Parádés, patent péntek
Beszámoló a XXVI. Gitármánia és Zenei Továbbképző Tábor ötödik napjáról, 2019. július 26. péntek
Közel a végkifejlet, ezt mindenki érezte… A szervezők immár három esti koncerttel kedveskedtek nekünk a jól megszokott kettő helyett, a tábori zenekarok már harci lázban égtek, hiszen közel a szombat este, délután, mikor is megmutathatják, meddig jutottak az alkotói folyamatban. Időközben, mintha mi sem történt volna, a magyar szakma legkiválóbb képviselői adták egymásnak a kilincset, hogy átadhassák azt a különleges tudást, mely csak rájuk jellemző.
Reggeli után a fekete és fehér billentyűkön Szabó Károly segítette az eligazodást, remek egyensúlyban tartva a gyakorlati és elméleti tudnivalókat, a kezdő mélyhang-betyárok Hudák Attila, míg a gyakorlottabbak Szappanos György felügyeletével fejleszthették tudásukat. A még nem annyira magabiztos dobosok Fekete Szilárd, míg a bátrabbak Sümeghi Tamás dobtanfolyamán, a gitárral még épp csak ismerkedők Andrásik Remo, míg a haladóbbak Lukács Peta óráján kaphattak útbaigazítást hangszerkezelési ismeretekből éppúgy, mint elméleti vagy a hangzás kialakítását firtató kérdésekben. Bakonyi Bálint és Obermajer Dániel tovább csűrtek, csavartak, szűrtek és vágtak minden hangot, mely az elektronikus zene világába, s számítógépük tárkapacitásába belefér, miközben – egészen reggeltől késő estig – Turcsán András hangmérnök digitális demóstúdiójában. Baranya Tamás a központi rendezvénysátorban mutatta meg a gyakorlatban, hogyan közelíthető az ideálishoz egy élő koncert hangzása, érdeklődő amatőröknek s a Szent György Médiaiskola hangmester szakos hallgatóinak egyaránt.
A „Hangszert a kézbe” fáradhatatlan művésztanár különítménye (Benkő Zsolt, Bakonyi Bálint és Obermajer Dániel, Pásztor Atanáz, Sümeghi Tamás és Takács Roland Adrián) ezután az 1-es előadóban várt mindenkit, aki már egyre kevésbé, de még mindig félénk volt, ám muzsikálni akart. Togyeriska Imre próbatermi gyakorlaton, míg a tanári kar többi tagja zenekari órán várta nagy örömmel a megalakult zenekarokat, a központi rendezvénysátorban épp úgy, mint a jól megszokott Fa10-ben. Feladatunk az előző napok penzumaival (ismert dalok fel-, vagy átdolgozása) helyett ezúttal egy saját szerzemény előadása volt, s a többség parádésan oldotta meg feladatát.
Ebéd után folytatódtak ugyanezen programok, majd Pacziga Linda énekkurzusával egy időben Megyaszay István basszus műhelyfoglalkozását élvezhették az érdeklődők, Tóth Tamás dobóráján a páratlan ritmusok világába kalauzolt, Géczy Viktor pedig – a nap folyamán először, és nem utoljára! – gitáros szemináriumra invitált minket. Romhányi Áron a billentyűs hangszerek szerelmeseit várta egy órára, majd Rontó Guszti a Fractal AX8 modellező digitális gitárprocesszor használatát demonstrálta műfajoktól függetlenül, a héthúros metáltól a jazzig. Varga Ágnes és Lombos Marci ismét ötletszobrokat emelt a zene terében, miközben Veress Áron némi öniróniával nyújtotta át művészi önmeghatározását, mint dobos, aki „a zenekar hátulütője”.
Siklósi Örs, az AWS zenekar frontembere arról mesélt, hogyan kommunikáljunk zenészként a közösségi médiában, miközben basszusgitáros kollégája, Schiszler Soma megmutatta, hogyan érvényesül „a zenekar legalja”, milyen az élet 30 Hertz alatt. Ezt követően Klausz Melinda néhány további tippel szolgált arra vonatkozóan, hogyan lehetünk sikeresek a közösségi médiában, míg Géczy Viktor – mintegy szorgalmi feladatként – aznapi második szemináriumán az analóg, butik-pedálokból épített hanglánc kialakítását mutatta be. Tóth Tamást és Virányi Jánost továbbra sem hagyta nyugodni a kérdés, hogy „a jó zene vajon hangos-e?”; velünk együtt igyekeztek megoldani e rejtélyt.
Miközben tovább zajlottak a zenekari próbák, Osváth Gábor még egy picit tovább szűkítette a hézagot elméleti és gyakorlati tudásunk között, felzárkóztató foglalkozásán, majd a vacsorát követően a Z!ENEMI brutális muzsikáját élvezhették a bátrabb fülűek (és a hallásvédelmi eszközöket viselők) a központi rendezvénysátorban. Másodikként a Gypo Circus – immár a Táborban sokadszor, közkedvelt visszatérő vendégként – a féktelen jókedvet és buli-hangulatot hozták el a büfébe, valahol a Manu Chao – Emir Kusturica tengelyen egyensúlyozva, majd a Fatal Error együttes szántotta fel a nagyszínpadot energikus, modern rock-zenéjével, egy alkalommal a közönséget is a színpadra invitálva, ahányan csak elfértek. Az estét, mint rendesen, most is közös örömzenélés zárta a büfében épp úgy, mint a különböző törzsasztaloknál szerte a Táborban, majd nyugovóra tértünk, egy izgalmas, felemelő másnap ígéretével.
Tisztelettel:
Illés Norbert
2019. július 28. 14:00