MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Darvasi Líviusz - Egy színpadmester szobafogságban

„Én egyetlenegy hangos, fényes, road vagy színpadmester kollégát sem szeretnék elveszíteni emiatt az őrület miatt!” Az idei nyár koncertezés helyett várakozással telik, a zenészek és a zeneiparban dolgozók célja valahogyan túlélni ezt a néhány hónapot, és reménykednek, hogy mihamarabb újra színpadra léphetnek a zenekarok. Darvasi Líviusz produkciós menedzserként, koncertszervezőként és színpadmesterként is igyekszik alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez, továbbá megfelelően felkészülni az újraindulásra. Vele jártuk körbe a lehetséges forgatókönyveket a háttérdolgozók, a fesztivál- és koncertszervezők szempontjából.

Milyen munkákban vettél részt a közelmúltban, és milyen feladataid vannak az idei évben?

Rengeteg dolog történt körülöttem az elmúlt pár évben. Pécsen lettem produkciós menedzser ahol a Pécsi Est és a Szekszárdi Est programjaiért felelek Gellai Gergő kollégámmal karöltve. Emellett jobban elmerültem a PEN (Pécsi Egyetemi Napok) és a Made in Pécs Fesztivál szervezésében is. Ez magával vonzza azt a dolgot, hogy mostanra kétlaki lettem. Szegeden élek és Pécsre járok át dolgozni. A pécsi munkák mellett több nyári fesztiválon ügyködöm, mint színpadmester (pl.: Fishing on Orfő, SZIN, Művészetek Völgye, Rockmaraton). Örülök, hogy az újra feltámadt Fekete Zaj Fesztivál stábját is segíthetem illetve, hogy tagja lehetek a Kerekdomb Fesztivál és az Örvényeshegy Piknik csapatának. Amennyiben ez még nem lenne elég pár éve Varga Kornél barátommal (a Fonó Klub Szeged szervezőjével) útjára indítottunk egy akusztikus koncertsorozatot a szegedi Milleniumi Kávéházban Csöndban’D néven. Ezek az esték arról szólnak, hogy a produkciók akusztikus hangszereléssel adják elő a dalaikat, kicsit átformálva intimebb környezetben lényegesen kisebb, exkluzívabb közönségnek. Számunkra fontos, hogy a fesztiváldömpingből és a több száz, vagy ezer fős koncertekből kiszakadva a frontemberek és a zenekarok közelebb kerüljenek a rajongókhoz, a saját dalaikhoz. Nyilván a jelenlegi helyzetben kérdéses, hogy ősszel el tud-e indulni majd egy új évad. Ezek mellett a Metropolitan Egyetem Hódmezővásárhelyi Tanszékén tanítok rendezvényszervezést. Körülbelül ennyi, ami mostanában történt velem. Ja, és megnősültem, de az interjú szempontjából ez kevésbé lényeges.

Először is arra volnék kíváncsi, hogy rád, egyénileg hogyan hatott a korlátozás híre.

Elég durván alakultak a dolgok! Pont nászútra indultunk a feleségemmel, éppen csekkoltunk be Ferihegyen, amikor kijött a határozat, hogy a beltéri rendezvények 100, a kültéri pedig 500 fő. Nyomban el is kezdett csörögni a telefonom, hívtak a különböző produkciók, hogy akkor most mi lesz, mit tudunk csinálni? Ezt követte egy jó 18 órás néma csend mivel az átszállások közben nem igen tudtam informálódni. A megérkezésünk után próbáltam követni az eseményeket már amennyire a térerő, vagy a net engedte azt. Letaglózó volt az egész! Az egyik agyféltekémmel próbáltam átadni magam a nyaralásnak a másikkal meg különböző forgatókönyveket gyártottam az itthoni eseményekre.
A hazaérkezésünk utáni első két hétben természetesen szervezési dömping volt. Igyekeztük a klubok tavaszi koncertjeit átmenteni őszre – ez különösebb fennakadás nélkül sikerült is -, probléma megoldani, megfelelően reagálni mindenre. Beindultak az átszervezések, jegyvisszaváltások. Elengedhetetlen volt a folyamatos kapcsolattartás a zenekarokkal és a közös agyalás a jövőbeni koncerteken. Mióta mind ez megtörténtek mi is, akárcsak a többiek a szakmában kivárunk és figyeljük az új fejleményeket, kormánydöntéseket. Személy szerint én otthonról próbálom átvészelni ezt az egészet. Szeretném értelemesen kihasználni a vírus miatt rám szakadt plusz időt. Például az egyetemi előadások anyagát rakom össze az őszi szemeszterre, főzőcskézek, olvasgatok, eljárok futni és a klubok körül felbukkanó kisebb nagyobb szervezési ügyeket intézem. Előkészülök az őszre, minden napra jut valami apróság.

Azt mondod, készültök az őszre. Többen is azt jósolják, hogy zenekarok szempontjából óriási dömping várható. Te mire számítasz?

Mi úgy tervezünk a pécsi munkatársakkal, hogy ősszel már kinyithatunk és a tőlünk meg szokott színvonalon végezhetjük a munkánkat. Erre szükség is lesz, mert ha ránézek a program hálórankra azt kell, hogy mondjam foglalásokban nincs hiány. Ennek az egyik oka, hogy jó pár tavaszi koncertünk át tolódott őszre ahol már alapból voltak korábban - még a vírushelyzet előtti - kötött koncertek és ezekre jöttek még rá pluszba azoknak a bandáknak a foglalásai, akik minél hamarabb biztonságban akarták érezni a jövőbeli bulijaikat. Ha számszerűsítenem kell azt tudom mondom, hogy most kb. olyan 80-85%-san állunk a programokkal. Szóval igen, érezni lehetett a rendszerben egyfajta dömpinget. Nem beszélve arról, hogy több fesztivál is átszerveződött augusztus végére, szeptemberre, amik megint csak megbolygatják majd a hazai klubéletet. Azonban, hogy ténylegesen mi fog történni ősszel vagy augusztus 15-e után azt szerintem senki sem tudja biztosan! Az egy dolog, hogy most bejelentették, hogy augusztus 15-ig nem tarthatunk rendezvényeket sem 500 fő felett, sem 500 fő alatt, de hogy utána miként, és milyen feltételekkel fog újra indulni a rendszer az egy óriási kérdőjel. És ez az a bizonytalanság, ami rengeteg embert stresszbe vág. Készülni kell arra is, hogy a közönség miként fog reagálni. Biztos van, akinek már nagyon elege van a bezártságból és szeretne újra a barátaival lenni, bulizni, koncertre járni és vannak, akik félve néznek másokra. Az utóbbi csoport egy jó darabig nem fogja kockáztatni az egészségét azzal, hogy bevonul egy tömegrendezvény területére. Bár most, hogy megnyíltak a teraszok én úgy láttam, hogy Szegeden nincs gond a közösségépítéssel, pozitív a hangulat.

Szerinted a klubok milyen stratégiával lesznek képesek újraindulni?

Azért nehéz a válasz, mert ilyen szituációban még nem voltunk. Ez egy teljesen új, embert próbáló helyzet. Kreatívnak kell lenni, mert most nincsen egy előre kitaposott út, nincsen forgatókönyv! Rendkívül fontos a tolerancia, hogy figyeljünk egymásra és ne csak magunk felé nyúljon a kezünk. Itt az együttműködés, a közös nevező a legfontosabb. Nyilván kicsi az ország és a piacnak is megvannak a korlátai, de én bízom abban – lehet naivan -, hogy minden szervező olyan döntéseket hoz, amikkel egy egységben tudjuk ezt az egészet átvészelni nem pedig károkat okozunk egymásban. Ez részemről stratégia, de ez még mindig csak a mérleg egyik nyelve. Amennyiben működne is az elmélet, akkor is ott van még a legnagyobb változó tényező maga a közönség. A reakciójuk kiszámíthatatlan lesz! Ahogyan azt korábban is megjegyeztem valaki erre dől majd valaki pedig arra. Vagy el mernek menni koncertre, vagy nem. Ki tudja? De amennyiben csak az anyagi vonzatát nézzük egésznek biztos, hogy mínuszból indulunk.
Nagyon sok ember veszítette el most a munkáját egyik napról a másikra és maradt magára önhibáján kívül. Ha feláll a rendszer, akkor ezeknek a polgároknak nem az lesz az első dolguk, hogy koncertjegyeket vásároljanak. Először megpróbálnak a mínuszból nullát csinálni, majd a nullából átlendülni a pluszba. Igyekeznek megerősödni és majd csak utána beszélhetünk arról, hogy ki milyen koncertre vagy fesztiválra fog ellátogatni. Egyik napról a másikra semmi sem fog vissza térni a régi kerékvágásba, ahhoz hosszú hónapoknak netán éveknek kell eltelnie.

Szerinted az újraindulás után mire számíthatnak a zenészek? Mennyiben változhat egy kis zenekar működőképessége, és miben egy headliner csapat rutinja?

Ahogyan szinte mindenben ebben is számíthatunk változásokra. Az én személyes véleményem, hogy mindenki 120 fokon akar majd égni. Óriási lesz a tenni akarás a zenekarok részéről. A kérdés inkább az, hogy kik lesznek azok, akik talpon tudnak maradni! Rengeteg zenekar került bajba azzal, hogy a fejetetejére állt az élet. Képzeljünk csak el egy underground produkciót, ami nem kevés pénzt ölt abba, hogy felvegyen és megjelentessen egy lemezt, videoklipet forgasson hozzá, promotálja azt. Majd a megjelenést követően, vagy még előtte beüt a koronavírus és lenullázódik minden. Nincsen klub, ahol be tudná mutatni az új anyagát, nem tud bevételt produkálni, nincsen közönség, akitől élőben visszacsatolást kapna az új dalok milyenségéről, nincsen merch vásárlás, stb. Részben kidobott pénz ez az ablakon, mert nem olyan a nyüzsgés, a zörgés a zenekar körül amilyennek igazából lennie kellene. Ez kétség nélkül megviseli az előadókat.
Kevés olyan hazai zenekar van - szám szerint szinte nulla -, aki a nyári fesztiválszezon kiesését sebek nélkül meg tudja úszni. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy pár vezető produkció visszamegy majd a mostanra kinőtt klubokba mindenféle speciális koncerteket adni, dupla bulikat tartani, hogy a nyáron kiesett bevételt pótolni tudja. Részükről ez is lehet egy túlélési stratégia.

Mit gondolsz arról, hogy a zeneipari háttérmunkások vissza tudnak-e majd térni teljes létszámmal?

Ez egy szomorú kérdés. Kétség nem fér hozzá, hogy a zeneipari háttérmunkásokra most nagyon rá jár a rúd, hiszen itt a legtöbben, köztük én is a koncertekből, rendezvényekből tartjuk fent magunkat. Ez az életünk a szenvedélyünk, most pedig önhibánkon kívül lettünk kényszerpihenőre küldve úgy, hogy a jelenlegi kormány szinte semmilyen formában nem nyújt segítséget ennek a szektornak. Ez így egy húsbavágó állapot. Nem egy barátomnak, kollégámnak kellett alternatív megoldásokat keresnie, hogy a felszínen tudjon maradni. Van, aki ételfutárnak, áru feltöltőnek állt, van, aki zöldségeket csomagol egy szalag mellet és van, aki fát vág. Ők még a szerencsésebbek, hiszen munkát tudtak találni. Azonban mellettük még rengeteg szakember van a szakadék szélén, akiknek igenis kell a segítség. Muszáj valamilyen szervezett, állami vagy magánszférából érkező mentő övet bedobni különben felmorzsolódunk. Elképzelhetőnek tartom, hogy lesznek olyanok - akik most egy 8 órás, bejelentett munkahelyen dolgoznak, ahol minden hónapban pontosan érkezik a fix bér - nem térnek vissza. Fontosabb nekik a kiszámíthatóság és az anyagi biztonság. Maguk és a családjuk érdekében nem mernek, megkockáztatni még egy ilyen szituációt! Szóval lehet némi nemű lemorzsolódás, de ha az meg is történik, őszintén remélem, hogy az minimális lesz. Én egyetlenegy hangos, fényes, road vagy színpadmester kollégát sem szeretnék elveszíteni emiatt az őrület miatt! A legtöbbjükhöz olyan baráti, szakmai szálak fűznek, amiket nagyon nehéz vagy lehetettlen pótolni. Sőt nem is akarok pótolni hiszen, akik már dolgoztak velem azok tudják, hogy mennyire ragaszkodok egy bevált csapathoz.

A korlátozások bejelentése után a zenészek az Artisjustól és az EJI-től igényelhettek szociális támogatást. Az NKA karanténkoncertekre kiírt Hangfoglaló pályázata a zenekarok mellett már a klubokat, és a produkcióért dolgozó stábot is támogatja, a One Future nevű adománygyűjtésnek köszönhetően pedig a zeneipari háttérmunkások is kapnak segítséget. Úgy tűnik, valami elindult. Szerinted milyen szintű és mekkora támogatásra volna szüksége a zenei szektornak ahhoz, hogy talpon tudjon maradni?

A lehetőségekhez mért legnagyobb szintű támogatásra lenne szüksége ugyanis nem kicsi a baj, ezt nem győzöm hangsúlyozni, de mivel nem vagyok gazdasági szakember, sem pedig politikai döntéshozó ezért ezt nem tudom neked pontosan számokba foglalni. Azok a kezdeményezések, amiket a kérdésedben felsoroltál egytől egyig nagyon pozitív dolgok. Hálásak vagyunk értük! A Lotfi Begi, Andro és Szepesi Matyi (A Fábián Juli Emlékalapítvány kuratóriumának elnöke) által megálmodott és elindított ONE FUTURE gyűjtés a zeneipari háttérdolgozók megsegítéséért példaértékű volt. Ilyen szintű kezdeményezésből és összefogásból lenne szükség többre, ha már az állam így elfordította az arcát a szórakoztatóipartól.

Pacziga Linda


2020. május 18. 11:21

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA