MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Good Company – Tűzmadár Legenda (VIDEÓPREMIER)

Egy videópremierrel egybekötött interjúval folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.

Mivel foglalkoztok mostanában?

Zenekarunk idén ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját. A féljubileum alkalmából a  megszokottól kissé eltérő repertoárral készültünk koncertjeinkre. Rítus című lemezünk dalai mellett elővettünk pár, a közönség által kedvelt feldolgozást, melyeket még a kezdeti “útirány keresős” időkben játszottunk, illetve új dalokat is hallhatott a nagyérdemű. Jelen pillanatban évzáró koncertünkre készülünk, melyet szokás szerint otthonunkban, Kisteleken tartunk. Augusztus végén új taggal bővült az együttes, billentyűsként Raffai Jani barátunk csatlakozott hozzánk, s bár addig még van pár bulink, ez lesz az első nagyobb szabású koncert, melyen a megújult felállásban mutatkozunk be.

Mik a szakmai terveitek a közeljövőre?

Mint már említettük új taggal bővültünk. Szerencsére elég nagy repertoárt kellett átdolgozni, s az új dalokat már erre a felállásra kell megírni. Nagy változtatásokban viszont nem gondolkodunk. Továbbra is szeretnénk, ha megmaradna a “tuba ágyra helyezett akusztikus rock, egy csipetnyi népzenével fűszerezve” érzés. Konkrét tervek között két dolog szerepel. Az első, hogy találjunk egy menedzsmentet, akiknek kiadhatjuk a szervezési munkákat, így mi zavartalanul tudnánk magára a zenére összpontosítani. A másik az az, hogy jobban jelen legyünk a médiában. Ehhez az első lépést meg is tettük, és ez úton is köszönjük a megtisztelő lehetőséget, hogy első videoklipünket itt, a Music Media Magazin oldalán mutathatjuk be.

Új anyag? Koncertek? Szóló tervek? Zenekari tervek?

Első lemezünket Rítus címmel 2016. év végén jelentettük meg. Győző, a zenekar gitárosa, dalszerzője nem tétlenkedett, sok új nóta került ki azóta a keze alól, így elérkezettnek látjuk az időt egy új album kiadására. Ezek jó részt már közönség előtt kipróbált dalok, de terveink szerint lesz egy két abszolút újdonság is a lemezen.
December 21-én a már említett évzáró koncerttel búcsúzunk a 2018-as évtől, de már elkezdtünk írogatni a jövő évi naptárba is.

Szerintetek merre tendál a hazai zeneipar?

Úgy gondoljuk jó úton halad. Sok az új, ígéretes zenekar, és nem kell vaktában tapogatózniuk. Az mellett, hogy lehetőség van anyagi forrásokhoz jutni, egyre több tematikus workshop, kerekasztal beszélgetés van, melyek belátást engednek a zeneipar működésébe, és az ott begyűjtött információk segítségével tudatosan lehet építeni a zenekar útját.
Stúdióba eljutni, egy dalt, vagy albumot rögzíteni sem olyan nehéz már, mint régen. Persze azért érdemes figyelni a minőségre.

Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztaltok?

Pozitív, hogy a kilencvenes évek fél playback, playback produkciói eltűntek, s mostanában egyre inkább az élőzenei koncertekre van igény. Persze sok együttes zenéjében megjelenik az elektronika, de nem az, ami dominál. Negatív trend viszont, hogy a rockzene kiszorult a látószögből. A Petőfi Rádión is csak ritkán, és általában nem a leghallgatottabb műsorsávban lehet vele találkozni. Pedig számos kiváló rockzenekar van itthon. Mind régiek, mind újak. Szerencsére egy ideje működik a Rock FM 95.8, ami teret ad ezeknek az együtteseknek, viszont sajnos még nem országos a lefedettsége. Bízunk benne, hogy ez változni fog, mert ennek a műfajnak is jelentős közönsége van.

Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből? – te ebből élsz?

Meg lehet, tudunk ilyet a közvetlen ismeretségi körünkben is. De ehhez egy magasabb szinten kell jelen lenni a zeneiparban. Nálunk a zenekarban a tubásunk, Gergő van abban a szerencsés helyzetben, hogy abszolút a zenéléssel keresi a kenyérre valót, de neki sem a Good Company a fő bevétele: Hódmezővásárhelyen katonazenész, s az mellett egy művészeti iskolában óraadó tanár. A dobosunk Zoli másodállásban szintén zenetanár, a frontemberünk Detty, valamint Győző és Jani viszont teljesen mással foglalkoznak a mindennapokban.

Mennyit kerestek egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)

A zenekarral nem sokat. Mivel egyikőnknek sem ez a fő bevételi forrása, a megkeresett pénzt általában visszaforgatjuk az együttesbe. Hol hangtechnikai eszközökre, hol promóciós célokra, esetleg egy új albumra fordítjuk az összeget. A már említett évzáró koncertünk is egyfajta ajándék koncert szokott lenni: nem szedünk belépőt, sőt, a közönségnek egy kis forraltborral, forró teával, házi sült zsíros kenyérrel szoktunk kedveskedni.
Persze ha épp nincsenek tervezett nagyobb kiadások, szoktunk osztozkodni is, csak hogy legyen egy kis effajta pozitív visszacsatolás is. (nevet)

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Úgy gondoljuk, amíg rádiók nem játsszák egy zenekar dalait, számottevő jogdíjbevételekről nem nagyon lehet beszélni. A mi fő bevételi forrásunk is a koncertekért kapott fellépti díj. A lemezeladás megint csak egy érdekes dolog. Egyre kevesebben vesznek lemezt. A fanatikusabb rajongóknak, meg a 40 év fölötti korosztálynak van rá igénye, de közülük is többen inkább csak emléknek, vagy tiszteletük jeléül veszik. Sok embernek nincs is már mivel lejátszani. Előtérbe került az online stream. Érthető: gyors, könnyen elérhető. Az új albumot első körben mi is így tervezzük megjelentetni, de később mindenképp szeretnénk ha kézbe is lehetne venni.

Mit gondoltok a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?

Nem gondoljuk, hogy sokkal másabb lenne. Most is vannak ismert nevek, illetve olyanok, akiknek a nevét nem feltétlen, de a zenéjét ismerik. És mai napig vannak sztereotipiák, amik ellen lehet tenni, de nagyon nagy változást nem hinnénk, hogy el lehetne érni e téren. Azért próbálkozunk.

Van-e jelöltetek, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Nem tudnánk így senkit megnevezni. Sok jó zenész van az országban, többen is világszínvonalon művelik azt, amit, de szerintünk innen eljutni a világsztárságig szinte lehetetlen. De reméljük, hogy nincs igazunk, és összejön valakinek. Ez esetben nyilvánosan fogunk tőle bocsánatot kérni. (nevet)

Mi a véleményetek a tehetségkutatókról általában?

Tudjuk, azt kérdezted általában, de szeretnénk két részre bontani őket. Vannak a kereskedelmi csatornákon futó évente jelentkező sztárcsináló showműsorok. Ezeket nem szeretjük. Kipróbáltunk mi is ilyet, nem jött be. Nem engedik az embert kibontakozni. Egy, a piac által meghatározott sablont próbálnak ráerőltetni az indulókra. Saját dalokkal esélytelen megmutatkozni. Nekünk sem engedték.
Másrészt vannak az olyanok, mint az ÖRÖM A ZENE tehetségkutató, ahol tényleg arra kíváncsi a zsűri, hogy ki mit hozott magával otthonról. Ezt az oldalt is kipróbáltuk, 2015-ben a Budapest Music Expon megrendezett döntőig jutottunk. Úgy gondoljuk erre van szükség. Bízunk benne, hogy jó pár évadot megél még és sok zenekarnak segít az előrébb jutásban.

Mi a véleményetek a zenei utánpótlásról?

Mint már említettük sok jó zenész van Magyarországon, és ez igaz a fiatalabb generációra is. Már nem csak a nagyvárosokban van lehetőség zenét tanulni, így a kisebb településeken élőknek sem kell autodidakta módon elsajátítani a hangszerjátékot, habár erre is tudnánk pozitív példát hozni a közvetlen környezetünkből. Sokkal könnyebben hozzá lehet jutni jó minőségű hangszerekhez, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Minden lehetőség adott, már csak a jó zenei benyomások kellenek, és hogy ne féljenek saját dalokkal előállni.

Mi a véleményetek a fesztiválokról?

Nyáron egymást érik a zenei fesztiválok az ország számos pontján, így szinte bárki eljuthat egyre hosszabb utazás nélkül. Vagy ha épp nem ér rá az egyik idejében, csak választ egy másikat. Ez pozitív. Viszont szinte mindegyiken (már ami nem tematikus) nagyjából ugyanazok a zenekarok játszanak. A délutani műsorsávban persze vannak kisebb, általában helyi érdekeltségű bandák, de őket sajnos nem sokan hallják. Persze valamilyen szinten a szervezőket is meg lehet érteni, nem ezek a zenekarok hozzák be a közönséget. Nekik ez max arra jó, hogy a kiajánlójukba beleírhassák: felléptünk ezen, meg ezen a fesztiválon.

Mi a véleményetek a hazai klubéletről?

Úgy gondoljuk fellendülőben van. Jót tett neki a Cseh Tamás-, azaz új nevén a Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program. Korábban a kisebb klubok nem tudták kitermelni egy zenekar fellépti díját. Egy kezdő zenekar örült, a ingyen, esetleg egy kör italért, utazási költségért felléphetett egy helyen. És persze sok esetben még a közönségszervezés is rájuk hárult. Úgy látjuk ez kezd változni. A klubok támogatásával egyre több az élőzenei koncert, az előzenekari program pedig a nagy zenekarokat ösztönzi arra, hogy előzenekarokat alkalmazzanak, akiknek műsoridőt, megfelelő minőségű hangtechnikát, illetve a legfontosabbat: közönséget biztosítanak. Mi is így kerültünk kapcsolatba 2016-ban az Ismerős Arcok zenekarral, akikkel azóta is baráti kapcsolatot ápolunk. Habár a pályázat rég lezárult, mai napig rendszeresen koncertezünk velük: eddig több mint 30 alkalommal léptünk együtt színpadra.

Szerintetek mi lendíthetne  a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

A források megvannak: támogatásban részesülnek a klubok, a nagy zenekarok, induló zenekarok. Már csak arra van szükség, hogy az emberek akarjanak magyar könnyűzenét hallgatni. Műfaji megkötések nélkül. És ebben a legnagyobb szerepe mint már említettük a rádióknak, és ezen belül is főleg a Petőfi Rádiónak van.

Good Company

Bradanovics Bernadett – hegedű/ének
Sejben Győző – gitár/ének/dalszerzés
Raffai János – billentyű
Kalmár Gergely - tuba/zenekarvezetés
Horváth Zoltán - dob


2018. november 30. 14:55

Minden jog fenntartva. 2018 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA