Íme a Yamaha DM széria
Több mint 40 év telt el azóta, hogy egy vad ötlettől vezérelve a Yamaha elgondolkodott azon, hogy mire lehet még jó a klasszikus DX7 szintijük DSP-je és kitalálták, hogy a meglévő alapokra egy digitális keverő architektúrája is kiválóan felhúzható. Így született meg a DMP7, a cég első ilyen jellegű berendezése. MIDI-vezérelt csatornák, 3 effektprocesszor, 2 busz, 3 csatornás EQ, a kor legmodernebb vívmányainak sora töltötte meg az amúgy nem túl nagy dobozt.
A 80-as évek végére aztán elterjedt a digitális alapú keverés, de főleg inkább a szintetizátorokkal felszerelt produkciós stúdiókban tettek jó szolgálatot az DMP7-esek és konkurenseik, mert a csatornák jórészt vonali bemenetek voltak. Bár létezett egy dedikált preamp (MLA7), amivel maximalizálni lehetett a bemenetek mikrofon illesztési arányát. Ahogy azonban mondani szokták, innentől nem volt megállás, ahogy teltek az évek és nőtt a hardver számítási kapacitása, a Yamaha úgy dobta piacra egyre okosabb és hatékonyabb mixereit, melyek közül néhány igazán szép karriert futott be, mint például a 01V vagy a PM1D.
Ha a kortársakat nézzük, a Yamaha jelenlegi kínálata sem elhanyagolható, kezdve a TF-sorozattal, ott a CL, a QL és a csúcs PM-ek aktuális verziói. Ha közelebbről vizsgáljuk a termékvonalat, egyvalami hiányzik innen. TF méretű, de PM érzetet adó, csúcskompakt mixerek. Mit is jelent ez?
Szükség volt egy könnyen szállítható, de magas hangminőségű és a legújabb fejlesztésekkel és protokollokkal felvértezett keverőcsaládra.
Ekkor fogta magát a Yamaha és visszanyúlt a gyökereihez, újra elővette a DM típusjelzést, hogy ismét olyan tartalommal töltse meg, ami a kor és a hangmérnökök igényeinek maximálisan megfelel. Így született meg a DM3, annak Standard verziója, valamint a DM7 és a DM7 Compact.
Hogy sorban haladjunk, induljunk a kicsitől a nagyobb felé, tehát pár szóba bontsuk ki a DM3-at. Kezdjük a legnagyobb előnyével, ami a mérete. A pult egészen kicsi, mégis nagyon jól kezelhető rajta minden gomb és potméter, abszolút ergonómikus és kényelmes a „hátizsákméret” ellenére (320 mm × 140 mm × 455 mm; 6,5 kg). 96kHz-es belső mintavételezése előirányozza a kiváló, színezetlen hangképet, amivel 16 fizikai bejáratot és 8 kijáratot támogat, a 16x16-os Dante és a 18x18-as USB protokollok mellett. Az érintőkijelző kontrasztja és fényereje nagyon jó és kiválóan egészíti ki a Touch & Turn potméter, ami azt a funkciót szabályozza, amit éppen kiválasztottunk a képernyőn, így lehetőség nyílik az igazán precíz beállítások elvégzésére is. 1 sztereó, 6 mix és 2 effektbusza mellé kapunk inputból is táplálható mátrixot (2 db), USB kapcsolata révén pedig külső VST rack-kel is turbózhatjuk a csatornáinkat! A DM3 és a DM3 Standard mindössze a Dante-képességben különbözik, így mindenki igényének megfelelően választhat magának egy kompromisszummentes, mégis nagyon kompakt megoldást!
Persze, már hallom is a kérdéseket, hogy 16 csatorna mire elég, de meg kell cáfolnom cinizmusotokat, ugyanis nagyon sok mindenre: próbaterembe/garázsstúdióba, profi podcast adásokhoz, DAW integrációra vagy USB-hangkártyaként és persze minden olyan helyre, ahol kevés csatornaszámmal, de nagyon jó hangminőségben kell keverni/rögzíteni. De mi van akkor, ha tényleg több csatorna kell?
Megtartva a DM3 szellemiségét – kompakt méret/pro hangminőség – a Yamaha előrukkolt egy másik meglepetéssel is. A DM7 és DM7 Compact névre hallgató „féltestvére” ugyanis már jobban kényeztet minket csatornaszámával, emellett megtartják a hordozható méretet (23,5 / 16,5 kg). 32 be- és 16 kijárata (analóg) már inkább nagyobb produkciókhoz készül, de persze nem ez az egyetlen különbség a fentebb tárgyalt DM3-mal szemben. A DM7 szolgáltatásaiban is inkább a nagyobb színpadi produkciók felé fordul, Dante csatornáival támogatva (144x144 I/O), összesen 120, illetve 72 input-ot képes keverni és mindezt 48 mix buszon, 12 mátrixszal, 2 sztereó busszal, akár Dan Dougan Automix-szel. Ugyancsak a pro érzést erősíti az extra működési biztonságot nyújtó redundáns tápegység, illetve a Split Mode, mellyel tulajdonképpen ketté tudjuk osztani a mixer felületét és külön használni FOH és monitor/stream konfigurációban, mintha két teljesen külön mixerünk lenne!
Csatornánként 4 sávos PEQ és rengeteg prémium dinamikaprocesszor/effekt áll rendelkezésünkre, felsorolásukba bele sem kezdenék, ellenben méltatnám inkább a használhatóságot és a két testvér közti különbséget. Kijelzőjét tekintve a DM7 áll jobban, ugyanis 2 darab 12,1 colos és 1 darab 7 colos segít az információk megjelenítésében, míg ez a Compact verzióban 1-1 darabra módosul, méretkülönbségükből kifolyólag! Ami viszont állandó, az az átlátható kezelőfelület és az ergonómikus kialakítás, melynek láthatósága a beépített LED fényforrásnak köszönhetően kiemelkedő. A már szóba került 7 colos, jobboldali kijelző is a kényelmet szolgálja, rengeteg saját beállítás és előre mentett funkciógomb innen érhető el és ha már itt tartunk, nem kell félnünk egy világkörüli turnétól sem, hiszen számtalan nyelv közül választhat a hangmérnök, bárhova is vetődjön pultunk a világban!
Most, hogy sorba vettük a DM7 tudását, rakjunk rá még egy lapáttal! A szoftver már képes helyettünk is gondolkodni, az Assist funkció ugyanis felismer bizonyos bemeneti jeltípusokat és képes őket magától processzálni, ezzel is gyorsítva a beállást, gain-ezést!
Ráadásul bármelyik DM7-et is választod, lehetőséged van a bővítésre, akár fizikálisan, akár szoftveresen! Ha kevés a kezelőfelület, illetve JOG-tárcsára és még több funkciógombra/fader-re van szükséged, külön és szettben is megvásárolhatod a DM7 Control-t, ami egy egyszerű ethernet-kábellel csatlakozik a pulthoz, onnantól mégis szervesen beépül abba szoftveresen, megkönnyítve a munkát például a további plusz kijelzőkkel.
A broadcast és a színházi világ is saját szájízére formálhatja a DM7-et, külön megvásárolható szoftvertpakkok formájában, amik loudness meter-ekkel, vagy színészenkénti teljes csatorna snapshot-tal katalizálják a munkafolyamatokat, hogy csak a legfontosabbakat említsem!
Összefoglalva a leírtakat, úgy gondolom, hogy méltó folytatást kapott a Yamaha digitális keverő saga és abszolút hiánypótló eszközök születtek újjá DM néven. Természetesen ezt majd csak az idő múlása bizonyíthatja, tehát valószínűleg a következő generáció lesz az, aki levonja a megfelelő tanulságokat, mi meg addig élvezzük, hogy egyre kevesebbet kell cipelnünk a felszerelést, mégis egyre jobb minőségben dolgozhatunk!
Gergics Attila – INTERTON Group
2024. március 31. 08:43