MOHIKÁN: Erős év végi hajrá
Készítettem már rádióinterjút a mohikánosokkal, most év végén egy lemezbemutató koncert kapcsán dolgoztunk együtt. Gondoltam, ha már több aktualitás is van körülöttük, járjunk utána részletesebben is a dolgoknak. Nagy Tibor István énekessel készült az anyag, pont a karácsonyi új dal megjelenése előtt.
Mesélj nekünk a zenekar megalakulásáról, a tagok zenei előéletéről!
A zenekar megalakulásának gondolata 2013-ban vetődött fel, miután Bódi László Cipő halála megrázta a magyar zenei közéletet. Nem titok, hogy az akkori csapatunk szinte minden tagja így vagy úgy kötődött a Republic zenekarhoz. Ezek esetenként baráti és szakmai kapcsolatok voltak. Valami hasonló vonalon kezdtünk el gondolkodni.
2014-ben volt egy tétova kísérlet a zenekar megalakulására, de akkor sajnos nem a megfelelő embereket hozta össze a sors. Abból a gárdából maradt velünk Földes Máté billentyűs és Dobrai Attila basszusgitáros. Én akkor már a miskolci Timár Krisztián barátommal hozzáláttam az első dalok hangszereléséhez. Az első nótánk úgy került egy videomegosztó portálon nyilvánosságra (Mezítláb), hogy a csapat nem minden tagja ismerte még egymást személyesen. A létszám akkor vált teljessé, amikor Tóth Zoltán, a Republic kiváló és a zenekarból morális okokból kiváló gitáros dalszerzője ajánlotta Sivák Zsolt gitárost, aki hozta magával Nagy Gergőt is, aki egy remek dobos.
Időközben két tagcserére, illetve egy tagcserére és egy búcsúra került sor. Timár Krisztián barátunk egészen más műfaj elkötelezettje, hozzá inkább a country, a rockabilly stílusok állnak közel, de a mai napig zenekarunk tagjának tekintjük. Egészen más okokból, de barátsággal búcsúztunk Dobrai Attilától, akit Bucsi László váltott a basszusgitár mögött. Mivel mindenkinek van civil foglalkozása, így néha megszorulunk szabadidő tekintetében és ez általában a basszus terén történik, Laci hivatásából kifolyólag. Ilyenkor siet segítségünkre Paróczai Attila „Tacsi”, akit a Miniből ismerhet a nagyérdemű, de feltűnt a Besenyő Blues Bandben is és segítette már ki a Piramis zenekart is. Igazi őrült a színpadon, egy energiabomba!
Az első koncert mikor volt, illetve eddig hol, milyen rendezvényeken sikerült fellépnetek?
Az első fellépésünk Mohikán néven, Cipő születésnapján, 2014-ben volt – már a halála után. Földes Mátéval játszottunk a PeCsa Café színpadán, akkor még csak ketten, majd egy évvel később már a teljes zenekar koncertezett ugyanitt. Jellemző, hogy az első időszakban szinte azonnal nagy színpadokon találtuk magunkat - Szerencsi Csokoládé Fesztivál, Gönci Pálinka Fesztivál, Triatlon Nagyhét, Szikszó Fesztivál, Halászléfőző Fesztivál, Miskolci Szilveszteri Forgatag stb. A klubokat, illetve a kisebb helyeket később próbáltuk beiktatni a koncertnaptárunkba - József Attila Művelődési Ház, Jókai Klub, Miskolc Ifiház. Mindegyiknek megvan a maga varázsa, de egyelőre nekünk az a legfontosabb, hogy minél többet játsszunk. Felemelő érzés, ha ismerik és énekelik a dalainkat.
Az első dalok születése, első lemez készítése, megjelenése milyen ütemben zajlott?
Mire a zenekar teljesen összeállt, az első lemez anyagának dalai igazából már készen voltak. Már csak fel kellett őket öltöztetni, meg kellett őket hangszerelni. Ez a munka elsősorban Sivák Zsolt és Földes Máté feladata lett. Elsőre sikerült megnyernünk a Grund Records kiadót, akik gondozták az első kiadványunkat, aminek a címe: „Hova száll a pipából a füst?”, majd vállalták a második korong, az „Indiánugrás” megjelentetését is – idén novemberben. Mivel mindenképpen az a volt a cél, hogy a Bódi László és Tóth Zoltán által képviselt zenei világot és szellemiséget, gondolatiságot élvezhető és értékes formában, saját dalokkal továbbvigyük, sokan hasonlítanak minket a Republichoz, sőt, utódzenekarnak is neveznek! A nevünk is egyfajta tisztelgés, hiszen a 2004-es Mohikán című lemezről kölcsönöztük, bár ez a kifejezés máshol is megjelenik a Republicnál, de mi szeretnénk egyszerűen csak a Mohikán zenekar lenni és egyre határozottabban megtalálni saját mivoltunkat.
Mivel a lemezeknél kevés pénzből dolgoztunk, amit tudtunk, otthoni eszközökkel, házi stúdióban vettük fel. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy színvonalas és vállalható produkció született. Ez köszönhető Siklós György hangmérnöknek, aki egy újabb párhuzam köztünk és a Republic között, hiszen hosszú éveken át dolgoztak együtt. Az első lemez érdekessége, hogy három olyan dal is szerepel rajta - még 1998-ból-, amit Bódi László hallott és pozitívan véleményezett. Emlékszem, bíztatott, hogy alapítsak egy zenekart!
A zenei irányvonal az elmondottakból sejthető, kik dolgoznak a zenén és a szövegeken?
A zenekarban jelenleg én írom a szövegeket és a dalok nagy részét, de egyre több dallammal áll elő Földes Máté és Sivák Zsolti is. Máté rendszerint feladja nekem a leckét, mivel olyan zongoradallamokkal áll elő, amikhez csak tisztelettel lehet hozzányúlni, illetve az én megítélésem szerint más, komolyabb nyelvhasználatot követel meg, így igen nagy fejtörést okoz a szöveg megszülése. Ugyanakkor ez egy izgalmas játék is számomra. Zsolti viszont remek színpadi dalokat ír, amibe belefér a lazább, „pofátlanabb” fogalmazás is. Például ő írta a „Végig az úton” című dalt, ami az egyik kedvencem. Mindenképpen szórakoztató, élvezhető, olykor táncolható zenéről beszélünk, persze vannak keményebb, szemtelenebb dallamok is. A dalok közös jellemzője a szövegcentrikusság. Az biztos, hogy igyekszünk elkerülni az elcsépelt mondatokat, miközben úgy alakulnak a szövegek, hogy mindenki megtalálja benne azt, amit magára tud vonatkoztatni. Mindenki értse úgy, ahogy akarja, egyfajta alkotói játékteret hagyunk a hallgatónak is. Az az egy biztos, hogy ha közhelyeket, elkoptatott frázisokat kezdek el írni, akkor abbahagyom...
A most megjelent lemezt összevetetted már az előzővel magadban? Miben más, mint az első?
Az „Indiánugrás” egy nehéz szülés volt. Sokkal hamarabb szerettük volna megjelentetni, ám bizonyos körülmények, technikai akadályok ezt nem tették lehetővé, de így több időnk volt bíbelődni vele, ami a visszajelzések alapján megérte. Talán abban különbözik az első lemeztől, hogy itt már pontosan tudtuk, mit és hogyan akarunk csinálni. A zenekaron belül közös vélemény, hogy nagyon erős dalok vannak a lemezen, amelyek közül több is slágergyanús. Sokkal kiforrottabb a hangzásvilág, hiszen Krisztián kilépése után Máté olykor zongorázik, olykor pedig gitárt is ragad. Sokkal lendületesebb, letisztultabb, kevésbé tömény lett a hangzás.
Elsőszámú slágernek az „Angyalod vagyok” című dalt tekintjük. A dallam egy régebbi szerzemény a 2000-es évek közepéről. Szöveget akkor kapott, amikor megismerkedtem a Legyél Te is Angyalka Alapítvánnyal, akik közszereplők, ismert emberek segítségével halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeken segítenek. Nekik dedikáltuk ezt a dalt. Az Indiánugrás mindenképpen egy nagyon jól összeállított lemez, ami a lazább beat dallamoktól egészen a keményebb, rockosabb, illetve lágyabb dallamokig öleli fel a zenei palettánkat. A lemez érdekessége, hogy Máté is elénekli rajta egy saját szerzeményét.
Te már Pesten élsz, és a tagok is jobbra-balra az országban, miért Miskolcot választottátok a lemezbemutató koncerthez?
A csapat nagy része kötődik Miskolchoz és a régióhoz. Zsolti, aki most Göncön él az egyetemen tanult, Gergő a dobosunk is élt és dolgozott Miskolcon, jómagam pedig húsz éven át voltam a város lakója, a szüleim a mai napig Miskolcon élnek, így egyértelműen Miskolcra esett a választás. Ugyanakkor azt vettük észre, hogy vidéken könnyebb mozgósítani az embereket egy-egy rendezvényre, hát még az „Acélvárosban”! Így esett a választásunk a kapuit hamarosan bezáró legendás IFI házra, ahol talán mi játszottunk utoljára élőben – november végén. Mindannyian azt gondoljuk, hogy az egyik legjobban sikerült bulink volt ez. Sok régi barát jött el és voltak új arcok is. Énekelték a dalokat és ennél több nem kell. Majdhogynem eljátszottuk mindkét lemez anyagát és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Voltak, akik az ország másik végéről érkezte, de volt olyan koncertünk Vonyarcvashegyen, ahová csak miattunk Valenciából utaztak haza. Úgy gondolom, méltó módon tudtuk bemutatni a lemezünket Miskolcon.
Karácsonyra is kijöttetek egy új dallal…
Máté és Zsolti ötlete volt, hogy az ünnepekre jöjjünk ki egy dallal. Máté szerezte a dallamot. A helyzetet nehezítette, hogy amikor a szöveget írtam, éppen kórházban voltam. Nem akartam semmi konkrét karácsonyi dolgot megfogalmazni, inkább az ünnepre utaló érzéseket, metaforákat próbáltam használni, amiből végül egy kellemes kis dal született. Ezzel akarunk mi karácsonykor kedveskedni a minket kedvelőknek, de azt hiszem, ez a szerzemény még a karácsonytól elvonatkoztatva is megállja a helyét. A címe: Meséld újra el.
Tervek?
Már készülgetnek a harmadik lemez dalai, azok vázai, de a legfontosabb, hogy 2018-ban minél több helyen színpadra állhassunk. Egy kicsit nehezíti a dolgunkat, hogy az a management, akikkel kizárólagos szerződésünk volt, kihátrált a dologból, így most a management felépítése a legfőbb dolgunk. Felvesszük a kapcsolatot az ország valamennyi rendezvényszervező és közvetítő cégével, illetve a zenekari tagok is gőzerővel keresik a fellépési lehetőséget, minden megkeresést szívesen fogadunk! Ez egy kis piac. Bár egyre többször hívnak minket vidéki rádiókba, televíziókba, nagyon nehéz betörni, ha nem kap fel az országos média, de meggyőződésünk, hogy a Mohikánnak helye van a magyar könnyűzenei életben és lesz is!
PAYA
2017. december 25. 09:05