Hallgatni, hallgatni, hallgatni… – 4. rész
„Ma már az internet segítségével a világ legjobb művészei, zenéi elérhetőek. A mi időnkben, a kazettás magnó korában nem volt ilyen lehetőség” – emlékeztet a veterán basszusgitáros a hőskorszakra, amikor a Hétfő együttessel elindulva még a saját tulajdonú hangszerekért is keményen meg kellett küzdeni. Miért nem tudott igazán „befutni”, nagylemezt felvenni a szebb reményekre jogosító V’73 trió? Milyen anomáliák adódtak a különböző Volán formációk körül? Miért cseréli a színpadot keverőpultra és hangrögzítő eszközökre egy kiváló zenész, zeneszerző-szövegíró? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk Sáfár Józseftől, aki nem rejti véka alá azt sem, mit gondol a mai kor zenélési szokásairól.
Ma is hangmérnökként keresed a kenyered. Mikor alakult ki benned, hogy ebbe az irányba orientálódj?
A hangtechnika onnantól kezdve kezdett jobban foglalkoztatni, amikor a P. Boxban például nem úgy szólalt meg a cucc, ahogy az elvárható lett volna. A V’73-ban Tódor Lajos keze alatt ebből a szempontból „biztonságban voltunk”, a legnagyobb nyugalommal mehettünk fel a színpadra. Elképesztő, hogy Lajos mennyire a korát megelőző technikai érzékkel és tudással bírt, és mindent megoldott, amire kértük. Ezen felül számos saját ötletet tudott megvalósítani, amiket később más zenekarok is hasznosítottak. Ezzel szemben a P. Boxban sokat veszekedtem Rohánszky Janóval, mert nem tetszett a zenekar hangzása...; mindegy, már elmúlt.
Mely munkádra emlékszel a legszívesebben azok közül, amely hangmérnökként került ki a kezed alól?
Eddigi legnagyobb munkám a Papp Gyuszi és Marno János jegyezte Az első sírásó volt, amely Madách Imre műve, az Ember tragédiája alapján íródott. Összesen hétszázhatvan (!) órát töltöttem vele az E stúdióban. A darab hossza két óra tizenöt perc, és komoly zenész felhozatal jellemezte: nagy kórus kísérte a zenekart, amelyben Gyuszkó billentyűzött, Németh Gabi dobolt, Sipeki Zoltán Pipi gitározott, Zsoldos Tamás basszusozott, Muck Feri és Elek Pisti fújták a szaxofonokat. A billentyű szólamokat természetesen Gyuszika nyomta fel. Lucifer szerepét Márton Csaba énekelte, a Föld Szellemét Varga Miki, Évát Keresztes Ildikó. Modernizált változatról beszélünk, amelyben nem a Falanszterben ér véget a történet. A Soproni Petőfi Színház mutatta be óriási sikerrel, igaz félplaybackről. Tizenkilenc előadást ért meg, lábdobogós őrjöngéssel kísérve. Akadt, aki kilencszer nézte meg, a helyi lapok szuperlatívuszokban írtak róla. Sajnos Budapesten valamiért nem sikerült bemutatni, pedig óriási várakozás előzte meg. Már az óriás plakátok is kint voltak. Úgy tűnik, ez esetben is érkezett valahonnan egy hatalmas NEM. Véleményem szerint ez a legnívósabb rockopera, amely Magyarországon valaha készült.
A színpadon töltött több mint ötven éved – nem beszélve a különböző háttérmunkákról –, a zenei pályán szerzett temérdek tapasztalatod késztet arra, hogy tőled is megkérdezzem: mi a véleményed a magyar pop-rock jelenéről, jövőjéről?
Elsőként Friedrich Karcsit idézném, aki a konziban tanított (harsonás, jelenleg az Old Boys tagja – H.I.) „Gyerekek, ha elvégzitek a konzervatóriumot, nehogy azt gondoljátok, hogy ti már kész zenészek vagytok! Az igazi zenész egész életét saját felépítésére szánja. És ez úgy történik, hogy a szakmaiakon kívül van még egy tantárgy, amit úgy hívnak, hogy hallgatni, hallgatni és hallgatni.” Ma már az internet segítségével a világ legjobb művészei, zenéi elérhetőek. A mi időnkben, a kazettás magnó korában nem volt ilyen lehetőség.
Másik példa: ha visszaemlékszünk, az északi országokban, mint például a svédeknél megjelentek Európa kiváló rock pop és metal zenekarai, mint az ABBA, a Roxette, a Europe és a többi, amelyek rendkívül sikeresek voltak. Angolul énekeltek, világszínvonalon játszottak. Most miért nem hallasz ilyeneket? Mert úgy tíz-egynéhány éve Svédországban megszüntették a popzenei oktatást az iskolákban. Nincs utánpótlás.
Magyarországon nincsen megfelelő, kötelező zenei oktatás. Az általános iskolában alig van énekóra, a diatonikus skálából csak a pentatont hallják, a Ti, vagy a Fá már nem létezik, nem is igazán használják. Egymást hallgatják a zenészek, primitív dallamokat komponálnak. Stúdiós tapasztalatom, hogy nincs saját ötletük, a nyugati zenekarok mintájára, azokat koppintva írják saját nótáikat. Az a baj, hogy másolnak, mert úgy egyszerűbb, ahelyett, hogy azt kutatnák, hogy kedvencük, példaképük milyen zenéből, hatásokból táplálkozott. Annak felhasználásával kialakíthatnának, megteremthetnének maguknak valami egyénit, valami újat. Tisztelet a kivételeknek, mert azért a Kőbányai zenesuli működése óta már sokat javult a helyzet.
Ahhoz, hogy ezt a készséget ki lehessen fejleszteni náluk, létre kellene hozni egy kötelezően meghallgatandó dallistát a hatvanas évektől napjainkig. Emellett hiányzik a zenekarok mellől egy tapasztalt instruktor, mint például a The Beatles mellett George Martin, aki odafigyel rájuk. Ma a fiatalok a legszuperebb cuccokkal felszerelkezve, hangszereiken értelmetlenül virtuózkodva, őrületes hangerővel kiállnak a színpadra, összehánynak valami primitív, másolt nótát, és azt gondolják, hogy ennyi elég. Hiányzik a nóták elemzése, le kellene szedni azok szerkezetét, mert abból sokat lehetne tanulni. Ezt azoknak mondom, akik nem értik miért nem megy a szekér. Nem mindig a közönség a hibás. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a közízlés sajnos eléggé el van rontva, így egész nívótlan produkciók is tudnak profitálni. Mi a nehezebb végét fogtuk meg, ezért jutottunk valamire. Sajnos nincs, aki ezt elmagyarázná nekik, utat mutatna, nincs tanár, nincs rendes zeneoktatás az általános iskolákban. (Remélem, senkit sem sértettem meg!)
Rengeteg tehetséges fiatal zenész van, akik csak az interneten keresgélik önmagukat. Freddie Mercury egyszer azt nyilatkozta, ha nem lett volna a Sweet együttes, akkor nem lett volna a Queen sem. Amikor meghallottam az 1976- os Boston LP-t, kiment a vér a fejemből. Ez a lemez elindított egy folyamatot a rock világában és jöttek a west coast-csodák: Styx, Foreigner, Toto, Kansas, Journey és a többiek. Természetesen ugyanez ment a dzsessz rock műfajban is: Herbie Hancock, Chick Korea, Weather Report (Jaco Pastoriussal) és sorolhatnám.
Óriásit lökött ezen a problémán a Kőbányai Zenei Stúdió, vagy a Gitármánia tábor, ezek hiánypótlóak. Kőbányáról például q...a jó zenészek kerülnek ki. De még ők sem építették fel magukat, kiváló hangszertudással rendelkeznek, most kezdenek nyiladozni. Van egy-két figyelemre méltó banda, amelyben látom a jövőt, és szinte tudom, miket hallgattak, hallgatnak, honnan merítettek, mire figyelnek.
A zeneelmélet tulajdonképpen matematika: vannak benne dögunalmas részek, de azok elsajátítása nélkül nem lehet feljebb lépni. Először meg kell tanulni az alapokat, kell egy kis kottaolvasás és sok-sok gyakorlás szükséges. Az egészet egy év alatt el lehet sajátítani. Apropó, gyakorlat: a zene nem a virgából áll! Utóbbi időben elharapózott a gyorsaság, a technika, ami nem azonos a zenével. A legfontosabb a zeneiség, a zenét érezni és közvetíteni kell.
A fiataloknak csak azt tudom üzenni: hallgatni, hallgatni és hallgatni – de nem csak egymást! Azt mégsem mondhatom, amit Lenin mondott.
(Vége)
Hegedűs István
2024. május 6. 10:01