Reneszánsz ember a rock szakmában - Interjú Závodi Gáborral
Závodi Gábor billentyűs, zeneszerző, producer, hangmérnök és szövegíró. Sokaknak egy szakma is elég ezek közül egy életre, ám ő pályája kezdete óta párhuzamosan műveli mindezeket. Manapság Demjén Ferenc, Koncz Zsuzsa és Rúzsa Magdi zenekarában láthatjuk koncerteken. Mesélt lapunknak az indulásról, meghatározó produkcióiról és természetesen, hangszereiről.
Hogyan és mikor határoztad el, hogy zenész lesz belőled?
Nagyon korán, és szülői döntésre, bár nem voltak korábban a családban zenész ambíciókkal rendelkező felmenőim. Édesanyám meglátott egy hirdetést, hogy zenei általánosba keresnek jó hallású gyerekeket. Akkor derült ki, hogy a zenéhez van valami közöm. Zongorázni tanultam a zenei általánosban, majd a gimnázium után – mert a gimnáziumi évek alatt ez félre lett téve – jöttek az első pince-zenekarokban a szárnybontogatások és később az első keresetekből megvásárolt hihetetlenül béna Matador orgonák.
Profi zenésszé válásom első lépése a Viki és a Flört nevű zenekarhoz köthető, akikkel még bőven a rendszerváltás előtt, 1986-1987-ben bejártuk az egész világot. Abban az időben, amikor az embernek háromévente egyszer volt lehetősége külföldre menni, ez már önmagában is elképesztő élmény volt! Életemben az egyik meghatározó ember – akinek sokat köszönhetek – Siklósi Gyuri a Viki és a Flört basszusgitárosa volt.
Mesélnél ezekről az évekről?
A Viki és a Flörttel hatalmas dolgokat tudtunk elérni, ami nekem szakmailag és emberileg egyaránt nagyon nagy élmény volt. 1987-ben a Cannes-i MIDEM Fesztiválon, ami abban az időben a legrangosabb zenei esemény volt, léphettünk fel elsőként a vasfüggönyön túli zenekarok közül. Az est végén James Brown volt a fő attrakció, s a legnagyobb sztárok, a Level 42-tól a monacói Stephanie hercegnőig – aki akkor éppen énekelgetett – Kim Wilde és a korszak más nagy sztárjai léptek fel. Mi ennek a műsornak a „Stars of Tomorrow” című részében szerepeltünk, óriási sikerrel. Ennek köszönhetően jártunk Londonban és egész Nyugat-Európában, Las Vegasban és Los Angelesben, majd az 1987-es tokiói Yamaha Fesztiválon is részt vettünk. A zenekarból 1989-ben szálltam ki, mert nekem úgy tűnt, elértük a maximumot.
Ezután nem sokkal kezdtem dolgozni Demjén Ferenc produkciójában. Már korábban baráti viszonyban voltam Menyhárt Jánossal, aki a másik meghatározó személy az életemben, neki is rengeteget köszönhetek. Közös stúdióban dolgoztunk a V’Moto Rockkal, és amikor a banda feloszlott, ő keresett fiatal billentyűst maga mellé. Hogy ez én lehettem, már önmagában is egy nagy megtiszteltetés. Onnantól kezdve a mai napig együtt dolgozunk Demjén Ferenc zenekarában, nagyon jó a barátságunk és a szakmai kapcsolatunk. Abban az időben rengeteg lemezt együtt készítettünk, és jóformán többet voltam a Menyussal, mint a családommal. Az MHV – Menyhárt-Homonyik-Vikidál együttesnek voltam a billentyűse – az „Álmodj, Királylány” korszakban, majd a következő évben született meg Demjén Ferenc „új korszakának” első szólólemeze, „A szabadság vándorai”. Ezt követően az összes Demjén lemeznek én voltam már a hangmérnöke és a billentyűse is.
Közben elindult a Mex, mint „hobby Rock&Roll” vagy 'hobby Heavy Metal" zenekar. Ebben a gitár centrikus zene szeretetét tudtam kiélni. Madarász „Madi” Gábor gitárost az Azok a fiúk zenekarból ismerem, ott dolgoztunk először együtt. Zenei producere voltam a zenekarnak. Írtam nekik néhány dalt és szöveget, de ez volt az első olyan munkám, ahol a lemezborító készítéstől a klipforgatásig mindent én intéztem. Szerdahelyi Laci énekes-gitárossal már korábban nagyon jó barátságban voltam, és az akkori pozíciómat kihasználva tudtam elérni, hogy a zenekarnak legyen lemeze.
És aztán ebből lett a Mex nevű barátság, ami a mai napig tart?
A négy tagból három játszik a Rúzsa Magdi produkcióban és másik három a Demjén Ferenc zenekarban.
Lényegében mitől oszlott fel a Mex zenekar? Mi vezetett idáig? Elfáradt a dolog?
Olyan nagyon nem volt nehéz föloszlania, mert a zenekar valójában az első perctől kezdve inkább a barátságról szólt, és arról, hogyha ez a négy ember összeereszti magát a próbateremben, akkor abból mi sül ki. Amikor ezt nagyobb lendülettel, nagylemezek megjelenésével csináltuk, akkor sem volt az életünknek olyan módon része, hogy a megélhetésünk múlott volna rajta. Ha volt egy pici időnk, akkor összejöttünk és zenélgettünk. Valójában az történt, hogy az évek múlásával annyira összezsugorodott a létezésünk, hogy évente egy Wigwam koncertben csúcsosodott ki. Ezt hagytuk igazából abba egy ponton.
Honnan jött az indíttatás, hogy szövegeket írj?
Már nem is emlékszem, de ha ráhangolódok egy dalra, akkor valahogy mindig nagyon gyorsan jönnek a szavak. Összességében mégsem tartom magam szövegírónak, bár rengeteg szöveget írtam már, mindenféle előadónak Somló Tominak, Koncz Zsuzsának, legújabban pedig Takács Csabi barátomnak. Nálam ez egy hangulati kérdés. A Mex-ben egyszerű volt, mert ott nem voltak megkötések, nem voltak stílusbeli elvárások, hogy bármilyen szinten meg kelljen felelni valamilyen média által irányított elvárásnak. Inkább csak az volt a fontos, hogy nekem tetsszen, hiszen én írtam, aztán a többieknek és persze a közönségnek. A szövegek nagy része a csajozásról szólt, csak voltak benne jó kis szójátékokra épülő csavarok. A mai napig nagyon szeretem őket. Később, amikor Rúzsa Magdinak írtam a Hip-hop című számot, kicsit visszaköszöntek ezek a Rap felé húzó szövegek, amik jellemzőek voltak a Mex-re.
Mik a most futó produkcióid, akár mint billentyűs, akár mint zeneszerző, hangszerelő?
A legelső olyan produkció az életemben, ahol nemcsak, billentyűsként, hanem zenekarvezetőként és zenei producerként dolgozok az Demjén Ferenc, amit most már harminc éve művelek. Aztán volt tíz szuper évem Somló Tomival, Koncz Zsuzsival most már tizennyolc éve, Rúzsa Magdival tizenegy éve dolgozom együtt. A minimuma ezeknek a produkcióknak, amikor csinálunk együtt egy nagylemezt, és a non plus ultrája, amikor egy Aréna-koncertet. Most már Magdi is elérte ezt a szintet, ő is Arénás előadó lett. Tíz év munkájába tellett Magdinak és az egész csapatnak, hogy ez létrejöhessen. Magyarországon ez jelenti a szakma csúcsát és ő tökéletesen felnőtt erre a szintre Demjén Ferenc és Koncz Zsuzsa mellé.
Amikor elkezdtél dolgozni Demjén Ferenccel, Koncz Zsuzsával, nekik már nem volt szükségük, arra hogy felépítsenek egy „brandet”. Viszont Magdinak – hiába nyerte meg a Megasztárt – nulláról kellett indulnia. Sok megasztáros előadó karrierjében sosem érkezik el az a szint, hogy arénákat tudjon megtölteni…
Caramel és Rúzsa Magdi kivételével nem is tudok ilyet. Ők ketten maradtak abból a több száz előadóból, akik valamilyen tehetségkutatóban lettek ismertek. Másnak nem sikerült, és attól tartok, nem is fog. Magdi az első cd felvételekor megkérdezte, hogy játszanék-e együtt vele élőben, csinálnék-e neki zenekart? Igent mondtam és azóta gyakorlatilag ugyanaz a zenekara már tizenegy éve. Azt tanácsoltam, hogy a nehezebb utat válassza. A hirtelen sok pénz helyett, (amikor az ember elvállal minden fellépést) inkább minden esetben a zenészek közreműködésével zajló élő fellépést választotta, nem lehet őt megkapni playback fellépésre. Ilyen sosem volt, és nem is lesz. Neki tíz évbe tellett, hogy visszaérkezzen ugyanoda (az Arénába – a szerk.) ahol megnyerte a Megasztárt. Akik csak a jelennek élnek, és mindent elvállalnak, azok rövidtávon sokkal jobban keresnek, de az Arénába sosem fognak eljutni.
Rúzsa Magdi zenekarában ott van szinte a teljes Mex együttes, Sántha Gabesz gitáros, valamint Hoffer Peti ül a dobok mögött a Moby Dick együttesből?
Amikor a Mex együttes gyakorlatilag megszűnt, és a Magdi produkció elindult, akkor a mi négyes fogatunkból Schvéger Zoli dobos volt a legelfoglaltabb, a Zorall-ban, a Junkies-ban, és ki tudja, még hány helyen dobolt. Akkor szerintem a legtöbb helyen doboló magyar dobosnak számított. Ezért a Rúzsa Magdi indulásából automatikusan kimaradt. Aztán a sors ezt kipótolta neki évekkel később, mert ő lett a Demjén Ferenc produkció dobosa. Végül is újra hárman összekeveredtünk: Zoli, Kovács Barna basszusgitáros és jómagam. Magdinál pedig ismét hárman vagyunk a Mex-ből, csak ott Hoffer Peti lett a dobos Zoli helyett.
Hogyan kezdtél stúdiózni, hogyan alakult ki számodra a számítógéppel való felvétel, hogyan indult a stúdiós karriered, és hogyan képezted magad hangmérnökké, producerré?
Ez is egyfajta sorsszerűség. A Viki és a Flört révén kerültem közelebbi kapcsolatba a stúdiózással. Siklósi Gyuri barátom, a zenekar basszusgitárosa hívott a zenekarba és az egyik első magyar „magán” stúdióban, az LGM-ben lettem alkalmazott hangmérnök. Még a klasszikus, szalagos magnós időszakban kitanulhattam ennek a szakmának a csínját-bínját. Abban az időben elképesztő mennyiségű munka volt, évente csak én hat-hét nagylemezt csináltam, ma max. kettőt. Emlékszem, egy lemondott nagylemez miatt lett egy üres hónap az életemben! Felhívtam Madit, hogy van-e kedve kipróbálni valami újat. Aztán tíz nap múlva megszületett az első Mex nagylemez úgy, hogy előtte egy hang és egy sor sem volt kész belőle. Ez a Guinness Rekordok Könyvébe biztos bekerülhetne. Akkoriban jelentek meg az első mintavevő készülékek. Nekem az „Őrülj +!” című lemez hozta be ezt a sampler-dolgot az életembe. „Groove”-oknak hívjuk azokat a dobritmusokat, amik körbe-körbe mennek ciklusonként, akkor ez még újdonság volt. A samplerek végezték ezt a munkát, ment körbe egy ritmus, és Madi ezekre rágitározta azokat a riffeket, amiket megálmodtunk közösen. Akkor kezdődött ez a fajta zene – úgy hívtam, hogy Metal Machine Music, a „machine” volt ebből a sampler és nem volt benne se basszusgitáros, se dobos. Emlékszem az első élő fellépésünkre, ahol ebben a felállásban léptünk fel – az Edda zenekar előtt. Rockzenét játszani úgy, hogy a nincs más a színpadon csak egy billentyűs – Vas Ati a Demjén Ferenc zenekarból – és egy gitáros, Madi... elég bátor és különleges volt akkoriban. Én meg ott ugrabugráltam középen, elég furcsán néztek ránk, mégis meglepően nagy sikerünk volt. Persze később átalakult a zenekar, és jött Zoli meg Barna a koncertre és később a lemezekre is. Kezdtek bejönni a képbe a számítógépek, amiket mi az első perctől kezdve használtunk, az aktuális technikai lehetőségek mellett. Először nagyon kezdetleges, úgynevezett „MIDI Composer”-eket, aztán HD recorderként már egy-két sávot lehetett rögzíteni és lejátszani. Aztán lett ebből négy, nyolc, tizenhat sáv, és ahogy nőtt a kapacitása a számítógépeknek, egyszer csak oda keveredtünk, hogy egy komplett nagylemezt egy számítógéppel meg lehet csinálni. Azóta ez a korszak tart. Ma már szalagra szinte csak az dolgozik, akinek nosztalgiája van eziránt, például a Foo Fighters vette fel így az egyik lemezét. Visszamentek a gyökerekhez, de ma már a világ popzenei termékeinek a 99%-a számítógéppel készül.
Ráadásul, ahogy fejlődik a technika, a virtuálisan létrehozott szalag-szaturációs kütyük, virtuális erősítők, akár a különböző effektek digitális verziói olyan minőségűvé válnak, hogy már tényleg csak az időn múlik, hogy ezeket ne lehessen megkülönböztetni az eredetitől. Azért a vájt fülű szakemberek nyilván meg tudják különböztetni a szalagos magnók, a gitárerősítők vagy akár a szintetizátorok digitális verzióit az analógtól, de attól tartok, ez nem sokáig lesz már így. A technológia fejlődése szinte korlátlanul halad előre, ezeket „meg fogja enni”, és már nem lesz semmi különbség. Én a stúdióban már nem is használok úgymond „rendes” hangszereket, csak virtuálisakat.
Hogy néz ki most a stúdiód?
Van egy nagy két procis 16 magos Apple gépem, ami a legfontosabb. Nagyon fontos, hogy nagy terhelhetősége legyen, amivel szinte „korlátlanok” a lehetőségek. Ha virtuális hangszereket használok, az erőforrásokat hamar el lehet fogyasztani. Aztán van egy AKG C12 csöves mikrofonom, amit azóta már újra gyártanak, de ez még valóban az igazi, őskori verziója ennek a mikrofonnak, amit Michael Jacksontól kezdve George Michael-en át, nagyon sokan használtak. Ehhez persze kell egy profi mikrofon-előfok, ami nekem egy Universal Audio UA 6176, előfok és kompresszor. Kell egy jó hangkártya – én Apogee hangkártya-rendszert használok AD16x, és DA16x, amihez a lánc végén már csak egy jó összegző kell. Én egy Neve 8816 összegzőt használok, ami 16 csatornás. Egy ilyen láncolat után már csak az emberen múlik, hogy mit hoz ki belőle, mert ez a rendszer technikailag a világon bárhol megállja a helyét. Nagyjából így néz ki a stúdió alapja.
Milyen szoftvert használsz a felvételhez, editáláshoz, keveréshez?
Cubase-es voltam világ életemben. A Steinberg C-Lab programja volt az első, amit használtam még Commodore 64-en. A Steinberg pár évre rá találta fel a vízszintesen futó timeline-t. Az Atari Notator abban az időben pattern-lapozás alapján rakta össze a programokat – talán valaki még emlékszik erre – és a Cubase kezdett el vízszintesen szaladni a végtelenségig, amit mára gyakorlatilag az összes program átvett. Nekem automatikusan megmaradt a Cubase vonzódásom, és a mai napig az aktuális verziót használom, jelenleg a Pro 9-est.
A mikrofon előfokon kívül, valamilyen outboard effekt, vagy „vas” van-e a stúdiódban?
Valójában voltak, de már nem nagyon használom őket, masteringre a T.C.Electronic Finalizer-jét és a hasonló kütyüket már felváltották a szoftveres dolgok. Bár outboard, de nem igazán annak számítanak a külső DSP cuccok, a T.C Electronic Powercore és a Solid State Logic „Duende” CPU-jellegű rendszere, amik Firewire kapcsolattal csatlakoznak a számítógéphez. Ezekkel tehermentesítettem korábban a gyengébb Apple gépeim processzorát, de ma már csak a megszokott pluginek miatt használom őket.
Keverőpultot használsz-e a stúdióban, vagy pedig virtuálisan, a számítógép monitorján keversz?
Nekem még megvan a régi digit keverőpultom, amit régebben vettem, mikor még muszáj volt keverőt használni, mert nem bírta el a mixet az akkori rendszer. Ma már csak monitorozáshoz és dobfelvételnél használom, ahol akár tizenkét sávot veszek fel egyszerre. Ez a Mackie D8B keverője, ami ugyan még csak 48 kilohertzet tudott mintavételként, de elég jó előfokkal rendelkezik, a mai napig nagyon szeretem a hangját.
Milyen billentyűs milyen hangszereket és énekmikrofont használsz élőben, a koncerteken?
Én a klasszikus Shure SM58-ban hiszek, nekem is bevált, megszoktam a hangját, nincs is olyan vágyam, hogy ezen változtassak. Kivéve ugye a főhősöknél. Ma már egyre több olyan profi mikrofon van, ami URH-s, egyre kevesebben művelik a mikrofonkábel rángatást, talán Demjén Ferencen kívül senki, de már ő sem mozog annyit a színpadon, hogy zavarná a kábel. Rúzsa Magdinál vagy Koncz Zsuzsinál kellenek az adóvevős dolgok. Senheiser 5000 adót Neumann KK-105 fejjel használ Zsuzsi, lágyabb énekhangra az egyik legjobb a világon. Ennél a típusú mikrofonnál csak egy baj van, hogy nagyon beszedi a színpad hangjait. Ezért Magdi, akinek erőteljesebb karakterű hangja van, egy Shure ULX-D adót KSM 8 fejjel használ, ami dupla kapszulás. Mind a távoli, mind a közeli énekhangot megoldották, mert a Shure-nak eddig az volt a baja, hogy közelről szuper volt, kicsit távolabbról már nem annyira.
A színpadi hangszereimből a mai napig megvan a Roland A90-es master keyboard-om, amivel vezérlem a rendszert. A klasszikus értelemben vett master keyboard gyártást a világon szinte az összes cég abbahagyta, kivétel talán a Roland RD2000, ami most jött ki, de visszatérek majd rá, mert ez a Magdi setupnak az alapja lett. Tehát a Demjén és a Koncz Zsuzsa produkcióban játszom a következőkkel: egy Roland A90-el vezérelek, egy Roland V-Synth GT-t - ezen játszom a szinti részeket és ez egyben vocoder is-, egy Roland Fantom G6, aminek szinte nem is érek a billentyűzetéhez, csak a hangjait használom. A zongora hangja lett az alap jó pár éve. Van még rackben, egy KORG Wavestation SR, egy TC Helicon Vokalist, és mindezt egy Mackie LM 3204 line mixerben keverem magamnak. Ez a Demjén és a Koncz Zsuzsi setup.
Magdit idén leválasztottam ezekről a cuccokról, mert annyira modern lett a hangzása az utolsó lemezeken, (amit a Madarász Gabi, mint zeneszerző és Szakos Krisztián, mint zenei producer rakott össze) hogy muszáj utána menni ezeknek a sound-oknak élőben. Ezér a Roland RD2000 mellé egy Roland JD-XA-t használok, plusz egy laptopon virtuális hangszereket. Az RD2000-nek pont az a titka, hogy egy darab USB kábellel mind a MIDI, mind a hangkártya funkciót betölti a hangszer egymagában, és el is menti a beállításokat a laptop-ra is.
A Roland V-Piano-ja volt az első olyan hangszer a világon, ahol nullákból és egyekből komplett zongorákat hoztak létre. Az RD2000 az első olyan hangszer, ami a V-Piano zongorahangjait is tartalmazza. Végtelen polifóniával lehet a zongorát használni, én nagyon élvezem, ahogy szól, egészen más az atmoszférája. Valójában rockzenei színpadokon ezek a finomságok talán annyira nem jönnek ki, amikor üvöltenek a hangfalak, de én a bedugott fülhallgatóval eléggé hallom a különbséget a régi, PCM mintavételezésű zongora-hangminták és az RD2000 zongija között.
Végezetül, halljunk a jövőről! Értesültünk róla, hogy fiad, Závodi Marcell, aki most tizennyolc éves, Zävodi néven már elismert producer és a Dal című vetélkedő 2017-es döntőjében szerepelt.
A saját jövőmmel kapcsolatban elsősorban szurkolok mind Demjén Ferinek, mind Koncz Zsuzsinak, hogy minél tovább legyen kedvük a színpadon maradni! Az életem nagy részét ez a két produkció tette ki az elmúlt közel harminc évben. Magdinak pedig ugyanúgy drukkolok, hogy ezen az íven maradhasson, ami szépen följebb és följebb viszi őt a pályán... és tartson legalább addig, mint Zsuzsinál és Rózsinál! Muszáj megemlítenem még Takács Csabi barátomat, akinek személyében találtam egy olyan partnert, akivel csinálhattam egy olyan szólólemezt magamnak, ami az ő személyiségére van adaptálva. Nem sok olyan lehetőségem volt életemben, hogy valakinek egy komplett lemezt megírhassak, a zenét, a szöveget együtt. Ráadásul Csaba kérése az volt, hogy olyan dalokat szeretne énekelni, mint amilyeneket a Demjén Ferencnek írok. Nem kellett kitalálnom valami mást, csak magamat kellett adnom. Nyilván ettől nagyon Závodi Gáboros lett az egész, ugyanakkor, mivel nagyon közeli barátomról van szó, tudom, hogy mik azok a dolgok, amik tőle hitelesek. Ami pedig Marcit illeti, életem legnagyobb vágya az, hogy az ő szárnyalását a lehető legtovább tudjam nézni, és ez a szárnyalás minél magasabbra repítse őt. Az mindenképpen meglepő, hogy Marci, aki június 4-én töltötte be a tizennyolcat és még egy éve van a középiskolából, mennyire elismert lett a szakmában. Az alattam levő húszas-harmincas generációból szinte mindenki tudja, hogy mennyire ügyes és tehetséges. Már most szinte többet dolgozik a stúdióban, mint én! Abban bízom, hogy külföldön tud majd karriert csinálni. Még senkinek nem jött össze Magyarországról, hogy külföldön igazán nagy sztár lehessen. Különböző műfajokban kisebb-nagyobb sikereket értek már el zenészek, de olyan népszerűséget, hogy valakinek a neve külföldön és Magyarországon is ismert legyen, ez eddig nem sikerült senkinek. Hátha ő lesz az! Az szinte biztos, hogy nagyon sikeres producer lesz majd, és ha csak itthon készíti a szuperebbnél szuperebb felvételeket, én azt sem fogom bánni!
Lehet azt mondani, hogy muzsikusként, producerként, hangmérnökként, zeneszerzőként, szövegíróként elégedett ember vagy?
Hát igen! (nevet) Úgy gondolom, megtaláltam a helyemet a világban. Olyan munkát végzek, ami a hobbim, meg is élek belőle, ráadásul nem is úgy, hogy ez egy egysíkú életet eredményezne: nem csak hangmérnök, nem csak zongorista, vagy nem csak zeneszerző, hanem ez mind egyszerre. Ez egy eléggé változatos életet adott, és változatos zenei stílusokban tudtam mozogni. Azt vallom, hogy azok a művészek, akik előadóként lesznek ismertek, mindig jóval kisebb a lehetőségük, hogy a könnyűzenén belül különböző zenei stílusokban tudjanak mozogni. Ez a háttérben sokkal egyszerűbb, és így a Kulka János szólólemeztől – amit nagyrészt szimfonikus nagyzenekarra hangszereltem – egészen a Mex-ig, ami kőkemény Heavy Metal volt, sikerült az elmúlt harminc évben szinte az egész zenei palettát kipróbálni.
Köszönöm szépen a beszélgetést, és kívánok Neked még nagyon sok tartalmas és gazdag évet ebben a szakmában, és Marcell fiadnak is, hogy váljon valóra mindaz, amit szeretne!
Illés Norbert Géza
2017. december 10. 16:42