Takács Noémi
Amikor elkezdtem dolgozni ezzel a rovattal - melyben csak női alkotókat kérdezek dalszerzésről és szövegírásról - nem tudtam, hogy ilyen gazdag világgal találkozom. Fantasztikus dalok jönnek velem szembe, és amikor találkozom a mögöttük álló nővel, mindig örülök annak, hogy nyitott a könnyűzenei piac, nem gondolja, hogy a férfiaké a pálya. Amikor meghallottam Noémo első klipes dalát a youtube-on, azonnal megosztottam a weben, és sok vájtfülű ismerősöm reagált rá, de a legmeglepőbb mégis az én drága Anyósom reakciója volt - aki egyébként abszolút hétköznapi zenehallgató… szinte tapsolt örömében. A Bal - jobb annyira életigenlő, ízléses, és minden hangjában olyan finoman jelenik meg a tudás, hogy első hallásra imádni kellett. Remélem sok 3 generációs családi ház van így ezzel. Beszélgetőtársam Takács Noémi.
Ha visszaemlékszel gyermekkorodra, vagy szüleid sztorijaira, milyen jelentősége volt a zenének és a kreativitásnak a kezdetekben?
Mindig is nagy jelentősége volt számomra a kreativitásnak, ugyanúgy, ahogy gondolom minden egyes gyerek számára. Rengeteg felhasználatlan energiám volt, ezért kellett találni valami elfoglaltságot. Nagyon szerettem mozogni, évekig mazsoretteztem, utána belekóstoltam a modern táncok világán át-, a néptáncon keresztül-, a latin táncokig mindenféle műfajba. Ha pedig lelki töltődésre vágytam, akkor festegettem otthon magamnak, vagy dúdolásztam. Otthon mindig szólt valamilyen zene, és bármi is volt az, két hallgatás után fújtam fejből a szövegét és a dallamát. Nem emlékszem túl sok mindenre, de az megmaradt, hogy élő rádióként funkcionáltam. Jöttek vendégségbe szüleim barátai, kértem őket, hogy mondjanak egy dalt, amit hallani szeretnének, én úgyis tudom fejből, elénekelem. Pár évvel később egy tábortüzes éneklés után egy muzsikus azt mondta szép hangom van, úgy tudnék leginkább fejlődni, ha megtanulnék hangszeren játszani. Volt otthon egy régi gitár, így hát elkezdtem gitározni tanulni. Persze az egészhez hozzátartozik az is, hogy apukám gyermekkora óta citerázik és nagyon szépen énekel, valamint a nagymamám is imád énekelni. A zene szeretetét ők adták át nekem. Hamar megtanultam, hogy ez mekkora kincs. Onnantól fogva sosem voltam magányos, a zene mindig ott volt, azóta is itt van mellettem. Ennek fényében töltöttem tizenévesen a szabadidőmet nagyrészt egy szobába bezárkózva gyakorolva, majd kisebb- nagyobb színpadokon fellépve.
Voltak olyan lemezek, amik beragadtak? Amikre a mai napig szívesen emlékszel vissza?
Természetesen voltak . A legmeghatározóbb 13 évesen Norah Jones Feels like home c. lemeze. Teljesen véletlenül akkoriban vásároltak a szüleim először egy asztali számítógépet, amiben a zenék mappában ezt az egyetlen egy lemezt találtam. Mondanom sem kell, hogy azonnal beégett. Tudnom kellett ki ez a lány, mi az a műfaj amiben alkot, és vajon hogy hívják azt a csilingelő hangú billentyűs hangszert, amin muzsikál?! Bár ma már tudom, hogy nem a jazz kategóriába sorolható az ő zenéje, mégis akkor általa kezdtem el a jazz iránt érdeklődni. Rátaláltam Ella Fitzgeraldra, Louis Armstrongra, Nat King Colera és tudtam, hogy ez lesz az én zsánerem. Eldöntöttem, hogy jazzénekes leszek. Persze ez a célom azóta sem valósult meg, viszont elindított egy nagyon érdekes irányba.
A mostanában írt dalaidhoz képest voltak szélsőséges zenei stílusok, esetleg lemezek, amik egy-egy korszakot meghatároztak?
Igen, voltak. Szerettem a rock zenét is. Sokat hallgattam a The Rasmus Dead Letters c. albumát, a Tankcsapda Élni, vagy égni c. albumát, vagy Queen albumokat. Hallgattam DMX zenéjét, Majkát, LGT-t, Republic-ot is, Emil.RuleZ!-t. Nyitott voltam bármire.
A mai - Noémo-s - éned mikor kezdett el kialakulni, tudatosulni Benned?
Azt hiszem már 13 évesen, amikor elkezdtem gitározni, és megismertem a jazzt. Bár feldolgozásokat játszottam, mégis mindent a saját szájízemre formálva adtam elő. Zeneelméleti előképzettségem nem volt, így a hallásomra hagyatkozva variáltam a dallamokat. A játékossága miatt vállt izgalmassá számomra ez az egész. Valamint fontos volt a tartalmas szöveg.
Kicsi kifli, Pilleposta, Kis utazás… jól tapintható világ, nagyon szépen kirajzolódik egy karakter, ami Te vagy. Ez tudatos?
Inkább csak önazonosnak, őszintének mondanám. Ez jön belőlem.
Egy nagyon helyes, szívet melengető életet festesz meg a dalaiddal… mi történik a világ azon részével, ami nem ilyen? Amiben a farkastörvények uralkodnak, ahol verseny van, és ahol meg kell küzdeni mindenért? Ezt Te kizárod, nem veszel róla tudomást, vagy nem jön szembe Veled?
Nem zárom ki, nagyon mélyen érint minden, ami a világban történik. Talán túlságosan is érzkényen. Az én életem sem egy leányálom. Viszont se nem összetettebb, se nem egyszerűbb másokénál, ugyanolyan. Talán csak a hozzáállásom más. Próbálom a nehézségekben is a lehetőséget látni. A lehetőséget a fejlődésre, a változásra. Ettől függetlenül még megélem a saját mélységeimet nagyon intenzíven, viszont nem szeretnék másokat nyomasztani vele. Valljuk be, szeretünk panaszkodni, mellette a média is csak a negatív történésekre fordítja a figyelmet, nem szeretném ezt a vonalat erősíteni. Szeretetet, megértést, kedvességet szeretnék közvetíteni, mert úgy érzem erre van a legnagyobb szükség.
Hogyan dolgozol? Az ihletre vársz? Esetleg olykor elkap valami és visz magával? Vagy leülsz és csinálod?
Próbálok mindig figyelni magamra. A gondolataimra, az érzéseimre, és ha bármi konkrét dolog megfogalmazódik bennem, azt lejegyzetelem azonnal. Mindig van nálam egy kis diktafon is, amire feldúdolászom a dallam ötleteimet. Ez történhet akár villamoson ülve, akár egy beszélgetés közepette valakivel. Ez az ihletett rész, ez az egyszerűbb. Amikor pedig az időm engedi visszatérek ezekhez a kis szöveg-, dallam foszlányokhoz. Megkezdem a kidolgozásukat. Több órán/napon át ülök a gép előtt gitárral a kezemben, néha csak 2 sort haladva egy egész nap alatt, néha egy fél dalszöveget megírva. Emiatt sajnos nagyon lassan készül el egy-egy dal, de ez betudható annak is, hogy még nagyon gyerekcipőben járok a dalszerzéssel kapcsolatban. Kóstolgatom... Próbálok sokat olvasni, hogy még inkább ura lehessek a szavaknak, gitározni tanulok, hogy a harmóniák is jobban a kezemben legyenek.
A Bal – Jobb lemezre került dalok szövegeit Hajós Andrással ketten írtuk, az ő tapasztaltsága miatt sokkal gördülékenyebben ment a munka. Viszont nagyon izgalmas egyedül dolgozni, hatalmas kihívás, de egy jó kis önismereti utazás. Lehetőség a fejlődésre.
Ebben a rovatban csak női alkotókat kérdezek… Te teszel különbséget női és férfi dal között? Jellemzően többet hallgatsz olyan zenét, ami a “gyengébb nem” képviselőinek tollából jön? Vagy nem veszed figyelembe?
Különbséget nem teszek, ha valami megtetszik, szívesen hallgatom. Viszont nagyon inspiráló, ha egy igazán karakteres énekes-dalszerzőre rátalálok. Ha még ráadásul a színpadon is kíséri magát, az a legjobb! Jelenlegi kedvenceim például Lianne La Havas, a Schmieds Puls, Joni Mitchell, hogy egy férfit is említsek, Gregory Porter. A magyar palettáról abszolút favorit dalszerző Nyeső Mari, Szeder, Szatmári Juli.
Ha alkotóként nekifoghatnál álmaid projektjéhez, mihez kezdenél? Hogyan csinálnád? Mi az, amit abban meg tudnál valósítani, és most - a jelenlegi kereteid között - nem tudsz?
Amindenit! Ez egy nagyon jó kérdés! Alkotó előadóként, és civil emberként is inkább belső célokat tűzök ki magam elé. Például azt, hogy folyamatos harmóniában éljek önmagammal és a világgal. Felismerjem a jó- és rossz tulajdonságaimat, merjek változni, formálódni. Felismerjem a vágyaimat, legyen erőm megdolgozni értük. Szeretném a jelenlegi határaimat kiszélesíteni, elmosni. Szeretném megtanulni minél jobban kifejezni magamat, mind zeneileg, mind prózailag. Azt hiszem ez a legfőbb vágyam, amin nap, mint nap munkálkodom is. Minden más ebből fakad majd. A kulcs a saját kezemben van.
Min dolgozol most? Van valami fontos aktualitás?
Új dalokon dolgozom, dolgozunk most a zenekarral. Például van egy dal Szilviáról, aki egy 35 éves egyedülálló nő. Aki ésszel, szívvel, szépséggel meg van áldva, azonban szerelemben hiányt szenved. A főnöki státusz és a luxus cikkek sem tudják már kárpótolni őt mindezért, így pár év elteltével úgy dönt, hogy ott hagy csapot – papot. Egy hátizsákkal a kezében útrakél valahová... Azt hogy hová, mindenkinek a saját képzeletére bízom. Úgy érzem ezzel a dallal a „Szilvia“ szó egy életérzés lett, nem csupán egy női név. Egy elkeseredett ember érzése. Viszont ez az elkeseredett ember nagyon bizakodó és bátor is, hiszen mer kilépni a megszokott közegből, van benne elég kurázsi újrakezdeni mindent. „Az ember csak remél, remél amíg él, él amíg remél“ – így hangzik a refrén.
Ezen felül lesz még dal az idő múlásáról, és a semmi vs. minden kérdéskörről is.
Lombos El Marci
2017. január 31. 19:51