Mi lesz veled rockzene? – 21/1. rész
Sorozatunkban régóta eszkalálódott problémát vetünk fel: hol tart ma a rockzene Magyarországon? A hetvenes-nyolcvanas években virágkorát élő műfaj napjainkra kikerült a fősodorból, ám jelenlegi mélyrepülése – nemzetközi példákat alapul véve – ekkora mértékben mégsem indokolt. Benkó Attila a budakalászi Kós Károly Művelődési Ház igazgatója – aki sokat tett és tesz a műfajért – is hasonló véleményen van, igyekezett visszalopni a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának zenei kultúráját. Intézményében a rock szinte teljes palettája mellett – az értékek figyelembe vételével – olyan programok kapnak helyet, amelyek a szó legnemesebb értelmében vett közművelődést szolgálják. Megfogalmazása szerint a kultúra életben tartása nem feltétlenül anyagi kérdés.
Mikor kerültél a művelődési ház élére?
2010-ben még Általános Művelődési Központként működött az intézmény, amikor az akkori igazgató révén a kultúrház külsős munkatársa lettem. Határozott idejű szerződésemet előbb meghosszabbították, majd egy jól sikerült önkormányzati rendezvénynek köszönhetően főállású munkát ajánlottak a hivatal kulturális osztályán. Elvállaltam. Miután a kultúrházat az önkormányzat tartja fenn, a kapcsolat megmaradt. Két év után egy sikeres pályázat útján hét induló közül engem választottak meg a kulturális intézmény igazgatójának. Az első ötéves megbízatást meghosszabbították, így elkezdhettem a második ciklust is.
A Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár jellegében, látványban, funkciójában mindenképp különleges építmény. Mit tudhatunk róla?
A ház alapja valamikor a Lenfonó gyár kultúrterme volt, e köré épült fel a mai művelődési ház, amelyet Turi Attila, Makovecz Imre tanítványa, Ybl Miklós-díjas építész tervezett. Mindez érződik az épület jellegén, stílusán. Nagyon szép komplexum, nagyon szép terekkel és energiákkal – egyszóval méltó kulturális helyszín.
Könyvtár. Olvasnak még az emberek?
Igen, olvasnak. Az önkormányzatnak köszönhetően az éves keretből rendelkezésre áll egy összeg, amelyet könyvek vásárlására tudunk fordítani. Tudok olyan könyvtárakról, ahol forráshiány miatt öt-hat éve képtelenek voltak újítani. Miután nálunk nem így van, lépést tarthatunk a gyermekirodalommal, a fiatalokat érdeklő kötetetekkel, s ennek következtében folyamatosan nő a beiratkozók száma. Csak idén nyáron százhúsz beiratkozóval büszkélkedhettünk, sőt a környező városokból is hozzánk járnak olvasni, kölcsönözni. Ennek következtében a könyvtárhelyiséget kinőttük. Emellett külön, például gyerekeknek szóló könyvtárprogramokkal készülünk, de író-olvasó találkozókat is rendezünk.
Aki ma a kultúra területén tevékenykedik, azt gondolom, nyugodt szívvel kijelenthető róla, küldetést végez. Milyen elképzeléssel, koncepcióval vágtál neki a feladatnak?
Határozott elképzeléseim voltak, amelyek az igazgatói pályázatom részeiként is megjelentek. Az átfogó, öt évre szóló tervezet rövid-, közép-, ill. hosszú távú közművelődési célokat tartalmazott, amelyben a szakmai mellett filozófiai megoldások is helyet kaptak. Kiterjedt a humán erőforrásra, az épített tárgyi környezetre, és a reklám-marketingre is. Miután az intézmény meglehetős létszámhiánnyal küszködött, nulla közeli állapotról indulva kellett építkeznünk. Elsőként egy olyan ütőképes csapatot kellett felépíteni, amely elfogadja az elképzeléseimet, filozófiámat, habitusomat annak érdekében, hogy egy megfelelő közösségi teret tudjunk kialakítani. Az ötödik év végére értünk el odáig, hogy a normál látogatószám mellett számos és szerteágazó, változatos programot kínálunk, s ezért kedvelnek bennünket. S, ami fontos: nem csupán a kistérségben, de a pesti oldalról, sőt vidékről is kíváncsiak a rendezvényeinkre. Jelenleg ott tartunk, hogy az alapozás után a házat félig felépítettük, s haladunk felfelé, a szebb részek felé.
Kultúrház igazgatóként „kötelező” számodra – a rétegigények figyelembevételével – a színes, változatos programok kínálata. Ezen belül milyen a zenéhez való viszonyod?
Nagyon szoros a kapcsolatom a zenével, hiszen szüleim odafigyeltek arra, hogy gyerekként a koromnak megfelelő, értékes, minőségi muzsikát hallgassak. Édesanyám óvónőként dolgozott, így mondhatom, szinte az anyatejjel szívtam magamba a gyermekdalokat. Később zenetanulással is próbálkoztam, de a rendszeres sportolás mellett ez meddő kísérletnek bizonyult. Aztán, mint minden fiatalt, elért a rockzene. A műfaj eléggé széles skálán mozgott nálam, a klasszikus rocktól a keményig, sőt még azon túl is – a nyolcvanas évek alternatívjáig – minden belefért. Rengeteg magyar zenét hallgattam, de természetesen külföldieket is. Tanulás, olvasás, vagy egyéb tevékenység közben mintegy pihentetőként, vagy háttérként mindig szólt valamilyen zene. Rendszeres koncertlátogatóként a nagyobb rendezvényekre éppúgy eljutottam, mint a kisebb klubokba. Társaságunk törzshelyének számított a kultikus Fekete Lyuk. Ez idő tájt töltődött fel a lemezgyűjteményem is, alig vártuk kedvenceink új, aktuális anyagának megjelenését. Nem véletlen a többes szám, hiszen a lemezhallgatás csoportosan, társasági körben történt, miközben megvitattuk a hallottakat. Korábban színházban is dolgoztam, ahol a nép-, illetve komolyzenével is kapcsolatba kerültem. Ilyen módon kinyílt előttem a világ, majd megfogalmazódott bennem, hogy csupán kétféle muzsika létezik: jó és rossz. Ami természetesen azt jelenti, hogy ebben a megközelítésben többféle műfajnak is – a heavy metáltól az operettig – megvan helye.
Az általad elmondottak, gondolom, segítségedre lehetnek a programszervezésnél. Ezen túlmenően milyen szempontok dominálnak?
Mint előző kérdésedben említetted, nagyon széles választék szükséges, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző programot. De a legfontosabb szempont a minőség. A másik nagyon fontos, hogy a programok összeállításánál a zene mintegy tartóoszlopként szerepel. Mára eljutottunk odáig, hogy a különböző irányzatokat tematizáltuk. Örömzene néven létrehoztunk egy komolyzenei ciklust, a nép-, etno-, vagy világzenei rendezvényszéria pedig Folk-kocsma néven fut. Saját néptánccsoporttal rendelkezünk, de van szerb hagyományőrző együttesünk is. A Hangfogó-sorozatban az alternatív-, vagy etnoirányzatok jelennek meg, és amire nagyon büszke vagyok, az ötödik éve jól működő Rockház: mint nevéből is kiolvasható, kifejezetten a rockzenét preferálja. Itt meglehetősen széles skálán mutatunk be mindent, ami a dzsessz rocktól kezdve az alternatív muzsikán keresztül a punkig minőségileg belefér. A különböző programok kiválasztásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a látogatók, a közönség igényét, ugyanakkor – a régi népművelők hagyományait követve – fontos feladat számunkra a közízlés formálása. E két szempont közötti egyensúly, vagyis a közönségsiker mellett az értékelvűség fenntartása jelenti a sikeres működés zálogát. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy a zenei produkciók élőben szólaljanak meg. Nagyon nem vagyok kibékülve a mostani televíziós tehetségkutatókkal, mert egyfajta „gyárként” működnek. Futószalagon „gyártanak” le „sztárokat”, akiket üzleti alapon pörgetnek, miközben egyáltalán nem biztos, hogy akkora értéket képviselnek, mint amekkora publicitást kapnak. Ilyen módon, az említett kritériumok alapján, a minőség és az értékközvetítés talaján állva alaposan megszűrjük a művelődési ház programjába jelentkezőket.
A mai világban az üzleti szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Mennyire lehet megtölteni a termet kizárólag minőségi, és mint élőzene, általában nem olcsó produkciókkal?
Ezek a programok általában sikeresek. Nekünk, mint művelődési, vagy inkább közösségi háznak mások a céljaink, mint egy üzleti alapon működő rendezvény-, vagy koncertszervező cégnek. Mi kultúraközvetítéssel is foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy a programszervezésnél nem feltétlenül az anyagi oldalát, sokkal inkább a közművelődési hatást kell figyelembe vennünk. A tematizált zenei programoknál az építkezés során kialakult egy törzsközönség, amelyre számíthatunk. Csinálhatnánk persze kasszasikeres koncerteket, ám közel sem biztos, hogy a mi klubszerű, családias jellegű koncepciónkat figyelembe véve jó szájízzel tennénk.
Jut minderre forrás? Miként lehetséges a költségvetési keret megtartása?
Mint említettem, a helyi önkormányzat alá tartozunk, ők a fenntartóink. Van egy éves költségvetésünk, amely a zenei sorozatok pénzügyi forrását jelenti, mindez a lehetséges pályázatokkal kiegészítve. Itt kiemelném a Cseh Tamás Programot, amely a Rockháznál és a Hangfogónál nyújt hathatós segítséget, az Örömzenét pedig az NKA támogatja – természetesen pályázat útján. Abban az esetben, ha található valamilyen közös pont, kistérségi szinten támogatói cégek is akadnak. Ezen túlmenően számos barter jellegű segítőnk van, elsősorban reklámterületen.
(folytatjuk)
Hegedűs István
2017. november 26. 10:02