Kölyök – Előre a lennoni úton!
Tavaly erős évet zárt Kölyök, azaz Nemes Gábor. A veszprémi Élő-Zene tehetségkutatón a legjobb zenésznek választották, a martonvásári Fülesbagoly Tehetségkutatót 151 indulóból megnyerte, majd Öröm a Zene Díjat kapott, mint a legtehetségesebb muzsikus. Nemrég megjelent egy 3 számos kislemeze. Volt miről kérdezni őt.
Miért épp ének - gitár - szájdob - didgeridoo - looper a "felállás"? Hogy alakult ki?
A gitár+ének bevett dolog ugye, én is a tábortűznél kezdtem. A didgeridoo is régi ügy nálam, még nagyon-ifjúkori angliai csavargásom alatt jött, akkoriban idehaza még elég ritka volt. Loopolással is ott találkoztam először, rögtön megtetszett. A beatbox-szal pár éve kezdtem el foglalkozni, valójában hangzásilag talán a szimultán gitár+beatbox emel ki az énekes-gitáros, vagy akár loopos produkciók közül is. Így lesz az egésznek „komplex élőzenekari ereje”.
Mitől tud izgalmas maradni hosszútávon a produkciód?
Amitől más produkciók is: az újabb és újabb remek szerzeményektől, és a folyamatos gyakorlásból, alkotásból adódó zenei fejlődéstől :). Ezek nélkül bármilyen létszámú és felállású zenekar sablonossá, punnyadtá tud válni. Nálam az egyszemélyesség nem arról szól, hogy mutogassam a „tehetségem”, a loop-hangszerelés csupán egy eszköz. A lényeg az abszolút értelemben vett zenei produktum, azaz a szerzemények és azok minőségi előadása. Ötletekben és inspirációban pedig nincs hiány, nemrég kezdtem el például komolyabban foglalkozni a modern akusztikus gitáros technikákkal, ezzel még igazából elő sem rukkoltam. Bő két éve loopolok komolyabban, három éve beatboxolok, előtte énekelni tanultam, az előtt klasszikus gitárművész szakot végeztem. Régebben írtam magyar és angol nyelvű pop-dalokat, instrumentális improvizatív világzenét, kortárs komolyzenét stb. Van pop-rock cover és jazz repertoárom is (szűkebb napokra). Tehát van miből meríteni, de ami még fontosabb, hogy a perspektíva egyre nyílik. A zene már csak ilyen, ha művelik...
Egyedül vagy zenekarban szeretsz jobban muzsikálni?
Szerencsére mindkettőben van részem. Az együtt zenélés fantasztikus dolog, igazi transzcendens kommunikáció, közösségi transz, hogy ilyen szépen mondjam. Jó esetben az energiák nem csupán összeadódnak, hanem megsokszorozzák egymást. Anno klasszikus gitárosként is imádtam kamara-zenélni. A mostani szólóprodukciómnál viszont állandóan kénytelen vagyok feszegetni a határaimat, mindenféle téren. Ez a kihívás pedig egy olyan folyamatos alkotói-előadói pörgésbe rántja az embert, amit előtte el sem tudtam képzelni. Szóval passz...
Mit érdemes tudni a kislemezedről?
Nagyon jó-kis-lemez! „Aranykapu” a címe, hallgassátok boldogsággal az online felületeken :)
A Supersize stúdióban készítettük Makay Andris hangmérnökkel, minden szólamot én játszottam/énekeltem fel. Még basszerozni is megtanultam miatta! A felvétel lehetőségét egyébként a Fülesbagoly tehetségkutatón nyertem.
Az első szám, az „Ami jön az lesz” a lemez szép-dala. Egy népzenei körökben közismert mahala-dallam motívumaiból indultam ki, azt harmonizáltam, szövegeztem, csűrtem csavartam. A párom kedvence.
A második a címadó dal, rap-tól kamunépdalon keresztül discofunk-ig minden van benne. A szövege a népdalokban szokásos hasonlatokkal operál, lehet asszociálni mindenfélére, de nem akarok szájbarágni, meg poént lelőni.
A harmadik, záró szám, a produkció jelenleg talán leginkább emblematikus, pörgős dala, a „Bakfitty”. A facér lét iróniája, azaz ha nincs párod, az bizony „szopó-pó-pó”. Némi kis népdalos bevezető, aztán adj neki...
Idén a lemezmegjelenés mellett sok minden történt veled, fesztiválokon léptél fel és díjakat nyertél. Hova tovább?
Előre a lenini, akarom mondani lennoni úton! Persze le azért ne lőjenek ha nem muszáj, de egy zenetörténeti jelentőségű életművet összerántani - annak minden hozadékával - azért nem volna rossz.
Pretz Niki
2018. június 20. 12:23