MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Richie Faulkner - Judas Priest

„ez a banda továbbra is a klasszikus stílusú heavy metalra esküszik” Fennállásának ötvenéves jubileumát ünnepli a Judas Priest legénysége. A birminghami metal legenda masszív világ körüli turnét tervezett a jeles alkalom apropóján, és a mai állás szerint az eredeti terveknek megfelelően július 13-án a Papp László Budapest Sportarénában is fellép az ötös. Vagy nem. A jelenlegi globális egészségügyi vészhelyzet miatt számtalan nagyszabású turnét már le is fújtak a szervezők, a Priest európai köre viszont eddig még nem esett áldozatul a járványveszélynek. Hogy mit hoz a közeli jövő, egyelőre nem tudni, mindenesetre Richie Faulkner gitáros bizakodónak tűnt a március 12-i beszélgetés alatt és kedélyesen válaszolgatott az aktuális állapotokat is érintő kérdésekre.

Jelen pillanatban mit látni, a koronavírus-világjárvány mennyire befolyásolhatja a Judas Priest nyári turnés menetrendjét?

Richie Faulkner: Éppen ma reggel egyeztettünk erről a menedzsmenttel. Nehéz bármit is prognosztizálni ezzel kapcsolatban, mert még nem látja senki, hogy hova fog kifutni a járvány. Próbálunk optimistán tekinteni a jövőbe, bízva abban, hogy pár hónap alatt lecseng az egész. Ha így lesz és el tudunk indulni, akkor Magyarországot egészen biztosan útba ejtjük, hiszen nálatok nagyon alacsony a fertőzöttségi szint, viszonylag kevés az esetszám. Persze sok minden változhat még, hiszen világviszonylatban azt látjuk, hogy egyre csak terjed a kór. Pár hónap múlva minden kiderül…

Ha sikerülne az eredeti terveknek megfelelően útnak indulnotok, mit várhatunk majd tőletek?

RF: A Judas Priest hagyományaihoz hűen ezúttal is új élménnyel szeretnénk szolgálni a rajongóknak. Mindig azt nézzük, hogy miként léphetnénk előre koncertattrakció szintjén, mit tudnánk másképp, jobban és nagyobb volumenben csinálni, mint eddig. Különösen igaz ez most, hiszen a zenekar ötvenéves évfordulóját üljük, és ebből kifolyólag új színpadképpel fogunk előállni. Meglepetés lesz, ami persze csak az első koncertig tart majd, amikor felkerülnek a rajongói felvételek a netre. Attól kezdve már nem lesz újdonság, de ez ellen nem tudsz tenni semmit. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenki elégedett lesz, mert valódi heavy metal-ünnepre készülünk.

Glenn Tipton visszavonulása óta Andy Sneap producer tölti be az egyik gitáros szerepét a turnékon. Hogy szól a banda vele?

RF: Teljesen jól szólunk Andyvel. Mint bizonyára tudod, a Firepower című legutóbbi lemezünket vele készítettük, így magától értetődően került a gitáros posztra. Mindenképpen szükségünk volt valakire, aki Glenn részeit eljátssza a koncerteken, mert a Judas Priest kétgitáros banda, és Andy remekül helytáll. Amikor kiderült, hogy tudja vállalni, Skype-on gyorsan betanítottam neki a szükséges részeket. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy mennyire elkötelezett a zenekar irányába. Nyilván nem egy Glenn Tipton, aki egy legenda, de ugyanez áll rám is, hiszen én sem vagyok K.K. Downing. Más típusú zenészek vagyunk, de 100 százalékos hűséggel viseltetünk a zenekar irányába. Ugyanakkor mindenképpen szeretnénk, ha Glenn fel tudna lépni velünk a turné bizonyos állomásain, ha az egészségi állapota ezt megengedi. Biztos vagyok benne, hogy képes lesz rá, de addig is Andy emeli magasba Glenn zászlaját!

Milyen Glenn állapota jelenleg?

RF: Parkinson-kóros betegként komoly kihívásokkal kell szembenéznie nap mint nap. Változó az állapota, jobb és rosszabb periódusok követik egymást, de azért több a bíztató nap. Mindenképpen említeni fogom neki, hogy érdeklődtél iránta!

Egyértelmű volt, hogy továbbra is K.K. részeit fogod játszani, amikor kiderült, hogy Glenn a betegsége miatt nem tud tovább koncertezni?

RF: Nem merült fel, hogy másképp kellene leosztani a feladatokat. A mostani szituáció egyébként különbözik attól a helyzettől, amikor én csatlakoztam a bandához: anno K.K. kilépett, a zenekar pedig bevett egy új embert a helyére a személyemben, Glenn viszont továbbra is aktív tagja a Judas Priest gépezetének a dalszerzés és a döntéshozatalok tekintetében. Csupán egy turnégitárosra volt ebben a helyzetben szükségünk, aki a koncerteken helyettesíti. Ami a szólókat illeti, kizárólag azt néztük, hogy minden a helyén legyen: csak az számított, hogy az eredetileg megírt részek hűen szólaljanak meg. Alapvetően K.K. témáit játszom, de pár olyan komplikáltabb Glenn szólót is magamra vállaltam, mint a Painkiller és az All Guns Blazing, mert ezek Andynek túl nagy kihívást jelentettek. Andy elsősorban producer, nem aktív gitáros, ezért így csökkentettük a rá nehezedő terheket.

Pár nappal ezelőtt a Guitar World magazin hozta le a hírt, hogy George Lynch kvázi felajánlotta szolgálatait a Judas Priest számára, ha a csapatnak valaha is gitárosra lenne szüksége. Olvastad?

RF: Igen, magam is láttam ezt. Ismerem George-ot és személy szerint azt gondolom, hogy roppant izgalmas lenne egy ilyen összeállítás. George rendkívül egyéni gitáros, nem kizárólag hangzás szempontjából, hanem a zenélésről alkotott elképzelései okán is. Egy hangot sem kell hallanod abból amit játszik, elég látni a kezeit. Már a mozdulatokból tudod, hogy kinek a kezében van a hangszer. Glenn más stílusban játszott, de ő maga is rendelkezett egy sajátos, csak rá jellemző faktorral. Ez az, ami keveseknek adatik meg, magam is folyamatosan keresem a saját hangomat. Nálam egyértelműen hallatszik hogy honnan jövök, a gitározásomból kihallani Zakk Wylde, Michael Schenker és Dave Murray hatását. Glenn és George azonban teljesen egyediek, ők sosem hasonlítottak senkire, éppen ezért is működhetne nagyon egy ilyen leosztás a Priestben. Persze ez csak fantáziálás részemről is, miután az internet ennyire felkapta a témát. Jelenleg Andy gitározik a Priest koncertjein, ez az, ami biztos… Mindenesetre George valóban olyan kaliberű gitáros, aki érdekes helyzetet lenne képes teremteni a bulikon és nagyon jó látni, hogy milyen szenvedéllyel viseltetik a Judas Priest irányába. Tényleg csak annyit mondhatok, hogy érdekes lenne… Akár fontolóra is lehetne venni a dolgot…

Két évvel ezelőtt, amikor a Firepower megjelent, volt szerencsém interjút készíteni Ian Hill basszusgitárossal, aki már akkor kijelentette, hogy készül még legalább egy Judas Priest-stúdióalbum. Hogy álltok jelenleg ezzel a kérdéssel?

RF: Ian csodálatos fickó, aki így már biztos, hogy a jövőbelátók képességével is rendelkezik! Épp a napokban kezdtük Glenn-nel átnézni a felgyülemlett ötleteket a következő Priest-albumhoz. Nagyon korai szakaszban járunk még, egyelőre a riffek és a dallamok kifésülése zajlik. Ezek amolyan dal-vázak egyelőre, viszont már most körvonalaznak pár nagyon jó témát. Hogy mikor fejezhetjük be őket? Nos, először a jubileumi turnét szeretnénk lebonyolítani, a lemezkészítéssel ráérünk bíbelődni utána is. Nincsenek konkrét terveink arra nézve, hogy mikor kellene megjelennie, de az biztos, hogy lesz új Priest-album, és nem is nagyon sokára!

Mesélnél a hangszereidről?

RF: Örömmel! Alapjában véve Gibson-párti gitáros vagyok, mindig is az voltam. Elsősorban a Les Pault és a Flying V-t favorizálom, bár az Epitaph-turnén egy Gibson SG-n is játszottam. 2017 óta forgalomban van a szignált Epiphone Flying V modellem is, amit szintén használok. Mostanában nagyon szeretek nyüstölni egy újabb Custom Shop Les Pault is, ami krémszínű és olyan, mintha valami ‘70-es évekbeli darab lenne. Ugyancsak van egy 1976-os Les Paul Custom gitárom, amit nagy becsben tartok. Az is érdekes, hogy régebben sosem zenéltem Exploreren, pár éve azonban birtokolok egy ilyen gitárt és koncertekre is magammal viszem. Ez szintén egy egyedi Custom Shop-darab, amit még tovább modifikáltam. Nagy gitár, rengeteg fa van benne és ennek megfelelően rezonál, az pedig tényleg csak hab a tortán, hogy baromi dögösen néz ki! Persze ez elmondható az összes klasszikus Gibsonról, ezek az ‘50-es években megálmodott hangszerek mind gyilkos dizájnnal rendelkeztek! Tényleg Ikonikus, felejthetetlen példányok. Amikor turnén vagyunk, mindig hat gitárt viszek magammal, Les Paulokat, Flying V-ket és az Explorert, ezek közül azonban mindig a Les Paul a fő hangszerem.

Mennyire igényel más hozzáállást egy Explorer, mint egy Les Paul?

RF: Játékmód szempontjából nem igazán van különbség, egyedül a gitártartás más: mivel máshol található a súlypontjuk, másképp kell megfogni egy Les Pault, másképp egy Flying V-t, és megint másképp egy Explorert. Egyébként minden gitár más, még a papíron azonos specifikációk szerint gyártott szériamodellek esetében is igaz ez. Nincs két egyforma Les Paul, aminek ugyanolyan lenne a nyaka vagy a fogólapja. Az emberi tényező okán mindig adódnak apró, de észrevehető eltérések.

Az elektronikát illetően a legtöbb gitáros esküszik a saját elképzeléseire. Nálad hogy megy ez?

RF: Nyilván nekem is megvan a sajátos vízióm erről: nálam az EMG hangszedők váltak be, és különféle konfigurációkat rendelek hozzá az adott gitártípushoz. A Les Paulok esetében az EMG 81/85 szettet használom, akárcsak Zakk Wylde. A Flying V-nél és az Explorernél viszont az 57/66 szettet találtam legmegfelelőbbnek. Nagyon gitárfüggő, hogy egy pickup hogy szól, egyáltalán nem mindegy, hogy mit mibe szerelsz. 

Kik azok a Les Paul-gitárosok, akik nagy hatással voltak a játékodra?

RF: Rengetegen vannak! John Sykes, Randy Rhoads, Zakk Wylde, Scott Gorham, Brian Robertson, Gary Moore, sőt, még Kirk Hammett is, aki szintén játszott egy fekete Les Paul Custom modellen! A Flying V-t használó gitárosokat is megemlíteném, főleg K.K. Downingot és Michael Schenkert. Óriási Michael Schenker-rajongó vagyok, miatta választottam hangszeremnek a Flying V-t. Schenkerben minden adottság megvolt és mind a mai napig meg is van, ami egy gitárost kivételessé tehet: a technika, a dallamérzék, az energia, a dalszerzői készség. Noha nem kimondottan Les Paul/Flying V-gitáros, azért James Hetfield nevét is meg kell említenem, mint olyasvalaki, aki mély benyomást tett rám gitárosként. Ők a legfőbb hőseim, de miután befejeztük ezt az interjút, holtbiztos, hogy eszembe jut majd még pár név, akiket kihagytam! (nevet)

E nevekből is látszik, illetve a játékodon egyértelműen átsüt, hogy a régi iskolát képviseled: szeretsz energikusan kipengetni mindent, a legato-játék nem dominál a stílusodban…

RF: Örülök, hogy ezt mondod. Szerintem is tradicionális módon viszonyulok a hangszerhez, ebben is Michael Schenkert tartom irányadónak. A mai trendek valóban messze állnak ettől a világtól, de ez vagyok én, mindig is ilyen beállítottságú voltam. A Judas Priestbe ez a felfogás kell, mert lehet, hogy 2020-at írunk, de ez a banda továbbra is a klasszikus stílusú heavy metalra esküszik. Az én játékstílusom passzol ehhez. Schenkerhez hasonlóan én is úgy gondolom, hogy csak akkor kell gyorsan játszani, ha azt a dal megkívánja. A Priestben mindig technikás zenélés zajlott, ám a dallamformálás legalább ilyen lényegi kérdés volt, ezért az arányok sosem borultak fel, a hangsúly mindig a kerek dalokon volt és van!

judaspriest.com

Interjú: Danev György


2020. március 22. 05:17

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA