a színházi közeg mindig természetes volt. Mikor egyetemre kellett felvételizni, akkor beadtam a jelentkezésem Kaposvárra, és felvettek a látványtervező szakra, amit annyira szerettem, hogy el is végeztem. Ennek köszönhetően diplomás tervezőként a zenéléssel párhuzamosan kezdtem el dolgozni és ez a mai napig kitart. Most például az István a király tervezőjeként, egyben Gizella karaktereként veszek részt a produkcióban.
A nagyközönség többek között 2014-es X-Faktorban ismerhetett meg téged, amikor már több zenekar volt a hátad mögött. Mit tanultál ezekben a formációkban?
Plüsss: Ez volt az első banda, ahol próbálgattam a szárnyaim. Klasszikus lánytrió volt, nagyon szerettem a csajokkal lógni, énekelni. Zeneileg teljesen azonos volt az ízlésünk, rajongtunk a jazzért, Fábián Juliért, imádtuk a soult, az rnb-t, ezeket hallgattuk és a kedvenc dalainkat dolgoztuk fel, három női hangra formálva. Terceltünk sokat, próbálgattuk a szólamokat, jól éreztük magunkat.
Mïus: A Plüsss-ből emiatt a duó miatt váltam ki, és nem titok, hogy ez számomra nem csak szakmailag, hanem a magánéletben is szerelem volt. Gergővel együtt éltünk és együtt alkottunk, nagyon szerettem, és eléggé jól is működött, mert a közönség is szerette, amit csináltunk.
A tehetségkutató ötödik évadában egészen a második helyezésig jutottál. Hirtelen jött az a fajta - ami neked szólt, mintsem egy csapatnak - népszerűség? Hogy kezelted?
Igen, hirtelen jött, szerintem nem kezeltem túl jól. Imádtam a műsort, nagyon élveztem minden egyes percét, nagyon sokat tanultam belőle, rengeteget fejlődtem. Bár maga a show nagyon sokat adott nekem, a stábbal való közös munka, a lehetőség, hogy megmutathatom magam, de ami utána jött, az volt a fekete leves. A kapcsolatom véget ért, a magánéletem romokban hevert és sajnos a kiadóval, ahova kerültem, nem jöttem ki túl jól. Valahogy nem találtam a helyem a magyar zeneiparban és a közönségemet sem, innentől egy hosszú évekig tartó kálvária vette kezdetét, aminek a kisebb sikerek és eredmények mellett nagyon sok negatívuma volt. Ezekben az időkben sem anyagilag, sem emberileg nem voltam toppon, a poklok-poklát éltem meg. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ebből ki tudtam jönni és nem hagytam fel teljesen a zenéléssel.
Cserháti Zsuzsa életéről egy egész estés darabot építettél fel „Boldogság…” címmel. Miért pont Zsuzsa volt az ihletforrás?
14 éves voltam, mikor először hallottam Cserháti Zsuzsát énekelni. Anyukám mutatta meg nekem, engem azonnal elvarázsolt, egyből a rajongója lettem. Az utolsó fellépésén, ami apukám színházában volt, az Esztergomi Várszínházban, még láttam őt és be is mutatkoztam neki. A következő év nyarán hunyt el. Nagyon megrázott a halálhíre és elkezdett foglalkoztatni az életútja. Idővel egyre több részletet lehetett megtudni az életéről, róla és egy ponton éreztem, hogy nekem nagyon fontos, hogy elmeséljük a történetét és ne csak elénekeljük a slágereit. Szerintem Zsuzsa olyat tudott, amit nagyon kevesen, különleges hangja, művészi érzékenysége volt. Valamint egy nagyon tragikus élete, ami jól példázza, hogy mennyire el lehet csúszni ezen a pályán. Hogy milyen fontos, hogy egy művész felelősséget vállaljon magáért, ne hagyja, hogy a szakma felőrölje. Kicsit furcsállom egyébként, hogy a mai napig nem készült róla film, vagy komolyabb színházi előadás, leszámítva a mi darabunkat. El tudnék képzelni vele kapcsolatosan egy olyan sorozatot, mint a „Király”.
Azt gondolom, hogy nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elkezd a „Nőként a Zeneiparban” megmozdulásod, amelyről többek között TikTokon láthatunk videókat. Nem új keletű dolog, hogy beszélsz a különböző nehézségekről, már egészen régi interjúkban is felhozod ezt a témát. Sőt, egyszer azt is kijelentetted, hogy „nagy feminista” vagy. Ez igaz?
Nekem a feminizmus azt jelenti, hogy kiállok egy ügy mellett, ami fontos nekem. A kiállásomnak az a célja, hogy a kommunikációmmal változást érjek el, szóval, ha így nézzük, akkor igen, feminista vagyok. Férjnél vagyok, a férjem színész, ahogyan az édesapám is. A zeneiparban is javarészt férfiakkal dolgozom együtt, nagyon szeretem őket. Sokan azt hiszik, azért, mert kiállok a női zenészek jogai mellet, ez egyenlő azzal, hogy utálom és semmire sem tartom a népszerű férfi előadókat. Ez természetesen nem így van. Abszolút elismerem a férfi előadókat, sőt hallgatom, szeretem a zenéjüket, ha nem így lenne, nem csinálnék feldolgozásokat a dalaikból TikTok-ra. Azt persze nem állítom, hogy mindenki munkásságával maximálisan tudok azonosulni, de nekem is megvannak a kedvenceim, és azok is, akiket nem annyira szívesen hallgatok.
Amikor egy nő ennyire kiáll egy ügy mellett, gyakran kapja meg, hogy „csak hiszti az egész”. Te találkoztál ezzel a véleménnyel? Hogyan kezelted?
Igen, sok támadást kapok a kommentelőktől. Volt szakmabeli is, aki belém állt, de nem bánom. Legalább látom, hogy a téma reakciót vált ki, ez azt mutatja, hogy érdemes foglalkozni vele. Mindenesetre azt látni kell, hogy nőként manapság nagyon nehéz a zeneiparban, és ezt nem én mondom, ezt a számok bizonyítják. 2021-ben a hivatásos előadóművészeknek összesen húsz százaléka volt nő, nem hiszem, hogy ez a szám azóta drasztikusan megnőtt volna. Ha megnézed a YouTube felkapottak listáját, vagy a népszerű magyar Spotify Playlisteket, hát nem sok szóló női előadóval fogsz találkozni. Időnként konkrétan nulla ez a szám. Ezek tényszerű adatok, szóval ez nem az én szubjektív hisztim. Nyilvánvalóan, ha nem lenne ezen a területen semmi probléma, akkor nem is kellene beszélni róla. Akkor én sem érezném, hogy tenni kell valamit azért, hogy változást érjünk el.
Mik a legfőbb nehézségek nőként a zeneiparban? Mi az, amire az átlag zenehallgató szerinted nem is gondol, hogy még ezzel is meg kell birkóznotok nektek csajoknak?
Nem új keletű az a jelenség, hogy a nőknek a művészet, a tudomány, vagy az élet bármely területén, ahol férfiakkal kell “versenyezni”, nincs könnyű dolga. A nők elleni elnyomásnak megvannak a történelmi előzményei, természetesen a zenében is. Nagyon sokáig a trubadúrok, akik a mai singer-songwriterek elődjeinek számítanak, kizárólag férfiak voltak. A nők csak akkor csatlakoztak be a zenélésbe, amikor 1600 körül megszületett az opera műfaja és végre a nők is elkezdhettek énekelni, de innentől kezdve még nagyon hosszú út volt, hogy a női előadók is validdá, népszerűvé váljanak. A könnyűzenében mindig is kevesebb nő volt, mint férfi és az, hogy a férfiaknak mindig nagyobb a rajongótábora, amiatt a puszta tény miatt van, hogy a közönség nagyobb része nőkből áll. Természetes dolog, hogy egy nő egy férfiért jobban tud rajongani, mint egy nőért. Viszont valahol pont itt lehet keresni a megoldást is arra, hogy a közönség nyitottabb legyen, illetve hogy szakmán belül is nagyobb figyelmet kapjanak a szóló női előadók.
Nemrégiben a média felkapta, szerintem túlontúl ki is fordította egy videódat, amelyben elmondod, hogy jónéhány közös vonás akad a te „Sebzetten”, valamint Rúzsa Magdi „Elmegyek” klipje között. Nagy örömömre többen melléd álltak, ilyen volt például Caramel, vagy Csemer Bogi. Hogy tekintesz jelenleg erre az egész ügyre?
Én hivatalosan ezt az ügyet lezártam, aminek megvannak az okai, amik nem publikusak. Ezt a döntést meghoztam, nem is kommunikáltam többet erről, de most válaszolok a kérdésedre. Sajnos a média nagyon elferdítette a sztorit, konkrétan azzal lettem megrágalmazva, hogy én lopással vádoltam Magdit, holott sosem tettem ilyet. Soha, sehol, semmilyen formában nem állítottam ezt. Sajnálom, hogy ennyire félrevitte a kommunikációmat ez a dolog, de ugyanakkor nem bántam meg, hogy kiálltam az igazamért. Tudod, kis előadóként, ha nincs mögötted többszázezres követőtábor, milliónyi szponzor, akkor nagy erőfeszítés és rengeteg munka egy olyan klipet létrehozni, mint a „Sebzetten”. Mi szívből-lélekből, nagyon sok energiával megvalósítottunk egy ugyanolyan profi minőségű klipet, mint amilyen a legnépszerűbb előadóknak is van. Szerintem szakmailag semmivel sem értéktelenebb a mi munkánk, hiába nincsenek milliós megtekintéseim. Ez bántott legjobban az ügyben, és ez volt az, ami miatt nem hagyhattam szó nélkül. Az én értékrendem szerint nem lehet egymás munkájával, befektetett energiájával ennyire tiszteletlenül bánni. Ilyenkor egy megoldás van, elmondani, és felhívni arra a figyelmet, hogy ez így nem oké.
Ha már videó, és amúgy is említettem az applikációt… Egy 2019-es interjúban még azt mondtad, hogy bár adtál neki némi esélyt, mégsem tudsz mit kezdeni a TikTok-al. Mára azért elég jól belejöttél. Mit szeretsz ezen a platformon?
Igen, eleinte nem értettem, hogy mi történik ezen a felületen, de idővel rájöttem, hogy nagyon fontos platform. Ha tetszik, ha nem, meg kell értsem, hogy miként tudok kommunikálni rajta. Szóval profiktól megtanultam, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Sok gyakorlással nagyon belejöttem, mára ez lett a kedvenc felületem. Nagyon szeretem a videógyártást, élvezem. Úgy érzem, hogy sokkal többet tudok a videók által adni magamból.
Többek között cover anyagokat is kapunk tőled, dolgoztál már fel Azahriah, G.w.M, vagy éppen ByeAlex számot is. Milyen szempontok alapján döntöd el, hogy most melyik szerzeményhez nyúlsz hozzá?
A cover sorozatom célja, hogy megmutassam a népszerű férfi előadóink dalait női verzióban. Ez is a #nőkéntazeneiparban ügyem része. Figyelemmel kísérem az új dalokat, klipeket, nagyon képben vagyok, hogy ki mit csinál, mert őszintén érdekel. Ha látom, hogy kijött egy új szám, vagy album, meghallgatom és ami tetszik, ami megfog, azt feldolgozom. Csak olyan számokat választok covernek, amit magaménak tudok érezni, magamra tudok formálni. Volt olyan dal, amit fel akartam dolgozni, de nem sikerült, mert rájöttem, hogy semmilyen kapcsolódásom nincs a zenéhez, sem a szöveghez, így elvetettem. A feldolgozás is csak akkor jó, ha teljesen át tudod érezni, ha megtalálod a saját zeneiségeden belül a másik alkotó dalát.
Amennyiben az eddigi két nagylemezedet kellene leírnod, összefoglalnod, hogyan tennéd a mai fejeddel, tudásoddal?
2017 – YOULI: Ez volt szóló női előadóként a debütáló albumom. Nagyon lelkes voltam, de nagyon kaotikus volt az album születése. Sok mindent tudtam, de ugyanennyi dologban teljesen bizonytalan voltam. Nem igazán éreztem, hogy mit is szeretnék, azt viszont tudtam, hogy a lemezt nagyon-nagyon meg akarom csinálni. Ma már másképp állítanám össze a tracklistet és lehet lenne pár dal, amit nem tennék fel a lemezre. Akkor így gondoltam jónak, az akkori állapotomban ez volt a legtöbb, a legjobb, amit ki tudtam hozni magamból.
2019 – MOVE: Itt már tudatosabban dolgoztam és erőteljesebb koncepció mentén készültek a dalok. Szerintem ez hallható is a számokon. Óriási dilemma volt nekem, hogy magyar vagy angol nyelvű legyen-e a lemez. Eredetileg magyar számokat akartam, de hagytam magam meggyőzni és végül az angol mellett döntöttem. Egyébként jó dalok születtek, nagyon kerek lett a lemez, csak sajnos Magyarországon már 2019-ben sem játszottak angol zenét a rádiók. A közönség nem volt túlzottan nyitott rá, így igazából az album nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ettől független büszke vagyok rá, szerintem menő lett. Bubnó Lőrinccel, aki a zenei producerem és alkotótársam volt, egy ütős zenei anyagot tettünk le az asztalra.
A Horányi Juli dalok széles skálán mozognak, izgalmasan fűszerezettek. Melyik az az 5 szám, amit szeretnél, ha többen kedvelnének, szeretnének? Ha valaki eddig nem követte a pályádat, mely szerzeményekkel kezdjen neki az ismerkedésnek?
Az egyik nagy kedvencem a „Szeretni kell”, ami szerintem egy nagyon erős dal lett, mégsem ment akkorát. Nyilván a „Sebzetten” is a szívem csücske, ezt a két dalt mindenképp kiemelném. Ami szerintem egy nagyon különleges szám, az a „Játék”, amit Szirtes Edina Mókus írt nekem. Nagyon szeretem énekelni. Az „Aranyszárnyú”-val pedig megelőztem a korom, mert ezt a dalt még 2013 körül jelentettük meg a Miussal, és akkor még jóval a későbbi, hazai nagy crossover divathullám előtt voltunk. Azt hiszem, az „Electrical” számom is, melynek Rakonczai Viktor és Tamara Ologra volt a szerzője, megelőzte a piacot itthon, csak ezt senki nem vette észre. Kivéve Fluor Tomit, mert sosem felejtem el, hogy megosztotta a klipem ezzel a szöveggel: “Ilyen van itthon?” Ennek akkor nagyon örültem és azóta is büszke vagyok rá.
Nem mehetünk el amellett, hogy zongorán is tudsz játszani. Mit szeretsz ebben a hangszerben?
Csak próbálkozom rajta, nagyon kezdő vagyok benne, sokkal többet kellene gyakorolnom ahhoz, hogy tényleg tudjak játszani. Frédéric François Chopin nagy kedvencem, miatta szerettem meg nagyon a zongorát. Emellett ez a hangszer egy énekesnek alapvető skillje kellene legyen. Én zongorával szoktam magam beénekeltetni koncert előtt, zongorával írom a dalaimat, számomra az egyik legcsodálatosabb hangszer. A zene alfája és omegája. Zongorával mindent meg tudsz csinálni, nálam abszolút a hangszerek királynője.
A Madách Színház egészen egyedi darabot tűz idén ősszel műsorára 'SIX' címmel, amelyben sok izgalmas nővel lépsz színpadra. Mit szóltál, amikor megkaptad ezt a lehetőséget?
Konkrétan felordítottam a boldogságtól, amikor Szirtes Tamás felhívott, hogy enyém a szerep, amire castingoltak. Ilyen pillanatokban érzem, hogy megéri minden egyes erőfeszítés, amit a hivatásomba fektetek. Nagyon szeretem ezt a musicalt, nem csak a női téma miatt, hanem azért, mert szerintem zeneileg egy zseniális remekmű, ahogy vegyíti a reneszánsz elemeit a modern poppal. Rengeteg áthallás, zenei utalás van benne, nagyon sok humorral és rettentő jó arányérzékkel. Én őszintén csodálom, hogy egy ilyen csodás művet írtak a szerzők. A sztori pedig óriási ötlet, szerintem nagyot fog robbanni. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a zenét, szereti a humort, aki szeretné támogatni a szóló női előadókat azzal, hogy eljön és megnéz minket.
Mire számíthatunk még tőled a közeljövőben?
Augusztusban jön az István a király. 40 éves ez a mű és ez alkalomból Novák Péter egy rendhagyó, nagyon modern változatot fog színpadra vinni, legalábbis, ami a rendezést, a szereposztást és a látványt illeti. Természetesen a zene az eredeti, klasszikus verzió, a dalokban semmilyen változtatás, módosítás nem történt. Péter felkért, hogy legyek Gizella az előadásban, amit örömmel vállaltam. Később Rosta Máriával a darab producerével arra gondoltak, ha már az eredeti szakmám jelmeztervező, mi lenne, ha megtervezném a szereplők kosztümjét. Én ezt is boldogan vállaltam. Mivel a nyaram a Six próbák és a nagyszabású István a király miatt rettentő zsúfolt lesz, kevés koncertet tudtam csak vállalni, de azért itt-ott találkozhat velem a közönség. Például a Palóc Fashion Day-en Balassagyarmaton, a Bondoró Fesztiválon, illetve az MCC Feszten is fellépek majd. Természetesen jövök új dalokkal, ezúttal TikTok videók formájában és folytatom a cover sorozatomat is.
Kívánom, hogy több női szóló előadóval együtt mihamarabb megkapd azt a sikert, amiért már régen megdolgoztál, amit jó ideje kiérdemeltél. Addig is kitartást, sok-sok ihletet, örömet kívánok az úton! Köszönöm az interjút!
Niki
.jpg)
2023. augusztus 17. 07:52