MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

MATS LEVÉN - SKYBLOOD

A tavalyi év egyik legizgalmasabb rocklemezét Mats Levén svéd énekes készítette el Skyblood álnév alatt. A nemzetközi rockszíntér kultikus veteránjának számító vokalista harminc, mások szolgálatában eltöltött esztendő után látta elérkezettnek az időt arra, hogy szólóalbumot készítsen, az eredmény pedig egy minden szempontból formabontónak minősülő alkotás lett: a Skyblood egyszerre szerteágazó és koherens dalaiban Mats rendkívüli érzékkel szabta saját fazonjára az őt ért hatásokat, lemezén a metal erőteljessége olvad egybe a filmzenék hangulatával, szimfónikus hangszerelésekkel és keleti dallamvilágot feszegető világzenei áthallásokkal. A hallatlanul izgalmas dalcsokor kapcsán egy villáminterjú keretében kérdeztem a csodálatos hangszálak tulajdonosát.

Mint megannyi pályatársa az 1980-as évek végén, Mats Levén is a dallamos rockzene világában kezdte az érvényesülést, a göteborgi illetőségű Swedish Erotica azonos című bemutatkozó albumán nyújtott teljesítményével hívta fel magára a világ rockrajongóinak figyelmét. 1991-ben beszállt a komoly renoméval bíró Treat zenekarba, mellyel két lemezt készített, igaz, a második csak egy befejezetlen felvételeket tartalmazó demógyűjtemény volt. Ezután úgy tűnt, hogy egyesíti erőit a Poison gitárosával, C.C. DeVille-lel, a projekt azonban kútba esett, így az énekes a Candlemass-főnök Leif Edling vezette Abstrakt Algebra soraiban találta magát. 1995-ös első és egyetlen hivatalos anyaguk máig kult státusznak örvend a doom zenék kedvelőinek körében. Mats hangi adottságainak híre az Abstrakt Algebrán keresztül egészen Yngwie Malmsteenig jutott, a svéd gitárhős pedig azon nyomban leigazolta utolsó nagykiadós (és utolsó igazán jó) albumához, az 1998-ban megjelent Facing The Animalhoz. Az Yngwie-vel való közös munka igazi ugródeszkának bizonyult az énekes számára, ettől kezdve vált az európai metal-színtér egyik legkeresettebb hangjává. Még ugyanabban az évben készített egy szakmai berkekben nagyra értékelt, ugyanakkor nehezen kategorizálható lemezt a Southpaw projekt tagjaként, melyben a Europe-basszusgitáros és névrokon John Levén és a Talisman/Arch Enemy/Opeth-gitáros Fredrik Akesson voltak a társai. A 2000-es évek elejétől megszámlálhatatlan zenekarban és stúdiós session keretében fejtette ki áldásos tevékenységét, a teljesség igénye nélkül néhány név: Dogface, Sabbtail, At Vance, Amaseffer, Fatal Force, Ludor, Everdome, Hollow Haze. Mindazonáltal akadtak állandó és prioritást élvező elfoglaltságai is, így a Candlemass és az Abstrakt Algebra természetes következményének tekintett doom-szupercsapat, a Leif Edling és Fredrik Akesson neveivel is fémjelzett Krux, illetve a Therion soraiban betöltött tagsága. Mindezek mellett dolgozott olyan gitárosokkal, mint Gus G és Marty Friedman, de 2016-ban énekelt a Trans-Siberian Orchestra 30 állomásos észak-amerikai arénaturnéján, 2015-től 2018-ig pedig a Candlemass frontján állt.

A zeneiparban töltött kerek három évtizedét a Skyblood albumával ünneplő aranytorkú énekestől először azt kérdeztem, hogy könnyed dallamos rock- és éjfekete metal-közegekben egyaránt otthonosan mozgó zenei kaméleonként hogyan is tekint önmagára?

Mats Levén: Ez egy nehéz kérdés! (nevet) Talán akkor járnék legközelebb a megfejtéshez, ha azt mondanám, hogy meg kell hallgatni a Skyblood albumot! Amit ott találni, az alapján képet lehet alkotni arról, hogy ki is vagyok. Ha a múltbéli dolgaimat nézzük, akkor azt mondanám, hogy nagyon elégedett vagyok a Krux lemezeivel és a Therion Gothic Kabbalah albumával, ezek is jól reprezentálják a stílusomat.

Hogyan lehet, hogy ennyire különböző műfajokban sikerrel tudsz tevékenykedni?

Mats: Szerintem ez az egész arról szól, hogy nem szabad félni az új dolgok kipróbálásától, illetve nem kell görcsölni, jobb könnyedén venni a kihívásokat. Nekem sokat segített az is, hogy rengeteg feldolgozást énekeltem életemben. Az ember azzal is szélesíti a látókörét és sokoldalúbbá válik az által, ha mások bőrébe bújik. Egyébként ha tehetném, még több stílusban kipróbálnám magam, de vagy idő, vagy lehetőség nincs ezekre…

Ének szempontjából mást kíván meg egy melodikus rocklemez feléneklése, mint egy súlyosabb, sötétebb produkció?

Mats: Mindenképpen. Az a fajta zene, amit a Kruxban játszottunk, sokkal könnyebb énektechnikailag. Ott tényleg csak azzal kellett foglalkoznom, hogy a szívemből szóljak. A dallamos rock viszont más tészta…

Skyblood néven november végén jelentetted meg első önálló albumodat, ami egy roppant bátor és szerteágazó dalgyűjtemény. Össze tudnád röviden foglalni, hogy miről is szól a Skyblood?

Mats: Nos, a szabály az volt az anyagot illetően, hogy nincsenek szabályok. Az érzéseimre hagyatkoztam, olyan zenét írtam olyan formában, ami ösztönösen jött belőlem, közben pedig reménykedtem, hogy lesznek olyan emberek, akikből hasonló reakciókat vált majd ki, mint belőlem. Azt akartam csinálni, amit igazán szeretek, ugyanakkor valami mást, újat, nem éppen konvencionálisat próbáltam létrehozni. Sok minden elegyedik a Skyblood zenéjében, David Bowie munkásságának hatása éppúgy megtalálható benne, mint Dalbellóé, a Strapping Young Ladé és a Kruxé, de a filmzene, az opera és a komolyzene világa is képviselteti magát bizonyos szinten. Utóbbi szeretetét apámtól örököltem.

Mennyire lehetett látni a dalszerzés kezdetekor, hogy mi fog kisülni ebből a projektből? Egyből tudtad, hogy hová akarsz eljutni vele vagy lépésről-lépésre kristályosodott ki az irányvonal?

Mats: Még most sem látom a képet egészben, talán pár év múlva, ha visszatekintek! Az elmúlt öt év alatt, amíg folyt az album készítésének procedúrája, többé-kevésbé tudatában voltam annak, hogy milyen hangzásokat szeretnék viszonthallani a dalokban. Ezt igazolja az is, hogy a szerzemények korai demói zeneileg nem nagyon térnek el a befejezett és végül lemezre került verzióktól.

A Skyblood egy vérbeli szólóalbum abban az értelemben, hogy elejétől a végéig a saját műved…

Mats: Így igaz. Az összes zenét és szöveget én írtam, számos hangszeren játszottam és a nagyzenekari hangszereléseket is magam végeztem. Másként áll az ember a feladathoz, ha a saját dolgát csinálhatja.

A szövegírás terén mi inspirál?

Mats: Ez mindig attól függ, hogy az adott időszakban milyen típusú ingerek érnek. Ezúttal rengeteg harag ihlette a soraimat. A düh, az önérzet, az empátia és a büszkeség egyaránt áthatják a mondanivalókat.

Kiváló gitárszólókat hallani a One Eye For An Ey, az Out Of Hollow és a Le Venimeux című dalokban. Kik követték el ezeket?

Mats: Az egyik Kristian Niemann volt, aki a Sorcererben játszik, de a Therionból is ismerhető, a másik pedig az Avatariumból Marcus Jidell. Ők ketten feleltek a szólókért és rendesen ki is hozták belőlük, amit kellett. Félelmetesen jó gitárosok!

Fantasztikusak az énektémáid a teljes anyagon! Hogyan tartod karban a hangod? Van bemelegítő rutinod, amihez napi rendszerességgel igazodsz?

Mats: Napi rutinról nálam szó sincs… Nyilván az a legkényelmesebb, ha otthon dolgozhatok a házi stúdiómban, mert így csak olyankor énekelek, ha tudom, hogy jó formában vagyok. Szintén nagy előny, ha a saját magam által írt témákat énekelhetem, hiszen ezeket mindig úgy szabom meg, hogy a legjobban idomuljanak a hangi adottságaimhoz.

Van kedvenc mikrofontípusod?

Mats: Éveken keresztül egy Audio-Technica AT4033-as mikrofon volt a favoritom, egy alapvető, egyszerű eszköz. Mostanában viszont bármi jöhet, lévén az editálást is magam végzem, ez nagy szabadságot ad minden téren.

Sok nagy rockénekesnek kopott meg a hangja az idő előrehaladtával. Mit gondolsz, mi lehet a titok a hangszálak kondíciójának megőrzését illetően?

Mats: Mindenekelőtt az elegendő alvás, ami kulcsfontosságú, de az sem árt, ha jó monitorjai vannak az énekesnek! (nevet) Természetesen az öregedés magával hozza, hogy egyre nehezebb szinten tartani az énekhangot, ugyanakkor tényleg sokat lehet tenni az adottságok megtartásáért azzal, ha az énekes odafigyel magára minden szinten. Persze aki rengeteget koncertezett a karrierje alatt, annak sokkal nehezebb, hiszen az évtizedeken át tartó folyamatos igénybevétel azért rendesen nyomot hagy a hangszálakon...

Mire vagy a legbüszkébb a lemezen?

Mats: Nem is tudom… talán a Le Venimeux című szerzeményre, ami egy nagy lélegzetvételű, epikus darab a maga 10 percével.  Élveztem minden pillanatát, amíg összeállt.

Egyszeri nekifutás volt a Skyblood vagy esetleg tervezed a folytatását?

Mats: Olyannyira tervezem folytatni a Skyblood sztoriját, hogy előreláthatólag februárban el is kezdem a dalszerzést és a demózást a következő lemezhez!

Számtalan híres pop- és rockzenész tűnt fel Svédországban az elmúlt 50 évben. Tulajdonképpen Svédország sokkal több sztárt adott a világnak, mint bármelyik nem angol anyanyelvű nemzet. Mit gondolsz, miért van ez? Jobbak a svéd gyerekek lehetőségei a zeneoktatást tekintve vagy egyszerűen tehetségesebbek vagytok ti svédek?

Mats: Gyerekként saját magam is azt tapasztaltam meg, hogy mennyire nagyszerű a svéd zeneoktatási rendszer, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek azok számára, akik tanulni akarnak. Az is nagyon lényeges, hogy Svédországban roppant komoly hagyományai vannak a folkzenének, ami megfelelő útmutatást ad minden generációnak. Aztán ott van a televízió, amiben a filmek mindig eredeti nyelven mentek és mennek ma is. Nálunk nincs szinkron sem a tévében, sem a moziban, ezáltal pedig az angol a második anyanyelvünkké vált. Az iskolákban már egészen kicsi korban kezdik gyakorolni a gyerekek, ami óriási előnyt jelent az itt élő embereknek!

https://matsleven.com/
https://www.facebook.com/MatsLeven/

Szöveg: Danev György


2020. január 9. 05:25

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA