MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Hét évig tart…

„Hét év után már minden olyan más / És mégis fáj a búcsúzás” – szólt a Fonográf nagysikerű és örökérvényű darabja még a hetvenes évekből. Az idézet nem véletlen, főképp időtálló, hiszen a dalszöveg olyan igazságokat fogalmaz meg, amelyek sok mindenre ráhúzhatók. Többek között egy kiváló egyéniségű énekes-frontember életének hét éven át tartó szakaszára, amit, ha nem is „első szerelem”- ként, de mégiscsak „boldogság”- ként élt meg. Mr. Basary részletesen és őszintén tárja fel az Örökség zenekarban eltöltött hét évének tapasztalatait.

Immár több mint hét esztendeje, hogy a Kormoránból való kollektív kiválásotok, s egyben az Örökség zenekar megalakulásának apropóján interjúztunk. A legfrissebb hír, hogy nemrégiben ez utóbbi formációval is szétváltak útjaitok. Mi történt?

Nézzük az előzményeket: ismert, hogy a teljes Kormorán- frontvonal, vagyis rajtam kívül Tóth Reni és Géczi Erika énekesek, valamint Nagy László dobos, Zsoldos Tamás basszusgitáros és Szabó Miklós gitáros, vérmes reményekkel vágtunk bele az Örökség zenekarba. Amikor három ével később Reni, majd 2017-ben Erika kivált a csapatból, bennem is fölmerült a távozás gondolata. A hangszeres szekcióban is érdekesen alakultak a dolgok: a megalakuláskor Gáspár Álmos, a kiváló hegedűs is velünk tartott, ám Zsoldos Tomival egyetemben mindkét formációban részt akart venni. Miután egyeztetési problémák adódtak, gondoskodnunk kellett a pótlásukról, két fiatal került a helyükre.  Aztán ez a két fiatal is elment; az egyikük, Kovács Marci (hegedű) nem indokolta kilépését, amíg másik, Horváth Karcsi (basszusgitár) a külföldön való érvényesülést választotta, egy hajón zenél. Persze pótolni kellett őket, így ismét új arcokat állítottunk csatasorba. A hangszeresek közül a rendkívül sokoldalú népzenész Gulyás Feri is – nem szakmai, hanem emberi összeférhetetlenség miatt – elhagyta a zenekart. Mindent egybevetve a gitároson és a dobos Nagy Lacin, valamint rajtam kívül senki sem maradt az alapítók, vagyis a régi tagok közül. 

Tóth Reni nehezen pótolható, kiváló hangú, igazi énekes egyéniség. Miért szakított az Örökséggel?

Egy fellépés után egyik pillanatról másikra hozta meg döntését, amit belső zenekari okokkal magyarázott. Így Erikával ketten maradtunk az első vonalban, igyekeztünk eloszlatni a többiek kétkedését. Úgy gondoltam, annak ellenére, hogy Reni egyénisége és egyedi hangja hiányzik az összhatásból, mégis megoldjuk majd valahogy. Erika menetközben figyelmünkbe ajánlott egy énekesnőt, Jelinek Zsut, akit egy karácsonyi buli alkalmából ismertem meg. Szóba került a leigazolása, amit a magam részéről több okból kifolyólag is elleneztem, ám a megszokott hármas hangzás érdekében a zenekar elfogadta. Végül meggyőztek, beadtam a derekam, de nem mondhatnám, hogy elégedett lettem volna. Annak ellenére, hogy a vokálok rendben voltak, a hangja mégsem illeszkedett be a csapat hangzásvilágába.

Említetted, hogy Géczi Erika is „összecsomagolt”…  

Annak ellenére, hogy jól érezte magát közöttünk, már két éve pedzegette, hogy kiszállna, mert Debrecenbe menne tanítani. Emellett a zenei stílussal sem volt kibékülve, egyéniségéből eredően sokkal lágyabb hangzást képzelt el, továbbá itt is felmerültek emberi konfliktusok. Aztán nyáron felgyorsultak az események, jelezte, hogy elérkezettnek látja az időt a váltásra. A zenekarvezetővel való egyeztetetés alapján megígérte, még részt vesz a karácsonyi előadáson, majd 2018 áprilisában, egy másik nagykoncert keretében elbúcsúzik a közönségtől. Ehhez képest, nem sokkal a műsor vége előtt Erika a mikrofonhoz lépett és a közönség előtt megtette bejelentését, miszerint ez az utolsó fellépése az Örökséggel. Miután mi egymás között az áprilisi dátumban maradtunk, ez nem csupán a közönség, de a zenekar számára is nagyon kellemetlen meglepetést jelentett. A hangulat persze azonnal leült.  No, itt azért már felmerült bennem, és szóvá is tettem, vajon az Örökség (korábban a Kormorán) védjegyeként is felfogható hármas hangzás miként fog Zsuval megszólalni? A több felől érkező nyomásgyakorlás ellenére is úgy éreztem, ezt mi ketten végképp nem tudjuk megoldani. 

Itt kezdődött a te kálváriád?

Nagyjából igen. Az ezt követő zenekari megbeszélésen javasoltam, Erikát pótolandó keressünk egy másik énekesnőt, ám ezt Zsu megvétózta. Ekkor már bennem is felerősödött a korábbi gondolat, hogy lépek, de az idei, ’18-as évet mindenképpen végig akartam csinálni a zenekarral. Annál is inkább, mert időközben egy kiadó által felkérés érkezett a harmadik album elkészítésére. Annak ellenére, hogy erről csak késve értesültünk, örültem neki; gondoltam, pár szám erejéig részt veszek a munkában. Nem így történt. Kiderült, hogy a zenekarvezető-gitáros fiókjában már sorakoznak a dalok anélkül, hogy erről említést tett volna nekünk. Miközben nálam is volt várólistán ugyanannyi.  Nem mondom, hogy nem sértődtem meg, de végül elsimítottuk a problémákat. Köztudott, hogy az Örökségen kívül a HitRock zenekarban és az Atilla Fiai Társulatban énekelek, és időnként más formációkban is részt veszek, ám a hangsúlyt mindig is az Örökségre fektettem. A februári zenekari megbeszélésen mégis közöltem, hogy innentől a fellépési dátumok érkezési sorrendje lesz a döntő számomra. Vagyis nem az Örökség a prioritás többé, hanem azt a fellépést vállalom el, amelyik előbb érkezik. És ez nehezem képzelhető el a dátumok ütközése nélkül. Nem is egyedi eset, hogy ugyanazon napra bejött egy Örökség, illetve egy Atilla Fiai Társulat fellépés is. De előfordult, hogy a HitRock is bejelentkezett. Miután ez utóbbiak rendre megelőzték az Örökség koncertfelkérését, ígéretemhez híven azokat választottam. Nem tehettek mást, gondoskodniuk kellett helyettesítőről. Később kiderült, hogy teljes jogú, sőt alapító tagságomból visszaminősítettek session énekessé, amely a gázsi mértékében is megmutatkozott. Ezt viszont – még egyszer mondom – alapító frontemberként, a zenekar egyik arcaként megalázónak tartottam.

Gondolom, ez felgyorsította az eseményeket. Amúgy a terved szerint a 2018-as évet végigvitted volna, s majd csak ezután kívántad bejelenteni zenekari tagságod megszűnését?

Igen. A szokásos decemberi karácsonyi bulit mindenképp meg akartam csinálni, és január elsejével pedig kiléptem volna. A zenekarvezető próbált marasztalni a lemezígérettel, hogy az mekkora durranás lesz, ám akkorra már végképp elegem lett. Már a lemez sem érdekelt. Hogyan gondolta, hogy visszaminősít, és még nótát is adjak nekik?! És még énekeljem is fel más szerzeményeit? Hát nem! Miután nem vagyok többé zenekari tag, a lemezkészítésben semmiképpen nem akartam részt venni, ebből következik, hogy a tervezett novemberi lemezbemutató koncert sem érdekelt. Nem mondom, hogy a zenekarvezető és köztem nem alakult ki szóváltás, de a végére sikerült megegyeznünk, hogy három fellépést még elvállalok. Amit közzé is tettem a közösségi csatornákon.

Hogyan sikerült az utolsó fellépés?

Szeptember 1-én, Felvidéken játszottuk volna utolsó közös bulinkat, ha az időjárás nem szól közbe. De közbeszólt, s az egész berendezés szétázott. Magyar oldalról is sokan jöttek, szép számmal összegyűltek az emberek. Mivel tudták, hogy itt a vége, Basary feliratú pólókat csináltattak, némelyiken az arcképem is szerepelt. Ételt-italt hoztak magukkal, szerettek volna méltóképp elbúcsúztatni, ám az időjárás-felelős másképp döntött. A koncert így elmaradt, a zenekar elhagyta a helyszínt, én pedig ott maradtam a baráti körömmel. Úgy gondoltam, kitartó barátaimnak ezt mindenképpen meg kell hálálnom; alkalmi a-capella koncerttel, régi Kormorán, Örökség-dalokkal, és persze a Vén csavargó halála című HIT-himnuszommal igyekeztem kedveskedni nekik.  A cudar idő ellenére is nagyon jól éreztük magunkat.

Így a tervezett decemberi időpont helyett már szeptember elején lezárult számomra az Örökség zenekar hétéves története. Kollégáim részéről azonban másképp terveztem az elköszönést, de hát így sikerült. Úgy gondoltam, ha Erikának búcsúkoncertet terveztek, ez nekem is kijárt volna. Ha nem is rossz viszonyban, de mindenképp rossz szájízzel jöttem el a zenekarból. 

Miként értékeled a hét évet?

Az Örökség megalakulását úgy tekintettem, mintha a Kormorán folytatása lenne, hiszen az utóbbi formáció tagsága csaknem teljes egészében alapítónak számított az új bandában. Eleinte mindenki maximálisan hozzátette a magáét, köztük én is. Más kérdés, hogy egy idő után a zenekar hanyatlásnak indult. Hogy miért, erre – úgy gondolom –, nem nekem kellene megadnom a választ.

És hogyan tovább?

Hála Istennek, van mit csinálnom. Továbbra is érvényes, hogy a felkérések, projektek az érkezések sorrendjében dőlnek el. Csinálok önálló előadóesteket, ahol a teljes Mr. Basary-életműből válogatok, de feléledt saját zenekarom, a Mr. Basary Group is. Az Atilla Fiai Társulat is jól működik, a HitRock pedig ’79 óta tart kisebb-nagyobb megszakításokkal, jövőre ünnepeljük a negyvenedik évfordulót.

Hegedűs István


2018. október 20. 14:02

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA