Életképek – Szijártó Zsolt
Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.
Mivel foglalkozol éppen?
Sziasztok! A Kárpátia zenekarban gitározok és a nem rég megjelent saját instrumentális szólólemezemet próbálom színpadra vinni.
Mik a szakmai terveid a közeljövőre? Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?
Tervezek közös dalt Kalapács Józsival és Rudán Joe-val, amelyeknek gyerekkori nagy kedvencem Pusztai Zoltán írja majd a szövegeit! Valamint dolgozok újabb instrumentális dalokon is!:) A Kárpátia zenekarral a Lord, Kalapács, Rudán Joe. Cool Head Klan, és a Végvár zenekarok társaságában, végig turnézzuk a decembert.
Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?
Néha az agyam ledobja az ékszíjat, mikor azt látom, hogy előjött valaki megint a garázssorról és egy zeneszerkesztős gép alapra, elmotyogja, hogy mennyire gáz élete volt, mindenki verte, „csicskította”, de most már kirappelte magát onnan, és nagyon menő lett! Ezek után már reggelire is csak viszkit iszik, 20 csaja van egy nap alatt, és limuzinnal jár még a budira is. Ami megdöbbentő, hogy ezeknek az embereknek több milliós hallgatottságuk van az online felületeken, bekerülnek a médiákba, de élőben alig van rajtuk 50 ember. Én sajnos nem vagyok objektív, csak az élő zenéket figyelem, azokból is inkább az igényesebb rock, metal, jazz vagy alter műfajt. Az ilyen modern, dallam nélküli kuttyogó, prüttyögő rappelős disco slágerektől, vagy a nyálpop „kék az ég, zöld a fű, sírok utánad” stb., buta rádióbarát hisztiktől, már nem csak rosszul vagyok, hanem szomorú is. Amerikában kiválasztottam, milyen műfajt szeretnék hallgatni és azon belül volt 10 rádióadó. Legtöbbet amúgy country zenéket hallgattam, de a rock rádióban sem csak a legnagyobb zenekarok, elcsépelt, rongyosra játszott, velejéig unott, klozettsznob slágereit játszották, hanem mindenféle dalukat!
Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?
A nyolcvanas években a pop zenék meg voltak hangszerelve, volt bennük dallam, és 40 év elteltével is hatalmas zenék maradtak. Mostanában a dallamot átveszik a ritmusok és az effektek. A szövegeknek pedig céljuk, hogy ne szóljanak semmiről, vagy csak pozitívról, így nem bánt senkit, nem ad gondolatot, tehát mehet a rádiókban…Eleve, ha azt hallom, hogy „trend”, az nekem már negatív. Mert azonnal egy felületes, divatos, eszmék és gondolat nélküli embert vizionálok, aki úgy változik, ahogy a szél fúj.
Sajnos a mai emberek nagy százaléka a zenét szinte csak háttérnek hallgatja, egy ruhavásárláshoz, autózáshoz, beszélgetéshez, vagy, hogy ne unatkozzon, míg a 3D szempilláját építik. Ezzel nincs baj, mert legalább hallgat zenét. A baj ott van, hogy azt a zenét eszi, amit elé raknak, a tévékben és a rádiókban. Ha tudna trash metalt, vagy bluest, vagy mindenfélét hallgatni, legalább választhatna.
Ami pozitív a Youtube-on, a Spotin vagy a neten mind elérhető! Tehát aki akar keresni, az talál!
Csak sok ember nem akar keresni, és így sok mindenről lemarad.
Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?
Zenésznek azt hívom, aki valamilyen hangszeren élőben játszik. Ezeknek az embereknek a bevételük nagy része a koncertekből van. A lemezeladás a stúdió költségeket fedezi maximum.
A jogdíjak is elenyészőek. De Lemmy megmondta: „Csak egy dolog rosszabb annál, ha letöltik a lemezed! Ha le se töltik.” Én is letöltöm, és ami tetszik, azt megveszem!
Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?
Kis pénz, kis foci. Nem sok olyan magyar zenészt ismerek, aki villában lakik, magánrepülővel jár, vagy minden reggel avokádót eszik kaviárral. Szerintem úgy meg lehet élni a zenéből, mint bármilyen átlagos szakmából. De mégis csak jobb zenélni, mint betonozni. Olyat nem hallottam, aki rákapott a betonozásra, és egész nap betonozik, mert betonozni szar!
Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?
Lehetne több is, ha lenne ennek itthon kultúrája. Ha bevett dolog lenne, hogy egy szponzor felfedez egy zenészt, beleöli a pénzét, elviszi világ körüli turnéra… De ennek itt még nincs hagyománya.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Jó dolog bármilyen tehetség felfedezése. Csak nem a „trendeknek” megfelelően kellene keresgélni.
Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?
Sajnos nem sok 2010 után alakult bandát ismerek, akik megfogtak. Kicsit olyan vagyok ebben a kérdésben, mint apám, aki azt mondta 1995-ben a bárpultra könyökölve: Fiam, a Metallica fekete lemeze és az ős Pokolgép zenekar után már nem született semmi említésre méltó a zenében. De várom, hogy jöjjenek a fiatalok, hajrá!!:)
Mi a véleményed a fesztiválokról?
Azok nagyon Királyok! Szeretem őket!
Mi a véleményed a zenei klubéletről?
Vidéken teljesen kihalófélben vannak az élőzenei klubok, ritkák, mint a fehér dinoszaurusz. Túrkevén, a szülővárosomban, egy időben 4 rock-klub volt egyszerre! Pesten és egy- két nagyobb városban szerencsére még pörögnek!
Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?
Ha a tévék, rádiók nem akarnák helyettünk eldönteni, milyen műfajt hallgathatunk. Lennének blues, rock, metal, instrumentális, country, népzenei és mindenféle műfajú dalok! Ha megismernék az emberek ezeket a mélyebb műfajokat, rájönnének, érdemes zenét hallgatni odafigyelve is, nem csak háttérként, és ettől az életük több lesz, szebb lesz és tartalmasabb!
Köszönjük a beszélgetést.
2019. november 26. 06:40