MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Több mint reménység: Kalmár Boti

A budapesti Hammond Artist Center megnyitójának díszvendége Dirk Van der Linden, a Hammond Suzuki Europe bv értékesítési menedzsere (civilben orgonaművész) a megnyitót követően a kiállított orgonák kipróbálására és közös zenélésre invitálta az egybegyűlteket. Senki nem jelentkezett. Azaz valaki mégis: egy nagyon fiatal, jóképű srác, aki folyékony angolsággal közölte, hogy imádja ezt a hangszert és szívesen kipróbálná az újdonságokat. Odapattant a legnagyobb Hammond mögé és olyan muzsikálásba csapott, hogy megdörrent az ég. Dirk is csatlakozott hozzá, aztán később több jelentkező is akadt. Azóta várom, hogy megismerhessem Kalmár Botit.

Hogyan és mikor kezdtél el zenélni?

Úgy kezdődött, mivel édesapám zenész – Kalmár „Big Daddy” László, a Ganxsta Zolee és a Kartel oszlopos tagja immár huszonöt éve - , hogy apa kicsi koromtól cipelt koncertekre, először a karján, aztán már mentem a saját lábamon. Nagyon megragadott a dobosok játéka, otthon aztán mindenen csörömpöltem. Játék-hangszereket is kaptam, gitárokat, szintiket, de azt mondtam apámnak, hogy dobos szeretnék lenni. Azt kérte tőlem, hogy először tanuljak meg zongorázni, mert az az alapja mindennek, aztán olyan hangszert választhatok, amit csak akarok. Ez az ígéret annyira beindított, hogy azonnal elkezdtem a zongora-tanulmányaimat hat éves koromban. Annyira tetszett, hogy itt ragadtam és azóta is zongorista vagyok, immár tizenegy éve. Édesanyám családjából is örököltem a zene szeretetét, nagyapám tűzoltó-zenekarban muzsikált és szórakoztató-zenét is játszott, fúvós hangszereken.

Testvéred van?

Igen, egy öcsém, nagyon szeretjük egymást.

Hat éves korodtól hogyan alakult ki a mai ízlésed?

Már nagyon kicsi koromban sok zenei hatás ért, ahogy édesapám vitt kocsival ide-oda, például úszó vagy aikidó és karate edzésekre, állandóan szólt az autóban a jobbnál jobb zene. Imádtam ezeket a közös zenehallgatásokat. Nagyon megmaradt bennem a Hobo Blues Band és Deák Bill Gyula. Énekeltem a dalokat, a Hatvan csapás című Bill-lemezt ma is kívülről fújom. Nagyon szeretem Gyuszi bácsit és Hobót. Édesapám folyamatosan mutat zenéket, miatta szerettem meg a Supertramp vagy a Thin Lizzy együttest, ez utóbbi az egyik nagy kedvencem. A magyar klasszikus rockzenekarokat is ő ismertette meg velem, mint a Piramist, a V’ Moto-Rockot, a P. Mobilt. A Boti-ízlés folyamatosan változott, mert stabil alapokat kaptam és már nagyon fiatal koromban különbséget tudtam tenni a jó és a kevésbé jó zenék között. Vannak időszakaim, amikor felkapok egy-egy zenekart és a hangulataimhoz is az éppen megfelelő zenéket választom. Az is jellemző, hogy megszeretek valakit, megismerem a zenéjét, majd elkezdek kutakodni, hogy miket játszott korábban, így eljutottam a ’60-as évek zenéjéhez is. Jó példa erre Benkő Laci bácsi, mert amikor meghallgattam a Lexikon című szólólemezét, kíváncsi lettem az Omegára is. Hallgattam elektronikus zenét, new wave-t és beatzenét is, de 2016 végén nagyon belecsöppentem egy olyan közegbe, amiért azóta a rockzene a legmeghatározóbb számomra. Akkoriban már volt egy kis zenekarom és egyik próbára lejött énekelni Takáts Máté (Takáts Tamás –Karthago- énekes fia), véleményt is megfogalmazott a zenekaromról és nekem szegezte a kérdést: ismerem-e Keith Emerson munkásságát? Mondom: nem. Erre ő szinte kötelezett, hogy azonnal nézzek utána! Meghallgattam és egy pillanat alatt szerettem bele a játékába és a Hammond orgonába! Három éve fogott meg nagyon a rock műfaja és azóta csak tágítom az ismereteimet ebben a körben.

Hol tartasz most?

Jó, hát persze, hogy tudtam korábban is, mi az az orgona, de azt, hogy Hammond, csak névről ismertem. A Deep Purple okán szerettem Jon Lord játékát, aztán alaposan beleástam magam a kutatásba: ki és mikor találta fel ezt a csodálatos hangszert, hogyan terjedt el világszerte, kik és milyen zenét játszottak/játszanak rajta? Minden érdekelt! Egyre jobban beleszeretettem a hangszer hangjába, a karakterébe. Minden helyzetben helyt áll, akár egy katedrálisban, akár egy hard rock zenekar színpadán, akár egy nappaliban, mint családi hangszer. Jon Lord volt az első, aki Marshall-fejbe dugta, Jimmy Smith a gospelt vitte bele a jazzbe a Hammond segítségével. Belevetettem magam a kutatásba.

A hazai Hammond-specialistákat is figyeled?

Mi az, hogy! A „nagy öregeknek” nagyon tisztelem a játékát: Papp Gyula, Presser Gábor, Pataki László, Balázs Fecó, Lerch István, Gidófalvy Attila és még sorolhatnám, P. Mobilt hallgattam mostanában sokat, de Premecz Matyival, Füschel „Füxi” Tiborral, Balázs Patrikkal és Zefivel (Zeffer András) személyesen is tartom a kapcsolatot! Matyi 1942-es B3-as orgonáján játszani elképesztő élményt jelentett. Gondold el: a Második Világháború kellős közepén gyártották. Teljesen máshogy szól! Máshogy kábelezték és sok alkatrészét akkoriban a haditechnika is felhasználta.

Hogyan alakult a zenekarod?

Édesapám járt gitározni Benkő Zsolthoz, aki mesélte, hogy van a fiának egy kis zenekara. Hívtak engem is, én pedig mentem, ennek lassan öt éve már. Ez a Vulgar Sun együttes. Október 26-án lesz egy nagy koncertünk a Fészek Klubban, most arra készülünk.

A tanulmányaid hogyan alakultak a zenekar mellett?

Rájöttem, hogy engem nem nagyon érdekel más, csak a zene, de nem a klasszikus zongorázás. Nem azt írta számomra a Sors, hogy egyenes háttal üljek egy széken és a kottát bújjam, várva a kis hibákért is a retorziókat, miközben rontás nélkül képes vagyok végigjátszani egy darabot. Szép cél a klasszikus zongora, csak nem nekem. Kezdem keresgélni, van-e más út és nyolcadikos koromban elkezdtem a jazz felkészítőt Márkus Tibornál és kilencediktől a Bartók Béla Konzervatóriumban folytattam a tanulmányaimat.

Nehéz volt a felvételi?

Nagyon sokat gyakoroltam, így azt mondom: nem. Igaliné Büttner Hedviggel, Hédi nénivel, az énektanárommal rengeteget gyakoroltuk a szolfézst és igazából az dobta meg az eredményeimet.  Harmadik éve a jazz-zongorát tanulom és elmondhatom: ezek életem eddigi legjobb évei! Folytatom a zenetanulást, miután elballagtam, de konkrét tervem még nincsen.

Milyen hangszereket használsz a zenekarodban?

Idén április 19-én sikerült vásárolnunk egy Hammond L-100 orgonát.

Látom, meghatározó ez a dátum az életedben…

Az! Egy héttel előtte böngésztem a Facebookot és találtam egy hirdetést, hogy eladó egy Hammond L-100 konténerben, Miskolcon gyönyörű állapotban. Azonnal mutattam apának és mondtam: indulunk az Acélvárosba! Nagyon baráti áron hirdették meg, volt összegyűjtött pénzem, igaz, nem erre szántam, de nem hagyhattam ki! Felhívtam a tulajdonosát, kiderült, hogy egy 1962-ben, Hamburgban készült L-122-ről van szó. Ma már a szobámban áll és egy hatalmas álmomat váltotta valóra! Azóta vettünk hozzá egy Leslie-t is, de még gyógyulgat a szerelőnél, mert rosszul vágja a frekvenciát.

Mennyire igényel más játékmódot a Hammond orgona, mint a zongora?

Teljesen más! Sokkal könnyebb a billentyűit nyomni, mint a zongoráét, egész nyáron orgonáltam, és amikor visszaültem a zongorához, teljesen elszokott tőle a kezem. A Hammond billentyűzetét lehet tenyérrel, de akár ujjakkal is húzni, viszi a kezet, míg a zongorán rendesen kézből kell játszani. A Hammond lábpedáljaival is szoktam szórakozni. Másrészt akár ülve, akár állva is lehet orgonálni.

Véleményed szerint miért nem sikerült még soha egyetlen gyártónak sem 100%-ban reprodukálni a Hammond orgona hangját szintetikusan?

Igazad van, én már azt is meghallom, hogy melyik gyártó hangszere próbálja utánozni. A Hammondnak van egy alap zúgása. Illata is van, nagyon komolyan! Van benne olaj a fogaskerekek csapágyazásának kenése miatt, meg a bútor-illat a doboza miatt. Ha a Hammondon lenyomsz egy billentyűt, a háttérben halkan hallasz több más hangot is. Az összes hang szól egyszerre, mindig. Mintha lélegezne a hangszer, folyamatosan van egy jelenléte. Hallod azt is, ahogy forog a motor, a pici kis hangokat, ez mind hozzájárul a Hammond hangzáshoz. Ezt soha nem tudja egy digitális hangszer. A Hammond orgona monumentális darab. Nagy súlyú, nehéz cipelni, de ott van benne az erő. A kis hibái miatt is vált ekkora legendává ez a hangszer. A billentyűsök táborában kiváltságos helyzetben vannak azok a zenészek, akik rendelkeznek igazi Hammond orgonával, így én is beletartozom ebbe a közösségbe.

Nagy a kereslet rátok?

Kihaló-félben vagyunk. Nagyon kevés manapság a rock-orgonista. Szeretném ezt a vonalat én is képviselni és erősíteni.

Hívnak más zenekarokba is?

Igen, szoktak, de én nem akarom elaprózni az időmet és az energiámat, hiszen akkor nem tudnék mindegyikbe maximális energiát fektetni. Korábban előfordult, de szétestem tőle. A Vulgar Sun a fő zenekarom, máshol inkább csak alkalomszerűen kisegítek.

A Vulgar Sun zenekarodban szerző is vagy?

Igen. Hozok zenei ötleteket és együtt dolgozzuk ki. Hamarosan egy négy számos kislemezzel jelentkezünk.

Ha koncertezel, az általában az éjszakába nyúlik. Elengednek a szüleid, hiszen még nem vagy 18 éves?

Elkísérnek a koncertekre. Hétvégén főleg anya, mert apáék is játszanak.

A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium hallgatója vagy, ami egy klasszikus iskola, hiszen a magyar pop-rock zenészek élvonala ott tanult. Miért éppen ezt választottad? Manapság már sok helyen lehet zenét tanulni.

Evidens volt a Konzi, főleg az előkészítőt követően. Rengeteg híres magyar zenész tanult itt… elképzelem sokszor, hogy talán éppen abban a teremben, ahol pont ma én is megfordultam, játszott négykezest Kocsis Zoltán és Gidófalvy Attila, Jimi Hendrix: Purple Haze dalára. Nagyon szeretek oda járni, ezek a fiatalságom legjobb évei!

Játszottál már édesapáddal egy színpadon?

Igen, többször is, meghívott a Kartel-koncertekre. Fantasztikus több ezer ember előtt fellépni, mondjuk a Barba Negra Track színpadán! Komoly érzés belegondolni abba, hogy egyszer talán majd a saját koncertünkön néznek ott ilyen sokan.

Hol találkozhatunk legközelebb veled és a zenekaroddal?

A Fészek Klubban. Édesapám nagyon jóban van Benkő Lászlóval és fiával, Balázzsal, aki a Fészek Klubot viszi. Régebben Zamárdiban, a Kartel-táborok alkalmával az ottani Fészekben is felejthetetlen órákat töltöttünk, csak sajnos lebontották azóta. Nagyon sajnálom! Október 26-án a budapesti Fészek klubban koncertezünk, az Astoriánál. Készül az első, négy számos kislemezünk is. Valamikor az év végén jelenik meg, szeretnénk egy lemezbemutató koncertet és egy lemezbemutató napot is tartani akkor. Mindenkit szeretettel várunk!

https://www.facebook.com/vsunband

Rozsonits Tamás
Fotó: Balogh Anna


2020. január 4. 12:46

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA