Gyermeki öröm
Képriport a Hangszert a Kézbe Program tatabányai állomásáról. Kezdhetném úgy is a beszámolómat, hogy „bezzeg ha az én időmben lett volna ilyen kezdeményezés”, hiszen ki ne örült volna annak, hogy az általános iskolában néhány tanóra rovására inkább professzionális hangszereket próbálgathatott volna…
Tény, hogy jóval korábban megfertőzhetett volna a zene és a játék szeretete, de azért ez még koránt sem jelentette volna azt, hogy onnantól csak a hangszer létezik és én. Ugyanis ahhoz, hogy valaki képzett zenésszé váljon, rengeteget kell gyakorolnia, nem beszélve a szolfézsról.
A szemfüles olvasó észrevehette, hogy az előző mondatokban túl sok a feltételes mód. Ez azért van, mert az „én időmben” tényleg nem volt ilyen. Senki sem küldött levelet az iskolának, hogy a helyi művelődési házban egy héten keresztül bárki ingyen és bérmentve gitározhat, zongorázhat, trombitálhat, stb…
Most viszont van, ugyanis Andrásik Remo és kollégái olyan emberek, akik egytől-egyig rajonganak a zenéért és a fejükbe vették, hogy energiájukat nem kímélve végigturnézzák az országot egy kamionnyi profi hangszerrel, csak azért, hogy a mostani gyerekeknek megadasson az a lehetőség, ami nekünk nem. Ez a turné a Hangszert a Kézbe, ami ha nem is garantálja, hogy a gyerekek azonnal beleszeretnek egy hangszerbe, de legalább megadja ennek lehetőségét.
.jpg)
Csütörtök reggel volt, zuhogott az eső, a fotóstáskám pedig velem együtt ázott amíg átsétáltam a metrómegállótól a megbeszélt találkozópontig. Innen utunk egyenesen Tatabányára vezetett, ahol a rendezvénynek a Vértes Agórája adott otthont. A helyszín minden tekintetben kifogástalannak bizonyult, modern, nagy terek és kiváló infrastruktúra volt a program segítségére.
Érkezésünkkor épp Lombos Marci és rögtönzött zenekara énekeltetett egy kb. 10 évesekből álló csoportot, ahol a dalszövegek is a kiskamaszok javaslatai alapján születtek, nem kis nevetések közepette. Miután én is kimosolyogtam magam, a program épp véget ért, de látszott, hogy lekötötte a közönséget Marci stílusa és interaktivitása. Ezután én is körüljártam a helyszínt, legalábbis azokat a részeket, ahol a hangszereket kihelyezték és be kell valljam, elfogultság nélkül, hogy mindenki kitett magáért. Rengeteg gyártó, különböző típusú hangszerei és stúdió eszközei, hozzáértő – szakmájukban aktív – zenészek és hangmérnökök segítségével voltak gerjeszthetők, üthetők, fújhatók, pengethetők. A gyerekek turnusokban váltották egymást, pár órás ottlétünk alatt 3 osztálynyi érkezett és ment vissza szomorúan az iskolába, miután szinte bármit kipróbálhattak a már említett felügyelet alatt.
.jpg)
A Lombos Marci féle rögtönzött énekóra mellett persze más programokat is kínál a Hangszert a Kézbe. Hermann Tamás és az Elvonós Négyes zenekar (Kőbányai Zeneiskola) szintén rendhagyó énekórával készült a kicsiknek, aminek volt egy nagyon lényeges vonulata. A dalok között minden zenekartag bemutatta saját hangszerét, illetve annak rövid történetét, ezzel is segítve a hallgatóság fogékony részét, hogy merre induljanak el a zenetanulás ösvényén.
A program egésze és a turné még bennem is maradandó nyomokat hagyott, képzeljük el akkor hogy mekkora élmény lehet ez egy olyan gyerek számára, aki – akár jómagam – nem zenész családban nőtt fel. Megpróbálhatnám leírni, de inkább beszéljenek a képek….
Gergics Attila
www.audmax.hu
2017. december 6. 11:42