MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Például: Ausztria

Szakmai tanulmányúton járt az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramjának delegációja Bécsben és Linzben. A programot Ősze Gergely zeneművész-tanár vezette, aki a bécsi Zeneakadémia könnyűzenei tanszékén tanult egykor és jelenleg maga is zenetanárként és aktív zenészként él és dolgozik Ausztriában.

Az Ausztriában élő és oktató Ősze Gergely két napos tanulmányútra invitálta a Poptanítás munkacsoportot 2020. január végén. Az úton Andrásik Remo, a Gitármánia Tábor szervezője, Bajnai Zsolt, Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója, Balogh Péter Miklós, a Debreceni Rocksuli igazgatója, Cserteg István, a Peron Music Alapítvány létrehozója, Lombos Márton, zenész-szövegíró, Murzsa Tímea, az oktatási alprogram korábbi vezetője és Rozsonits Tamás, az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Oktatást Támogató Alprogramjának koordinátora vettek részt. Az első állomás Bécsben a Popakademie a Johann Sebastian Bach Musikschule alapfokú magán zeneiskola. Majd a bécsi Zeneakadémia popzenei tanszékére (Institut für Popularmusik, röviden: iPOP) látogatott a csoport, másnap pedig Linzben egy popzenei gimnázium, a Pop BORG (Bundes Oberstufen Realgymnasium) több óráját is meglátogatták.

A tanulmányútról hamarosan sorozatban számolunk be, az alábbiakban a résztvevők summázata olvasható a tapasztalatokról:

„A programot Lombos Marci és Bajnai Zsolt felkérésére úgy raktam össze, hogy alapfokú, középfokú és felsőfokú művészetoktatási intézményekben nézzük meg, hogy áll a popzene az oktatás Ausztriában. Én ott és Magyarországon is tanultam zenét, látom a különbségeket és szeretném pozitív példákkal segíteni a magyar könnyűzenei oktatást. A legnagyobb élmény a linzi pop gimi volt, azon belül is az intézményvezető, Wolfger Buchberger progresszív, nyitott és belevaló hozzáállása, és az egész rendszer megalapozott tudatossága. Jó látni, hogyha az ember jól csinál valamit és van egy víziója, talál maga mellé támogató igazgatókat, tanárokat. Kellenek az ilyen emberek...” (Ősze Gergely)

„Azért vettem részt ezen az úton, hogy olyan dolgokat lássak, amelyeket érdemes hazahozni, és megpróbálni a magyar viszonyokra adaptálni. Elsőre mindenütt azt éreztem, hogy évekkel vagyunk lemaradva. Másodikra viszont azt, hogy sok jó dolgot kitaláltak már a világban, a mi dolgunk, hogy ellessük és használjuk a jó ötleteket. Három kitűnő példát láttunk. Utólag akkor lesz hasznos ez a tanulmányút, ha a látottakból valamit megvalósítunk. Hosszú lesz az út, de láttuk, hogy Ausztriában is 30-40 éve kezdték.” (Bajnai Zsolt)

„Nagyon nehezen fogalmazok elfogultság nélkül. Két szerelemházasságot kötöttem életem során, ebből az egyiket a zenével. Megéltünk kemény időszakokat, olykor szembeszéllel bicikliztünk éveken keresztül, de kapcsolatunk nemcsak töretlen, gyümölcsöző is. Ausztriában azt tapasztaltam, hogy az ilyen mondatokat úgy iskolai, mint kormányzati szinten komolyan veszik.” (Lombos Márton)

„Nagyon nagy öröm, hogy mindig látni, kapni inspirációkat a fejlődéshez a további szakmai munkához. Habár a Rocksuli 30 éves múltra tekint vissza, az elmúlt 30 évben nem sikerült a könnyűzene oktatásban az állami szerepvállalást megvalósítani, kialakítani. A tanulmány út során azt tapasztaltam, hogy az út, amin járunk nagyon jó, de ahhoz, hogy 30 év múlva is működhessünk stabilabb háttérre egységes összefogásra van szükségünk. Sürgetően el kell kezdeni a szerintem négy út kidolgozást:
1. Alapfokú pop-rockzene művészetoktatás (mint a PopAkademie intézményben)
2. Középfokú pop-rock művészetoktatás (pl PopBORG)
3. Felsőoktatás (Zeneakadémia)
4. Mindenki más számára könnyűzene-oktatás akik kiszorulnak a fenti kategóriákból.” (Balogh Péter Miklós)

„Számomra a legfontosabb tanulság a szemléletformálás fontossága volt: annak az üzenetnek a közvetítése, hogy a könnyűzene érdemes az oktatásra. Az ausztriai könnyűzenei képzések gólorientáltak, világos és mindenki számára érhető célokat fogalmaznak meg a populáris zene oktatását illetően. Azonban az is kiderült, hogy nem elég az elszánt szakemberek sokasága – akikben itthon is bővelkedünk –, a teljes körű könnyűzenei oktatás csak akkor lehetséges, ha kormányzati szinten is felvállalják az ügy fontosságát.” (Murzsa Tímea)

„Nagyszerű volt látni azt, hogy odaát milyen nyitottsággal állnak minden kérdéshez. Azt is, ahogyan az állami szférában dolgozók reagálnak egy természetesen felmerülő társadalmi igényre. Esetünkben a könnyűzene, hangtechnika oktatásához. Úgy vélem, nem azért járnak évtizedekkel előttünk, mert nekünk ne lenne meg minden tudásunk, vagy megfelelő humánerőforrásunk mindehhez, hanem azért, mert valóban figyelik, valóban értelmezik és valóban meg akarják oldani azokat az igényeket, amelyeket az új és újabb generációk felvetnek. Hiszek benne, hogy egy kicsit több figyelemmel és lényegesen több empátiával mindez könnyedén megvalósítható lenne hazánkban is.” (Andrásik Remo)

„Három kiváló példát láthattunk Bécsben, illetve Linzben. A könnyűzenei tehetséggondozásban a nyitottságot érzékelhettük a döntéshozók részéről, kiváló szakmai figyelmet a pedagógustól, más civil szakembertől, valamint örömteli alkotó munkát a fiataloktól. Tatán a Peron Tehetségközpontban mi hasonló úton járunk az őszi nyitás óta. Az osztrák példák a magyar szakembereket is ösztönözhetik, hogy tovább, tovább. A Peron csapata elhatározta, hogy külön is szervez egy szakmai utat Bécsbe, a Popakadémia megtekintésére.” (Cserteg István)

„Zenélni a legjobb dolog a világon. Aki valaha hangszert fog a kezébe és eljut bármilyen szintre, minőségileg változik meg az élete. Nem lesz mindenkiből sztár, de igényes zenehallgató és fogyasztó egész biztosan. Rengeteg fiatal próbálja meg kifejezni magát a pop-rock zene segítségével és mindenkiben él az igény arra, hogy a választott hangszerén jobb legyen. Ausztriában ezt a tudást alap, közép és egyetemi szinten, pop-tanszakokon szerezhetik meg. Engem a két nap alatt az intézményekben tapasztalható hangulat és szellemiség ragadott magával a legjobban. Akik itt tanulnak, nyitottabb, befogadóbb, szabadabb és toleránsabb felnőttek lesznek, köszönhetően az együtt muzsikálásnak. Nincs is ennél nagyobb szükség semmire.” (Rozsonits Tamás)

forrás: https://poptanitas.blog.hu/
írta: Rozsonits Tamás
fotó: Cserteg István



 

2020. február 4. 04:55

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA