MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek – Gotthy

Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról.

Mivel foglalkozol éppen?

Polgári hivatásként Veszprém egyik kiemelkedő ingatlanirodájánál dolgozok, mint ingatlanreferens és értékesítési mentor. Zenei téren az idén jelenik meg az első nagylemezem, digitális formában. Jelenleg a legnagyobb erőmmel ezzel foglalkozok a többi közreműködés és klipforgatás mellett.

Mik a szakmai terveid a közeljövőre?

Az elsődleges tervem természetesen az év elején „bemutatkozni Magyarországnak” A Dal 2019 élő műsorában. :-)
Majd utána beleugrunk a 2019-es évbe. Tervben van az idén 6 videóklip forgatása, melyből az egyiket külföldön szeretnénk leforgatni. Idén szeretném publikálni az első nagylemezem digitális formában és folyamatosan jelen lenni, fejlődni és tanulni, hogy jobb és jobb legyek!

Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?

Új dalok érkeznek szólóban és közreműködésekben is gondolkodom, valamint az első nagylemez is érkezik bízom benne  a lehető leghamarabb. E mellett természetesen minél több koncertet szeretnék megvalósítani az egész országban. A zenekaros tervekkel egyelőre még várok, most a dalok és a lemez az elsődleges feladatom.

Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?

Pontosan arra, amerre a közönség szeretné. Több zenei réteg van jelen ma Magyarországon, de ahogy mindig, most is arra tart a trend, amerre a fiatalok szeretnék, hiszen ők az aktív résztvevők koncerteken. Viszont vannak olyan előadók is hazánkban, akik tudják befolyásolni a zeneipart, és Tőlük is nagyon sok minden függ itthon.

Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?

Úgy gondolom a zeneiparban, illetve magában a zenében nincs olyan, hogy pozitív vagy negatív trend. Olyan van, amilyet hallgatni szeret az ember. Én nagyon lazán fogom ezt fel, szerintem minden zene úgy jó, ahogy van, hiszen minden dal valakinek erőt ad vagy motivációt.

Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?

Úgy gondolom meg lehet, de szerintem csak azok élnek meg ebből hosszú távon, akik nem a pénzért csinálják. Az, hogy a koncertekből, jogdíjból, lemezeladásból bevételhez jut az előadó, az egy ajándék. Ez egy „szerelem szakma”, amely sok apró összetevőből áll, s ha minden klappol, akkor a sikereket előbb-utóbb a számok is igazolják.

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Koncertekből és jogdíjakból, mivel a kettő kéz a kézben jár. Ha van sok koncerted, ahol felcsendülnek a dalok, akkor van belőle természetesen jogdíj is. A lemezeladás már kezd „kikopni” sajnos, így a digitális megjelenések veszik át a helyüket. Ha így értjük a lemezeladást, akkor talán a későbbiekben ez is bevételt hozhat egy előadónak, de a fizikai lemezeladásra egyre kevesebb az igény.

Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?

Régen más volt. Mindegyik évtizedben más és más volt a jó. Ahogy változik és gyorsul a világ, úgy változnak körülöttünk a dolgok és változnak a generációk igényei. Most éppen az elektronikus zene megy a legjobban.

Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Természetesen van. Nagyon tehetséges zenészek és énekesek vannak itthon, van köztük olyan is, aki már megérdemelné, hogy nemzetközi szinten a legnagyobb platformokon képviselje magát és országunkat. Nekem személyes nagy kedvenceim: Molnár Ferenc „Caramel”, Radics Gigi, Király Viktor és Hien, akik tehetségüknek, kitartásuknak és szorgalmuknak köszönhetően rég messze járnak, és mindannyian külföldön is építik a karrierjüket.

Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?

Szerintem egy nagyon jó dolog… volt. Máshol nem tudom mi a helyzet, de itthon „túltolták” már. Az első pár adásnál még volt értelme, az ország el is bírta, hogy jönnek új csillagok, de már rég elértünk egy határt, amikor az itthoni közönség is megunta, hogy egymás után jönnek gyártó soron az énekesek.

Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?

Az utánpótlással úgy gondolom az a baj, amit én is tapasztalok, nap mint nap: a megfelelési kényszer. Nyílván nem tudom pontosan mi volt a zeneiparban mondjuk 30 éve itthon, de azt sejtem, hogy ekkora megfelelési vágy senkin nem volt. Akkor még a dalszövegek is őszintébbek voltak, mint ma és senki nem használta a dalszövegekre azt a szót, hogy: közhelyes. Ma már szinte divat ezt mondani olyan dalszövegre ami egyszerű, de őszinte. Pedig lehet valami hiteles attól, hogy őszinte és „közhelyes”. De ha kezdő zenekarok és előadók alkotási kedvét ilyen véleményekkel ideje korán letörik, azzal szerintem szegényebb lesz a hazai zeneipar.

Mi a véleményed a fesztiválokról?

Úgy gondolom túl kevés van belőle itthon… :-)
A fesztiválok azok, amik szerintem életben tartják a fiatalokat a hűvos, téli időben. Mindenki arra gondol, hogy már csak pár hónap, jön a nyár, a Balaton, a fesztiválok… Természetesen ezek egy zseniális kikapcsolódási alkalmak, ahol kicsit felszabadulhat a közönség, és az előadókkal, zenészekkel együtt tombolhatnak.

Mi a véleményed a zenei klubéletről?

Ez is szintén életben tartja a fiatalokat télen, valamint remek közösségeket épít a fiatalok között.

Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

Attól függ mit értünk „legnagyobbat” alatt. Úgy gondolom a nyugati előadók sokkal előrébb tartanak, mint mi. Lehet egy teljesen új vonalat kell „felfuttatnunk” vagy óvatosan ötvözni a nyugati trendeket az itthoni igényekkel. Abból talán ki tudnánk sütni valami jót! 

Köszönjük a beszélgetést.


2019. január 7. 15:59

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA