MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Életképek – Firkin

Folytatjuk életképek címmel indított önálló sorozatunkat, melyben ugyanazon kérdéseket tesszük fel számos hazai művésznek azt remélve, hogy a válaszaikból (önállóan és összességükben is) egyedülálló kép rajzolódik majd a hazai zenei életről és a zenész hivatásról. Péter János a Firkin vezetője válaszolt kérdéseinkre.

Mivel foglalkozol éppen?

Sok elfoglaltságom van ilyenkor is, az előző év adminisztratív ügyintézéseitől kezdve (adózás, szerzői és kiadói jog) a Firkin új zenei projektjeinek kidolgozásán át, a fiatal zenekarok karrierjének egyengetéséig. Csúszásban vagyok rengeteg munkával, pályázatok írásával és beszámolóival, koncertszervezési feladatok és találkozók egyeztetéseivel.

Mik a szakmai terveid a közeljövőre?

Egyrészt a menedzsment-csapat sűrűsödő feladatainak rendszerezése, a zenekart építő hazai és külföldi partnerek bővítése. Másrészt a zenekar kreatív gondolatainak serkentése a lehető legjobb dalok létrehozásáért. Harmadrészt a technikai beruházások, amelyek mind hangzásban, mind látványban emelik a Firkin színpadi jelenlétét.

Új anyag? Koncertek? Szólótervek? Zenekari tervek?

Mivel az egyik legjobb albumunkat hoztuk létre 2018 tavaszán, érdemes lubickolni még a zenében és szövegekben, nem gondolom, hogy máris újabb anyagokkal illene bombázni a közönséget. Ennek ellenére nem ülünk a babérjainkon, természetesen, vannak és készülnek újabb dalok, és amint eljön az idejük, megszületnek a nagyközönség számára is. Szeretném, ha minden egyes zenemegjelenés nem csak zsigeri izgalmat, hanem hosszan tartó örömöt és erőt adna a hallgatójának. 2019-ben lesz a zenekar 10. évfordulós jubileumi turnéja, aminek egyik hangsúlyos része a májusi németországi turné. Ezzel fogjuk lemérni, hogy a többezres német fesztiválközönség hajlandó lesz-e jegyet váltani, és eljönni a Firkin önálló koncertjeire hét német nagyvárosban. Hatalmas kockázatot vállaltunk és drukkolunk, hogy ez a magyar zenekar a németek kedvencévé (is) váljon! Készülünk még itthon egy nagyszabású show-ra, ennek előkészítésében vagyunk éppen, szerintem pár hónap múlva nyilvánosak lesznek a részletek.

Szerinted merre tendál a hazai zeneipar?

Rengeteg nemzetközi porondra való zenekar, alkotó és tehetséges szakember került elő az utóbbi években, akik összetevői lehetnek egy működő zeneiparnak. A felismerés megszületett, miszerint nemzetközi vérkeringésben való részvétel nélkül nincs egészséges zeneipar Magyarországon, de az együttműködésben és a minőségben való gondolkodás kultúrája még gyerekcipőben jár, egyelőre a kicsinyes érdekek, a megszokott topológiák és a türelmetlenség húzzák-halasztják a fejlődést.

Milyen pozitív/negatív trendeket tapasztalsz?

Elindult egy együttgondolkodást támogató, átfogó kezdeményezés a zeneiparban, a szakma végre felül akar kerekedni saját megrögzöttségein és megosztottságán, ez jó hír még akkor is, ha nem megy ez egyik napról a másikra. Rengeteg munka, alázat és türelem kell, hogy ne a szélhámosságra hajlamos emberek kerekedjenek fölül. Pozitív élményem az, hogy sok olyan értékes embert ismerek meg, akikkel érdemes együtt dolgozni, és akikkel örömmé válik a szakmai kihívások megoldása.

Szerinted meg lehet élni ma a zenélésből - te ebből élsz?

Mivel zenész, menedzser, producer, kiadó vagyok egy személyben, ezért meg lehet élni belőle, de ez nem általános tendencia itthon. Néha jobban megy, néha rosszabbul. Szerencsére a családommal nem a vásárlásban látjuk a jó élet zálogát, ezért – bár minőségi befektetések következményeként -  nagyon keveset költünk, viszont boldog életet élünk. Például sokat túrázunk a természetben, és képzeld: se extra túrabakancsom, se túrabotom nincs! :-)

Mennyit keresel egy évben? (csak ha nem sért a kérdés)

Változó, van, amikor milliókat, van, amikor évekig semmit. Már sokan mondták, hogy bolond vagyok, de ha van egy kis pénzem, mindent beruházásra költök. Így fejlődik a zenekarom, sajnos másképp nem megy.

Milyen területről származik több bevétele ma egy hazai zenésznek: koncertből, vagy lemezeladásból, esetleg jogdíjakból?

Mindháromból, de a legnagyobb arányban a koncertekből lehet keresni.

Mit gondolsz a zenészek hazai megítéléséről? Régen jobb volt a helyzet? Ha igen, szerinted miért?

Van nálunk egy tendencia, hogy ingyen, vagy kevés pénzért elmegy játszani egy zenekar, csak hogy játszhasson. Amennyiben ennek nincs értékteremtő vonzata, akkor ez tönkreteszi a piacot és a zenész megítélését is hosszú távon meghatározza. A kilencvenes évek végén, a teljes jegybevétel mellett még az étel-italfogyasztásból is jutott a zenekaroknak, sőt fix összeget adtak a vendéglátósok egy zenekarnak, mert tudták, hogy ha nullára jönnek ki, akkor is megéri a hallgatóságot odacsábítani. Manapság már a zenekar saját jegybevételének egy jó részét is elkérik. És miért? Mert megtehetik, mert a zenekarok évtizedek alatt egymás alá ígértek, csak hogy hobbiból játszhassanak. Saját magukat értékelték és értékelik le. Így a profi zenészek elindulásának esélye beszűkült, az utánpótlás is csak tehetős családi háttérrel finanszírozható. Egyébként a Firkinnel azért nem klubozunk Magyarországon évek óta (néhány helyszíntől eltekintve), mert a bevételek legvégére került a zenész (míg Amerikában az 50%-os „alcohol-fee” még hozzáadódik a teljes jegybevételhez). Ezt nem tartom etikusnak és finanszírozhatónak. Szerencsére az NKA pályázati rendszere ezen az ügyön lendített valamit, optimistább vagyok a jövőt illetően. De alapvetően a zenészek gondolkodásában, önértékelésében kell változásnak történnie.

Van-e jelölted, hogy kiből lehet/lehet-e egyáltalán valakiből magyar világsztár?

Az előző válaszból is következik, hogy amíg hobbiként tekint a zenélésre a zenész és közönsége (nem tölti zenéléssel és az azt körülölelő rengeteg feladattal a teljes idejét, inkább elmegy dolgozni/pénzt keresni a zenélés mellett), addig nem reménykedhetünk abban, hogy világsztár üti fel a fejét kis hazánkban. Ha ez megváltozik, akkor lesz a zenészből profi gondolkodású sztárjelölt, aki csapattagként képes egy akár többszáz fős háttércsapat munkáját megbecsülni és saját hozzáadott értékével feltenni rá a koronát! És akkor lesz az üzletemberből profi szponzor, akit nem tévesztenek meg a médiahype-ok, illetve akkor lesz politikusból profi törvényalkotó és intézményépítő, aki részt kérhet a sikerből. A legtöbbet a közönség fogja nyerni, mert a legtehetségesebbek kerülnek rivaldafénybe, hiszen a minőség támogatása mindenkinek az érdekévé válik. Persze, kérdés, hogy mit értünk a „világsztár” fogalom alatt? Erről hosszasan tudnék beszélni. Maradjunk annyiban, hogy a világsztársághoz vezető út első lépése egy gondolkodásmód kialakítása, ami pont a „sztárnak lenni” vágy háttérbe sorolásával, és rengeteg alapozó munkával kezdődik. Sok kis befutott „sztáron” keresztül vezet az út egy kialakult szakmai potenciálhoz, amely már professzionális hátteret tud nyújtani egy (vagy több) tehetség világsztárrá avanzsálásához. Egyébként igen, van jónéhány magyar zenész/zenekar, akik máris világsztárok a saját műfajukban, és van tehetség bőven, akikből lehet bármikor. Ehhez viszont kell a hazai - irigység nélküli – háttértámogatás a média, intézmények, szponzorok és a szakma részéről.

Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?

Nem tudok ilyen általános kérdésről véleményt alkotni, hiszen mindegyik tehetségkutató más-más értéket képvisel, és más a célja. Vannak, amelyek a valódi tehetségre fókuszálnak, vannak, amelyek a médiaipar részei, és vannak, amelyek csak a támogatást költik el. Ha előkerül egy tehetség, drukkolok, hogy megtalálja profi csapattársait, akik bevezetik a zeneiparba. Szükségünk van a valós tehetségekre, de a hétköznapi hősökre is, akik képesek kitörni az ismeretlenségből. Vannak jó példák.

Mi a véleményed a zenei utánpótlásról?

Nagyon jó zenészek vannak, egyre több komoly és elhivatott tehetséget látok-hallok. Nem aggódom, bízom a mostani fiatal korosztályban! A zenei oktatás intézményrendszere hagyományosan jó, viszont a módszerek, a tartalom és a tanárok megbecsültsége javítandó. Álmom, hogy a klasszikus- és a rockzenei műveltség együtt legyen elsajátítható.

Mi a véleményed a fesztiválokról?

Mivel a Firkin alapvetően fesztiválzenekar, egyértelműen imádok fesztiválokon játszani! Sok jó ember, életforma, zenei élmény. Mellesleg a zeneipart már a fesztiválok irányítják és határozzák meg, szerte a világon. Magyarországon is ez lesz, de egyelőre néhány menedzsment alakítja még a hazai fesztiválok többségének arculatát. Remélem, ez változni fog, a szervezők bátrabbak, önállóbbak lesznek (persze, ehhez hosszútávú pénzügyi stabilitás kell), következésképp maguk építik majd fel a zenekarokat és ezen keresztül imázsukat, és nem fordítva.

Mi a véleményed a zenei klubéletről?

Nem nagyon veszek részt benne, úgy látom, egyelőre csak támogatással működik. Néhány elhivatott klubvezető tartja frontot, de a zenészeknek és a közönségnek is változniuk kell. Amíg két-három sör ára a jegy, nem lesz előrelépés.

Szerinted mi lendíthetne a legnagyobbat a hazai könnyűzenei életen?

A média. Jelenleg nincs számottevő megjelenési lehetősége egy zenekarnak, se nagynak, se kicsinek, főként ha minőséget hoz létre. Pedig hosszú távon a hiteles előadók a jövedelmezőbbek, hiszen a hallgatóságnak stabil és kreatív kedvencekre van szükségük, bárki bármit is mond ennek ellenkezőjéről. Magyarán: jobb a zenei közérzetnek, ha nem szerencselovagok rántják le a bevételeket a párévenként előkapott sztárocskákkal, hanem többéves távlatban tervezhet egy produkció, stabil alapokra építheti közönségét. A rádiók többségében megkérdőjelezhető minőséget tolnak, a tévék szintúgy. Már sok alacsony igényű „sztárzenekar” születését és bukását éltem meg 24 év alatt.  A kereskedelmi tévék reggeli műsorát újra alkalmassá lehetne tenni, az országos és vidéki rádiókat, hogy ne csak egy műfaj, egy kiadó, netán egy érdekkör termékét promózzák. A közönségnek joga van tudni a létrejövő dalokról, ébredjünk-feküdjünk-autózzunk jó zenékre! Tudom, ez naiv hozzáállás, de vannak erre jó példák a környező országokban. Bevallom, rosszul esik, hogy a Firkint világszerte játsszák a rádiók (akár Avicii mellett egy kereskedelmi rádióban), de Magyarországon, saját kedvenc országomban egyik sem. Miért? Persze, az online streamszolgáltatók lassan szétporlasztják a művi népetetőket, ha nem váltanak időben. Erre a tendenciára ugyancsak a Firkint tudom felhozni példaként: a magyar országos rádiók által játszott top 20-ba tartozó zenekarok havi hallgatóinak többsége a Spotify-on nem éri el a mi zenekarunk számait (50.000 hallgató/hó). Ha jól emlékszem, csak két zenekar haladta meg ezt 2018 decemberében. Ennyit a befolyásolásról, és arról, hogy nem a valódi igény mozgatja a rádióinkat! És az a vicces, hogy a szerkesztők többsége jó ember, jó ízléssel, és mégis a többségük kénytelen behódolni a kamuzenéknek és a szakmai tévedéseknek. Minap hallottam egy rotációban játszott „dalt”, amiben a bőgős nem találta el a hangnemet, és ez átment legalább egy rádiós szerkesztőn...
Megoldást erre is lehet találni, erős szabályozással, intézményrendszer és médiakoncepcióval. Nem bánnám, ha bárki alapíthatna egy országos rádiót (persze, ha akarja és van rá pénze), mert szabad frekvenciák sokasága várja a kreatív és hozzáértő embereket, hogy kielégítsék a közönség különböző ízlésű tömegeit a népzenétől, az operán keresztül a rockzenéig. Haha, tudom, naiv vagyok, de optimista legalább! :-)

Köszönjük a beszélgetést.


2019. január 17. 13:59

Minden jog fenntartva. 2019 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA