MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Kulisszatitkok a Budapest Music Expo-ról

Évek óta látogatója vagyok ennek a rendezvénynek, amely mára még a külföldi kiállítók és nemzetközi gyártók képviselői szerint is világszínvonalú eseménnyé nőtt. Az expó Facebook oldalának tavalyi felmérése szerint a közönség nagy része is elégedett, mivel az értékelésben elérhető 5 pontos maximumból, 4,8 pontot teljesített. Ezzel együtt meg-meg jelennek olyan kritikák és jogosnak tűnő felvetések is, amelyek engem is kíváncsivá tettek, s gondoltam utánajárok ezek valóságalapjának. A legavatottabb embert kerestem, így jött létre ez a beszélgetés Andrásik Removal, az esemény szervezőjével, a Hangszeresek Országos Szövetsége főtitkárával.

13 éves lesz idén a Hangfoglalás, vagy Budapest Music Expo. Tényleg, mi a helyzet ezzel a névvel? Oly sokan szerettük az első rendezvény nevét és gyakran látom és hallom is, hogy felróják nektek a változtatást... Miért váltottatok?

Az a helyzet, hogy a rendezvényünk hosszú és hivatalos neve a mai napig Hangfoglalás – Budapest Music Expo. Az első nevünket mi is nagyon szeretjük, s ha megnézed a www.budapestmusicexpo.hu oldalt, láthatod a nyitólapon, hogy a logónkban továbbra is benne van előtagként a Hangfoglalás. Ugyanakkor néhány éve megjelentek nemzetközi cégek a kiállítóink között, s ezzel együtt a látogatók között is növekedett a külföldiek aránya. A Hangfoglalás egy igazán zseniális szójáték, melyet még az első szervező csapat egyik tagja, Náray Marci talált ki és rögtön mindannyian éreztük, hogy ez nagyon az, amit szeretnénk. Sajnos azonban semmilyen idegen nyelvre nem fordítható le hosszas magyarázkodás nélkül, így szükségünk volt egy olyan – a világon bárhol – könnyen beazonosítható névre, amely félreérthetetlenül jelzi bármely nyelvterületről érkezőnek, hogy hol van, és mire számíthat. A Budapest Music Expo – bár egyáltalán nem szellemes név – ezen kívánalmaknak tökéletesen megfelel. Én arra buzdítok mindenkit, hogy nyugodtan használja azt az elnevezést, amellyel könnyebben tud azonosulni.

A következő téma sokkal kényesebb és sokkal többször is kerül elő. A kiállított hangszerek bármilyen gazdagnak tűnő választéka is jelenik meg első látásra a kiállításon, sokan hiányolnak bizonyos márkákat és kiállítókat, s gyakran róják fel, hogy például nincsenek balkezes hangszerek, vagy, hogy egy ausztriai hangszerüzletben bővebb kínálattal lehet találkozni…

Kezdjük talán a végén! Magam is jártam már nem egy osztrák hangszerüzletben, de 15.000 m2-es üzletet még nem láttam ott sem. Természetesen az egészen biztos, hogy egy-egy gitár, dob, billentyűs, vagy egyéb területre szakosodott külföldi üzletben szélesebb lesz az adott témakörben található teljes választék, mivel a kiskereskedők alapvetően a márkafüggetlenségben érdekeltek, s ezért igyekeznek minden olyan márkát tartani, amelyet vélhetően el tudnak majd adni. Ez egyébként nincs másképp a hazai hangszerüzletekben sem. A kiállításon viszont csak forgalmazók és gyártók vesznek részt, akik csak az általuk forgalmazott, vagy gyártott termékeket tudják kiállítani.

Ide tartozik a kérdés első fele is. Nagyon fontos megérteni a rendezvénnyel kapcsolatban, hogy minden jelenlévő kiállító önként vesz részt, mert mondjuk fontosnak tarja a piacépítés ezen formáját. Mi – a szervezők – senkit nem kényszeríthetünk, hogy ezt fontosnak ítélje, vagy gazdaságilag megtérülő befektetésnek tekintse. Így, évről évre, az is előfordulhat, hogy olyan márkáknak sem állandó a jelenlétük, amelyeknek egyébként van hazai forgalmazója. Mára sajnos rengeteg olyan márka is létezik, amelyeknek nincs – s vélhetően gazdasági és keresleti okokból nem is lesz – hazai forgalmazója, s ezért nem jelenik meg a kiállításon.

Ennek az az oka, hogy túl kis piac vagyunk, s ehhez hozzávehetjük azt a tényt is, hogy a magyar lakosság vásárlóereje – a zenei szegmensben (is) – meg sem közelíti, mondjuk Ausztria és az ott élők fizetőképességét és keresleti igényeit. További súlyosbító körülmény, hogy hazánk jelenleg alulról második abban az európai rangsorban, amely azt veszi számba, hogy hányan játszanak egy adott országban hangszereken. Biztos mindenki hallotta már azt a szófordulatot, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot. Vagyis, ha a kereslet pl. csak bizonyos árkategóriájú, vagy egyéb, jól meghatározható tulajdonságú szegmensre korlátozódik, akkor a kínálat is ehhez fog igazodni. Ez a magyarázat a kérdés közepére (balkezes hangszerek) is. Az ilyen, nem ideális gazdasági környezetben óhatatlanul és törvényszerűen szűkülni fog a piac, hiszen ha a kereslet konstans módon gyengül, akkor mitől erősödne a kínálat?! S ide kívánkozik még egy gondolat a kiállítás méreteiről is. Az eddigi években sikerült tartanunk egy állandónak nevezhető kiállítói létszám mellett a kiállítás méretét, de az életben semmi nem állandó és ez különösen igaz a növekedésre. Vannak, és ezután is lesznek erősebb és gyengébb időszakok, amelyek befolyásolják a kiállítói kedvet, s akár a látogatói kedvet is. Ezzel a gondolattal – ha tetszik, ha nem – meg kell barátkoznunk, mert bármennyire is szeretnénk, nem létezik állandó növekedés.

Ezzel együtt, s talán éppen ezért, egyedülállóan fontos a Hangfoglalás eredeti – és a kezdetektől aktuális – üzenete, amely arra próbálja ráirányítani immár 13 éve a figyelmet, ami a legnagyobb probléma... Tehát, hogy KEVESEN JÁTSZANAK HANGSZEREKEN, s ennek az egyik, s talán legjelentősebb oka az, hogy KÖNNYŰZENE OKTATÁS, mint intézményes forma, nem is létezik hazánkban. S azon túl, hogy erre elsőként mutattunk rá, s tesszük ezt mind a mai napig, évről-évre különböző megoldási javaslatokkal is előállunk ennek a negatív folyamatnak a megállítására és a visszájára fordítására.

Összességében ettől még az alapvető kérdésfelvetést magam is jogosnak tartom, és sajnos el is kell fogadjuk ezt a kritikát. Bár ne így lenne! Az azt jelentené, hogy javultak a körülményeink. De, ahogy mondani szokás: innen szép nyerni. :-)

Térjünk át a programok kérdésére! Mi befolyásolja leginkább azt, hogy egy adott évben, kik a fellépők? Hogyan működik egyáltalán nálatok a programszervezés?

Nos, ez egy igen jó és fontos kérdés, mivel szerintem, a rendezvénynek ezt a részét értik legkevésbé az emberek. Az első dolog, amit tisztáznunk kell, hogy mi nem vagyunk – hagyományos értelemben – zenei fesztivál. Nincs semmiféle populáris eredményeket figyelő, vagy figyelembe vevő és azok alapján műsort, vagy fellépőket kereső külső szervezésünk. Nem is lehet ilyen módon fellépőként bekerülni a programba. A programot minden évben a kiállítóink „adják” össze. Csak olyan fellépők kerülnek a műsorba, akiknek valamilyen kötődése van az egyes márkákhoz, cégekhez, kiállítókhoz. Ez a garanciája a szakmaiságnak is, hiszen az egyes cégek évekig, sokszor évtizedekig dolgoznak együtt előadókkal, akik tökéletesen ismerik a bemutatandó terméket, vagy területet, így azokat a leghitelesebben képesek a nagyérdemű elé tárni. Így már jogos a kérdés, hogyha nem vagyunk fesztivál, akkor pontosan mi is a Budapest Music Expo? Természetesen egy szakmai rendezvény, amelyen a koncertek, nem is koncertek, hanem mini demonstrációi azon technológiáknak, amelyeket – jó esetben – közismert művészek is használnak. Azonban ez a két oldal, nem mindig törvényszerűen talál rögtön egymásra. Épp ebben rejlik az expó lényege. El kell jönni, meg kell ismerni, ki kell próbálni a legújabb technológiákat, fejlesztéseket, hogy eldönthessük, milyen irányban szeretnénk fejlődni, s ez alól nem kivétel a kezdő, a haladó, vagy a profi zenész, vagy technikai szakember sem. A legtöbb forgalmazó cégünk végtelenül nyitott az ilyen szakmai együttműködésre, vagyis nincs kőbe vésve, hogy egy adott márkát, vagy terméket csak XY mutathat be... Ha valaki érdeklődik a technológiák fejlődése iránt, s ezeket szívesen használja is, akkor nagyon könnyedén létre tud jönni egy gyümölcsöző együttműködés szakember és forgalmazó között. Erre „ezer” példát láttam és éltem át magam is.

Vagyis pl. amikor a közönség oldaláról hiányolják a programból a legnépszerűbb előadókat, akkor gondoljanak arra is, hogy egy ilyen program megvalósulásához lényegesen összetettebb képnek kell összeállnia, mint a meghívtuk – eljött – kifizettük – mindenki boldog képlet esetében, hiszen nem jöhet bárki, csak azok, akik ismerik, használják és be is mutatnák az aktuális technológiákat. S ahogy fent már említettem, ebben sem lehetünk állandóan a toppon. Vannak évek, amikor sok híres előadó dönt úgy, hogy fejleszti az eszközeit és ezt szívesen be is mutatja, és vannak évek, amikor kevesebben vállalkoznak erre. Pont úgy hullámzik ez is, ahogy az egész életünk. Jómagam úgy vélem, hogy összességében ezen a területen nincs semmi szégyellni valónk, mivel a legkiválóbb szakemberek – szinte hiánytalanul – minden évben ott vannak és keményen dolgoznak az „ügyért”.

Maradjunk még egy kicsit a programoknál! Az idei évben még az eddigieknél is látványosabban növekedett az oktatás, szakképzés, egyszóval a szakmai programok száma. Ez tudatos fordulat, vagy csak a hullám ezen felén tartunk éppen?

Igen. Ez teljesen tudatos... Ha eddig nem sokkoltalak volna eléggé a hazai állapotok ecsetelésével, akkor most jól figyelj! MAGYARORSZÁG JELENLEG ZENEI ANALFABÉTA ORSZÁGNAK SZÁMÍT, ami praktikusan és nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a lakosság több mint a fele, nem képes egy hallott zenéről objektív módon megítélni, hogy az jó, vagy nem jó. Azt tudja csak, hogy tetszik, vagy nem tetszik, de ez szubjektív szempont. Továbbmegyek... Egy felmérés szerint a gimnazista korú gyerekek nem tudnak egy összetett mondatot megfogalmazni a kedvenc zenéjükről. Ugye érted!? A kedvencükről! Ez azért nagyon fontos adat, mert azt is tudjuk, hogy ugyanezen srácok – saját bevallásuk szerint –, a szabadidejük legjelentősebb részében, zenét szoktak/szeretnek hallgatni. Ezért mi úgy véljük, hogy ez a helyzet már kritikus, amelyre mindenképp reagálnunk kell. Természetesen a saját eszközeinkkel igyekszünk válaszokat adni és csaknem 100 teljesen ingyenes kurzust szerveztünk az ide expóra. Nyilván ez a téma sokkal súlyosabb és nagyobb horderejű annál, hogy az expó programja ezt egymagában képes legyen megoldani, de a Hangszerek Országos Szövetsége év közben is mindent megtesz azért, hogy ezt az áldatlan állapotot orvosolni tudja. Komoly munkánk fekszik a probléma elemzésében és hatalmas szakmai összefogást is kezdeményeztünk már, amelynek eredményeként kész tervünk is van, ez viszont – épp horderejénél fogva – nem kivitelezhető állami segítség és beavatkozás nélkül. De ennek részletei mindenképp túlfeszítenék a mostani beszélgetésünk kereteit, ezért javaslom, hogy lépjünk tovább!

Nem tudom, hogy mindenki számára világos-e az, hogy az expó nem gazdasági vállalkozás, nem termel semmilyen gazdasági bevételt, hanem egy civil egyesület kezdeményezése, amelyben minden költséget a HANOSZ tagjai vállalnak. Nem gondoljátok, hogy érdemes lenne, csakúgy, ahogy a világban mindenhol megszokott a zenei kiállításoknál, belépőssé tenni a rendezvényt? A bevételből finanszírozhatóvá válhatnának olyan programok és fejlesztések is amelyekre jelenleg nincsenek forrásaitok…

Az USA-ban, a lakosság 90% fölötti arányban játszik valamilyen hangszeren, ez a szám Észak-Európában is ehhez közelít és Európa egyéb részein is meghaladja a 60%-ot. Nálunk pedig 10% alatt van. Fáj kimondanom is, de sajnos idehaza nem életforma jelenleg a zenélés... Sőt, épp ellenkezőleg. Mi pedig minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ezen a – társadalomra és az egyénre is nagyon káros – beidegződésen pozitív irányban változtassunk. Ezért áldozatokat is hajlandóak és kénytelenek is vagyunk hozni. Ilyen áldozat a belépős rendszer is. De ha már itt tartunk, hagy méltassam kicsit azokat, akik ezeket a folyamatokat felismerték, s annak ellenére, hogy a hétköznapokon egymás konkurenciáiként működnek, egy magasztosabb cél érdekében képesek voltak félretenni az ellentéteiket és összefogni, szövetségbe tömörülni és saját energiáikból és anyagi lehetőségeikből erre nem keveset áldozni. Valóban nem keletkezik primer módon gazdasági haszon, s az is nehezen igazolható, hogy szekunder módon – mondjuk a karácsonyi vásárlási lázban – mekkora hozadéka van az expónak, de egyelőre kitartunk, mert mi mind tudjuk azt, hogy amit kínálunk az embereknek, az egy boldogabb élet lehetősége, mert az tény, hogy akik hangszerrel élnek, lényegesen boldogabbak, mint aki ezt nem teszik.

Engem óriási büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, és hogy velük, értük és ezért a nagyszerű ügyért dolgozhatok. Azt kell mondjam, hogy rengeteg kiváló ember önkéntes összekapaszkodása ez a rendezvény, amely épp azért tudott minden „szegénységünk” és jó értelemben vett amatörizmusunk ellenére is ilyen látványos eredményt és pozitív megítélést elérni, mert példa nélküli az a hozzáadott érték, szív, lélek és elképesztő szakmai tudás, amelyet ezek az emberek évről évre felvonultatnak. Akárhányszor végig gondolom az elmúlt 13 évet – annak keserveit is idevéve –, csak a tisztelet és az elismerés szavak jutnak eszembe. Mert a mai világban már nagyon ritka az, hogy valakik teljesen magán-, önerőből hozzanak létre és tartsanak fenn egy ilyen méretű rendezvényt annak ellenére, hogy mind tisztában vannak vele, hogy nincs közvetlen anyagi hasznuk belőle. Meggyőződésem, hogy a Hangfoglalás – Budapest Music Expo nélkül sokkal szegényebb lenne Magyarország.

Egy utolsó kérdés. Tényleg igaz, hogy egyedül szervezed az egészet?

Nem, bár voltak évek, amikor így volt. Az igazság az, hogy legtöbbször, ahogy jelenleg is, ketten szerveztük és bonyolítottuk le az expót. Idén harmadik éve Muzsnyai Márti kolléganőmmel „álljuk a sarat”.

Paya


2018. október 1. 07:06

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA