MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Ripoff Raskolnikov: Osztrák blues gitáros Vas megyében

Kevés olyan külföldi blues zenész van, aki Magyarországot választja lakhelyéül, és zenei tevékenységének fő csapásirányaként. Az osztrák származású Ripoff Raskolnikov ilyen. 1987-ben jött először fellépni hozzánk csapatával, később magyar muzsikusokkal fuzionált, 1999-ben pedig házat is vásárolt nálunk, közben megtanult magyarul is beszélni. Tavaly tavasszal jelent meg a Small World című lemeze, pár napja pedig Hollandiában és Németországban koncertezett. Ezeket a témákat érintettük az alábbi interjú során.

Európán kívül te elég sok helyen jártál, Afrika, Ausztrália, Egyesült Államok. Hol érezted magad a legjobban?

Marokkóban jártam, az volt az egyetlen afrikai kirándulásom, Ázsiába nem jutottam még el, pedig nagyon érdekelne. Nem hozta még úgy a sors… Ausztráliában nem töltöttem túl sok időt, egy barátomat mentem meglátogatni. Kirándulgattunk pár helyszínen, de nem mondhatom, hogy ismerem Ausztráliát. Az USA-ban több időt töltöttem, északtól mentünk lefelé, majd délről vissza. Nem tudnám megmondani, hol éreztem magam a legjobban. Ilyeneken gondolkodva mindig arra lyukadok ki, hogy mindenütt vannak jó és rossz helyek. Azt vallom, hogy meg kell találni a jókat, ahol jól érezheti magát az ember!

Tizennyolc éves korodban vágtál neki Európának, utcazenéltél. Népdalok, bluesok voltak a repertoárodban, de mikor kezdtél saját dalokat írni?

Ha angol nyelvű népdalokról beszélünk, akkor abba belesorolhatjuk a bluest is, illetve, nagyobb merítéssel az angol és amerikai folk is mindig nagyon érdekelt. Azt meg nem írom alá, hogy az ember csak vagy blues-os lehet, vagy csak countrys! Nem hiszem, hogy éles határ van a country és a bluegrass között, legalábbis átjárható részek vannak. Ha így vesszük, akkor játszottam countryt is, ami inkább bluegrass jellegű volt. De ez nem is lényeges, hogy milyen stílusok között, milyen átjárás lehetséges.

Kölyökkoromban már elkezdtem a saját dalok írását, de nem éreztem, hogy ezek már olyan jók lennének, hogy másoknak is meg kell mutatnom. Vélhetően ezt jól is éreztem! Ha-ha! A harmincas éveimben születtek meg azok a dalok, amelyeket még a mai napig is fel tudok vállalni és komolyaknak érzek. Későn érő típus vagyok a dalírásban! Már ötven körül járhattam, amikor azt éreztem, hogy felnőttem szerzőként. Most már érzem azt, hogy vannak olyan szerzeményeim, amiket élvezettel lehet előadni és hallgatni. El lehet gondolkodni rajtuk, mondjuk… Fiatal koromban egyáltalán nem születtek ilyenek.

A napokban érkeztél haza Hollandiából, mit csináltál kint?

Csak pár napot töltöttem kint, Ian Siegal menedzsere keresett meg, hogy egy rövid turnéra vállalnék-e fellépést Ian előtt. Végig nem tudtam menni vele, mert Nürnbergben is volt közben egy koncertem, viszont nagyon színvonalas helyekre jutottam el a közös bulijaink kapcsán. Igaz, hogy csak két előadást tudtunk közösen megcsinálni, de ezek nagyon jól sikerültek. Színháztermekben léptünk föl, ez lényegesen jobb, mint egy zajos kocsma vagy klub. Ülős koncertek voltak, ezt érzem én igazi helyszínnek, atmoszférának az ilyen jellegű zenékre.

Hozzávetőleg hogy oszlanak meg a koncertjeid, a magyar fellépéseket és az európaiakat összevetve?

Ha a Magyarországon kívüli részeket egy blokknak vesszük a világban, akkor is a magyar fellépéseimből van több. Régen többet koncerteztem Ausztriában, de jó pár éve már az van, hogy a magyar bulijaim vannak többségben. Időnként van ilyen meghívás, mint most volt ez a holland, meg a német. De Iránban, Szerbiában, Romániában is előfordulok. Ausztria a második helyen van.

Tavaly tavasszal jelent meg a Small World című lemezed. Mennyire fontos még neked, hogy CD formátumban elérhetők legyenek az újabb anyagaid is?

Nekem már ahhoz is idő kellett, hogy egyáltalán a CD formátumot megszokjam a bakelit-korszak után! De megszerettem és azt jó dolognak tartom, hogy az emberek koncert után meg tudják vásárolni a CD-ket. Ez szerintem nem fog teljesen megszűnni annak ellenére sem, hogy a zenehallgatók le is tudják tölteni az albumokat, dalokat – mondjuk a Spotify-ról. A CD eladás csökkenése a világsztárokat, nagyobb előadókat érintette komolyabban, mi egy „kis üzem” vagyunk – nekünk nem olyan mérvű az eladás csökkenésünk. Nekem a CD egyfajta névjegykártya, ezzel be tudok mutatkozni, mondjuk egy koncertszervezőnek. Meg, amit mondtam, hogy a koncertek után meg tudják vásárolni azok, akiknek tetszett az előadás. Az ember két-három évente ír 10-15 dalt, azt jó így közreadni, egy időszakot dokumentálni.

Hogy jött a lehetőség, hogy fellépj Magyarországon?

Ez 1987-ben volt, egy baráti meghívásra jöttem. Két koncertem volt, egyik az Almássy téri Szabadidőközpontban, előtte való nap pedig Szolnokon játszottam. Az érdekes, hogy oda azóta sem jutottam vissza fellépéssel. Ez még a rendszerváltás előtt volt két évvel, nekem ez egy furcsa, érdekes világ volt akkor, nem voltam hozzászokva ehhez a rendszerhez. Akkor még a kinti csapatommal, zenészeimmel koncerteztem, aztán már magyarokkal. ’89-ben kezdtem barátkozni a Palermo Boogie Gang tagjaival, velük dolgoztam onnantól, a ’90-es évek nagyrészt így teltek.

Mióta laksz itt életvitel szerűen? Vettél egy házat is, egy kis faluban…

1999-ben vettem egy házat Vas megyében, már húsz éve volt ez. Idővel kezdtem tanulni a nyelvet is. Célszerű volt itt megvenni egy házat, mert sokat tartózkodom itt. És olcsóbban is hozzá lehetett jutni, mint mondjuk Ausztriában. Régóta terveztem ezt, beszéltük is barátokkal, aztán rászántam magam, mert ismerős ismerőse révén jött ez a lehetőség. Ezáltal megváltozott az életem is, mikor nem kell koncertre utaznom, akkor itt tartózkodom. Itt élem a kis életemet.

Mostanában milyen műsorra számíthatnak tőled a koncertre látogatók? 2018 tavaszán jöttél ki új lemezzel utoljára.

Elárulok egy titkot. A koncert programját általában a buli előtti vacsorán szoktuk összeállítani. Játszunk olyan dolgokat a zenekarral is, ami a duós műsoromban is szerepel. Van pár dal egyébként, amit zenekarral nem szoktam előadni, mert nem igazán alkalmas arra, inkább megmarad a duós vagy szóló koncertjeimre. 2006 óta négy lemez készült a csapattal, ezekből szemezgetünk leginkább. Október 18-án Miskolcon lépek föl a zenekarommal, 22-én pedig a Muzikumban.

Paya


2019. október 4. 14:52

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA