MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Vienna Calling: Ősze Gergely meghallotta

Ősze Gergő a Bécsi Zeneakadémia poptanszakán diplomázott, majd szerzett Master fokozatot. A fiatal zeneművész-tanár ma már egyáltalán nem bánja, hogy a magyar zeneoktatási rendszerbe nem fért be. A rendkívül szerény, nagyon tehetséges dobos története példaként is szolgálhat. Rozsonits Tamás Bécsben beszélgetett vele.

Mikor és hol születtél?

1991. február 15-én, Mosonmagyaróváron.

Mennyire volt jelen a zene a családi életben?

Meghatározóan. Édesanyám hatalmas Hobo-rajongó, de más előadókat is nagyon szeret, alap volt otthon, hogy gyakran szólt a zene, akár házimunka közben is, atom hangerőn. Nagy CD gyűjteménye volt már akkor is. Édesapám gitározott, volt egy hangszerboltja is és nagyon sok zenét mutatott nekem, még autózás közben is. Igazából a színvonalas rockzene világába ő vezetett be. Sokat énekeltünk otthon. A zene minden nap jelen volt nálunk.

Mennyire hatott rád a szüleid zenei ízlése?

Nagyon! Utólag döbben rá az ember, hogy mennyire! Édesapám mutatta a Santanát, a Guns ’n Rosest, édesanyám a HBB-t, amit az elején nem szerettem, aztán az LGT-t. Sokat hallgattam őket és később a dob-stílusomba is beépültek a hallottak. Előbújtak a tudatalattimból. Tizenegy éves koromban Ákost hallgattam. Apámmal próbáltunk zenélgetni, például Deep Purplet, Ozzy Osbournet, hasonlókat.

Jó tanulónak számítottál a suliban?

Igen, habár szerencsére nem kellett sok energiát befektetnem, hogy jó jegyeket szerezzek. Győrben a Révaiban érettségiztem, ami az ország egyik legerősebb gimije. Érdekelt a pedagógia, de azzal is kacérkodtam, hogy jogász leszek. Mellette zeneiskolába is jártam klasszikus ütős szakra, tizenhat évesen elkezdtem basszusgitározni is, alapítottunk egy bandát. Volt egy zeneiskolai barátom, aki idősebb zenészekkel játszott együtt rockos feldolgozásokat. Kiszállt a basszerosuk, én léptem a helyére, teljes zöldfülűként.  Ma is basszusgitáron írom a dalaimat.

Az érettségi évében döntötted el, hogy a zene mentén tanulsz tovább. Mi adta a végső impulzust?

Valaki felhívta a figyelmemet a kőbányai zenesulira, hogy ott lehet könnyűzenét tanulni. Először basszusgitár szakra akartam jelentkezni, de elmentem egy nyílt napra, ahol beültem Németh Gábor órájára. Annyira lenyűgözött, hogy mégis a dobot választottam és elkezdtem privát órákra járni Győrben Balastyán Tamáshoz.

Milyen márkájú hangszeren kezdted?

Először egy Magnumon, aztán vettem egy Gretsch felszerelést.

Hogyan sikerült a felvételi?

Nem vettek fel. Mivel máshova nem jelentkeztem, adódott a kérdés: most mit tegyek? Volt egy pótfelvételi az Egressy Béni zeneművészeti iskolába, nagy örömömre felvettek. Két évig jártam oda, közben elkezdtem felvételizgetni a Zeneakadémiára Budapesten, Grazban és Bécsben, ez utóbbira felvettek.

Hogy gondoltál Ausztriára?

A dobtanárom javasolta, hogy próbálkozzak Grazban, ahol híres dzsessz-képzés folyik. Arra gondoltam, ha ott van ilyen suli, akkor lesz Bécsben is, így találtam az ipop-ra. Mindháromra jelentkeztem, a bécsire felvettek.

Jól beszéltél németül?

Német nemzetiségi suliba jártam, jó alapnak bizonyult.

Milyen érzés volt, amikor először megcsapott a bécsi művészeti egyetemi élet szele?

Nagyon tetszett! Minden nagyon új volt: a környezet, az emberek, az, hogy rengeteg országból járnak ide hallgatók. Az első időkben aludni sem bírtam, annyi új impulzus ért. Élveztem az egyetemi létet, a kurzusokat, rengeteget gyakoroltam.

Szeretsz gyakorolni?

Korábban nagyon szerettem, napi minimum négy órát gyakoroltam. Amióta tanítok, a gyakorlásra szánt idő rövidebb.

Melyek voltak a fő tantárgyaid az egyetemen?

A dzsessz – popdobolás, de a klasszikus ütőhangszerek is. Mellette minden, ami ide tartozik, a zeneelmélettől a hangszerelésen át a zeneszerzésig. Sok stúdiógyakorlat és zenekari gyakorlat is szerepelt és az elméleti tárgyak, a pedagógia és a pszichológia mellett hospitáltunk is. A tudományos kutatást külön szemináriumokon oktatták. Zenetörténet, népzene, és még sok más.

Mikor alapítottad itt az első saját zenekarodat?

Harmadéves koromban. Volt egy big-bandünk, onnan egy szaxofonos csaj, egy bőgős és egy zongorista voltak a társaim. Dzsesszt játszottunk. Ebből a csapatból jött létre a mostani zenekarom, múlt évben jelent meg az első lemezünk. A zenélés mellett én menedzselem a csapatot.

A dzsessz a kedvenc stílusod?

Valójában mindent szeretek. A kubai salsa nagyon közel áll hozzám. A klasszikus zenét is nagyon bírom. Jó váltogatni a zenei világokat. Kikapcsol. Ezért szeretek tanítani és játszani is, mert jó az egyikből belecsöppenni a másikba.

Milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó dobos legyen?

A jó dobos elsősorban ugyanolyan zenész, mint a többi hangszeres. Figyelni kell a társaid játékára. Másrészt fizikailag a dobolás a legstrapásabb. Tapasztalatból mondom ezt, mert játszom más hangszereken is. A koordináció nagyon lényeges: összehangolni a négy végtagot. Az nem egyszerű feladat.

Kik a kedven dobosaid?

Max Roach, Philly Joe Jones, Louie Bellson, Gene Krupa, Buddy Rich, Elvin Jones a régiek közül. Gene Krupa Ludwig dobokat használt, írtam egy egyetemi tanulmányt arról, hogy a Ludwig hogyan fejlesztette ki a különféle pedáljait. Arról is, hogy a dobfelszerelés, mint hangszer, hogyan fejlődött és alakult ki a mai összeállítására. John Bonham is az előbb általam felsorolt dzsesszdobosokat hallgatta. Őt nagyon szeretem! Matt Sorum is nagy kedvencem. Bánfalvi Sanyi játékát is nagyon bírom. Eszméletlen groove-okat és filleket talált ki. Derrick McKenzie, a Jamiroquai dobosa hatalmas kedvencem. Simon Phillips szintén. Bírom a mai, modern hip-hop dobosokat, aztán Steve Gadd Vinnie Colaiuta, Dennis Chambers, Borlai Gergő, Jojo Mayer, és az összes tanárom játékát nagyon szeretem.

Milyen hangszereket használsz?

A Gretsch dobom az alap, de van egy kisméretű Pearl szerkóm is gyors bevetésekre és különböző kiegészítőim. Nem vagyok megrögzött márkamániás, inkább szeretem variálni a cuccaimat. Cintányérokból egy dzsesszes Bosphorus készletet használok, a Master szériát, minden másra egy K Zildjian szettet tartok. Az mindenre alkalmas: robban, koppan, amit akarsz. A bőr nálam Evans, de kipróbálnám a Remo-t is. Sokáig Vic Firth dobverőt használtam, a Jack DeJohnette modellt, most az 5B-re tértem át, az vastagabb. A Meinl Hybrid 5A is tetszett egy jó darabig.

Sok és sokféle zenekarban játszol. Könnyel alkalmazkodsz egy-egy új zenei közeghez?

Igen. Ha kottából játszunk, ott eleve adott a dolog, akkor a karmesterhez igazodom. Általában azt szoktam hozni, ami én vagyok, és ha van külön kérés, akkor csiszolok rajta. Abból indulok ki, hogy eleve jó, amit csinálok, hiszen akkor nem engem kértek volna fel, mindig alaposan felkészülök, leírom a számokat, már az alatt is gyakorolok.

Az, hogy te egy bécsi zenei egyetemen diplomáztál, jelent-e valami könnyebb utat az európai zenei vérkeringés felé?

Nyitott vagyok bármire. Eddig nem próbálkoztam Ausztrián és Magyarországon kívül sehol. A végzettség önmagában nem jelent semmit azon kívül, hogy taníthatsz zeneiskolákban. Ha zenéről van szó, mindig az a perdöntő, hogy szerepelsz a meghallgatáson.

Időd legnagyobb részében tanítasz. Hol és kiket?

Tanítok egy állami zeneiskolában, egy faluban, aztán a Yamaha Music Schoolban, ami a Yamaha cég magán zeneiskolája, de vannak privát növendékeim is. Nagyon szeretek tanítani, szerintem jól is megy, szeretnek a gyerekek. Sokat tanulok közben magam is: jobban értem magát a hangszert azáltal, hogy magyarázok róla olyanoknak, akik még semmit nem tudnak. Mintha el akarnád magyarázni valakinek, hogy kell járni, aki még nem tud, neked meg már készség. vagy azt, hogyan érzed a zenét. A lüktetését. Ez nagy kihívás, de szeretek elmélyedni benne. Koncerten a beleadott energiát azonnal visszakapod, a tanításban nem. Ott később áramlik vissza az energia, de akkor nagyon jól esik.

A múlt évben jelent meg az első lemezed, a Gergely’s Raise Four: Driving home című album. Mesélj a születéséről, kérlek!

Az egyetem master programjának keretén belül született. Egy project felépítése volt a feladat, ami a master diplomamunkám. Így lehetőség nyílt stúdiózásra, klipforgatásra, az egész master képzést a project köré építhettük fel. Eleinte trióban dolgoztunk, aztán meghívtam egy gitárost. Gitár, zongora, bőgő, dob felállásban alapvetően dzsesszt játszottunk, de sokfajta számot írtam. Szerettem volna minden dalnak megadni azt, ami a karakteréhez szükséges: ha dszesszes, akkor bőgő, zongora, ha rockosabb, akkor Fender Rhodes elektromos zongora és Hammond orgona, meg basszusgitár.

Könnyen írsz zenét?

Úgy van ez, hogy általában jön egy ihlet, jön egy téma, azt dolgozom tovább. Előfordul, hogy egy-egy ötletet sokáig ültetek, később veszem csak elő. Ha beindít, akkor nincs megállás a teljes kidolgozásig. Fejlesztem, formálom, ide-oda átfordítom. Az egyetemen hallgattam zeneszerzést, az nagyon sokat segít. A hangszerelés nagyon fontos.

Lombos Úr is közreműködik az egyik dalban. Őt honnan ismerted?

Egy közös zenészbarátunk, Németh Balázs Attila basszusgitáros hozott össze minket, ő játszik is a lemezen két dalban. Meséltem neki, hogy a „Gyorshajtás” című dalra szeretnék szöveget, azonnal Lombos Marci jutott eszébe. Vele aztán a munkakapcsolatból barátság született. Nagyon tehetséges, nagyon jó ember! Nélküle nem lenne ilyen a lemezem!

Nagyon szép a lemez digipack borítója is. Ki az alkotó?

A kedves barátnőm, Natasha alkotása, a fő téma az utazás. Ő grafikus, szerintem nagyon eltalálta a hangulatot és a színvilágot.

Egyetemi diplomával, lemezzel, tanítványokkal a tarsolyodban mik a terveid?

Sok tervem van mindig. A több lábon állás jellemző rám. Szeretném a zenekarommal folytatni a megkezdett utat, de másoknak is szívesen írnék dalokat. Akár más stílusban is. Szeretem a kihívásokat!

Figyelsz a magyarországi zenei zenei történésekre?

Persze! Nagyon szeretem a hazai zenészeket és zenéket. Szívesen játszom otthon magyar zenészekkel, sőt, hiányzik, gyakrabban is játszanék velük!

Rozsonits Tamás


2020. május 31. 10:43

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA