MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

„Szeretnénk minél több helyre elvinni a zenénket”

Gyémánt Bálint a hazai jazzélet egyik kiemelkedő gitárosa és tanára, aki több formációnak jelenleg is tagja és alapítója, mint a Gyémánt Bálint Trió illetve Harcsa Veronikával közös duója. Tavaly év végén jelent meg triójával első debütáló lemezük a True Listener, melyen a világhírű jazz zongorista, Shai Maestro közreműködik. Idén több magyar és európai fesztiválon is találkozhatunk majd a formációival, illetve a következő évben jelenik meg Veronikával közös új lemezük is. Mostani és jövőbeni projektjei kapcsán beszélgettünk Shai Maestroval közös munkájáról, Harcsa Veronikához fűződő alkotói kapcsolatáról, a tanítás kihívásairól, a zenei kísérletezésekről és a jazz zene újraéledéséről hazánkban.

Egy interjúdban mondtad, hogy számodra nagyon fontos az ösztönösség. Mennyiben jelent meg az a True Listener című előző albumotoknál?

Ez egy nagyon érdekes téma és szerintem mindenki hallott már a flow élményről. Ez egy olyan ösztönös, ihletett, kreatív folyamat, mely során az ember elveszítí az időérzékét. A zenén keresztül ezt nap mint nap megélhetjük nem csak zenészként, de hallgatóként is. A lemezen összesen négy dalt rögzítettünk Shai Maestro izraeli zongoraművésszel. Mindegyik felvétel az első zenei találkozásunkból született, amelyre nagyon büszke vagyok. Nyilván a kottákat már elküldtem néhány héttel a felvétel előtt, de nem volt vele külön próba, mindenki felkészülten érkezett a felvételre. A lemezt tavaly vettük fel és a Budapest Music Center gondozásában jelent meg. Nagy örömömre több fórumon az év jazz lemezének is jelölték.

Hogyan alakult ki az együttműködésetek Shai Maestroval?

Régi álmom volt, hogy együtt játszunk. Sok évvel ezelőtt láttam őt Budapesten a nagybőgős Avishai Cohen Triójával. Roppant egyszerűen, a Facebookon keresztül vettem fel vele a kapcsolatot, majd jópár hónap szervezés után sikerült megteremteni a lemezfelvételhez szükséges feltételeket. Úgy gondolom, a vele közös munka új szintre tudta emelni a trióban való megszólalásunkat is, ilyen szempontból is igazán különleges és előremutató élmény volt a közös munka. Szakmailag is rengeteget jelentett. Aki megnézi az albumot, láthatja, hogy a lemezborítón csak az én nevem szerepel, hiszen nem az volt a fontos, hogy valaki más nevével könnyebben el tudjuk adni a lemezt – lemezeket eladni manapság amúgy is szinte lehetetlen-, egyszerűen csak azt szerettem volna, hogy legyen egy plusz töltés, inspiráció és Shai mindenben a legjobb választásnak bizonyult.

Voltak-e közös produkcióitok azóta?

A lemezfelvétel után közvetlenül adtunk egy koncertet az Opus Jazz Clubban illetve együtt mutattuk be a lemezt tavaly a Művészetek-völgyében, mindkettő óriási siker volt. Most gőzerővel dolgozom azon, hogy Budapest valamely kiemelt koncerttermében is bemutathassuk együtt a lemezt. Reméljük, hogy lesz jövője ennek az együttműködésnek.

Most milyen új projekteken dolgozol, illetve dolgoztok a különböző formációiddal?

A közönség a nevemmel elsősorban Harcsa Veronikával közös formációimból ismerhet. Pont egy hónapja volt a debütáló koncertünk Veronikával közös kvartettünknek a Budapest Music Centerben. Veronika legközelebbi kollégám, nagyon jó barátom, rengeteg közös tervünk van. Júliusban új lemezt rögzítünk, melyet majd csak jövő év nyarán mutatunk be Magyarországon. A trióval június 21-én koncertezünk legközelebb a Budapest Jazz Clubban ahol hatalmas örömömre, Borbély Mihály lesz a vendégünk. A nyáron több izgalmas duó koncertem lesz, többek között Juhász Gábor, Gyárfás István, Sárik Péter és László Attila lesznek a társaim.

A magyar zenészek közül kik hatnak még rád inspirálóként? Mennyire fontos számodra a kortárs zenészek munkásságának figyelemmel kísérése?

Számomra fontos, hogy tisztában legyek a kortársaim munkájával. Több olyan fiatal művész van, akinek a munkái inspirálóan hatnak rám, akinek feltétlenül megnézem a videóit vagy meghallgatom a lemezeit. Ávéd János szaxofonművész talán az egyik legkiemelkedőbb számomra. Nem csak mint barátomra, de szerzőre és szólistára is nagyon felnézek.

Sajnos nemrég veszítettük el az egész magyar jazz szakma egyik legmeghatározóbb alakját, Babos Gyulát. Gyuszi bácsi, sok szempontból is hatalmas hatás volt számomra, boldog vagyok hogy az utóbbi években kollégájaként figyelhettem munkáját. Fontosnak érzem továbbvinni az általa képviselt szemléletet, a teremtésvágyat és az egyéniség kibontakozásának fontosságát.

Vannak általad mentorált fiatal zenészek is?

A tanítás jelentős szerepet tölt be az életemben. Elég régóta tanítok zeneiskolákban, több mint tíz éves tapasztalattal rendelkezem. Jelenleg a Bartók Béla Konzervatórium és a Kőbányai Zenei Stúdió tanára vagyok. Ez a két iskola azért is fontos számomra, mert mindkét intézménynek valamilyen formában magam is a hallgatója voltam a Zeneművészeti Egyetem megkezdése előtt. Nagy megtiszteltetés számomra egyrészt, hogy a tanári kar része lehetek, másrészt, hogy azokban az intézményekben taníthatok, ahol valóban pályára készülő fiatal zenészekkel van lehetőségem együtt dolgozni. A tanítás számomra igazi inspiráció, mely arra ösztönöz, hogy folyamatosan fejlődjek és gyakoroljak. Persze aktív zenészként nem könnyű összeegyeztetni ezt a két karriert, de mindent megteszek hogy az oktatás is harmonikusan jelen tudjon lenni az életemben.

Szerinted a magyar jazz élet mennyire ad lehetőséget ezeknek a fiataloknak a pályakezdésre? Vannak-e kiugrási lehetőségek?

A piac mindenhol telített. Rengeteget koncertezem Nyugat-Európában, olyan országokban, ahol bizonyos értelemben jobb a gazdasági vagy infrastrukturális helyzet például a jazz klubok vagy fesztiválok terén. Minél fejlettebb egy ország, annál több kiváló egyetemmel rendelkezik, ahol egyre több versenyképes művészt képeznek. Úgy vélem, Budapesten kifejezetten szerencsések vagyunk. Két világszínvonalú jazzklubbunk a Budapest Jazz Club és az Opus Jazz Club a Budapest Music Centeren belül. Két ilyen helyszínnel nem sok város büszkélkedhet. Például New Yorkban is csak néhány jazz klub található, és tapasztalatból tudom, hogy nagyon is büszkék lehetünk a hazai viszonyokra. Azt gondolom, Magyarországon újra felszálló ágban van a jazz műfaja, az emberek elkezdtek élő zenei eseményekre járni, szeretnének spontán pillanatokat viszontlátni és ehhez nagyon jó táptalaj a jazz klub.

Mennyiben fontos neked, hogy mindig színesítsd a zenédet különböző technikákkal pl.: looper?

A looper önmagában semmi különös, pusztán képes felvenni és visszajátszani élőben amit játszom. Ettől semmi sem lesz jobb, pusztán új lehetőségeket nyit, melyekbe örömmel vetem bele magam. A különböző gitárok, effektek mind arra jók, hogy új utakat nyissanak az előadó számára. Engem mindig is érdekeltek az új hangzások, szeretek velük kísérletezni akár a könzönség előtt is. Számomra a jazz zene azért is fantasztikus, mert ez az a műfaj, amely szinte bármivel képes fuzionálni. Teljesen mindegy, hogy elektronikus, klasszikus, pop vagy rock zene az inspiráció, a jazz az, amiben minden megengedhető. Egyre inkább próbálom legyőzni magamban azt a kényszert, hogy nekem valamilyennek lennem kell, hogy bebizonyítsam magamnak vagy bárki másnak a szakmai felkészültségemet. Inkább arra törekszem, hogy elengedjem ezeket az elvárásokat és minél gördülékenyebben tudjak csak a zene nyelvén kommunikálni. Célom a folytonos fejlődés.

Melyik az a formációd, amiben a leginkább szabad kezet kapsz?

A válasz egyértelműen a nevem alatt futó trió, ahol 100%-osan a saját zenei elképzeléseimet igyekszem megvalósítani, azonban legalább ekkora öröm más szerepeket betölteni a zenén belül. Nem kisebb öröm valakivel duóban játszani, vagy éppen zajokat kelteni egy improvizált zenei környezetben. A zenék sokszínűsége és folyamatos változása miatt, soha nincs hiányérzetem. Mindig azt keresem, hogy vajon mi az ami hiányzik az adott zenéből, és azt próbálom hozzáadni a játékommal.

Harcsa Veronikával, hogyan jött létre az együttműködéseket, a közös formációitok?

A Zeneművészeti Egyetemen ismertük meg egymást, osztálytársak voltunk négy évig 2004 és 2008 között, és a vicces az, hogy ez idő alatt egyszer sem játszottunk együtt. Majd 2008-ban a diploma megszerzése után egy hónappal felhívott, hogy szeretne meghívni vendégnek az ő akkori második kvartett lemezére. Egyszer-kétszer, mikor kiemelt helyszínen játszottak, vagy megengedte a helyszín és a büdzsé is, meghívott engem is vendégként a kvartettjébe, majd ez egyre rendszeresebbé vált. A következő lemezén ugyancsak vendég voltam, de már minden számban játszottam. Később játszottunk kvartettben is, együtt alapítottuk Andrew J-vel és Kaltenecker Zsolttal a Bin-Jip nevű elektronikus formációt. Ott éveken keresztül játszottunk, majd megfogalmazódott az ötlet, hogy próbáljuk meg duóban, mert ez egy teljesen más típusú együttműködés, más rizikókat kell vállalni a zenében.

Most pedig azon dolgozunk, hogy újra kvartetté bővüljünk. Nem titok, hogy egy belga ritmusszekcióval, nagybőgővel és dobbal egészül majd ki, a kettőnk neve alatt működő formáció. Veronika munkamorálja, profizmusa, a hihetetlenül stabil és kiegyenlített munkája mindig is példamutató lesz számomra. Nagyon szeretek vele dolgozni.

A nemzetközi zenei piac felé való nyitásodban mekkora szerepe van Veronikának?

Ez leginkább neki köszönhető. Egyrészt ő volt az, aki két éve végzett Belgiumban mesterképzésen, másrészt rengeteget dolgozott azon, hogy találjon olyan zenei kiadókat, akiknek esetleg érdekes lehet a mi zenénk. Nagy örömünkre a berlini székhelyű Traumton Records jelenteti meg Veronikával közös lemezeinket Nyugat Európában.

Elmondható rólatok, hogy számos különleges helyszínen koncerteztetek már pl.: Japánban, Indiában. Milyen élményeket gyűjtöttél? Melyik volt számodra a legkülönlegesebb?

A zenész élet egyik legnagyobb ajándéka, hogy az ember olyan helyekre juthat el, melyekre magán emberként talán sose menne. Nekem eddig Japán volt az egyik legizgalmasabb ország ahol valaha jártam. Tokyo például egészen egyedülálló. Ráadásul sok magyar előadó is jár oda koncertezni, számukra különösen izgalmas és egzotikus az európai zene. A másik hely, ami hasonlóan nagy hatást gyakorolt rám: India. Egyszerre hihetetlenül szegény és gazdag is. Turistaként vagy külföldi művészként igazán csodálatos élmény, de nem tudom elképzelni, hogy ott éljek. 

Az idei év is nagyon izgalmasnak bizonyul. A múlt héten értem haza Washingtonból, holnap utazom Németországba, majd Belgium a cél. Az utazás hihetetlen fárasztó, de egyben óriási öröm is. Kívánom, hogy minél több helyre vihessük el a zenénket…

Schranez Rebeka

Fotó:
Máth Szilvia, Jókúti György, Csendes Krisztina


2018. december 4. 16:15

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA