Jónás Tamás
Jónás Tamás egyike a honi gitáros társadalom csendben, ám igen termékenyen alkotó tagjainak. Két, minden szempontból nemzetközi minőségű instrumentális gitáralbuma után Tamás ismét friss zenével jelentkezett, ám a szóban forgó 20 perces EP ezúttal másik arcát mutatja meg a gitárosnak. A munkáit korábban jellemző Satriani/Vai-hatástól némileg eltávolodva Tamás hangulatosabb, mondhatni ambient-irányba vitte muzsikáját a The Four Seasons Pt. 1 – Spring címmel ellátott anyagon. Ahogy a címből is kitűnik, egy nagyszabásúra tervezett quadrológia első darabjáról van szó, erről beszélt a gitáros lapunknak.
Az eddigiekhez képest több szempontból is változást jelent legfrissebb kiadványod. A The Four Seasons Pt. 1 - Spring egy négy részből álló EP-sorozat legelső darabja, és ahogy hallgatom, stílusilag is eltér korábbi munkáidtól. Noha a fő irányvonalak hasonlóak, tehát a progresszív rock és metal továbbra is kiindulási pontnak tekinthető, a négy tételből álló új dalcsokrot komolyan áthatja egyfajta ambient érzésvilág. Valami új hatás eredménye ez nálad?
Örülök, hogy így látod, és valóban sok új zenei hatás eredménye ez a változás. Az utóbbi egy-két év során ismét visszakanyarodtam inspirációért régi kedvenceimhez, többek között a Pink Floydhoz és David Gilmour szólólemezeihez, ezen kívül Andy Timmons is újra „törzsvendég” lett a lejátszómban. Ezenkívül az új téma, a Négy Évszak megzenésítése is tálcán kínálta ezt a zenei hangulatot, hiszen az évszakok a szó összes értelmében atmoszférikus, levegős, sokdimenziós világokat képviselnek, és a zenében is ez nyilvánult meg. Az előző évben, 2015 során, amikor különálló témákról írtam zenéket (Luminescence és Yak Dance), ott sokkal inkább a hagyományosabb, technikás prog vonal jelent meg. Idén pedig, amikor a koncept EP-sorozat ötlete megjelent (egyszer csak beugrott készen az ötlet, és rögtön jött vele kézen fogva a bizonyosság érzése is, hogy ez most a feladatom), akkor egyértelmű volt, hogy ehhez a témához zeneileg egy másfajta úton fogok tudni közelíteni. Ráadásul nagyon élveztem ezt a zenei szempontból megjelenő frissességet, amelyet elindított az évszakokról szóló koncepció.
Tudatosan igyekeztél kitörni az eddig meghatározott keretek közül?
Igen. Az új EP-sorozat tervének kialakulását egy hosszabb folyamat előzte meg, amelyben igyekeztem tisztázni magamban a megváltozott célokat. Zenei és nem zenei szempontból is új irányokat találtam, amelyek a lényege az, hogy nekem, a zenésznek, érdemes hátrébb lépnem az alkotói folyamatban, hogy a zene kerüljön még jobban előtérbe. A zene rajtunk keresztül születik meg, de az áramlást akadályozhatja, ha bizonyítani szeretnénk a világnak. A bizonyítási vágy kitűnő hajtóerő egy darabig, és messzire el lehet jutni általa. Viszont az a tapasztalatom, hogy az ebből fakadó zene kevésbé szól belülről. Ha viszont saját magunk helyett a születendő zene a fontos, akkor másfajta módon, több ihlettel tudunk alkotni. Legalábbis nálam ez így zajlott, és szívesen beszélek róla, mert tanulságos folyamat volt. A korábbi lemezekhez képest például sokkal, de sokkal kevesebb gyors futam van az új dalokban, és persze így annál hatásosabb lehet, amikor mégis megjelenik egy-egy technikás momentum, ha a zene épp megkívánja. És sok egyéb téren is változást tapasztaltam, a témák letisztulásától kezdődően az alkalmazott gitár-hangszínek jelentős átalakulásáig. A legfontosabb dolog pedig mindenképpen az az érzés volt, hogy a zene most sokkal inkább magától születik, mint korábban.
Hogy érzed, gitárosként lehetőséget adott ez az anyag arra, hogy kilépj a komfortzónádból?
Ahogy angol nyelvterületen mondják, „yes and no”. Érzésem szerint több síkon zajlik ez a folyamat. Ahhoz mindenképpen szükséges volt kilépni a komfortzónából, hogy ne a régi, bevált, megszokott, már nem inspiráló zenei megoldások térjenek vissza. Időnként mindenképpen fontos a vérfrissítés, különben a régi elemek „recycling” folyamata fog eluralkodni, mint ahogyan egykori nagy kedvencem, Yngwie Malmsteen utóbbi lemezein ez tetten érhető. Tehát új inputok, új hatások, új megoldások, és ami még fontosabb: új hozzáállás, új gondolatok, új témák jelentik a megoldást, és akkor a zene friss tud maradni. Miután viszont fejben megtörtént a szemléletváltás, és egyértelműen látom az irányt, akkor onnantól kezdve a zeneírás, a hangszeres játék nagyon természetessé, organikussá válik, tehát ebből a szempontból már a komfortzónán belül zajlik a zenélés. Fontos: az ÚJ komfortzónán belül, amelyet előzőleg megteremtettünk magunknak. Ekkor a dalok könnyen jönnek, igazi áramlás alakulhat ki. A Tavasz például 2-3 hónap alatt megszületett, de ehhez szükséges volt sok felismerés, és másfél-két év előkészítés, ezalatt rendeződtek el fejben a dolgok.
Hangszerelését tekintve nagyobb kihívást nyújtott ez a munka számodra, mint az eddigiek?
Jól érzed, hogy a hangszerelés volt az egyik kulcsmomentum. A fő kihívást az új zenei irányhoz való hangzásvilág kikísérletezése jelentette. Ehhez is sok inspirációt kaptam más zenészektől, beleértve a modern prog/ambient zenésztársakat is, valamint a korábban említett gitárlegendákat is, és persze a klasszikus zenét is. A Négy Évszak esetén Vivaldi hatása megkerülhetetlen, és a barokk zenében az oboa nagyon fontos hangszer volt, tehát egyértelmű volt, hogy klasszikus zenei hangzások is „belekeverednek” a történetbe. És a sok kísérletezés végén egyik napról a másikra hirtelen bekattant a helyére minden. 2015 októberétől kezdődően 41 számkezdemény indult el a kísérleti periódusban, és 2016 februárjában a 42. számnál jött el ez a pillanat. Ez egy igazi „AHA” momentum volt, amely azt jelezte, hogy megvan az a zenei világ, amit kerestem. Innentől kezdve pillanatok alatt elkészült a négy szám a Spring EP-re, 2-3 hónap alatt lezajlott a számírás és a zene feljátszása is. Érdekes módon, miután el lett kapva a hangzás, a hangszerelés is adta magát, számról számra mindig érezhető volt, hogy miből mennyi kell. A teljes Négy Évszak alapvetően egységes hangzásvilágot képvisel, tehát az EP-sorozat további három albuma is hasonló hangszerelést kap majd.
Szép számmal akadnak héthúros témák az anyagon. Mennyire változtatta meg a hozzáállásodat a hangszerhez az extra mély húr jelenléte?
Mivel drop A hangolást használok, azaz a hetedik és a hatodik húr között tiszta kvint hangköz van, ezért ez az elrendezés eleve más dolgokat hoz ki belőlem, mint a hagyományos héthúros hangolás. Ez leginkább a 2015-ös Yak Dance című számomban figyelhető meg, amelyről a videó megtalálható a youtube-on. Sőt, erről egy gitár-anyag is készült, amelyet itt lehet elolvasni: http://gsfanatic.com/hu/blog/drop-hangolasu-riffek-es-pengetesi-gyakorlatok
Ezenkívül természetesen a mélyebb hangokkal a zenei témák is tágasabbá tudtak válni, sokkal több lehetőség van nagyobb lépésekre, kontrasztokra. A lényeg persze itt is az volt, hogy a hangszer a zenét szolgálja, tehát a legmélyebb hangoknak csak akkor van létjogosultsága, ha épp a történet ezt megkívánja az adott pillanatban.
Több profi mesélte már, hogy nem tudnak mit kezdeni a hetedik húrral. Te magad hamar hozzászoktál?
Eleinte mindig szokatlan egy ilyen váltás, de szerencsére ez rövid ideig tartott, mert lényeg dolog (például a zeneelméleti háttér) nem változik, csak a húrok száma bővül. E téren is kifizetődött az, hogy mindig is igyekeztem minimálisra csökkenteni a skáladobozok, betanult ujjrendek alkalmazását, és ehelyett a hangok tudatos leolvasására törekedtem. Ezért nem kellett geometriai „mintázatokat”, dobozokat kibővíteni a fejemben, nem kellett semmit újratanulni, hanem a hetedik húr is egyszerűen csak bekapcsolódott a zenélésbe.
Az viszont mindig érdekes pillanat, amikor pár napon át kizárólag héthúros gitárt használok, és utána megfogok egy hathúrost. Az első gondolat ilyenkor ez: „mi ez a játékgitár”. A nyak olyan keskenynek tűnik, mintha egy ceruzán próbálnék játszani. De ez pár perc alatt elmúlik. Érdekes módon, fordítva sosincs ilyen, tehát sok hathúrozás után a hetes gitár kézbevételénél nem jelenik meg a fenti gondolat ellentéte, nincsen semmi „mi ez a vasalódeszka” érzés, hanem teljesen természetesnek tűnik a héthúros. Ha már itt tartunk, akkor a nyolchúros gitárnál viszont igenis megvan a vasalódeszka-életérzés, és amikor először teszteltem egy nyolcas baltát, akkor térképet kellett vinni magammal a fogólapon zajló közlekedéshez.
Mesélj kicsit a hangszereidről, kérlek!
A Tavasz EP-n két fehér színű gitárt használtam: a héthúros témákat és a legtöbb szólót egy Jackson Chris Broderick gitáron játszottam fel, amely jelenleg a kedvenc hangszerem. A pickup-kombinációk rengeteg hangzást tesznek lehetővé (a Jackson gyárilag ellátta ezt a modellt push-pull potikkal), és meglepő módon a tiszta hangjai is nagyon szépek, kiegyensúlyozottak. Még Fenderes krémesség is kihozható belőle, persze az igazán autentikus Strat-hangzást azért nem ebben a hangszerben kell keresni, nem is erre tervezték. Mindenesetre különlegesen eltalált gitárról van szó, amelynek már a vizuális megjelenése is izgalmas és inspiráló. A másik gitár az albumon egy Ibanez AT-10 modell volt, amellyel a tiszta sávok többségét vettem fel. Ebben a gitárban Andy Timmons hangzásvilága bújik meg, és ez a tény önmagáért beszél. Külön öröm volt, hogy Andy-tól kapott pengetővel játszottam ezen a gitáron, tehát egyik kedvenc zenészem „szelleme” kétféle módon is ott lehetett az alkotói folyamatban.
És bár most nem került bevetésre, de régi kedvencem is köszöni, jól van: a korábbi albumokon főszereplő bordó Samick Artist Series az árkategóriájához képest megdöbbentően jó gitárnak számít, és ami még fontosabb: lelke van, ott van benne az a bizonyos plusz, amellyel a használójának is extra inspirációt tud nyújtani. Hasonlóan nagy kedvenc a Fender Yngwie Malmsteen Signature Stratocaster modell, amelyet régebben sokat használtam, de ehhez a mostani albumtémához nem passzolt volna. Végül, de nem utolsósorban egy régi álmom teljesüléséről is szót ejtek: nagyon régóta vágytam egy Gibson Les Paul-ra, és nemrég sikerült hozzájutni egy 2015 Seafoam Green Classic modellhez, amely egy modernebb rock hangzásra kihegyezett LP, persze a blues hangulat is ott van benne. Gyönyörű darab, már ránézni is nagy öröm, és játszani rajta pedig valóban egy beteljesült álmot jelent.
Sok helyen, többek között gitáros oldalakon, zenei újságokban és a saját fórumodon is régóta jelennek meg cikkeid, írásaid a gitározásról. Mi az alapvető hitvallásod a gitárpedagógiát tekintve?
Fontos számomra a „learn and share” mottó, azaz küldetésemnek érzem azt, hogy a megtanult dolgokat továbbadhassam másoknak. A legelső szempontom mindig az, hogy olyan anyagokat, cikkeket, gyakorlatokat, példákat készítsek, amelyeknek köszönhetően az olvasók jobban átlátják a zenei összefüggéseket, és ezáltal jobban ki tudják magukat fejezni a zene nyelvén. Így a zenélés öröme erősödik, és ez a legfontosabb eredmény. Saját tapasztalatból tudom, hogy a zenéléssel kapcsolatos célok változhatnak, és gyakran egyes külső célok elfedhetik azt az alapvető belső célt, amely miatt mindannyian elkezdtünk zenélni: azt, hogy valami vonzott minket a zenéhez, és nagy örömöt jelentett számunkra a hangszeres játék, a gyakorlás, a tudásunk gyarapodása. Megesik, hogy ezt az örömöt később átmenetileg frusztráció váltja fel, például azért, mert másokhoz hasonlítjuk magunkat, vagy azért, mert egy távoli célt akarunk elérni, és közben elfeledkezünk a pillanat öröméről. Gitárosként az is csapda lehet, hogy túlságosan a technikára, a látványos „sportgitározásra” fókuszálunk. Mindezeket én is megtapasztaltam, és az utam során születő felismeréseket is szeretném továbbadni.
Emellett a másik fő szempontom az, hogy a zeneelméleti tudást érthetően, egyszerűen, és ami a leglényegesebb: gyakorlatorientáltan adhassam át másoknak. Rengeteg zeneelméleti anyag érhető el manapság, és ezek közül számos olyan is akad, amely nem a legszerencsésebb megközelítésben tálalja a tudnivalókat. Tehát igyekszem olyan anyagokat írni, amelyek által az adott zeneelméleti téma (például a modális skálák) hangulatát, világát, gyakorlati alkalmazását is meg lehet ismerni.
Visszatérve az aktuális kiadványra, a teljes anyagot ingyen elérhetővé tetted a youtube-on. Ennyire nincs már értelme pénzt kérni a zenéért?
A youtube-on való közzététel számomra nagyon szimpatikus új trend, és örömmel csatlakoztam hozzá. Az utóbbi években egyre több együttes, zenész, teszi fel ingyen a teljes lemezét a youtube-ra. Befutott, neves zenekarok is egyre gyakrabban döntenek így. A zeneipar teljesen átalakult, és nyitottnak kell lennünk ezekre a változásokra, mert ahol egy ajtó bezárul (gondoljunk például a fizikai hanghordozók eladásának radikális csökkenésére), ott egy másik ajtó megnyílik. Ezt persze akkor tudjuk észrevenni, ha nem álldogálunk tovább a bezáródott ajtó előtt, hiszen az új ajtó valahol máshol van, nekünk is mozdulnunk kell, hogy rátaláljunk.
Az ingyenesen elérhető zenei anyagok mögött a „win-win” stratégia van, amely szerintem egyre inkább a 21. század vezérmotívuma lesz majd. Ez azt jelenti: én önként adok neked valamit, szabadon hozzáférhetsz, és ha tetszett, örömöt szerzett, akkor te is önként adsz nekem valamit, például támogatsz, ajánlasz az ismerőseidnek, vagy beszerzed a zenémet egy netes zeneboltban. Jó érzéssel adom ingyen a zenémet, és már sok ezren meghallgatták az anyagaimat. Aki pedig valahogyan viszonozni szeretné a zenésztől kapott ajándékot, az szintén jó érzéssel teszi ezt. Jó energiák mozognak. A crowdfunding is egyre jobban terjed, ahol a zenehallgatók helyettesítik a lemezkiadót („you are the label”). Számomra ezek a trendek a szabadságot, az együttműködést, az emberi kapcsolatok felemelését jelképezik, azaz a legfontosabb fogalmakat, amelyeket csak el tudok képzelni.
Mik a terveid a közeljövőt illetően?
Jelenleg is zajlanak az EP-sorozat második részének felvételei, és a „Part 2: Summer” 2017 februárjában jelenik majd meg. Ezt követően pedig azonnal indul a 3. rész, majd a 4. rész megírása (az Őszhöz az utóbbi hetekben számos témavázlatot készítettem, mert mindig igyekszem az aktuális évszak hangulatait is megörökíteni). Folytatódnak a Mezzoforte Hangszerboltban rendezett gitár workshop-ok is, amelyből már a 13. került megrendezésre pár héttel ezelőtt, és mindig jó hangulat, telt ház, és érdekes témák jellemzik ezeket a bemutatókat. Amikor pedig a Tél is elkészül majd, akkor a teljes Négy Évszak sorozat a gyűjtők számára fizikai formában is, dupla CD-n és vinyl-en is megjelenik, valamint ekkor indulnak majd a zenekari próbák is, ugyanis a The Four Seasons zenei anyagát élőben is előadjuk majd zenészbarátaimmal. A facebook.com/jonastamas oldalon folyamatosan jelennek meg anyagok, hírek, események, videók, kották, tehát az érdeklődők itt tudják követni a dolgokat.
Továbbra is örömmel vállalok egyéb zenei feladatokat is. Az amerikai OSV együttes, amelyet a Dream Theater első énekesével is játszó Steve Sexton vezet, ezekben a hetekben a 10. albumát veszi fel éppen, és már a 2. albumuktól kezdődően mindig közreműködöm néhány szám megírásában, kiváló zenésztársakkal (Gianluca Ferro, Marcel Coenen, Sergey Boykov, stb.), úgyhogy a Nyár felvételei mellett most épp ez a másik fő feladat. Pár hét múlva pedig örömteli zenei kihívás következik: már 6. éve minden karácsony előtt egy közös zenét készítünk a Jónás Tamás fórum tagjaival, amelyet már most nagyon várok, mert 25-30 fiatal hazai gitárossal együttműködni mindig inspiráló élmény!
Danev György
2016. november 23. 14:46