Kojak: A rockzene bonvivánja
Legtöbben egy hosszas zenekari pályafutás után érkeznek el oda, hogy szólólemezt is készítsenek. Kertész Józsi, akit legtöbben a Jon Bovi basszerosaként ismernek, érdekes fordulattal érkezett el első saját albumának megjelentetésig. Dalokat írt másoknak, aztán mivel nem haladt az ügy, megfelelő hozzáállás hiányában, majdhogynem egy véletlen folytán jutott el oda, hogy saját énekhangjára építve álljon elő szóló-albumával a napokban. Ennek a sztorinak az állomásait jártuk körbe vele.
December elején jelenik meg a szólólemezed, honnan jött a névválasztásod hozzá?
Kojak néven jelenik meg az anyag, ez egy olyan becenév, ami a zenei pályafutásom során ragadt rám, úgy emlékszem, hogy Lecsó, a Disco Express basszusgitárosa kezdett így hívni - a „frizurám” és a jellegzetes napszemüvegem miatt. Zenészkörökben majdnem mindenkinek van beceneve, nekem a Kojak jutott. Amikor úgy döntöttem, hogy szeretnék egy szólólemezt kiadni, adta magát, hogy az ezen a néven legyen.
Téged azért zenekarokból ismerhetünk, hogy jött ez a szólólemez ötlet, illetve mikortól íródtak erre a dalok?
A kétezres évek elejétől íródnak ezek a számok, akkoriban a Trambulin zenekarban játszottam. Van a dalok között olyan, amit 2000-ben írtam és van olyan is, amit fél éve. Ezt az időszakot próbáltam csokorba kötni, legtöbb esetben a zenét és a szöveget is én írtam, de volt, ahol voltak segítőtársaim. A lemez zenei producere és az anyag hangszerelője Csiszár Ferenc volt, akit zseniális zenésznek, és hangszerelőnek tartok és nagyon sokat köszönhetek neki. Feri fantasztikus gitározása mellett Gellér Tamás barátom volt a segítségemre a vokálokban, és néhány számban gitáron is. A basszusgitárt természetesen én toltam fel, mivel ez az alap hangszerem. A régi számokat logikusan újra feljátszottuk, megfelelő stúdió körülmények között.
Az emlegetett időszakban rögzítésre kerültek ezek a régi dalok?
Készültek demófelvételek az idők során. Az eredeti ötlet az volt, hogy én énekeseknek írok dalokat, de egyik szólistával sem fordultak komolyra a dolgok, egyedül én vettem komolyan… Nekem volt csak fontos ez a pár dal és én hittem is bennük. A demóknál mindig én énekeltem föl a számokat, úgy adtam oda az énekeseknek, hogy hallják az énektémát. A sorozatos kudarcok után egyszer Csiszár Feri felhívott, hogy hallgassam már meg, hogy mit csinált az egyik számmal. A felénekelt mankó sávomat kicsit megeffektezte, kiigazította és úgy mutatta meg. Mindketten arra jutottunk, hogy ez így, az én hangommal is megállja a helyét. Én általában háttérember vagyok, egy basszusgitáros, soha nem vágytam szólóénekesi pozícióba! Zenekarban persze sokat vokálozok… Megmutattam a dalt a kollégáknak, és többen jeleztek vissza, a felvételt hallva, hogy ez teljesen rendben van. Amiket ez után énekeltem föl, azoknál már ezzel a koncepcióval álltam oda, és jobban odafigyeltem, mit, hogyan csinálok, és el is kezdtem élvezni a dolgot! Beleéltem magam a szerepbe. Végül így lett ez szerzői lemez, hogy a dalaimat el is éneklem.
Milyen zenei világban mozogsz a lemezzel?
Rám mindig jellemző volt egy érzékeny dallamvilág, mivel nagyon szeretem a szép melódiákat, amiket lehet dúdolni. Szerintem az a jó dal, aminek jó dallama van, és egyszeri hallás után is a füledben marad. Legtöbbször úgy írom a számaimat, hogy eszembe jut egy dallam, és ha másnap még mindig megvan, akkor arra azt mondom, hogy ha nekem megmaradt a fejemben, akkor nagy valószínűséggel más embernél is így lesz ez. A rock és a popzene egyfajta keverékét alkotva születnek a szerzeményeim. Rockzenén nőttem föl, a Jon Bovival most is azt játszom, ott háttérember vagyok, de a mellett teljesen jól elfér a mostani produkció. A szövegeimmel nem akarom megváltani a világot, érzelmekről írok, csalódásokról, szerelmekről, mert ezek az utca emberét is érdekelhetik. Egy ismerősnek megmutattam a Kell még egy szó című nótámat, és azt mondta, ez olyan, mintha az ő életéről szólna. Ez az, amitől szerintem jó lesz egy dal.
Egy-két szerzeményt meghallgatva, én azt mondom, hogy ez ilyen „rádióbarát” rock. Valamelyik rádióba sikerült már bejutnod a zenéddel?
Szerencsére igen! A Dalok a szívemből decembertől hallható a Rádió Rock adón. A szerkesztőnek tetszett, elkezdték játszani, más pesti rádió is adta már néhányszor, és hamarosan vidéki rádiókban is hallható lesz. Nagy örömömre, erre a stílusra van érdeklődés, és ugyanazt a visszajelzést kaptam tőlük, mint amit te is megfogalmaztál. Ez olyan rockzene, ami a rádiókban is vállalható.
Már egy klipet is láttam erre a dalra, az mikor készült?
Az a klip nyár végén készült, szerettem volna egy olyan érzelmi világot mutatni a klippel, ami benne van a dalban. Dalok a szívemből, dalok a lelkemből… Imádom a vizet, kézenfekvő volt, hogy kapcsolódjon a fim ehhez, ezért a Dunaparton forgattunk, egy gyönyörű naplementében. Minden dalhoz készül majd film, mindnek valamilyen Magyarországhoz kapcsolódó témája, tematikája lesz. A következő egy budapesti nagyvárosi forgatás lesz, de biztosan lesz egy balatoni anyag is, az a környék nagy kedvencem. Manapság nagy divat, hogy angol szöveget írnak magyar zenékhez. Én tartom magam ahhoz, hogy magyar zenét, szöveget írok, magyarul éneklek és erre büszke is vagyok.
Milyen lemez megjelenési csatornákat látsz a piacon?
Alapvetően szerzői kiadású lemez lesz, a terjesztésről még nem tudok pontos részleteket, logikusan már tárgyalok ezekről, de ami biztos, hogy online elérés, és rendelés lesz a leggyorsabb megoldás. Én ragaszkodom hozzá, hogy CD formátumban is piacra kerüljön az album. Kicsit retro ember vagyok…
Lesz lemezbemutató koncert?
Idén ez már nem fog összejönni, de tervben van, hogy tavasszal lesz egy ilyen, ahol zenész barátaimmal bemutatjuk az anyagot.
PAYA
2017. december 12. 15:11